– Gondolom Haru ezt úgy is vissza kapja majd, ugye? – dörzsölte össze a tenyereit Toma, Rai válasza egy bólintás volt. – Akkor holnap bunyózol.

– Eszedbe ne jusson – néztem mérgesen Raira. – Ha meghallom, hogy verekedtél akkor én fogom szét rúgni a te segged.

– Hoppá, anyuci bekeményít – nevetett Renjiro, amiért megint egy rúgás járt.

Rai könyörgőn nézett rám, mintha az én engedélyem nélkül komolyan nem csinálna semmit.

– Ezt nem is láttam – tettem fel a kezem, hogy eltakarjam a könyörgő kutya szemeit, de ő nem hagyta magát ilyen könnyen lerázni. – Jó, felőlem azt versz szét akit csak akarsz, de aztán ne gyere nekem sajnáltatni magad ha utána te fogsz rosszul járni. Én aztán nem fogok ápolónősdit játszani.

Rainak persze rögtön jobb kedve lett és mosolyogva adott egy puszit a nyakamra.

– Ne előttünk ember mert ide hányok – húzta a száját Renjiro, mire Rai még egyszer bokán rúgta, de most sokkal erősebben.

– Nyugi Seiko, Rait nem szokták csak úgy kiütni – nyugtatott meg Kin. – De ha igen akkor is tanul belőle – és erre egy újabb rúgás volt a válasz.

Rai határozottan magára mutatott, majd a fejével és kezeivel jelezte, hogy ez nem igaz, hogy őt bizony senki nem üti ki egykönnyen. Mindenki értette, hogy mit mutogat, de gondoltam felhúzom egy kicsit. Addig jó vele szórakozni amíg nem tud valamire rábeszélni bosszúként.

– Szóval te sosem tanulsz belőle? – vigyorogtam, Rai meg mérgesen rázta a fejét. Nem bírtam, nem piszkálni egy kicsit. Én is ugyan olyan rossz vagyok ilyen téren mint a többiek, hanem rosszabb.

– Mit szólnál ha ma mégsem veled lennék órák után? Inkább megkeresem Marot hátha elvisz egy jó koncertre.

Na ezzel már kivertem nála a biztosítékot. Rai mérgesen az asztalra csapott és villámló szemekkel nézett rám. Volt egy olyan érzésem, hogy ha most nem nyugtatom meg akkor egész nap a sarkamban lihegne, hogy biztos legyen benne, hogy messziről elkerülöm Marot.

– Nyugi, csak vicceltem – loptam el egy sült krumplit a táljáról. – Eszemben sincs Maro közelébe se menni.

Rai kicsit nyugodtabbnak tűnt, de azért még mérgesen bokán rúgott.

– Szóval mostantól olyan leszel mint egy elcseszett művész, aki nem a zene meg a képek alkotásával fejezi ki magát, hanem a bokán rugdosással? – vigyorogtam, hátha sikerül visszahoznom a jókedvét, de nem úgy nézett ki, hogy sikerrel jártam.

Ebéd után Rai meg a srácok elhúztak az óráikra ahogy én is meg Amai és Misa is.

Amikor az utolsó órámról is kicsöngettek és kiléptem a teremből, nem csalódtam Raiban. Ott állt a folyosón, a falnak dőlve és csak rám várt.

– Aszta milyen lovagias srác vagy te – böktem meg a hasát viccesen, mire megeresztett egy mosolyt. – Mehetünk Rómeo?

Bólintott és gyorsan intett Amainak majd megragadta a kezem és maga után húzott.

– Komolyan ennyire sietős? – szedtem a lábam ahogy csak tudtam.

Amint Rai szobájához értünk rögtön előkapta a kulcsát és kapkodva kinyitotta az ajtót. Behúzott és kulcsra zárta az ajtót majd eldobta a kulcsot és türelmetlenül neki lökött az ajtónak, egy perc se kellett és a szája már is az enyémen volt. Olyan vadul, olyan követelőzően csókolt mint aki már egy éve erre készült. Nem kellett sok idő és már a nadrágomban matatott én meg az övében.

– Szeretnék valamit – nyögtem ki, levegőt kapkodva. Nagy nehezen Rai elszakadt a nyakamtól és kérdőn a szemebe nézet miközben tovább simogatott. – Most én akarok mindent csinálni.

Rai elsőre nem értette, de aztán le esett neki, hogy mit akarok és tiltakozva rázta a fejét.

– Kérlek – simogattam a csupasz felsőtestét amit úgy szeretek végig puszilni. – Ígérem, hogy nagyon élvezni fogod. Csak bízd rám magad.

