06. fejezet (18)
2014.08.07. 10:38
Az utolsó órám után idegesen kopogtam be Rai szobájának ajtaján. Ő persze nem látszott idegesnek, egy hatalmas vigyorral nyitott ajtót.
– Végre Bibiri-kun – behúzott a kezemnél fogva és kulcsra zárt az ajtót.
– Kin nemsokára meg fog utálni – céloztam arra, hogy már megint ki lett zárva a saját szobájából.
– Nem fog – húzott közelebb magához a derekamat fogva, annyira hogy már majdnem összeért az orrunk. – Estére úgy is végzünk.
– Nahát! Most elengedsz? – kérdeztem kissé gúnyosan.
– Nehezen, de igen – húzta a száját.
– Mi az az ajándék amit kapok? – már nem bírtam a kíváncsiságommal.
– Ez a mi közös kis ajándékunk lesz – mosolygott sejtelmesen, ami általában rosszat jelentett. – De az, hogy használjuk ezt az ajándékot vagy nem, attól függ, hogy engedelmes leszel-e.
– Engedelmes? – kérdeztem vissza meglepetten.
– Igen, hogy szót fogadsz-e nekem – ellépett tőlem és míg én leültem az ágya szélére ő elővett valamit az éjjeli szekrényéből. – Hogy leszel-e olyan engedelmes mint egy jól nevelt kis kutya – elém térdelt és döbbenten figyeltem ahogy egy nyakörvet tesz a nyakamra amihez már hozzá volt csatolva a hosszú láncból álló póráz. – Ugye leszel az én kid kedvencem Bibiri-kun – húzott közelebb magához a póráz segítségével.
Az agyam azt sikította, hogy fussak ameddig bírok, de valami egészen más belső szervem inkább az igen szót kántálta Rai kérdésére, az a belsőszervem pedig erősen az agyam fölé kerekedett.
– Igen – suttogtam, mire Rai megmarkolta a nyakörvet és durván magához rántva megcsókolt.
– Lehet, hogy kicsit durvább leszek, de ha most fájni is fog, később imádni fogod – harapott az alsó ajkamba. – Ez mind csak a kettőnk öröméért van.
Én csak bólintani tudtam, hogy lássa megértettem, ami csak még elégedettebbé tette Rait. Fel állt és a nyakörvet húzva engem is felrántott.
– Vetkőzz – parancsolta miközben ő lazán leült az ágyára és onnan figyelte ahogy kibújok a ruháimból. – Gyere közelebb – intett magához.
Amikor már előtte álltam újra megfogta a pórázt és lehúzott, de csak egy durva csók erejéig.
– Talán furám hangzik, de imádom ha parancsolgathatok neked, főleg ha meg is teszed azt amit parancsolok – állt fel lassan. – Most legyél jó kiskutya és vetkőztess le engem is.
Fogalmam sem volt arról, hogy mit forgat a fejében, de azt tudtam, hogy bármi is lesz, azt mindketten élvezni fogjuk.
Először a felsőjét vettem le róla, majd letérdelve elé kioldottam az övét és lehúztam a nadrágját is, nagy meglepetésemre a nadrág alatt nem volt rajta semmi. Amikor fel álltam volna, Rai elkapta a nyakörvet és vissza nyomott a földre.
– Most vissza adhatod amit ma kaptál a szertárban – mosolygott le rám olyan ide nem illő kedves mosollyal, de én értettem a célzást és hogy egy kicsit vissza adjam ugyan ezt a bánásmódot keményen rámarkoltam a farkára. – Szóval te is durvulsz Bibiri-kun? – vigyorgott elégedetten, de amikor a számba vettem a farkát a vigyort felváltotta egy kéjes mosoly.
A hajamba markolva irányította a fejem mozgását, de nem sokáig kényeztethettem, alig egy-két percig, majd a lánccal felhúzott.
– Az a baj, hogy nem sokáig játszadozhatunk Bibiri-kun – húzott közelebb magához a nyakörvnél fogva, majd durván oldalra döntötte a fejem és végig nyalta a nyakam.
– Miért? – kérdeztem a vágytól rekedtes hangon és kissé csalódottan, de a levegő is bennem akad ahogy erősen a nyakamba harapott és megszívta a bőrt. Valószínűleg ezt még legalább két napig látni fogom.
– Mert mennünk kell valahová – engedte el a nyakam.
Önkénytelenül is az érzékeny bőrre tettem a kezem amit Rai jól megkínzott.
– Hova?
