Egészen délig maradtam Maronál, nem igazán akart elengedni és őszintén, én is élveztem vele lenni.

Arra számítottam, hogy Amai mérges lesz majd rám, de pont az ellenkezője történt amikor beléptem a szobába. Furcsa volt őt gondterhelt és bánatos arccal látni.

– Szia – köszöntem rá kissé félve, miután becsuktam a szobaajtót.

– Szia – nézett fel rám.

– Bocs, hogy az este kimaradtam, de...

– Semmi baj – vágott a szavamba, legyintve. Úgy látszott nem ez bántotta.

– Valami baj van? – ültem le az ágyam szélére.

– Hát... – ült fel tétován. – Nem tudom, hogy elmondjam-e vagy, hogy hogyan mondjam el – tördelte az ujjait idegesen.

Ettől én csak még idegesebb lettem.

– Bejöhetek? – kopogott az ajtón Toma.

– Gyere – nyitottam neki ajtót, megelőzve Amait. Toma bejött és ugyanazzal a búskomor arccal ült le az ágyra mint Amai.

– Oké, mi a franc bajotok van? – tártam szét a karjaim idegesen.

Szótlanul tovább néztek rám, majd Toma végre nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de kivágódott a szobaajtót és bejött Renjiro.

– Ti is hallottátok, hogy Rai felcsinálta azt a csajt?

Amai és Toma tátott szájjal, némán bámultak Renjirora.

Alig, hogy eljutottak a szavak az agyamig, fájó mellkassal ültem vissza az ágyra.

– Hogy mi? – mintha nem is én beszéltem volna, rá se ismertem a saját hangomra.

– Mondjuk nem meglepő, majdnem egy hónapja dugta a csajt – Renjiro nem kímélt.

Már éreztem ahogy a kikívánkozó könnyek szúrták a szemem, de próbáltam nem sírni, annak ellenére, hogy mennyire fájt.

– Renjiro! – ahogy Toma feleszmélt mérgesen Renjirora nézett. – Ezt most miért kellett te barom?!

– Ti tudtátok? – néztem Amaira csalódottan. – Hogy Rai a hátam mögött mással dugott?

– Nem, én nem – tiltakozott kétségbeesetten Amai. – Esküszöm, hogy semmiről nem tudtam.

Tomára néztem, aki őszinte megbánással nézett vissza rám.

– Tudtam, hogy mit csinál Rai, de nem akartam szólni, mert úgy látszott, hogy veled boldogabb – mondta őszintén. – Azt hittem szeret téged és ott hagyja azt a csajt.

– De nem szeret – előre dőlve a kezeimbe temettem az arcom.

– Sajnálom Sei, el kellett volna mondanunk.

– Mondanotok? – elvettem a kezeim az arcomról, hogy felnézzek Tomára. – Még ki tudja?

– Én, Kin meg talán még Kurva is – sorolta Renjiro.

– Rohadt jó – mosolyogtam gúnyosan. – Remélem kurva jól szórakoztatok rajtam a hátam mögött – álltam fel.

– Nem csináltunk ilyet soha – állt fel Toma is, idegesen.

– Már nem érdekel – félre löktem Renjirot az útból és szinte kimenekültem a szobából magam után becsapva az ajtót.

Nagyon mérges voltam és csalódott, nem volt semmi úti célom, csak mentem előre. Rövid időn belül a tetőn kötöttem ki.

Mérgesen bevágtam magam mögött az ajtót.

– Héé, mi a faszt csináltál? – halottam Rai mérges hangját.

Ijedten megfordultam és a tető kőfalán ülő Raira néztem.

– Rohadt jó, hogy te is itt vagy – mérgesen az ajtó kilincsére tetem a kezem, hogy minél előbb elhúzzam a csíkot, de amikor lenyomtam a kilincset, az ajtó nem nyílt ki.

– Hiába próbálkozol, azt már nem nyitod ki – felém fordult és leugrott a falról, majd hozzám kezdett sétálni.