Kételkedve nézett rám, de egy kis győzködés után rábólintott, én pedig sokkal nagyobb hévvel rántottam magamhoz. Csók közben a fenekébe markoltam mire ő olyan hangot adott ki mint egy doromboló cica és az ágy felé kezdett húzni. Rögtön megvált a nadrágjától is és engedelmesen, egy szál bokszerben, lefeküdt az ágyra, és felkönyökölve várakozva nézett rám.

Gyorsan lehúztam én is a nadrágom és izgatottan másztam Rai fölé. Először megcsókoltam a nyakánál és élveztem ahogy végig fut a testén az az ismerős bizsergés. Mindent ugyan olyan gyengéden és figyelmesen csináltam ahogy Rai szokta, de még nem mertem olyan erőszakos is lenni mint amilyen néha Rai szokott. Nem tudtam, hogy ez-e neki az első, ezért olyan finoman érintettem mindenhol ahogy csak tudtam. Szerettem volna ha minden pillanatát élvezi és nem rossz emlék marad ez az egész.

Először végig pusziltam a felsőtestét és amikor leértem a már merev farkához a kezembe vettem és a számmal is kényeztettem, amit nagyon imádott. Hiába nem beszélhetett, azért a nyögéseket nem tudta vissza tartani és én sem akartam, hogy visszafogja magát. Amikor már nagyon ellazult és teljesen átadta magát nekem, abba hagytam a kényeztetést és az éjjeli szekrénye fiókjából elővettem a síkosítóját meg egy óvszert.

Amikor bedugtam az első ujjam Rai megfeszült én pedig nyugtatóan simogattam a combját és puszilgattam, így pár perc múlva sóhajtozva lazult el. Nem akartam, hogy végig így befeszüljön, így a számba vettem a farkát és tovább kényeztettem miközben a második ujjam is bedugtam. Amikor már a harmadik ujjam is bent volt, felhúztam az óvszert és Rai fölé hajolva a nyakát csókolgattam és harapdáltam. Amikor először belé hatoltam egy kicsit Rai élesen kifújta a levegőt és végig karmolta a hátam.

– Nyugi – puszilgattam. – Óvatos leszek.

Egy kicsit beljebb toltam a farkam és Rai már is nyögve magához húzott a hajamnál fogva és durván megcsókolt, amit én ugyan olyan durván és hevesen viszonoztam. Egyszerűen beindít amikor ilyen durva velem. Csók közben még tovább jutottam és pár másodperc múlva már teljesen Raiban voltam ő pedig élvezettel karmolászta a hátam.

– Ugye tetszik? – pusziltam meg a homlokát, ő pedig lehunyt szemmel bólogatott.

Nekem nem is kellett több, rögtön mozogni kezdtem Raiban és szinte ittam azt a látványt amit Rai nyújtott. Ő is legalább annyira átadta magát az érzésnek mint én. Egy kis idő után Rai már nem bírta a lassú tempót amit diktáltam és türelmetlenül belekarmolt a hátsómba és olyan közel húzott magához, hogy élvezettel felnyögött amikor már tövig benne voltam. Fel emelte a csípőjét és velem együtt mozgott. Annyira új volt ez az egész és olyan jó, hogy egyszerűen nem bírtam levenni a szemem Rairól. Ő viszont végig behunyt szemmel nyögött és sóhajtozott alattam, le sem tagadhatta volna, hogy mennyire élvezi.

– Bibiri-kun – nyögte elgyengülve és egyre hevesebben kapkodva a levegőt. Már én is kezdtem a csúcsra érni ahogy ő is. Pár lökés és egymást ölelve élveztünk.

Miután összeszedtem magam az orgazmus okozta kábulatból, megpuszilva Rait lemásztam róla és megszabadultam az óvszertől. Majd visszafeküdve hozzá az ágyba magunkra húztam a takarót és hozzá bújtam.

– Ugye tetszett? – kérdeztem amikor oldalt fordult, velem szembe és a hajamba túrva magához húzott. A válasz egy bólintás volt majd egy gyengéd csók. Egyszerűen imádom amikor Rai a hirtelen vadból hirtelen gyengédre vált. De leginkább Rait imádom.

                                                     *

A hét nagyon gyorsan elszaladt. Rai még kedden minden seggfejt helyre tett aki basztatni merte hétfőn, így sokkal jókedvűbben kezdte a keddet, de leginkább azért mert az egész hétfő estét együtt töltöttük és késő este már teljesen leszartam, hogy beszél-e vagy sem. Így az egész este azzal telt, hogy Rai vagy megpróbált folyton leteperni, vagy állandóan beszélt és nem hagyott aludni sehogy sem.

