– Te meg hová készülődsz? – nyújtózkodót az ágyán fekve Toma.

– Neked nem mindegy? – morogtam, a mobilomat keresve. – Nem vagy a kibaszott anyám, még csak egy fontos ribi se.

– Neked volt olyanod valaha? – ült fel meglepetten.

– Ja, kibaszott meglepő lehet, de valakinek meg is kellett szülnie.

– Nem anyukádra gondoltam te barom, hanem fontos ribire – nevetett.

– Én is – fordultam felé vigyorogva.

– Kedves – csóválta a fejét mosolyogva. – Anyád szerethet te seggfej.

– Imád engem – és ez igaz is volt.

Végre megtaláltam a mobilom a párnám alatt és azonnal zsebre vágtam.

– És mikor jössz haza drága kicsi szívem? – csücsörített gúnyolódva.

– Ilyen buzis duma után még meggondolom – fintorogtam.

Erre nevetve fel ült, lemászott az ágyról és lassan közeledni kezdett felém.

– Ugyan már drágám, ne légy ilyen gonosz – megpróbált megölelni, de gyorsan kitértem előle.

– És még csodálkozol, hogy a kis lila hajú törpével nem mennek egyszerűen a dolgok amikor ilyen szarságokat mondasz nekem – tértem ki még egy kísérlete elől.

– Nem lila hajú törpe hanem Minako – magyarázta már vagy ezerszer, de tudhatná már, hogy sose jegyzem meg.

– Le van szarva – legyintettem.

– Ha már úgy is elmész akkor adj egy búcsú csókot.

Már körbe körbe mászkáltunk a szobában ahogy követett én meg menekültem előle.

– Jó lesz ököllel? – emeltem meg kicsit már mérgesen a jobb öklöm.

– Nyugi, befejeztem – adta fel végre a próbálkozást.

Néha tudott kibaszottul idegesítő fasz lenni és most pont ilyen volt.

– Szerencséd, hogy legalább a túlélési ösztönöd normálisan működik, nem úgy mint az agyad többi része – morogtam, de persze neki mindig jó füle volt.

– Minden részem jól működik.

Teljesen úgy viselkedett mint egy durcás kis kölyök, én pedig már nem bírtam tovább, így egy szó nélkül kinyitottam az ajtót és azzal a nagy lendülettel ki is fordultam a szobából. Érzékeltem ugyan egy kis ellenállást az ajtónál és ahogy láttam az ellenállás oka épp ott feküdt a folyosón az ajtó előtt és nem túl kedves pillantással méregetett.

– Mi a fasz?! – hajtottam vissza az ajtót.

– Ezt én is kérdezhetném faszfej! – amilyen kis törpe volt annál nagyobb volt a pofája. Én pedig imádom helyre tenni a nagypofájú kis hülye gyerekeket.

– Ahelyett hogy itt tátod a szádat legközelebb inkább nyisd ki a szemed te... – de nem tudtam befejezni, mivel egy erős ütésnek köszönhetően a törpére estem és amilyen kis csontos teste volt, nem volt valami puha esés. Ráadásul a kölyök azonnal megpróbált lelökdösni magáról, elég kevés sikerrel. Hogy is gondolhatta, hogy könnyű dolga lesz egy nála nagyobb és izmosabb sráccal?

– Csak egy kicsit teszed ki a lábad a szobából és már is zaklatod a kicsiket? – hallottam a hátam mögül Toma idegesítően jókedvű hangját. Már ebből is sikerült rájönnöm, hogy ez az egész miatta van.

– Pofád befogod Toma – másztam le a kölyökről, aki idő közben jól megnézte Tomát. A kis homo. – Ez a te hibád – néztem rá mérgesen.

– Én tehetek a ferde hajlamaidról? – megjátszva a sértettet a szívére tette a kezét és felfújta magát mint valami hülye állat. Legszívesebben seggbe rugdostam volna párszor.

– Nem, te csak arról tehetsz, hogy már megint tiszta szar a gatyám – fel állva leporoltam magam. – Most nézd meg – mutattam le a nadrágomra, majd a srácra aki idő közben elbambult rajtunk. – Meg ezt a szerencsétlent is – De dühömet végül inkább Tomára irányítottam. – Akarod, hogy a szádba lépjek?

– Inkább minthogy rá ülj – vigyorgott Toma.

Vele sosem érte meg hosszabb ideig vitázni, mert sosem vette komolyan. Néha ezért is megfojtottam volna.

– Hülye fasz – forgattam a szemem végül és inkább elsétáltam, kettesben hagyva a két idiótát.