– Valahová. Bepótoljuk a randinkat, de nem olyan romantikusan ahogy elterveztem – csúsztatta a derekamról a hátsómra a kezét. – De előtte még van egy sokkal fontosabb dolgunk.
– Mi lenne, ha ma...szerepet cserélnénk – nyögtem ki kissé nehezen.
Már egyszer átfutott az agyamon, hogy én is vállalhatnám legalább egyszer a férfi szerepet ebben a szexel túlterhelt kapcsolatban, már ha ezt lehet kapcsolatnak nevezni, de aztán gyorsan elvetettem ezt az ötletet. Mert Rai nem az a típusú srác aki ebbe belemenne, de hát próba szerencse. Én pedig most megpróbálom, hátha egyszer én is győzhetek.
Rai eléggé meglepett arcot vágott, de aztán a perverz vigyorából már tudtam, hogy lehet remény.
– Szóval szeretnél megdugni? – vigyorgott jókedvűen. Kicsit úgy éreztem mintha rajtam nevetne, ami kicsit fájt.
– Én... – kerültem a pillantását, mert nem akartam, hogy a képembe röhögjön, az most teljesen összetörne.
– Ma nem lehet, mert ma te vagy az engedelmes kiskutya – nyúlt az állam alá, hogy felnézhessek csillogó zöld szemeibe, amikben nem láttam egy csepp megvetést sem vagy gúnyt. – De ha akarod, holnap órák után átmegyek hozzád és ledönthetsz az ágyadra. Azt tehetsz velem amit csak akarsz – suttogta a számba az utolsó szavakat, én pedig szerettem volna magamhoz ölelni.
– De most, Bibiri-kun légy engedelmes és térdelj az ágyra mint egy jó kiskutya – csapott a fenekemre, mire én engedelmesen feltérdeltem az ágyára. – Most vedd fel a kutya pózt – utasított, közben megint az éjjeli szekrényéhez ment. – Van neked még egy ajándékom, de ezúttal ez csak a tiéd, viszont csak úgy használhatod ha én is ott vagyok veled.
Kíváncsian néztem minden mozdulatát miközben felvettem a kutya pózt. Rai egy kis fekete dobozt vett elő és nyugodtan kibontva előhúzott egy sötét lila vibrátort.
– Az meg minek? – tettem fel rögtön az első eszembe jutó kérdést.
Csendben hozzám sétált és az arcom elé tartotta a közepes méretű vibrátort.
– Vedd a szádba Bibiri-kun, hogy jó síkos legyen – utasított végig simítva a gerincem mentén egészen a fenekemig és ott meg is állt a keze. Engedelmesen a számba vettem a vibrátort, miközben Rai is feltérdelt az ágyra a hátam mögött és maga után húzta a nyakörv láncát is. Míg én a számban nyalogattam a vibrátort addig Rai szerzett egy kis síkosítót és egy ujjal behatolt, közben oldalról átnyúlva megfogta a farkam és azzal a kezével is kényeztetett. Amikor már két ujja volt bennem, abba hagyta a kényeztetést és kihúzta mindkét ujját.
– Add oda Bibiri-kun – nyúlt előre, én pedig tudtam mit akar. Kivettem a számból a vibrátort és a kezébe adtam. Hátranézve még láttam, hogy ő is a szájába veszi, majd durván belém nyomta a feléig.
– Rai – nyögtem félig az ágyra hasalva, de a hátsóm továbbra is fent tartottam.
– Várj egy picit, mindjárt jó lesz – nyomott egy apró puszit a fenekemre, majd elkezdte ki-be húzogatni a vibrátort. Amikor már majdnem teljesen bennem volt Rai bekapcsolta és én nyöszörögve markoltam meg a takarót. – Hogy tetszik Bibiri-kun?
Meg sem tudtam szólalni, csak nyögtem és sóhajtoztam, Rai pedig nevetve kapcsolta egyre nagyobb fokozatokra.
– Ki fogsz nyírni – nyögtem ki nagy nehezen amikor végre leállította.
– Nem, az még csak ezután jön.
Halottam ahogy elővesz egy óvszert és kivette a vibrátort is, de nem sokáig tudtam fellélegezni, mert már is ő következett a durva és erős lökéseivel.
*
Amikor Rai végre kiélte rajtam minden perverzitását, ismét összedobta az ideiglenes ágyat a földön és a nyakörvnél fogva magához húzott, hogy összegabalyodva pihenjünk egy kicsit.
– Kellene neked egy nagyobb ágy – mormogtam a hasára hajtva a fejem.
– Minek? – kérdezte csukott szemmel.