– Alszol Bibiri-kun? – puszilta meg a tarkóm ahogy hátulról átölelt.

– Próbálok – motyogtam a párnába félálomba.

– Ne aludj – dörgölte a lapockámnak a borostás arcát. – Inkább folytassuk vagy beszélgessünk.

– Már nem bírom tovább Rai – nyafogtam fáradtan. – Teljesen kicsináltál és aludni szeretnék.

– Maradj ébren még egy kicsit – a hátamra fordított, de én csukott szemmel tűrtem mindent.

– Nem bírok – ásítottam.

– Majd én ébren tartalak.

Kinyitottam a szemem és láttam ahogy Rai egy ravasz mosollyal a képén egészen a csípőmig végig simít a felsőtestemen és a szája már is az egyik kedvenc testrészemen kalandozik.

Egyszóval az éjszaka nem volt túl pihentető, de Rain ez egyáltalán nem látszott. Ezután szinte minden napot kihasznált arra, hogy időt kerítsünk a kedvenc elfoglaltságára amiben én főszerepet kaptam. Ha délután nem tudtunk találkozni, akkor akár az egyik szünetben is elkapott. Nem mintha panaszkodnék, Rai mellett egyáltalán nem lehet unatkozni.

Szombat reggel is azt hittem, hogy ki fog találni valami idióta programot aminek a végén úgy is az ágyában kötünk ki és nem is tévedtem. Még alig másztam ki az ágyamból amikor Rai semmi kopogás vagy ilyesmi nélkül benyitott a szobába.

– Csomagolj Bibiri-kun, megyünk túrázni és pihenni – újságolta széles mosollyal.

– Nekem valahogy a túra meg a pihenés nem passzol össze – dörzsöltem a szemem álmosan.

– Imádni fogod a helyet ahová megyünk – izgatottan elém dobta a cipőm és a szekrényemhez lépve kiszedett pár ruhát és az ágyamra dobta. – Hozz két napra elegendő ruhát és váltást ha túra közben történne valami.

– Jesszus, mi van veled? Tisztára fel vagy pörögve!

– Kapsz húsz percet, hogy elkészülj aztán gyere le a cuccoddal a kocsihoz – azzal már el is húzta a csíkot.

Még félig álmosan fel álltam és elővettem a szekrény aljából egy nagyobb hátizsákot.

– Ez meg mi volt? – nyitotta ki a szemét Amai még kómásan.

– Rai – vágtam rá, gondoltam így is megérti.

– Hová mész? – gyűrte a feje alá a kispárnáját.

– Még én se tudom, de Rai túrázni akar valahol.

A táskát az ágyamra raktam és minden szükséges cuccot beledobtam. Majd felvettem egy sima fekete pólót, azzal a felirattal hogy: It suck to be me (Szívás nekem lenni). Hozzá egy kényelmes, szakadt, farmert meg a bakancsom és felvettem egy fekete csövi sapkát is.

– Csak ketten mentek? – ült fel nyújtózkodva.

– Nem tudom, Rai semmit nem mondott csak hogy húsz perc múlva húzzak le a kocsijához – húztam a szám.

– Akkor jó szórakozást.

– Köszi – dobtam a hátamra a táskát. – Nem tudom, hogy Rai mellett ez mennyire lesz szórakozás.

– Biztos, jó buli lesz – mosolygott biztatóan.

– Ha mégse akkor mentsetek ki Tomával vagy akárkivel.

Amai a fejét csóválva visszadőlt szunyókálni, hogy délig aludhasson, én pedig keletlenül elindultam Raihoz.

Rai épp a kocsija hátsó ülésén felgyülemlett szemetet dobálta ki, amit még a srácok hagytak ott a legutóbbi buli után.

– Na ki lesz seggbe rúgva? – dobtam az immár tiszta hátsó ülésre a táskám ahol még volt vagy három táska.

– Renjiro – morogta Rai miután visszatért a kukától. – Ezerszer elpofázom neki, hogy ne zabáljon a kocsiba, de ha már tömi a pofáját akkor legalább a szemetet dobja ki.

– Vegyél egy sokkolót és neveld meg a kölyköt – vigyorogtam gonoszan.

Ekkor vettem csak észre, hogy mi van Rai atlétájára írva: I hate being sexy but somebody has to do it (Utálok sexy lenni de valakinek annak is kell lenni). Amikor meglátta, hogy a felsőjét nézem vigyorogva összecipzárazta a táskát és vissza dobta a kocsiba.