Ma a srácokkal koncertünk volt és még akadt elintézni valóm, vagy inkább szórakozni valóm, vagy...dugni valóm. A lényeg, hogy odafent, a negyediken várt egy szőke szépség aki már egy ideje jelezte, hogy van számomra egy ajándék a lábai közt, én pedig imádom az ilyen ajándékokat.

Ahogy felsétáltam egy emeletet átfutott rajtam a gondolat, hogy talán nem ártana újra elkezdeni az edzéseket, nem vagyok valami jó formában, ezt pedig rögtön meg is erősítette az a tény, hogy megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt amikor megtettem az utolsó lépcsőfokot.

A csaj szobája a folyosó végén volt én pedig lustán elindultam a célom felé. Már majdnem oda értem amikor kinyílt a lány szobájának az ajtaja és kilépett rajta az a faszfej Maita Haru, én pedig megtorpantam. Az arcán az az ismerős kibaszott kielégülés látszott amit csak egy kiadós szex adhat. Amint meglátott gúnyosan mosolyogva becsukat maga után az ajtót és elindult felém.

– Mi a helyzet kölyök? – lökte meg a vállam amint elsétált mellettem.

Ezek után biztosan nem teszem be a lábam abba a szobába és ezt ő is tudta. Nem teszem ugyan abba a lukba a farkam ahol alig pár perce egy másik farok járt.

Kedvem lett volna behúzni neki egyet amiért elbaszta a kedvenc délutáni elfoglaltságom, de aztán eszembe jutott egy másik lehetőség. Így hát csak azt tettem amit a leghelyesebbnek véltem ebben a helyzetben, míg ő a szobájához sétált.

– Hülye faszfej! – kiáltottam rá amint elsétáltam mellette és nem kis erővel én is meglöktem a vállát aminek köszönhetően előbb bent találta magát a szobájában mint szerette volna.

Ezután simán lelépcsőztem az első emeletre, mert ugye lefelé sokkal könnyebb, és az első dolgom az volt hogy Kurva szobájához mentem. Amint bekopogtam azonnal ajtót nyitott nekem.

– Szia! – lelkesen a nyakamba csimpaszkodva lógott rajtam, én pedig egyedül csak neki néztem el az ilyen baromságokat.

– Szia – belépve a szobába becsuktam magam mögött az ajtót és a fenekébe markolva fel emeltem, ő pedig automatikusan a derekam köré fonta a lábait. – Van egy kis szabad időd rám édes?

– Rád mindig – nyalta meg a száját és nekem már ettől keményedni kezdett a farkam.

Az ágyához sétáltam ő pedig rögtön leugrott az ágyra és fel állva megragadta a felsőm, hogy magához húzzon egy heves csókra.

Míg csókolóztunk addig kezem becsúsztattam a felsője alá és megpróbáltam egy kézzel kikapcsolni a melltartóját, míg a másik kezemmel a szoknyáját cipzáraztam ki. A szoknyával könnyebb dolgom volt így hamar le tudtam csúsztatni róla és ledobtam a földre, de a melltartóval nem boldogultam. Kurva közben kicipzárazta a nadrágom és próbálta lehúzni rólam. Elhúzódtam tőle és lehúztam a nadrágom meg minden mást, kivéve a bokszerem, ő pedig szerencsére megvált a felsőjétől és a bosszantó melltartótól is.

Megragadva a derekát közelebb húztam magamhoz és ismét megcsókolva megmarkoltam jobb kezemmel az egyik mellét, mire élvezettel a számba nyögött. Egy ideig elvoltunk így, aztán felkapva az ágyra döntöttem és lehúztam róla azt a szexis fekete tangát. Lentebb csúsztam az ágyon és a combjaiba markolva szétfeszítettem őket és közelebb húztam magamhoz. Amikor először megnyaltam Kurva hangosan nyögve megemelte a csípőjét. Imádta ha ezt csinálom én pedig az ízét imádtam. Majd ahogy tovább csináltam gondoltam fokozom az élvezetet és először az egyik ujjam dugtam be, aztán a másodikat is. Míg nyaltam és ujjaztam ő a lepedőbe markolva hangosan nyögdécselt. Ezt a hangot is imádtam és a legtöbb lány mindig megajándékozott vele, de meg is dolgoztam érte.

– Renjiro – túrt a hajamba elfúló hangon.