– Ne gyere ide! – kiáltottam rá idegesen.

– Már hallottad a srácoktól ugye? – jött egyre közelebb.

– Nem érdekel, hogy kit csinálsz fel! – léptem oldalra, hogy kikerüljem. – Azt csinálsz amit akarsz, csak engem hagyj békén!

– Befejeznéd a hisztit? – megpróbálta elkapni a kezem, de én gyorsabb voltam.

Oldalra futottam és felmásztam a kőfalra, ott állva néztem le Raira.

– Ne gyere közelebb! – kiáltottam ismét amikor megint elindult felém.

– Különben leugrassz mint egy idióta? – mosolygott gúnyosan míg egyre közelebb jött.

Az egyik lábam kilógattam a hátam mögött a levegőbe, erre végre Rai megállt.

– Gyere le onnan! Ne legyél már ilyen kibaszott gyerekes!

– Nem vagyok gyerekes!

– Komolyan? – vigyorgott Rai.

– Ahelyett, hogy itt basztatsz inkább keresd meg a terhes kurvád te seggfej!

– És ha nem akarom megkeresni?

– Szóval őt is csak kihasználtad, ahogy engem?!

– Komolyan Seiko, gyere le onnan – kérte határozott hangon.

– Neked nem mindegy, hogy lejövök-e vagy sem?!

– Nem, kurvára nem! – kiabálta vissza mérgesen. – Gyere le vagy én szedlek le!

– Csak rajta – tártam szét a karjaim, de azért a lábam vissza húztam.

– Te akartad – morogta mérgesen.

Még mielőtt bármit tehettem volna, Rai elém lépett és erősen megragadva a derekam leszedett a kőfalról, majd szorosan tartva maga előtt, mérgesen nézett a szemembe.

– Még egy ilyen hülye húzás és veled együtt ugrom le.

– Akkor már most ugorhatsz – próbáltam ellökni magamtól, de nem engedte.

– Beszélnünk kell – mondta komolyan.

– Hagyj békén Rai. Nekünk már semmi közünk egymáshoz.

– Gyere velem – fogta két keze közé az arcom.

– Mi?! Hová?

– Még nem tudom hová, de menjünk együtt.

– Elment az eszed te barom? – kérdeztem hitetlenkedve. – Nem megyek veled sehová.

Elhúzódtam tőle és az ajtóhoz rohantam, már nyúltam volna a kilincsért, de az ajtó magától is kinyílt.

– Végre megvagy – állt a küszöbön Amai megkönnyebbülve.

– Bibiri-kun!

Megragadtam Amai kezét és magam után húzva lerohantam vele a lépcsőn.

– Remélem ez a seggfej fent ragad – morogtam magam elé, tovább haladva lefelé.

– Ez meg mi volt? – kérdezte Amai a hátam mögött.

– Semmi, csak a szokásos Rai faszság – legyintettem, majd amint leértünk a mi emeletünkre, élesen bevettem a kanyart és a szobánkhoz siettem. Magamban már eldöntöttem, hogy ezt a hetet biztosan a szobámban töltöm, elzárva az olyan rossz dolgoktól mint Harada Rai.

Megálltam az ajtónál és tétovázás nélkül benyitottam.

Amai is ugyan olyan döbbenten figyelte az elénk táruló látványt mint én.

– Ez...hát ez... – dadogott mögöttem Amai. – Miért az én ágyamon? – kérdezte hisztérikusan nyafogva.

A szobában Renjiro Amai ágyán csókolózott Tomával, aki élvezettel simult Renjirohoz és a hajába túrva közelebb húzta magához.  

(Lentebb tekerve tovább olvashatjátok. Bocsi, de csak így tudtam feltölteni ezt a részt)

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

>

(Ez csak egy filler, az eredeti történettől eltérő rész. :D Remélem nem utáltok emiatt nagyon) 

Tovább a 13. fejezetre > > > >