– Jó nem? – célzott a szövegre.

– De, nagyon eltaláltad – csóváltam a fejem mosolyogva.

– A tiéd se rossz – nevetett a felsőmet nézve.

– Kösz, és én ezt őszintén így gondolom. De főleg amikor az idegeimmel játszol – forgattam a szemem.

– Ezen a hétvégén viszont nem fogok – kinyitotta a kocsi első ajtaját és beszállt.

– Csak mi ketten megyünk? – kérdeztem meglepetten.

– Igen. Ketten is tök jól elvagyunk – kacsintott jókedvűen.

Beszálltam én is a kocsiba és miután Rai meggyőződött róla, hogy becsatoltam az övet, már is szinte tövig nyomta a gázt. Út közben megálltunk egy benzinkútnál, ahol vehettünk egy kis nasit az útra és tankoltunk is. Nem volt túl hosszú az út, de azért kicsit meglepődtem amikor Rai leparkolt egy erdős kis részen.

– Na innen gyalog megyünk egészen fel – mutatott a kijelölt kis útra ahol az emberek sétálhattak fel. Raival kiszálltunk a kocsiból és míg ő kivette a cuccokat hátsó ülésről én megnéztem az utat.

– Komolyan meggondoltad, hogy felsétálunk ezen a hosszú úton?

– Igen – adta oda az egyik táskát ami nem az enyém volt. – Ebbe pakoltam neked inni, enni meg még pár apróságot ami kellhet – magyarázta.

– A többi cuccot meg te hozod?

– Ja, simán elbírom. Egy kis séta meg nem kottyan meg – két táskát a hátára vett a harmadikat meg a kezében hozta.

– Biztos? – néztem őt kételkedve.

– Úgy nézek ki mint akit egy kis séta meg cipekedés kicsinál? – gúnyosan végigmért. – Inkább magad miatt aggódj Bibiri-kun. Az ilyen edzetlen kis srácok előbb dőlnek ki.

Nehezen álltam meg, hogy ne röhögjek a képébe, mivel Rai még nem tudta azt amit én már nagyon régen igen. A szüleim minden nyáron elrángattak pár hosszú túrára, így elég edzett voltam túra szempontból. Viszont Rai a dohányzás és a nem túl egészséges életvitele miatt, egy ilyen helyzetben csak rosszul jöhet ki. De ha neki ez kell én nem állok az útjába.

– Igazad van – sóhajtottam mint egy reménytelen eset. – Amilyen gyenge vagyok, meg pici, biztos lassabban is fogok haladni mint te és csak hátráltatnálak – nem volt nehéz tettetni, azt a szomorú arcot amivel meglágyíthatom Rait.

– Ugyan már Bibiri-kun! Nem hátráltatsz, majd ha nem bírod akkor a hátamra veszlek – kacsintott rám.

– Köszönöm. Tudtam, hogy rád számíthatok – sóhajtottam mű megkönnyebbüléssel.

– Még szép, hogy számíthatsz.

Rai nagy hévvel indult előre miután lezárta a kocsit én meg türelmesen mentem utána. Csak egy kis időnek kellett eltelnie és ahogy egyre meredekebb útrészek jöttek Rai egyre jobban fáradt én pedig vártam azt a pillanatot amikor feladja és pihenőt kér. Nem is kellett sokat várnom, mert Rai hamarosan egyre lassabban kezdett menni, én pedig már be is előztem és most én vezettem a kis csapatunk, Rai meg mögöttem baktatott. Még fél óra és már halottam a hátam mögött ahogy egyre jobban kapkodja a levegőt a megterheléstől.

– Ne álljunk meg egy kicsit – néztem hátra a vállam fölött.

– Ne...nem...kell – nyögte ki két lélegzet között.

– Biztos?

– Ja...hhh – igazította meg a hátán a táskákat.

Vállat vontam és tovább mentem. Rai már nem kisfiú, szíve joga eldönteni, hogy itt az erdőben akarja-e feldobni a bakancsot egy egyszerű túra miatt. Fejben már írtam is a sírkő feliratát amit itt az erdőben, ezen az ösvényen fogok elhelyezni, vele együtt. Valahogy így fog szólni: A hülye aki annyira el volt szállva magától, hogy inkább kinyiffant mintsem bevallotta volna, hogy pihennie kell.

Igen, tudom, hogy túl jó ez a szöveg Rainak, de hát ilyen jó szívem van.

– Bi...biri-kun – halottam Rai hangját a hátam mögül.