Abba hagytam és elhúzódva tőle lehajoltam a nadrágomért, hogy elővegyek egy óvszert. Kibontottam a kis csomagolást és felhúztam a gumit és elhelyezkedtem Kurva combjai közt. Nem finomkodtam, nem volt rá szükség. Egy lökéssel benne voltam és meg sem álltam. Kurva először felsikított de aztán lábaival átkulcsolva a derekamat, így láncolva magához és nyögdécselve ringatta a csípőjét, hogy még nagyobb legyen az élvezet. Mindig tudta, hogy mire van szükségem.

Fél óra múlva Kurva ágyában egymás mellett fekve cigiztünk.
– Ma lesz a koncertetek ugye? – fújta ki a cigi füstöt Kurva.

– Ja – vettem át tőle a cigit és én is beleszívtam.

– Megyek – jelentette ki, csak úgy.

– Fasza.

– Remélem az az új cuki fiú is ott lesz – izgatottan fel ült.

– Ki? – nem érdekelt igazán hogy kiről van szó, Kurvának minden hétre akadt egy srác akiért odavolt, de akármi is történt hozzá mindig jöhettem, ahogy ő is hozzám. Kölcsönösen és a legfontosabb hogy érzelem mentesen elégítettük ki egymást, bármilyen kötelezettség nélkül.

– Amai barátja és lakótársa, Seiko.

– Cuki páros – vigyorogtam gonoszan.

– Rossz vagy Renjiro – rázta meg a mutató ujját játékosan és az orromra bökött. – Nagyon, nagyon, nagyon rossz vagy.

– Az vagyok – megpróbáltam megharapni az ujját, de gyorsan elhúzta.

– Nem énekelsz ma nekem egy dalt, csak nekem? – rám mászva végig cirógatta a mellkasom.

– Nem.

– Miért? – bevágta a mű durcit, amit utálok. Ilyenkor olyan mintha Tomával keféltem volna, attól meg a hideg kiráz.

– Mert anyámnak se tenném meg, nem hogy neked Kurva.

– De anyád nem fekszik le veled – vágta rá, aztán nevetve legurult rólam.

– Nem is tudod, hogy mennyire örülök neki hogy nem fekszik le velem – gondolatban már hánytam.

– Este nem jössz át?

Fel állt és kidobta az óvszert, majd valamit még matatott a szobában, de én csak a formás fenekét és melleit láttam.

– Renjiro – mászott vissza az ágyba.

– Még nem tudom.

– Csak azért kérdeztem, hogy nehogy megzavarj azzal az édes kis sráccal.

– Honnan veszed, hogy nem meleg a srác? – gondoltam bosszantom kicsit. – Végül is Amai haverja.

– Na és? – lovagló ülésben a csípőmre ült és lassan végig karmolta a felsőtestem. Tudta, hogy ez mennyire beindít. – Te talán nem vagy Amai barátja?

– Inkább csak ismerőse – nyeltem egy nagyot amikor lentebb csúszott és a farkamra ült.

– Attól még hogy Amai annyiszor elutasított nem biztos hogy meleg – rám feküdve körözött a csípőjével, de még nem vezette magába a farkam, ez pedig kicsinált.

– Nekem pont emiatt az – nyögtem ki nehezen.

Erre a szemeit forgatva tovább dörgölte alsó részét a farkamhoz.

– Meddig akarod ezt játszani velem? – fújtam ki a levegőt türelmetlenül.

– Ameddig meg nem ígéred, hogy kapok tőled egy dalt – igazi rossz kislány módjára elvigyorodott és lenyúlt közben hogy megfogja a farkam és még jobban hozzá dörgölőzzön.

– Oké, kapsz egy dalt – adtam fel. – Egy kibaszott démon vagy – tettem hozzá, közben azt figyeltem ahogy magába vezeti a farkam.

– Dehogy, csak nő – kacsintott rám.

Ahogy teljesen magába fogadott elégedetten löktem fel a csípőmmel ő pedig nyöszörögve borult rám.

*

A koncert kezdéséig még volt pár percünk és ezt mindenki másképp használta fel. Kin a dobverőivel az asztalon lévő sörösüvegeket ütögette szórakozottan, Rai egy fekete napszemüvegben a mobilján zenét hallgatott, közben a kapucniját felhúzta és a sarokban ült egy szar fotelen, Maro pedig mint mindig még nem volt sehol. Én meg unalmamban egy gumi labdával dobáltam az ajtót, ami mindig vissza pattant, hogy újra elkapjam és eldobjam. Ezt is itt találtam, mint a srácok a sört.

Pont elkaptam a labdát amikor kinyílt az ajtó és Maro jött be a nőjével az oldalán, azt hiszem Azami volt a neve.