– Mert szeretem megmondani az embereknek, hogy mire költsék a pénzük – forgattam a szemem gúnyosan. – Még egy hülye kérdés? – emeltem fel a fejem ránézve, mire végre kinyitotta a szemét.
– Jó nekem így is.
– Eddig, hogy fértél el a többi csajjal meg sráccal? – nevettem, gondoltam egy kicsit húzom az agyát.
– Azok nem aludtak itt – vágta rá. Egy kicsit felhúzott, hogy még csak le sem tagadja, hogy többen is jártak már az ágyában.
– Miért?
– Mert azokat csak egyszer dugtam meg, aztán mehettek ahová akartak.
Olyan egyszerűen beszélt erről, mintha ez olyan megszokott lenne, hogy seggfej módjára elcsavarja a fejüket és miután megkapta amit akart már nem is érdekli, hogy mi lesz velük. Amikor már nyitottam a szám, hogy lebasszam amiért ilyen seggfej, felvillant az agyamban egy gondolat. Ha azokat akiket eddig az ágyába csábított elengedte egy menet után, engem miért nem? Talán engem nem csak egy menetre akar? Vagy van valami más, perverz oka?
– Nagyon elgondolkodtál Bibiri-kun – húzta meg a láncot, hogy rá figyeljek. – Ugye nem valami baromságon jár az agyad?
– Az attól függ, hogy neked mi számít baromságnak.
– Egy új ágy, meg az előző szexpartnereimen való gondolkodás – úgy nézett rám mintha a fejembe látna.
– Engem miért nem engedtél el egy alkalom után? – kérdeztem rá nyíltan, gondoltam nincs semmi veszíteni valóm. Vagy mégis?
– Mert úgy is visszajöttél volna.
– Ne álmodozz, tudod, hogy nem – csóváltam a fejem a baromságára.
– Igazából fogalmam sincs – vont vállat. – Lehet, hogy ez valami sors...
– Ha most valami nyálas dumával akarsz beetetni akkor szólok előre, hogy itt foglak hagyni – vágtam a szavába, mire komolyságot erőltetett az arcára.
– Miért akarod mindig kinyírni a romantikát?
– Na mert ennyi mocskos perverz dolog után, tiszta romantikus lenne ha elkezdenél nekem itt nyálasan ömlengeni.
Nevetve a hajamba markolt és magához húzva megcsókolt.
– Lehet azért tartalak magam mellett mert imádok veled vitázni és mint már mondtam egyszer neked, tetszik, hogy ennyi perverzitás után nem kezelsz máshogy, de főleg az, hogy nem vársz el tőlem semmilyen kötelezettséget.
Az utolsó pár szavával kicsit felhúzott.
– Miért, eddig még kit dugtál meg míg velem is voltál?
– Eddig senkit.
– Akkor jó, mert nem akarok semmilyen szart elkapni tőled – lélegeztem fel nyugodtabban.
– Tőlem aztán semmit Bibiri-kun, én tiszta vagyok mint a hó.
– És romlott mint egy két hetes tej – vigyorogtam fel ülve.
– Hová mész? – könyökölt fel.
– Megfürdök és átöltözök.
– Minek?
– Mert mocskos szex szagom van – fel álltam és kicsit keresgélve magamra húztam a bokszerem.
– Akkor megyek veled – ugrott fel egy sunyi vigyorral a képén.
– Na azt már nem – vettem fel a nadrágom is. – Ha te velem jössz, abból nem fürdés lesz.
– Pedig szívesen megmosnám a hátad.
– Kösz az ajánlatot, de ezt most passzolom – felvettem a pólóm is és még azelőtt, hogy Rai magára kaphatott volna valamit az ajtóhoz ugrottam.
– Menj csak Bibiri-kun, úgy is összefutunk a fürdőben – dobott egy puszit.
Még mielőtt meggondolta volna magát és fürdés helyett inkább leteper, gyorsan vissza mentem a szobámba ahol nagy megkönnyebbülésemre nem volt senki. Magamhoz vettem egy törölközőt, meg amit még kellett és a fürdőbe mentem, ahol csak egy srác fürdött. Gyanútlanul beálltam a leghátsó zuhany alá és amikor már majdnem végeztem valaki elhúzta mögöttem a függönyt.
– Segítesz megmosni a hátam Bibiri-kun? – suttogott hátulról nekem préselve magát Rai.
– Te meg mit keresel itt? – kérdeztem fojtott hangon, hogy a másik srác meg ne halljon minket.
– Fürödni jöttem.