– Igen?

– Te... nemm...vagy fáradt?

– Miért te az vagy? – néztem hátra.

– Nem...dehogy – tiltakozott amennyire tudott és szerintem örült amikor végre megálltam és kérdőn ránéztem. – Csak...arra gondoltam...hogy biztos fáradt lehetsz...és meg állhatnánk..pihenni..egy kicsit – olyan reménykedő szemekkel nézett rám, hogy szinte megsajnáltam, szinte.

– Nem, nem vagyok fáradt, mehetünk tovább – megfordultam és tovább mentem.

A hátam mögül halottam, hogy Rai fojtottan káromkodik. Ha saját maga miatt kérné a pihenőt, akkor bele mennék, de ne fogja már rám.

Pár perc múlva egy nagy puffanást halottam meg Rai nyögését. Hátra néztem és láthattam ahogy Rai fáradtan elterül az ösvényen a cuccok meg mellé voltak dobálva.

– Nem bírod mi? – mellé álltam és levigyorogtam rá.

– Ki vele....mi a titkod Rambo? – mosolygott fáradtan.

– Nem dohányzok és minden nyáron a szüleimmel túrázom – vallottam be.

– Most...de csak most...ebben a percben...utállak – nyögte ki nagy nehezen.

– Csak nyugodtan, de én attól még jót nevetek a dolgon.

Én is levettem a táskát a hátamról és leültem Rai mellé.

– Tartunk egy tíz perces pihenőt aztán tovább megyünk.

– Jó – könnyebbült meg Rai.

Elővettem a táskából az egyik vizes kulacsot és oda adtam Rainak, magamnak meg kivettem egy nagy szendvicset amit Rai miden jóval teli pakolt, sajttal, szalámival, salátával, uborkával és még sok mással.

– Legalább kaját csomagolni tudsz – jegyeztem meg két falat között.

Gyorsan elszaladt az a tíz perc és Rainak sikerült összeszednie magát, így újra elindulhattunk. Még fél óra gyaloglás után véget ért az ösvény és következett egy lépcsős szakasz, amit gyorsan letudtunk és döbbenten néztem körül amikor egy fürdővel ellátott szállót pillantottam meg nem sokkal előttünk.

– Ide jöttünk? – mutattam a helyre.

– Igen, most jön a pihenős része a túránknak – mosolygott elégedetten Rai és már el is indult az épület felé.

Rai elintézett mindent és már pakolhattunk is le az ideiglenes szobánkba. Az egész szálló és a szoba nagyon jól nézett ki, ránézésre nem kis pénzbe kerülhetett ez Rainak.

– Miért csak egy ágy van? – néztem Raira kérdőn miután ledobtam a cuccom a földre.

Még észbe sem kaptam, de Rai már is a hátam mögé került és hátulról átkarolva magához húzott és a nyakamba csókolt.

– Mert nekünk egy nagy ágy is elég – duruzsolta a fülembe.

– Ezt hagyjuk estére – nyögtem ki két sóhajtás között. – Most fürödni akarok.

– Oké – csak ennyi kellett és már is elkezdte ledobálni magáról a ruhákat. Már épp rá szóltam volna, hogy nem így megyünk egy közös fürdőbe, de Rai belém fojtotta a szót amikor elhúzta az erkély ajtót és onnan ugrott bele a mesterségesen, de nagyon szépen kialakított fürdővízbe. Körülötte szép növények voltak el ültetve, mintha csak a természetben lenne az egész és a fürdőhely is kövekből volt kirakva, hogy úgy nézzen ki mint egy természetes forrás.

– Na jössz Bibiri-kun? – kérdezte Rai miután elhelyezkedett. – Pont jó a víz.

Kicsit tétováztam Rai miatt, de végül én is ledobtam a ruháim és csatlakoztam Raihoz.

– Hogy tudsz egy ilyen helyre elhozni? – helyezkedtem el vele szembe.

– Miért, nem tetszik? – olyan szomorú arcot vágott hirtelen, hogy rögtön kijavítottam magam.

– Nem úgy értem. Ez a hely nagyon szép, de nagyon drága is.

– Nem baj, úgy se én fizetem – vigyorgott sunyin.

– Nem? – néztem őt meglepetten.

– Az apám akár milliókat is oda adna, csak ne kerüljek a szeme elé – mondta Rai megfeszült állal.

– Akkor vetess vele egy buzi bárt, attól biztos kikészülne – vigyorogtam, hátha ezzel feldobom a kedvét és sikerült is. Rai nevetve elém úszott és a két keze közé fogva az arcom megcsókolt.