– Vidd ki a ribancod, mert ide egy se teheti be a lábát – szóltam oda neki még mielőtt leülhetett volna a csaj. Ez nálunk egy ki nem mondott szabály volt. Egy csaj se tehette be a lábát az öltözőbe koncert előtt.

– Miért mi lesz ha behozom? – vigyorgott kihívóan. – Elkapjátok a barátnő vírust?

– Mintha neked valaha is barátnőd lett volna – vágta rá Kin, ki sem esve a ritmusból.

– Akkor srácok hadd mutassam be a barátnőmet Azamit – mutatott a csajra Maro.

Ahogy az a csaj bámulta Rait, rögtön tudtam, hogy csak bajt hoz a csapatra, talán nem most de egyszer biztos, az pedig nem hiányzott.

– Már ismerjük – álltam fel és az ajtóhoz lépve a kilincsre tettem a kezem. – Azami én Renjiro vagyok, ez meg itt az ajtó, amit már párszor láthattál mikor bebaszták az orrod előtt, úgy hogy kérlek húzz a picsába – ahogy kitártam előtte az ajtót Maro mérgesen kiterelte a csajt és ő is kiment vele, én pedig bevágtam mögöttük az ajtót.

Pár perc múlva mérgesen jött vissza és én pont eltaláltam a labdával.

– Ki a fasznak hiszed magad? – állt elém, kitakarva a fényt is. – Azt hiszed valami kibaszott főnök vagy a csapatban? – emelte fel a hangját.

Oldalról láttam, hogy Rai kiveszi a füléből a fülhallgatót és minket figyel.

– Ja, valami olyasmi – vontam vállat. – Miért, talán van valami bajod vele?

– Az hogy kurvára nem vagy itt senki, csak egy énekes akinek pont csak egy közép kategóriás szar hangja van, nem is értem minek vagy itt, mert te …. – de ekkor a semmiből Rai megragadta a nyakánál fogva és lazán neki lökte a másik falnak, aztán el engedve vissza sétált a helyére.

– Majd ha neked is ilyen középkategóriás szar hangod lesz akkor pofázhatsz, de addig meg csak gitározz és fogd be a pofád ahogy azt kell – tette vissza a fülhallgatóját Rai. – Mellesleg neki több oka lenne sarokba szorítania téged, mivel a te gitározásod kimeríti a közép kategóriás szart.

Nem csak én de a szobában mindenki meglepetten nézte Rait, aki csak lazán, továbbra is leszarva mindent, hallgatta a zenéjét. Mert eddig még nem csinált ilyet, de valószínűleg ez is csak egyszeri alkalom volt, viszont azt sejthette, hogy nem fogok neki köszönetet mondani és nem is várta ezt el.

Maro ezután egy szót sem szólt, csak némán ült a seggén és nagyon jól tette. Mostanában egyre nagyobb a szája, állandóan lóg a próbákról, kioktat mindenkit mint egy főnök, ossza az észt, amiből neki is kevés van.

Amikor eljött az időnk beszóltak nekünk hogy most már feltolhatjuk a seggünket a színpadra.

Én gyorsan lehúztam egy pohár vizet, Kin türelmetlenül várt minket az ajtónál állva, Rai pedig levette a pulcsiját, ami alatt nem volt rajta semmi és a bőrdzsekijére cserélte, Maro meg ivott az egyik sörös üvegből. Ezután Kin kinyitotta az ajtót és kiment és pedig utána.

Végig mentünk egy folyosón ami teli volt mindenféle üveggel meg felesleges cuccal, közben pedig már hallottuk a közönség hangjait. A folyosó végén egy ajtó volt, azt kinyitva rögtön előttünk volt egy lépcső ami felvezetett a színpadra. Elég jó hely volt, itt rendszeresen tartottak koncerteket, mi pedig szerettünk itt játszani.

Amint felléptünk Kinnel a színpadra a lányok előadták a szokásos visítozást, de oda sem néztem rájuk. Megvártam míg a srácok mind elhelyezkedtek és egy-két perc múlva már is bele kezdtünk az első dalba.

Igyekeztem a dalra koncentrálni, de Kurva tett róla hogy rá is felfigyeljek amikor Amai nyakában ülve énekelve kacsintott rám. Nem bírtam nem mosolyogni az elvetemültségén. Ennyi ember közt képes volt előre furakodni és még annál többre is képes lenne.

Végül betartottam az ígéretem és énekeltem csak neki egy dalt, amitől majdnem kiugrott a bugyijából boldogságában. Kicsit sajnáltam szegény kis Amait, de hát ő tehet arról hogy ilyen kibaszott jó szíve van, nem pedig én.