– Na nem mondod – forgattam a szeme. – Már azt hittem sakkozni.
– Segítesz? – hátulról átkarolt és még közelebb húzott magához.
– Ha eddig nem tanultál meg egyedül fürödni akkor reménytelen eset vagy – próbáltam leszedni magamról a kezét, de erősebb volt nálam.
– Mi a baj Bibiri-kun – csókolt a nyakamba. – Miét vagy most ilyen?
– Nem tudom, talán azért mert szét szívtad a nyakam, vagy mert nem vagyunk egyedül és nem akarom, hogy itt a zuhanyzóban teperj le.
– Akkor hol teperjelek le? – kuncogott gonoszan.
– Most sehol, de főleg ne itt.
– Téged nem vonz a veszély és az izgalom?
– De, csak nem az ilyen veszélyek és izgalmak – vágtam rá egyre mérgesebben.
– Akkor csak engedd meg, hogy veled fürödjek.
Egy beletörődő sóhaj után rábólintottam a dologra, mivel ezt még olcsón megúsztam. Rai persze végig próbálkozott, de amikor megfenyegettem, hogy ott hagyom a francba, elég határozottnak tűnhettem, mert Rai vette a lapot és el sem hiszem, de tudtunk normálisan fürödni. Bár az a rész amikor kijöttünk a zuhany alól és Rai a törölközőjével a hátsómra csapott nem igazén nevezhető normálisnak. Amikor arra panaszkodtam, hogy ezt meg ne merje még egyszer csinálni, mert kurvára csípett, rögtön azzal csesztetett, hogy ad rá egy puszit. Végül sikerült normálisan eltöltenünk húsz percet a fürdőben.
– Tíz perc múlva várlak a parkolóban – szólalt meg Rai amikor már a folyosón mentünk visszafelé a szobáinkba.
– Hová viszel?
– Nyugi, a randival csak ugrattalak – állt meg vigyorogva az ajtójánál. – Csak találkozom pár haverral egy bárban.
– Ahhoz én minek kellek?
– Mert szeretem a társaságod – amilyen sunyin vigyorgott már is tudtam, hogy csak húzni akarja az agyam.
– Szeresd a haverjaid társaságát, engem meg hagyj pihenni – léptem az ajtómhoz.
– Akkor tíz perc múlva találkozunk.
– Nem – fordultam meg mérgesen, de Rai már a szobájában volt, én meg bosszankodva léptem be a sajátomba, ahol Amai és Misa feküdtek összebújva Amai ágyán.
– Hülye fasz – csúszott ki a számon, még mindig Rai miatt.
– Bocsi – ült fel Amai.
– Basszus, nem rád értettem – sóhajtottam fáradtan. – Csak Rai megint felcseszte az agyam.
– Van amikor nem cseszi fel? – mosolygott Misa.
– Az a ritka pillanatok egyike.
– Hová mentek Raival? – kérdezte Amai.
– Elmondta nektek? – már szinte meg sem lepett a dolog.
– Nem, csak Kintől hallottuk, hogy Rai meg te ma elmentek valahová, szóval....- Amai félreérthetetlenül Misa felé biccentett a fejével.
Szóval meghallották, hogy Rai meg én nem leszünk itthon és Amai már is beszervezte Misat egy pár órára. Mérgesen vettem tudomásul, hogy még is Raival kell mennem.
– Nyugi, csak átöltözök és már itt sem vagyok – léptem a szekrényhez.
– Oké és köszi – ült vissza Misahoz Amai.
Csak vállat vontam és kivettem a szekrényből egy bordó nadrágot meg egy fekete, feliratos pólót és hozzá felvettem a bőr dzsekim. Amilyen gyorsan csak tudtam át öltöztem és egy gyors köszönés után lesétáltam a kolesz parkolójába.
– Na végre – dobta el a félig elszívott cigijét Rai. – Már azt hittem cserben hagysz Bibiri-kun.
– Ha nem kürtölnéd szét, hogy hova akarsz elrángatni akkor nem is jöttem volna el.
– Csak nem Misa és Amai turbékol odafent? – vigyorgott elégedetten.
– Tudtad, ugye?
– Volt egy halvány sejtésem.
– Na jó, essünk minél előbb túl a dolgon – léptem a kocsihoz.
– Mi ez a hozzá állás Bibiri-kun? – biggyesztette le az ajkát.
– Fáradt vagyok és kurvára nincs bulizhatnékom, de húzzunk már a picsába – nyöszörögtem az ajtónak dőlve.