– Nem akarsz rossz kis Bibiri-kun lenni? – a víz alatt megragadta a derekam és magához húzott.

– Ha lefejellek és itt hagylak ájultan az elég rossz? – de azért átkarolva a nyakát engedtem, hogy magához préseljen.

– Nem pont erre gondoltam – mosolyogva megpuszilt.

– Itt kizárt, hogy bármit is csinálunk a fürdésen kívül.

– Miért?

– Mert bárki megláthat te lökött.

– Szóval nem szeretsz veszélyesen élni?

– Nem, csak nem akarom, hogy valami hozzád hasonló perverz állat esetleg kukkoljon, vagy valami vén szatyor meglásson és másnap kapjuk a felháborodott pillantásokat és még sorolhatnám.

– Szard le a perverzeket, legalább lesz egy jó napjuk – nevetett Rai. – A banyákkal meg ne foglalkozz, azok szeretik a semmiért is szekálni az embert.

– Hiába Rai, engem ugyan nem beszélsz rá erre.

Próbáltam elhúzódni tőle, mert már éreztem, hogy odalent kezd keményedni, de nem hagyta. Olyan erősen tartott, hogy nem tudtam mozdulni tőle.

– Szóval itt fogsz meg erőszakítani? – próbálkoztam tovább. (Alexy: nem azt a szót, nem írtam el)

– Tudom, hogy te is akarod – mondta, majd végig húzta a nyelvét a nyakamon egészen az államig. – Ne legyél a jó elrontója Bibiri-kun.

– Nem vagyok az, de semmi pénzért nem fogok veled itt dugni – jelentettem ki határozottan, de a határozottságom csak addig tartott míg Rai a kezével meg nem ragadta a lényeget. – Nem, ezt nem teheted velem! Mindig szemét sunyi módon, alattomosan ráveszel, de most nem hagyom.

– Nem? – megharapta a nyakam és alul hozzám dörgölőzött – A szád ezt mondja de én és a tested tudjuk, hogy mit akarsz igazán – suttogta a fülembe.

– Komolyan mondom Rai. Nagyon meg haragszom ha... – mondtam elfúló lélegzettel.

De Rait semmi nem állíthatta meg ha egyszer valamit a fejébe vett. Egy gyors mozdulat és fel emelve engem kitett a medence szélére és rögtön a lényegre tért, én pedig beszélni sem tudtam.

                                                       *

Raival csak késő délután hagytuk el a szobánkat, mivel Rai mindig megtalálta a megfelelő módját annak, hogy ne keljen azt csinálni amit én akarok. Amit meg ő akart azt csak az ágyban lehetett csinálni, vagy egyéb más extrémebb helyeken. De délutánra már kiharcoltam magamnak, hogy legalább a helyi nevezetességeket nézzük meg. Volt a közelben egy forrás, néhány barlang és meglepő módon egy kis vásár is.

Rai először beszerzett a vásárban egy dangoval megrakott tálat és azzal a kezében mászkált mindenhová mint egy idióta. Vicces látványt nyújtott a többi turista között a barlangban egy punk srác aki egy nagy dangos tálal áll, bámészkodik és dangoval tömi a képét. Nem bírtam nem lefényképezni őt a mobilommal. Miután megjártuk a barlangot és a helyi forrást is, találtunk pár szobrot ami mellett Rai is modellt állt nekem amikor lefényképeztem.

– Mond, hogy szexibb vagyok mint ez a kimonós faszi – feszítette be a karját, hogy látszanak az izmai.

– Ahhoz fel kellene venned egy kimonót – vigyorogtam miután még egyszer lefényképeztem.

– Ha szerzel egyet én felveszem.

– Komolyan mondod?

– Igen, de nem fényképezheted le.

– Abban meg mi a jó? – húztam a szám. – Pedig már azt hittem, hogy tapétázhatom a sulit.

Ezután vissza mentünk a vásárba és a létező összes baromságot kipróbáltuk és megettük. Raival versenyeztünk az édességek felfalásában, de mindig ő nyert.

– Ha így haladsz holnapra már le kell innen gurítanom téged – nevettem miután az utolsó mochit is befalta.

– Nem tehetek róla, hogy imádom az édes dolgokat – nyalta meg a száját mint egy kiscica. – Téged is pont ezért imádlak – hozzám hajolt és egy ragacsos puszit adott a számra.

Nem kellett sokat várni és Rai már is ment pockyt venni. Eddig azt hittem, hogy a dango a kedvence, de csak most tudtam meg, hogy a pocky az ő igazi kedvenc édessége.