Az utolsó dalnál kezdtem kifáradni, de még bírtam, és persze akkor jött Rai szólója. Rai mindig nagyon alapos volt és tökéletesség mániás ha gitárról volt szó vagy gitározásról, nem is nagyon hibázott, kibaszottul ritkán rontott. Ezért is kaptam fel meglepetten a fejem amikor hallottam, hogy nem csak egy akkordot cseszett el a szólója közben. Ránéztem és már is tudtam, hogy miért hibázott. Azt a kis majmot bűvölte a szemével gitározás közben akit ma fellöktem az ajtóval, ő meg úgy bámult rá mintha egy isten lenne.

Nem tudtam, hogy mi célja van a kölyöknek Raival, de azt tudtam, hogy Rainak egy éjszakánál nem ér többet.

Amint végeztünk és lejöttünk a színpadról Maro eltűnt a francba mi pedig vissza mentünk az öltözőbe. Elpakoltuk a cuccunkat és megkértük az ottani srácokat, hogy pakolják le a színpadot, visszafelé pedig beugrunk a cuccunkért, ahogy szoktuk. Aztán beültünk Rai kocsijába és elmentünk a megbeszélt bárba.

Oda érve rögtön foglaltunk egy asztalt és beszereztünk pár piát. Egy kicsivel később a többiek is megérkeztek. Rai épp egy csajt fűzött valahol, valószínűleg el is felejtette a kis idegesítő kölyköt aki csalódottan hallgatta a srácok hülye vicceit meg a többi pofázást. De én oda sem figyeltem, mert közben Kurva valami szerencsétlen csajról magyarázott akit kiosztott a női WC-ben valami miatt, de nem érdekelt annyira hogy oda figyeljek a részletekre.

– Hé Bibiri-kun, mi még nem is találkoztunk – hallottam meg Rai-t és ahogy oda néztem a kölyök felé, már is láthattam vöröslő fejét. Rai megtalálta a mai prédáját.

– Rai ne buzulj, a picur nem kapó az ilyesmire – szólt rá Kin, de ő is tudhatta volna már hogy teljesen feleslegesen tépi a száját.

– Szóval Bibiri-kun? – erőltette tovább Rai.

Lövésem sincs, hogy honnan szedte ezt a becenevet Rai, de már most kibaszott idegesítő volt. Szerencse, hogy ezt csak ma fogom hallani.

– Hayashida Seiko vagyok – mutatkozott be a kis pirulós. Ez a név csak rontott a helyzetén. De most már legalább tudtam, hogy ő Amai szobatársa.

– Pedig melled nincs, szoknyát meg nem hordasz – Rai beszólásán nem tudtam nem nevetni és nem is fogtam vissza magam. Lehet, hogy ebből ma mégsem lesz dugás Rai?

– Akkor meg mi ez a név Bibiri-kun? – kérdezte Rai.
Én pedig szívesen megkérdeztem volna, hogy: – És mi az a Bibiri-kun?

Persze Seiko csak némán tovább vörösödött Amai pedig azonnal a védelmére kelt.

A többire már nagyon nem figyeltem oda, nem is igazán érdekelt, egészen addig míg meg nem hallottam a nevem, de csak félig meddig értettem, hogy miről beszéltek a hangos zene miatt, ezért kedvesen és kulturáltan megkérdeztem, hogy miről is van szó.

– Mit mondott az a fasz?!

– Hogy anyád egy orangután – vágta rá Kin, amitől fel ment bennem a pumpa.

– Mi van?! – legszívesebben a kölyökre ugrottam volna.

Persze Amai megint közbe szólt, aztán Kin már inkább nyugtatott meg magyarázkodott, de már nem érdekelt. Seikot gondolatban már egy szar helyre ástam. Reméltem hogy Rai kicsinálja, aztán majd sírva bújik be estére a rózsaszín kis ágyacskájába. Bosszantó egy kölyök volt.

Rai még húzta az agyát, a srácok meg tovább bájcsevegtek. Egy idő után azt vettem észre, hogy Kurva már sehol sincs és Seiko is felszívódott. Magamban már láttam is Kurva csalódott arcát amikor közli vele a kölyök, hogy ő más lukra játszik. Sajnálnám ha nem tudnám, hogy emiatt nálam fog kikötni, de ezt már előbb is tudtam.

Nem telt el sok idő és Rai máris utánuk ment. Tudta, hogy eljött az ő ideje és én is. