Immár teljesen meztelenül feküdtem Rai alatt aki rajtam legeltetve a szemét megnyalta az alsó ajkát, majd lehajolva hozzám, belecsókolt a nyakamba, én pedig egy halk sóhaj kíséretében magamhoz húztam.

– Hihetetlen vagy Bibiri-kun – harapdálta az érzékeny bőrt a nyakamon. – Az előbb juttattál a csúcsra, de miattad már is kész vagyok még egy menetre – nyomatékosítva a mondatát merev farkát a csípőmhöz dörgölte. – Mondanám, hogy viszonozom az előbbit, de nem mondom.

Szavaira meglepetten felkaptam a fejem, mire eltávolodott a nyakamtól és mélyen a szemebe nézett.

– Mert én annál többet akarok neked adni. Sokkal többet – suttogta kisimítva az arcomból egy kósza tincset. Megszólalni sem tudtam, annyira meglepett a viselkedése.

– Mit? – ujjaimat puhán végighúztam az oldalán mire az egész teste beleborzongott.

– Szerintem te pontosan tudod, hogy most mi jön – ismételte mosolyogva azokat a szavakat amiket nemrég még én mondtam neki és még mielőtt bármit mondhattam volna egy követelőző és vad csókkal befogta szám. Csók közben lehunytam a szeme, így nem is láttam, csak éreztem, hogy Rai kinyújtózkodik és valamit keres, vagy elővesz, de közben nem szakadt el tőlem. Halottam egy halk kattanást de a szemem még mindig csukva tartottam, egészen bele vesztem Rai hosszú csókjába. Éreztem, hogy lenyúlva a lábamhoz szétfeszíti a combjaim és megszakítva a csókot elhelyezkedik a két combom között.

– Ne görcsölj Bibiri-kun, finom leszek – nyomot egy apró csókot a kulcscsontomra és ekkor éreztem meg a síkosítótól hideg ujjait a hátsóm bejáratánál amitől önkénytelenül is felnyögtem.

– Rai – sóhajtottam amit bedugta az első ujját.

– Csak nyugodtan Bibir-kun, ígérem, hogy imádni fogod – nyalta meg a nyakam miközben még egy ujját belém csúsztatta majd egy kis mozgatás után már három ujja volt bennem.

A számon már egy értelmes szó nem jött volna ki, csak kapaszkodtam Rai vállaiba, miközben ő csókolgatott és simogatott, hogy ellazuljak és közben minden egyes új mozdulatára reagáltam amit ő persze újabb csókokkal jutalmazott.

– Kész vagy Bibiri-kun? – nyomott egy apró puszit a szegycsontomra pár perccel később.

– Igen – leheltem erőtlenül.

Rai kihúzta az ujjait és az éjjeliszekrényből előszedett egy óvszeres tasakot amit rögtön kinyitott és az óvszert felhúzta a már kőkemény farkára. Aztán a két combom közé térdelt és még egy utolsó csókot nyomott a számra mielőtt óvatosan belém hatolt volna. Azt hittem már az első pár centi után elmegyek, de szerencsére vissza tudtam tartani a feltörni készülő orgazmusom. Rai egy kicsit rám dőlt és míg egyre bentebb tolta farkát, amit én nagyon is élveztem, a jobb alkarját a fejem alá tette, míg a másikkal könyökölt az ágyon és így közelebb húzhatott magához. Míg lent a farkával hatolt be, addig fent a nyelvével.

– Tetszik Bibiri-kun?

– Ühüm – nyögtem a nyaka köré fonva a karjaim, hogy még közelebb legyen hozzám.

– Akkor most begyorsítok és imádni fogod.

Eddig finoman ringatta a csípőjét és még nem volt bent teljesen a farka, de most egy nagy lökéssel minden centijével bennem volt és a finom csípőmozgásokat felváltották a vad és kemény lökések. Először a lélegzetem is elakadt, de minden egyes lökés után egyre jobban élveztem. Amikor a körmeimmel végig karmoltam a hátát, Rai nyögve a nyakamba harapott amivel csak még jobban beindított és vele együtt ringattam a csípőm.