Estére már nem maradt több édesség és üres hely sem Rai hasában, így végre vissza mehettünk a szobánkba és kipihenhettük a mai mozgalmas napot. Bár Rai próbálkozott azzal, hogy ébren tartson, de amikor másodjára keltett fel úgy oldalba vágtam a könyökömmel, hogy felhagyott a piszkálással és végre tudtam aludni.

Másnap reggel egy nagy fürdővel indítottunk. Kipróbáltuk az összes kényeztetési lehetőséget amit csak a szálló kínált. Délre végeztünk is és elhúztunk ebédelni, azután teli hassal pihentünk a szobánkba és egymás különböző testrészeit masszíroztuk, amit a másik elért. Épp egymás lábát masszíroztuk amikor kopogtattak az ajtónkon. Rai felkelt és ajtót nyitott majd nagy csöndben betolt egy kis kocsit amin volt eper, hab, csoki szirup, meg sok más finom dolog.

– Most jött el a játék ideje Bibiri-kun – mászott fölém a csoki sziruppal a kezében.

– Nem...

– De igen – egyetlen rántással szétnyitotta a köntösöm és már folyatta is rám a csokit.

– Komolyan azt akarod, hogy tiszta ragacs legyek? – nyafogtam amint elvett egy epret és a hasamon végigfolyó csokiba mártogatta egészen le a farkamig ami szintén csokis lett. Nagy élvezettel megette az epret és elkezdett a nyelvével letisztogatni. Egész végig egy szót sem szólt, csak kényeztetett.

Két órán át semmit nem csináltunk csak ezt, de végül kénytelenek voltunk össze szedni magunkat. Mert még ma vissza kellett mennünk a koleszba. Raival össze pakoltuk a cuccaink és egy kis nasi vásárlás után elindultunk le az ösvényen. Most persze Rai már nem hősködött, mindketten két táskát vittünk és megbeszéltük, hogyha valamelyikőnk fáradni kezd akkor szóljon, hogy pihenjünk. Alig indultunk el de már is eleredt az eső. Szerencsére Rai gondolt erre is, mivel a másik két táskában, voltak elem lámpák is, esőkabátok, öngyújtó meg ilyenek. Felvettük az esőkabátot és tovább haladtunk. Így mondjuk kicsivel nehezebb volt, de nem álltunk meg. Csak egyszer tartottunk pihenőt, de az is csak egy rövid kis szusszanás volt, mert már tényleg nagyon szakadt az eső. Egész sima utunk volt míg le értünk a kocsihoz, de Rai az utolsó pillanatban, amikor már csak pár lépésre voltunk a kocsitól, hanyatt vágta magát a sáron.

– Most nem játszunk Rai – léptem oda hozzá vigyorogva és megragadtam a kezét, hogy felhúzzam. – Mindig a legrosszabb pillanatokat fogod ki a szórakozásra.

– Igen? – vigyorgott vissza rám és meghúzva a kezem lerántott magához a sárba.

– Kösz te barom. Így hogy fogok be ülni a kocsiba? – fel álltam és megnéztem a nadrágomon éktelenkedő hatalmas sáros foltokat. – Bármit mondasz is én bizony ki nem takarítom a kocsid.

– Majd meglátjuk – állt fel ő is.

– Kinyitnád végre ezt a szar kocsi zárat, hogy ne ázzunk szarrá? – rántottam meg a hátsó ajtó kilincsét.

– Miért? Talán nem tetszik ez a fantasztikus időjárás? – csavarta ki a hajából a vizet. – Pedig szerintem most pont jó idő van egy....

– Nyisd ki vagy én nyitom ki, de abban nem lesz köszönet! – fenyegetőztem mérgesen.

– Jaj Bibiri-kun, ne légy ilyen türelmetlen – lassan előszedte a kocsi kulcsot és feloldotta a zárat, én pedig rögtön bevágtam minden cuccunkat a hátsó ülésre és megkerülve a kocsit beültem előre Rai mellé.

– Na indítod végre? – néztem rá amikor lustán a helyére tette a kulcsot. Amikor először elfordította a kulcsot és felbőgött a motor utána gyorsan lefulladt, aztán ezt még kétszer eljátszotta.

– Mi van? – kezdtem kicsit pánikolni.

De amikor Rai vigyorogva felém fordult már tudtam, hogy csak ő szórakozik és a kocsinak semmi baja.

– Beszartál mi? – vigyorgott tovább.