– Ráadásul éhes is vagy – nyitotta ki a kocsi ajtót és beszállt. Csak az éhes szót kellett hallanom és már is hangosan korgott a gyomrom. A kurva életbe, hogy nem vacsoráztam. Korgó gyomorral és mérgesen szálltam be Rai mellé.
– Mi vagy te, egy kibaszott zseni aki bele lát az emberek fejébe meg a gyomrába? – már komolyan hisztis lettem a kaja hiánytól.
– Nem, csak én is éhes vagyok – nevetett és végre beindította a kocsit. – Ezért most veszünk valamit egy gyors étteremben.
– Ebben a pillanatban most nagyon bírlak.
– Szóval akkor csak mindig etetnem kell téged és egy kezes kis állatka leszel?
– Amíg nem teszel ketrecbe és futtatsz valami béna kerékben, addig igen.
– Oké, pórázod meg nyakörved már úgy is van és aranyos neved is – vigyorgott idegesítően jókedvűen.
– Tévedtem, most utállak.
*
– Baszki! – kiáltottam el magam amikor Rai lefékezett egy piros lámpánál, az üdítőm egy része meg a pólómon kötött ki. – Rai! – néztem rá mérgesen.
– Mi az? – fordult felém gyanútlanul, de amikor meglátta az átázott felsőm rögtön nevetni kezdett.
– Ne nevess – szóltam rá amikor elindult a kocsival. – Ennél nagyobbat nem tudtál volna fékezni barom? – emeltem újra a szánhoz az üdítőm, hogy végre én is igyak és ne csak a pólóm. Alig ment le egy korty a torkomon amikor Rai nyomott egy satu féket.
– Te kérted – vigyorgott amikor gyilkos tekintettel ránéztem.
– Nem gondoltam ám komolyan – mérgesen levettem magamról az átázott pólóm. Még az volt a szerencsém, hogy a dzsekimet még ez előtt hátradobtam a hátsó ülésre és nem lett vizes.
– Pedig úgy hangzott – alig bírta vissza tartani a nevetését.
– Arra nem gondoltál, hogy az egész kocsid ragadni fog mi? – most rajtam volt a sor, hogy kinevessem szenvedő arcát.
– Picsába – húzta a száját mire a fejem csóválva előszedtem egy zsepit és pár helyről letörölgettem a ragacsos üdítőt.
– Na és most mit fogsz csinálni te sötétség fejedelme?
– Mármint mivel?
– Teljesen szét van ázva a pólóm – világosítottam fel miközben az ajtó oldalába tettem a zsepiket és lehúztam a felsőm.
– Azért az túlzás, hogy szét van ázva.
– Oké, akkor csak vizes, de még így is idegesítő – morogtam hátranyúlva a dzsekimért, mert a klímás kocsiban kezdtem fázni. – Szóval akkor haza megyünk, te kitakarítod a kocsid én meg keresek egy új szobatársat és a mai estének lőttek.
– Minek? Így is tök jól nézel ki – nézett végig rajtam.
– Inkább az utat figyeld ahelyett, hogy engem stírölsz. Nem így akarok meghalni – szóltam rá amikor pont jött egy kereszteződés. – A nudizás meg a te mániád, nem az enyém, szóval biztos lehetsz benne, hogy nem fogok felső nélkül rohangálni a városban.
– De van rajtad dzseki.
– Na és? Az csak hátulról takar, meg a karjaim és ennyi.
– Ne légy szégyenlős Bibiri-kun – kacsintott rám mosolyogva. – Mutasd meg a világnak azt a szexi kis felsőtested.
– Fejezd be mert ide hányok – szóltam rá még mielőtt tovább menne. – Egyébként meg, legutóbb nem azt mondtad, hogy rajtad kívül senki más nem láthatja.
– De, de most így felső nélkül csak még jobban el tudok veled dicsekedni, hogy az én kis szukámnak milyen jó kis teste van – vigyorgott önelégülten.
– Komolyan azt mondtad rám, hogy szuka? – hitetlenkedve néztem rá.
– Azt bizony. Te nem akarsz adni nekem egy becenevet?
– Lássuk csak – úgy tettem mint aki nagyon gondolkozik a dolgon. – Esetleg Fasz torlasz, Seggarc, vagy mit szólsz a Moleszterátorhoz? Na az nagyon passzolna hozzád.
Azt hittem, hogy meg fog sértődni vagy ilyesmi, de csak nevetett.
– Na és mi lesz a Szex Istennel, vagy a Kéj királlyal, vagy ott van még a....
– AIDS lovag? – vágtam a szavába mire még hangosabb nevetésben tört ki.