Már nagyon közel jártam a csúcshoz és ahogy éreztem Rai is.

– Rai...én...

– Igen...én is.

Utolsó erőmmel még magamhoz húztam egy csókra és egymás szájába nyögve mentünk el.

Rai erőtlenül rám dőlt a teljes súlyával, de én az orgazmus okozta kábulatban nem panaszkodtam, a haját simogattam miközben én is próbáltam lenyugtatni össze vissza kalapáló szívem. Pár perc múlva Rai vett egy nagy lélegzetet és legurult rólam, hogy leszedje magáról az óvszert, amit megcsomózva hanyagul a földre dobott, és mellém feküdjön. Csendben magához húzott és a fejem a mellkasára fektette, majd lustán felrántva az épp szabadon lévő takaró részt az ágyról, betakart és kezével átkarolva simogatott ahogyan az előbb én őt.

– Neked nem kell takaró? – motyogtam fáradtan.

Rai kifárasztott, ráadásul még mindig nem tisztult ki az agyam.

– Nem – mormogta a hajamba temetve az arcát.

Egy ideig csendben feküdtem Rai mellett, de ahogy egyre jobban kezdtem magamhoz térni, máris gongtag a vészcsengők amiket eddig magamban elnyomtam és most már minél előbb szerettem volna vissza menni a szobámba. Rai szuszogásából ítélve arra gondoltam, hogy már el is aludt, de amikor megmozdultam, hogy kimásszak mellőle az ágyból, Rai szorosabban fonta körém a karját. Azt hittem, hogy mérgesen fog rám nézni amiért megpróbáltam elsunnyogni, de csak tovább aludt, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy alszik, amit én is szívesen csináltam volna, de a szobámban, azon keseregve, hogy mekkora egy fasz vagyok. Most először örültem annak, hogy nem vagyok olyan nagydarab izmos pasi mint mondjuk Rai, mert a karja alatt óvatosan ki tudtam csusszanni és csendben kimásztam az ágyból. De amikor a nadrágomért nyúltam Rai elkapta a csuklóm és erősen visszarántott az ágyba aminek következtében be estem a fal és Rai közé, aki mérgesen villámló szemekkel nézett rám, mármint nem a fal, hanem Rai.

– Hova készültél Bibiri-kun?

– Vissza a szobámba – válaszoltam úgy mintha csak ez lenne a legtermészetesebb dolog, hogy szex után kisunnyogok.

– Meg ne próbáld ezt még egyszer, mert esküszöm megkereslek és a vállamra dobva hozlak vissza a szobámba, mint valami harci zsákmányt.

– De mi van Kinnel? Mi van ha előbb jön vissza és....

– Ki a faszt érdekel, hogy mit lát meg, vagy gondol Kin? – emelte meg a hangját bosszúsan. – Mit gondolsz? Csak egyszer megfektetlek és már el is húzod a csíkot? A francokat – vágta rá, amikor bizonytalanul bólintottam. – Nem tervezem, hogy ma valamikor is el engedlek.

– Holnap?

Úgy látszott mintha ezen egy pillanatra elgondolkodna, de nem tartott sokáig, már is fölém került és elszánt tekintettel nézett a szemembe.

– Nem, holnap sem.

– De ugye holnap azért az óráimra elengedsz? – vigyorogtam húzva az agyát.

– Nem – vágta rá, mire lehervadt az arcomról a vigyor. – Holnap csak az egész napos dugás szerepelhet a programjaid között.

– Az nem lehet, nekem holnap muszáj lesz...

– Nem halsz bele egy kis lógásba, különösen hogy a szex meghosszabbítja az életet – vigyorgott pimaszul.