– Ne szórakozz te barom! – ütöttem erősen a vállába. – Szét fagyok, te meg itt a kocsit cseszteted?! Hát azt akarod, hogy én is meg betegedjek?!

– Nyugi Bibiri-kun – megfogta a kezem amivel megütöttem és gyengéden megpuszilta. – Nem kell idegeskedni.

– De hát te idegesítesz fől!

– Ne figyelj olyan kis semmiségekre mint a....

– Kuss és indítsd végre be a kocsit, hogy elinduljon a fűtés, mert esküszöm, ha én is megbetegszem kinyuvasztalak! – fenyegetőztem vacogva.

Rai rögtön szófogadóbb lett és pár perc múlva már az úton hajtottunk az ő tempójában és nagy nyomással ment a fűtés.

Már sötét volt amikor hazaértünk a koleszhoz, az eső is el állt már. Rai leparkolt én meg fáradtan kivettem a cuccokat a hátsó ülésről.

– Nem akarsz ma megint velem aludni? – kérdezte Rai amikor már a lépcsőn sétáltunk felfelé.

– Nem Rai, most semmi energiám egész este...

– Nem arra gondoltam, most csak aludhatnánk – kicsit úgy tűnt mintha zavarban lenne, de ezt inkább betudtam a fáradtságnak.

– Oké, de én most csak a saját ágyamban akarok aludni.

– Jó, akkor nálad alszunk – mosolygott sokkal jókedvűbben.

Rai elszaladt a szobájába, hogy letegye a cuccát meg elintézzen ezt azt, ahogy én is. Amikor beléptem a szobába meglepetten vettem észre az íróasztalánál alvó Amait.

– Hé, Amai – ráztam meg a vállát. – Nem itt kellene aludnod.

– Mi? – nézett fel álmos szemekkel. – Hoppá, el aludtam?

– Ja és csak így itt ülve az íróasztalnál – mosolyogtam.

– Visszajöttetek – állt fel kissé bizonytalanul.

– Igen, de Rai itt alszik ma nálunk – segítettem neki eljutni az ágyához, mivel nem tűnt túl magabiztosnak.

– Oké – suttogta amikor végre ledőlt az ágyára. Nem kellett neki sok idő, rögtön vissza aludt, én pedig betakartam. Majd kipakoltam a táskámból és pár cuccal elindultam a közös fürdőhöz. Raival pont ott találkoztam. Megfürödtünk, de persze külön, meg borotválkoztunk meg fogat mostunk és vissza mentünk az szobámba.

– Amai már alszik? – nézett rá Rai amint belépett a szobába.

– Igen, de akkor se törd semmi hülyeségen a fejed.

Fáradtan felrántottam a takaróm és bemásztam az ágyba, elég helyet adva Rainak, de ő nem jött.

– Mi az? – néztem rá várakozva.

Az íróasztalhoz lépett és elvett egy alkoholos filcet, majd vissza ment Amai ágyához és valamit rajzolt Amaira. Én már csak akkor láttam meg Amai arcát amikor Rai végzett és oldalra lépett, hogy megcsodálhassam a művét. Szegény kis Amai arcán egy nagy bajusz volt.

– Ezért még holnap ki fogsz kapni – csóváltam a fejem.

– Nem, baj, ez abszolút megérte.

Vissza tette a filcet és lekapcsolva a villanyt bemászott hozzám az ágyba.

– Hümmm.

– Mi az? – húztam fel rá is a takarót.

– Itt mindennek olyan jó illata van – a kezével magáéhoz húzott és beleszagolt a nyakamba. – Seiko illat van.

– Pedig fürödtem – nevettem.

– Kis bolond – puszilta meg a homlokom.

Rainak ezt az énjét is imádtam, a csendes, érzelmes, gondoskodó oldalát amit olyan ritkán mutatott.

– Egész nap képes lennék itt maradni veled – simogatott miközben lehunyta a szemét.

– Komolyan? – fél lábbal már az álmok országában jártam, de még mindig meg érintettek Rai őszinte szavai. Én is szeretnék egész nap csak vele lenni, még akkor is amikor egy igazi seggfej módjára viselkedik. De ő az én seggfejem. Nincs még egy olyan srác mint Rai és ő az enyém, igen.

– Komolyan – puszilt meg még egyszer. – Szeretek veled lenni Bibiri-kun.

Egyszerűen nem bírtam már magamban tartani, nem ment és nem is akartam. Ebben a percben, talán hülyén hangzik, de túlcsordult a szívem a Rai iránti érzésektől.

– Szeretlek Rai – és el nyelt az álom sötétsége.  

Tovább a 10. fejezetre >>>>