– Na és a Szuka szelídítő?
– Arról ne is álmodj – forgattam a szemem gúnyosan. – Meg amúgy is, ne hívj már szukának, akkor már inkább maradok a Bibiri-kunnál.
– Miért, mi lesz ha lecserélem a Bibiri-kunt szukára? – látszott, hogy csak húzni akarja az agyam.
– Akkor mostantól kangörcs lesz a neved. Hé mondtam, hogy az utat figyeld – szóltam rá megint amikor nevetés közben becsukta a szemét.
Olyan húsz perc múlva végre leparkoltunk egy zenétől hangos bár előtt.
– Nekem kell egy felső Rai – szaladtam Rai után mérgesen miután lezárta a kocsit és elindult a bárhoz.
– Jó vagy így Bibiri-kun – mosolygott hátranézve rám.
Amikor beléptünk a bárba, Rai már is karon ragadott és egy üres boxhoz vezetett ahol nyugodtan iszogathattunk és hallgathattuk a kis színpadon koncertező bandát.
– Őket is ismered? – mutattam a bandára.
– Csak az egyik srácot – mutatott a színpadon gitározó oldalt felnyírt, kék hajú srácra aki láthatóan nagyon jól érezte magát, nekem pedig valahonnan nagyon ismerős volt. – Ő a második gitáros a bandánkban, de ezekkel a srácokkal is szokott gitározgatni. A srác egy igazi bajkeverő.
– Nem mintha te nem lennél az.
– Ő még rajtam is túltesz – mosolygott a kólájába kortyolva, mivel ő vezet nem ihat mást, ezt legalább sikerült kiharcolnom. – Szeret olyan verekedésekbe keveredni amiből biztosan nem jöhet ki jól, vagy csak úgy provokálni az embert.
– Akkor biztos jó haverod lehet.
– Az, de csak amikor nem mászik rá azokra akiket én akarok megkapni – jelentőségteljesen rám nézett. – Szereti ellopkodni más barátnőjét, emiatt is jó sokszor került már bajba. Nem tud nemet mondani a tiltott gyümölcsre.
– Akkor én biztonságban vagyok – vigyorogtam.
– Mért?
– Mert nem vagyok csaj.
– Akkor van egy rossz hírem a számodra Bibiri-kun. Ez a srác annyira szereti a bajt, hogy még az sem érdekli, hogy srác vagy. Ha látja, hogy felhúzom magam azon ha rád mászik, akár itt ezen az asztalon leteper.
– Szóval olyan mint te – vágtam rá, de azért ezután volt bennem egy kis félsz. Nekem még Rai is épp elég bajos ügy, nem hogy még ez a srác aki állítólag még Rainál is rosszabb.
– De akkor ha tudod, hogy rám fog mászni akkor miért hoztál ide? – tettem fel az első eszembe jutó kérdést.
– Mert kíváncsi vagyok rá, hogy van-e olyan hülye, hogy megpróbálja elvenni azt ami az enyém – nézett ismét a srácra aki gyanútlanul gitározgatott.
Nem akartam, de az utolsó szavára valami furcsa melegség öntött el, és sajnos az a melegség nem a lábam között volt. Pedig sokkal jobban tudtam volna kezelni egy merevedést mint ezt a szart ami csak egyre jobban fokozódott bennem minden egyes Raival töltött perccel.
– Miért eddig még nem verekedtél vele? – próbáltam figyelmen kívül hagyni azt az idegesítő érzést.
– Nem, de most talán majd fogok – mosolygott vissza rám magabiztosan.
– Szuper, akkor én leszek a kibaszott trófeátok – morogtam.
– A győztes dugja a trófeát – nevetett a nyakamba csókolva.
Még fél óráig játszott a banda, de aztán leváltotta őket egy másik akik kicsit zúzósabb zenéket játszottak. Alig telt el pár perc a váltás után a srác a színpadról nyugodtan leült az asztalunkhoz egy whiskys pohárral a kezében.
– Szia Rai.
– Szia – miután lepacsiztak, Rai rám mutatott. – Ő itt Hayashida Seiko.
– Tudom, Kintől már sokat hallottam róla – szinte majd felfalt kék szemeivel ahogy végignézett rajtam. – Ise Maro vagyok – mutatkozott be.
– Én viszont semmit nem hallottam rólad.
– Addig jó – vigyorgott. – Legalább tiszta lappal indíthatok.
– Te is a mi sulinkba jársz? – kíváncsi voltam, hogy eddig miért nem láttam.