– Na és mi lesz Kinnel? Ő még is csak itt lakik? – kapaszkodtam az utolsó fűszálba.

– Majd alszik a te szobádban, úgy is az unokatesójával lesz egy szobában.

– Rai, ez egy baromság. Nem fogok egész nap itt fetrengeni veled az ágyban csak azért mert neked így kívánja úri kedved – húztam fel magam, de ő csak nevetett rajtam, ha nem is szó szerint.

– Tévedsz Bibiri-kun, nem csak nekem – lenyúlt kettőnk között és mivel még mindig meztelenek voltunk mindketten, simán rámarkolt a farkamra én pedig egy pillanat alatt elfelejtettem minden ellenérvem. – Tudom, hogy te is ezt akarod – nyalta meg a kulcscsontom. – Ne mondj még saját magadnak is nemet Bibiri-kun.

A nyelvével egyre lentebb haladt én pedig már tudtam, hogy mire készül és minden levegő kiszorult a tüdőmből ahogy célt érve a szájába vette a számomra legkedvesebb testrészem.

Már tudtam, hogy elvesztem ahogy ő is tisztában volt vele, ezért is vigyorgott olyan elégedetten mikor végzett odalent.

                                                             *

– Jó reggelt Bibiri-kun.

Kora reggel Rai puha puszikkal és gyengéd simogatásokkal keltett fel.

– Hoztam reggelit – duruzsolta a fülembe amikor észrevette, hogy nem szándékozom még kikelni a padlón kialakított hatalmas ágyból. Az éjszaka közepén Rai mozgolódni kezdett és kimászott mellőlem, össze vissza pakolászott, majd az egyik pillanatban még az ágyában feküdtem a másikban Rai felkapott a karjaiba és letett a földön heverő nagy halom takaróra és plédre, meg minden másra amiből ki tudott alakítani a földön egy puha fekhelyet. Először meg akartam kérdezni, hogy ennek mi értelme, de amikor mellém feküdt és sokkal kényelmesebben elfértünk mint az egy személyes ágyon, inkább csak csöndben tűrtem ahogy magához húz és újra vissza aludtam.

– Ideje felkelni Bibiri-kun – puszilta meg a homlokom. – Nem aludhatsz egész nap. Akkor mi lesz az egészséges testmozgással amit tegnap megbeszéltünk. A reggeli torna gyakorlathoz még pont időben vagyunk.

– Nem – fordultam a másik oldalamra amivel sikerült neki hátamat mutatnom.

– Miért nem?

A takaró csak a csípőmig volt felhúzva, így könnyedén végighúzta a gitárhúroktól megkeményedett ujjhegyeit az oldalamon.

– Hülye vagy – motyogtam megborzongva az oldalamat simogató ujjai miatt.

– Ezt már halottam sokszor, de ez nekem nem érv – abba hagyta az oldalam simogatását és halottam azt az ismerős hangot amikor Rai megszabadul a ruháitól. – Vagy felkelsz vagy...

Vissza fordultam és szembenéztem a mellettem immár pucéran fekvő Raival.

– Mit hoztál? – nyújtózkodtam, közben Rai éhesen nézett végig rajtam.

– Ráment, de nekem elég leszel te is – fölém mászott és már készült lecsapni rám, de a mellkasára tettem a kezem és kissé eltoltam magamtól.

– Először együnk.

– Oké – kissé csalódottan mászott le rólam.

Rai nem volt szégyenlős, csak úgy simán meztelenül fel állt és egy zacskóból kivett két ételhordó dobozt, mint amilyenben a dangokat hozta tegnap és leült mellém. A kezembe adta az egyik dobozt meg az evőeszközöket.

– Ezt honnan szerezted?

– Lementem a kolesz konyhájába – válaszolta miután legyűrt egy nagy falat tésztát. A konyháról eszembe jutottak a többiek és Amai.

– Szólnom kellene Amainak, hogy itt vagyok mert...

– Nem kell, már beszéltem vele.

– Mi? – döbbenten néztem rá, de ő észre sem vette, csak tovább tömte magát. – Mit mondtál neki?

– Hogy az este nálam voltál és ma is itt maradsz.

– Jesszus – temettem az arcom a két kezembe. – Most biztos azt hiszi, hogy lefeküdtünk.

– Ezt úgy mondtad mintha nem dugtunk volna – nevetett.

– Az egy dolog, hogy megtettük, de nem akartam, hogy az egész suli tudja – néztem rá mérgesen, de ekkor beugrott valami még rosszabb. – Rai, ugye nem mondtad el másnak?

– Nem, általában nem szoktam dicsekedni az egész suliban azzal, hogy kit húztam meg – forgatta a szemeit gúnyosan. – De mondjuk veled szívesen eldicsekednék amilyen jól csinálod és... – nem tudta befejezni mert már hozzá is vágtam egy kispárnát.

– Ne akard elvenni az étvágyamat seggfej – morogtam mérgesen.

– Ezt is imádom benned – nevetett elhajítva jó messzire a párnát.

– Mit?

– Hogy még ennyi szex után sem bánsz velem kedvesebben és nem nézel rám úgy mint egy Istenre.

– Azért annyira nem volt jó, hogy egy istennek nézzelek.

– Komolyan mondod? – állt meg az evésben és komoly arccal nézett rám, ami meglepett.

– Ja – bólintottam remélve, hogy nem dönt le a rámennem a kezemben.

– Csak várd meg míg ezzel végzünk és úgy leteperlek, hogy a saját nevedre sem fogsz emlékezni nem hogy az előttem lévő srácok nevére – tömte tovább magát.

– Csak rajta – vigyorogtam, bár magamban már tudtam, hogy az előtte lévő srácokat, akikkel már volt dolgom, már az első éjszakán lekörözte.

Alig volt időm letenni az üres ételhordó dobozt a földre amikor is Rai a csípőmnél elkapott és vissza húzott az alkalmi ágyába.

                                                          *

– Rai, most már tényleg mennem kell – mondtam nehézkesen, miközben Rai még mindig az oldalam simogatta és a nyakam csókolgatta. – Már nyolc is elmúlt.

– Ne menj.

– De mennem kell.

– Nem kell.

– De kell és ne próbálkozz a kis piszkos türkjeiddel megint, mert most nem fog bejönni – fogtam meg a testemen lefelé kúszó kezét.

– De hogy nem, pont ezért állítasz meg – harapta meg a kulcscsontom.

– Ne csináld.

– Csak még egy napot kérek – mormogta újra a nyakamhoz kalandozva.

Ma az egész napot végig Rai szobájában töltöttük és csak Rai mozdult ki, de akkor is csak pár percre ment el kajáért és bezárta maga után az ajtót, hogy még csak esélyem se legyen megszökni. De nem is akartam, bármilyen furán hangzik, jól éreztem magam Raival, de nem csak azért amire a legtöbben gondolnának, hanem mert megmutatta az érzékeny, gondoskodó oldalát is. Kicsit talán úgy is éreztem magam mint egy plüss akit állandóan ölelgetnek, kényeztetnek, puszilgatnak, simogatnak. Imádtam Rai plüsse lenni. De hiába volt jó ez az egy nap Raival, nem tehetem meg, hogy mindennap bezárkózzam vele és magasról tegyek az iskolára meg a dolgaimra.

– Rai – lelöktem magamról és fel állva megkerestem a ruháimat, közben Rai az oldalára fordult és fél oldalt felkönyökölve nézte, hogy mit csinálok.

– De holnap még csak nem is lesz közös óránk – panaszkodott.

– Attól még a szünetekben találkozhatunk – húztam fel a bokszerem.

Ahogy megláttam Rai felcsillanó szemeit, már tudtam, hogy hibát követtem el amikor megszólaltam.

– Akkor holnap minden szünetben bezárkózhatnánk valahová és...

– Tudsz te másra is gondolni a szexen kívül? – forgattam gúnyosan a szemem míg igyekeztem a nadrágomat is felhúzni.

– Nem, főleg ha alig pár másodperce még meztelenül feküdtél mellettem – vigyorgott.

– Nem láttad valahol a pólóm? – néztem körbe a nagy rendetlenségben.

– Nem.

– Picsába – felrántottam egy törülközőt a földről és arrébb dobtam egy párnát meg egy nadrágot, de továbbra sem találtam a pólóm.

– Majd ha megtalálom kimosom és vissza viszem neked.

– Oké – adtam fel a keresést.

– De cserébe holnap...

– Nem, nem fogok veled egyik szünetben sem dugni – vágtam rá, mert sejtettem, hogy ezt fogja kérdezni.

– Akkor csak találkozzunk.

– Oké, ebédnél találkozunk, ahogy szoktuk.

– De én arra gondoltam, hogy kettesben lehetnénk.

– Annak tudom, hogy nem lesz jó a vége.

Közben megtaláltam a dzsekim is és a zoknijaim.

– Miért mi lenne a vége? – próbált ártatlan arcot vágni, mint aki semmi rosszon nem töri a fejét, de már ismertem annyira, hogy tudjam, ez a srác mindig valami rosszaságon töri a fejét.

– Szex.

– Ha neked a velem való szex nem jó, akkor én valamit nagyon elbaszhattam ez alatt az egy nap alatt. De adj még egy órát és helyre hozom – kapott a kezem után egy sejtelmesen mosolyogva de még időben elrántottam a kezem.

– Nem, Rai.

– Kérlek. Ne büntess Bibiri-kun – nyöszörgött mint egy gyerek.

– Azt nem mondtam, hogy suli után nem találkozhatunk – mosolyogtam incselkedve miközben bele bújtam a dzsekimbe.

– Nehéz lesz kibírni a holnapi órákat – húzta a száját. – Ígéred meg, hogy rögtön az óráid után ide jössz.

– Hány órád lesz?

– Nyolc.

– Nekem hét. Akkor majd kezdek valamit magammal abban az egy órában.

– Nem kell – állt fel még mindig teljesen meztelenül, de egyáltalán nem zavartatta magát. – Ellógom az utolsó órát és majd együtt kezdünk veled valamit – közelebb jött és a dzsekim két szélénél megragadva közelebb húzott magához. – Rohadt dögös vagy ebben a cuccban. Gyakrabban kellene póló nélkül lenned.

– Inkább nem, a nudizás a te asztalod.

– Igazad van. Senki más nem láthatja ezt az aranyos kis testet, csak én – nézett végig csupasz felső testemen.

– Ha gondolod hívok neked egy pszichológust a birtoklási mániád miatt.

– Akkor megígéred? – tért vissza az eredeti témához.

– Meg – adtam meg magam.

Rai mosolyogva húzott magához egy búcsú csókra.

– Ha szerencsés vagyok akkor még ma találkozunk a fürdőben, vagy reggel – motyogta a számba.

– Ha valahogy összefutunk, menj el lottózni.

– Oké – nevetett majd egy utolsó puszit nyomott a nyakamra.

– Pápá Rai – integettem az ajtóban állva. – Kin ki fog ugrani a bőréből ha megtudja, hogy vissza jöhet a szobájába.

– Nem hiszem, mert ezt ő fogja eltakarítani – mutatott körbe a kupis szobán.

– Nem lehetsz ilyen szemét – néztem vissza mérgesen.

– Nem-e? – dobta le magát az ágyára vigyorogva.

– Én a helyében megvernélek – csóváltam a fejem.

– Bunyózzuk le most Bibiri-kun – ült fel izgatottan. – De előbb le a ruhákkal.