– Igen, de én nem a koleszban lakom, saját lakásom van – Raira nézett és rosszindulatúan elmosolyogta magát. – Neked sem ártana egy kis szabadság Rai, igazán szerezhetnél már egy saját lakást. Talán össze költözhetnél Seikoval.
Ha vak lennék akkor is átlátnék Maro szándékán, nyilván csak óvatosan puhatolózik, hogy megtudja mennyire komoly ez köztünk Raival. Már kész voltam, hogy rávágjam a saját válaszom, miszerint ez soha a büdös életbe nem fog összejönni, de Rai gyorsabb volt én pedig nem erre a szavakra számítottam.
– Akkor már inkább lőj fejbe most – nevetett. – Ha összeköltöznénk azzal csak egymást tennénk a sírba.
Szar ezt bevallanom, de ez most rohadtul fájt. Még is mosolyt kényszerítettem az arcomra amikor Maro kíváncsian rám nézett, de úgy tűnt ezzel a mű mosollyal őt nem csaphatom be, mintha csak a fejembe látott volna, olyan képet vágott mintha azt kérdezné: ez most nagyon fájt, ugye?
– Pedig azt hittem, hogy komoly ez a dolog kettőtökkel, mert Kin szájából eléggé úgy hangzott.
– Azt nem állítom, hogy nem bírom csak...
– Mi csak dugunk, semmi több – vágtam Rai szavába, mire ő olyan arccal fordult felém mintha legalább lekevertem volna neki egyet, amit nem tettem, pedig megérdemelné.
– Értem – dőlt hátra Maro a székében, úgy látszott elégedett azzal amit eddig megtudott. – Talán ha majd megunjátok az egymással való dugást, akkor esetleg Seiko áttérhetnél a velem való dugásra is – kacsintott játékosan amire nem tudtam nem nevetni, Rai viszont elég mérgesnek látszott.
– Holnap ráérsz? – váltott témát Rai.
– Igen – vett elő egy doboz cigit Maro és rágyújtott. – De már mindent megbeszéltem Kinnel.
– Miért? Mi lesz holnap? – kíváncsiskodtam, utáltam hogy Rai ilyen ködösen beszél.
– Csak egy koncertünk – vont vállat Rai.
– Te nem jössz? – nézett rám Maro őszintének tűnő lelkesedéssel.
– Ha Rai nem rángat magával általában nem szoktam menni – feleltem őszintén mire Maro csak nevetve legyintett.
– Ha ő nem rángat magával akkor majd én – szívott egyet a cigijéből majd várva egy kicsit kifújta a füstöt. – Egyébként már láttalak az egyik koncertünkön. Akkor ott voltak a többiek is, Amai, Toma meg a csajok.
Erre nem bírtam ki, hogy ne nevessek.
– Mi az? – kérdezte mosolyogva.
– Remélem Renjirot azért nem mondtad mert őt is a csajok közé sorolod – nyögtem ki nagy nehezen.
– Esélyes – kacsintott egy fél mosollyal.
– Nem fázol Bibiri-kun? – vonta magára a figyelmem Rai. Ahogy rá néztem láttam rajta, hogy mennyire idegesíti Maro, de igyekszik visszafogni magát, engem viszont úgy látszik szívesen piszkál, hogy felhívja a figyelmem arra, hogy még mindig nincs rajtam felső.
– Nem.
– Csak nem fűt a szenvedély? – gonoszan vigyorogva átkarolta a vállam és magához húzva megcsókolt. – Ne akard, hogy megverjem a srácot, mert te is tudod, hogy simán kicsinálnám – suttogta a fülembe. Majd nyomott egy puszit a halántékomra és elengedett.
– Nincs kedvetek átülni a mi asztalunkhoz? – szólalt meg Maro mint aki pont le se szarja, hogy az előbb Rai látványosan körbe hugyozta a területét, persze csak képletesen. – A srácok már úgy is szerettek volna megismerni Rai.
– Oké – sóhajtott Rai megadva magát, mintha ez olyan rohadt nagy teher lenne. – Menjünk – fel állt és megvárta míg én is kikászálódok a bőr ülés meg az asztal körül és követem őket.