– Ha te így szoktál bunyózni akkor már értem, hogy miért sérültök meg olyan ritkán – nevettem majd még mielőtt eltalált volna a párnájával bevágtam magam után az ajtót.

– Holnap itt foglak várni! – halottam a kiabálását az ajtó túloldaláról, amin csak mosolyogni tudtam.

Jó volt a kedvem, még akkor is amikor benyitottam a szobámba és Amai rögtön ott termett előttem azzal az aggódó boci tekintettel.

– Jól vagy?

– Persze. Nem beszéltél Raival? – csuktam be magam mögött az ajtót.

– De, beszéltem vele, de aztán Renjiro beszélt Kinnel aki elmondta, hogy te meg ő össze verekedtetek. Jól vagy? – kérdezte újra.

– Mondom, hogy igen – fújtam ki a levegőt fáradtan. – Itt minden rendben? - néztem körbe a szobában, de semmi szokatlant nem láttam. Kin?

– Aha, rendben – válaszolta nyugodtabban. – Kin valami haverjánál van.

– Haragszik rám amiért itt kellett aludnia?

– Ő nem, de én igen – dobta le magát az ágyára. – Egész nap miattad idegeskedtem.

– Akkor miért nem....

– Rai azt mondta, hogy senki ne merjen zavarni titeket.

– Hülye barom – túrtam a hajamba mérgesen.

– Már mindegy, az a lényeg, hogy jól vagy – mondta sokkal nyugodtabban. – Van kedved enni valamit?

– Inkább csak fürödni akarok és aludni.

– Oké, de azért hozok neked valamit – állt fel az ajtóhoz lépve.

– Köszi.

Amai elhúzott, én meg kinyitva a szekrényem magamhoz vettem egy pár ruhát. Azonban amikor már indultam volna a fürdőbe megtorpantam az ajtó előtt. Gondolkoztam azon, hogy meg merjem-e ma kockáztatni a fürdést, mert mi van ha Rai is épp most ugrik el fürödni és ha össze találkozunk soha az életben nem tudom magamról lerobbantani. A mai napra pedig már teljesen kicsinált. Azonban a tisztátlanság érzése sokkal jobban idegesített most mint az, hogy Rai leteper-e a fürdőben.

Pár perc múlva már a fürdőben álltam a tus alatt és nagy szerencsémre Rait sehol nem láttam. Miután megfürödtem és fogat mostam, egy szál mackó alsóban végig mentem a folyosón és már azt hittem megúszom anélkül, hogy bárki látna. De amikor elértem a szoba ajtóig a hátam mögül ajtó nyitást halottam és nem kellett sokat várnom, hogy valaki hátulról a csupasz felsőtestéhez húzzon.

– Megvagy – suttogta a fülembe Rai.

– Hülye vagy? – kapkodtam levegő után ijedtemben, de az igazi sokk csak ezután jött, mivel amikor megfordultam észrevettem, hogy Rai még mindig nem vett magára egy ruhadarabot sem. Tök pucéran állt a folyosón velem szemben.

– A kurva életbe! – kiáltottam el magam, de ő csak nevetett.

– Megleptelek mi?

– Rai, húzz már vissza a szobádba még mielőtt valaki meglát – szűrtem a fogaim közt mérgesen, miközben a kezemben lévő törülközőt a lényeges terület köré csavartam.

– Jó, ne húzd fel magad – nevetett tovább.

– De felhúzom magam, mert kurvára itt nudizol a kolesz kellős közepén, a mi kibaszott folyosónkon!

– Mérges vagy rám?

– Nem elég, hogy összeszarom magam a félelemtől még itt fel is húzol a baromságaiddal és sorra teszed fel a hülye kérdéseket! – most már kiabáltam, de Rai jókedvét semmi nem ronthatta el. – Most meg min nevetsz?!

– Olyan édes vagy mérgesen.

– Hogy vinne el egy busz! – fordítottam neki hátat és benyitva a szobába becsaptam magam mögött az ajtót.

                                                           *

– Seiko, Amai! – integetett az ebédlő túloldaláról Toma.

– Szia – ültem le vele szembe, Amai pedig mellém.

– Halottam, hogy mit csinált Rejiro. Ne aggódj, helyetted is seggbe rúgtam párszor – emelte pacsira a kezét Toma.

– Ne akard már te is helyettem elintézni a dolgaim mint Rai – húztam a szám, de azért lepacsiztam vele.

– Nyugi, nem vertem meg igazából. Emelte fel a kezeit védekezően. Így is jegelnie kellett egész nap az arcát Rai miatt.

– Ne mond, hogy összebalhéztak – magamban imádkoztam, hogy Rai ne csináljon semmi hülyeséget.

– Nem, csak kedden Rai bevitt neki egy szép ütést ami még most is meglátszik.

– Akkor jó – könnyebbültem meg.

– Amúgy mit csináltatok egész nap Raival, csak mert amikor tegnap találkoztam vele itt nagyon vidámnak tűnt és neked is vitt kaját, na meg ma reggel is összefutottam vele amikor kint cigizett Kinnel. Rohadt jó kedve volt.

Azt hittem, hogy csak viccel, mert még Amai is sejtette, hogy mit csináltunk Raival. De amikor ugyan olyan kérdő tekintettel nézett vissza rám mint egy perccel ez előtt, komolyan meglepődtem.

– Inkább nem mondanám el.

– De miért, mit.... – abból ahogy ránéztem egyből le esett neki. – Jesszus! Mármint nem úgy. Nekem teljesen mindegy, hogy mit csináltok...vagy is...én nem ítélkezem. De komolyan...én nem...

– Inkább fogd be Toma – állítottam le még mielőtt még vörösebb lesz a képe és elájul itt nekem.

– De én tényleg...

– Tudom, hogy nem úgy értetted. Ahelyett, hogy magyarázkodsz hülyeségek miatt inkább mond meg, hogy hogy haladsz Minakoval.

– Már tegnap összejöttek – válaszolta Amai, megelőzve Tomát.

– Szuper! Mit szólt a rajzhoz? – mosolyogtam visszagondolva arra mikor lerajzoltam.

– Tetszett neki – vont vállat még jobban elpirulva. – Amikor megmagyaráztam neki, csak nevetett és megcsókolt.

– Komolyan? – kérdeztem vissza lelkesen. Ez a jó hír, ha egy kicsit is, de feldobta a napom. Azonban ezután Tomát már le se lehetett lőni. Elkezdett beszélni az első randijukról, meg az első kézfogástól a második csókig. Olyan volt mint egy óvodás aki az első lánnyal kapcsolatos élményeit meséli, én pedig nem bírtam nem mosolyogni a viselkedésén. De amint becsöngettek nekem és Amainak mennünk kellett az óránkra, így elváltak útjaink. Amaival végig ültem egyik unalmas órát a másik után és idő közben felfedeztem valami feszültséget Misa és Amai között amit nem tudtam hová tenni. Kérdeztem is Amait, hogy mi van velük, de csak össze vissza magyarázott baromságokat én pedig nem lettem okosabb, hogy a gondolataiban olvassak.

Raival csak a negyedik szünetben futottunk össze, de az is olyan rövid találkozás volt, hogy csak egy édes mosolyra meg egy seggre csapásra futotta tőle, aztán már húzott is ki cigizni Kinnel.

– Te nem mész? – kíváncsiskodott Amai.

– Minek, hogy velük szívjam a füstöt? – húztam a szám. – Inkább nem.

A tegnapiért még mindig mérges voltam egy kicsit Raira, de ahogy egyre teltek az órák az én mérgem is kezdett elpárologni, így amikor a következő szünetben Rai berántott a szertárba egyáltalán nem voltam mérges rá.