Maro egy zajos kis csapathoz vezetett minket, akik egy kis dohányzó asztalt ültek körbe néhány dizájnos és kényelmes fotellel meg kanapéval. Amint helyet foglaltunk Raival Maro mindenkinek bemutatott minket. Voltak itt kemény kinézetű srácok, meg visszahúzódó zenészek és pár lány is akik szórakoztatták a srácokat. Az egyik lány ahogy láttam ki is szúrta magának Rait, végig úgy nézett rá mintha Rain kívül nem lenne itt más srác. Ami elég durva volt, mivel ahogy észrevettem Maro meg az a csaj együtt voltak, de Maro nem igazán figyelt a csajra, hanem a többiekkel beszélgetett meg iszogatott. Azt hittem, hogy én leszek majd az a tipikus fölösleges egy aki végig egy szót sem tud hozzászólni semmihez, ehhez képest Maro folyton beszélt velem is és mindig bevont a beszélgetésbe, a többiek meg egész jó fejek voltak. Bezzeg Rai alig szólalt meg, úgy csinált mint aki itt sincs, csak iszogatott, meg néha nevetett ha volt valami vicces.
Olyan hajnali egy körül már kezdtem tényleg nagyon elálmosodni és, Rai nagy örömére, megkértem hogy húzzunk haza. Amint elköszöntünk a többiektől Rai máris kézen ragadt és kihúzott a kocsiig.
– Na, hogy mulattál? – kérdezte kissé durván amikor beindította a kocsit és kikanyarodott az útra.
– Most komolyan rám vagy mérges? – eléggé meglepett arcot vághattam. – Már bocs, de kurvára te kezdted azzal amikor....
– Nem, igazából csak felhúztam magam Maron – sóhajtott kissé nyugodtabban. – Bocs – nézett rám őszintén én pedig nem tudtam nem megsajnálni, hiába fájt amiket mondott pár órával ezelőtt.
– Semmi baj – nem tudom mi ütött belém, talán a túl sok alkohol, de oda hajoltam hozzá és egy apró csókot nyomtam anyakára. – De tudod, hogy egy nagy adag dangoval békíthetsz ki igazán – vigyorogtam. Rai megállva egy piros lámpánál meglepetten nézett rám.
– Ezt most...jól éreztem Bibiri-kun, hogy adtál egy csókot a nyakamra? – olyan boldognak tűnt a mosolya, hogy azt hittem valamit beszedett.
– Eljutott az agyadig amit utoljára mondtam?
– Akár egy kamionnyi dangot is veszek neked ha ezt még egyszer megcsinálod.
– Akkor készítsd a pénztárcád – újra a nyakához hajoltam de most még meg is haraptam, mire Rai felnyögött és már a szeme csillogásából láttam, hogy beindult.
– Nincs kedved...
– Nincs – vágtam a szavába, mivel már tudtam, hogy mire akar rávenni. – Ehhez most túl fáradt vagyok, meg amúgy is holnap óráink lesznek, nem akarok még többet kihagyni, mert már komolyan meg fognak bélyegezni, hogy még nálad is rosszabb vagyok.
– Ugyan olyan romlott vagy mint én Bibiri-kun – nagyon meglepett amikor a kezével megfogta a tarkóm, közelebb húzott magához és a homlokát az enyémnek döntve lehunyta a szemét. Figyeltem, hogy az arca milyen nyugodt lett és annyira szerettem volna ebben a pillanatban ragadni, de nem lehetett. A pillanattatot egy mellettünk csikorgó kerekekkel elhúzó autó szakította meg. Valószínűleg a lámpa már rég zöld volt. Rai keletlenül, de elengedett és ezek után már csak a vezetésre koncentrált.
Nem volt hosszú az út, de az alatt a pár perc alatt sikerült el aludnom. Nem tudom, hogy mit csinált velem Rai, de fél álomban még érzékeltem némi mozgást körülöttem meg halottam hangokat.
– Hát ő? – halottam Kin meglepett hangját. – Mennyit ivott, hogy így kikészült és te hozod fel?
– Alig pár pohárral, de nincs kiütve, csak fáradt és elaludt – válaszolta Rai.
Halottam az ajtó csukódását és éreztem, hogy egy puha dologra raknak, majd valaki lehúzta rólam a cipőm, a dzsekim meg mindent kivéve a bokszerem.
– Itt fog aludni?
– Igen, Amai meg Misa most úgy is elfoglalták a szobát.
– És te hol alszol?
– Mellette.
Még érzékeltem, hogy körülöttem sötétebb lett és valaki csöndben és óvatosan bemászott mellém és rám húzott egy másik puha dolgot.
– Szép álmokat Bibiri-kun – halottam a fülemnél Rai hangját, de utána már minden homályos és sötét.
Itt van két kép a történethet. :)
Az elejéhez: Seiko nyakkörver
A végéhez: Sei és Rai
Tovább a 7. fejezetre >>>>
|