– Egész nap csak erre vártam – húzott magához a hátsómba markolva.

– Mondtam, hogy a szünetekben ne – sóhajtottam amikor ajkai szokása szerint a nyakamra találtak. Hiába akartam lecseszni, mégsem tudtam.

– Ne mond, hogy nem örülsz nekem – harapdálta az érzékeny bőrt.

– De, örülök – csúszott ki a számon, de már nem érdekelt.

– Tudtam – vigyorgott diadalittasan. Majd durván megragadta a nadrágom és amikor sikerült letolnia a térdemig, a bokszeremen át ráharapott a farkamra, mire én ösztönösen a hajába túrtam. – Ezt szeretnéd, hogy itt a suli szertárjában szopjalak le? – vigyorgott perverzen. – Hogy te milyen romlott egy ribanc vagy Bibiri-kun.

Meg sem tudtam szólalni amikor letolta a bokszerem és a szájéba vette a farkam.

– Rai – nyögtem rekedtes hangon.

– Maradj csöndben Bibiri-kun – vette ki a szájából amíg beszélt. – Különben elkapnak és akkor nem tudlak itt is megdugni.

Amikor egy újabb nyögés hagyta el a szám Rai büntetésként a a farkam végére harapott mire felszisszentem.

– Ha nem leszel jó ribanc akkor én sem leszek jó fiú – puszilta meg a fájó pontot.

– Jó – leheltem erőtlenül.

Rai még tíz percig kényeztetett így, majd megfordított és egy asztalnak döntve óvatosan tágítani kezdett. Amikor úgy találta, hogy már elég, kivette az ujjait, felhúzott egy óvszert, majd egyetlen figyelmeztetés nélkül durván belém hatolt.

– Oh, imádom – nyögte a vállamba harapva.

Ahogy már egy nap alatt sikerült megszoknom, most is a durvább tempót vette fől és miközben a nyakamnál fogva az asztalra döntötte a felsőtestem, hátulról gyorsan és keményen mozgott.

– Ugye te is szereted Bibiri-kun?

– Igen – nyögtem alig halhatóan.

Még fél óráig bírtuk, utána viszont mindketten a csúcsra értünk, és Rai rám dőlve megnyalt a két lapockám közt.

– Még egy óra és ennél durvábban fogjuk csinálni a szobámban – suttogta a fülembe.

Még egy kicsit pihegtünk, hogy kifújjuk magunkat, de aztán Rai lemászott rólam, én pedig remegő kezekkel visszahúztam magamra a bokszerem és a nadrágom.

– Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt az egy órát – húzott magához, már ő is teljesen felöltözve.

– Hülye vagy – döntöttem a vállának a fejem erőtlenül.

– Van egy kis meglepetésem a számodra, de azt csak akkor tudod meg, hogy mi az amikor átjössz hozzám.

– Jó – léptem el tőle, erőt gyűjtve, hogy végre elhúzzak az órámra.

– Azt meg ígérhetem, hogy legalább annyira fogod szeretni mint ezt, de ahhoz el kell jönnöd.

– El fogok, de most már menjünk mert engem ki fognak csinálni.

Rai csak nevetett és miután nyomott a számra egy búcsú csókot már el is húzott, én meg továbbra is ködös aggyal mentem ahhoz a teremhez ahol a következő órám lesz, mivel már kicsöngettek.

– Te meg hol voltál? – ugrott elém Amai a következő folyosón.

– Nem lényeges – legyintettem.

– Mázlid van, hogy az a béna tanár tartotta az órát aki senkit nem szokott beírni a naplóba – sóhajtott megkönnyebbülve. – De jól vagy?

– Persze, de menjünk. – tereltem a terem felé.

A következő órát végig bambulással és gondolkodással töltöttem. Vajon mi a szart vehetett nekem Rai amit szerinte én úgy szeretni fogok?

Tovább a 6. fejezetre >>>>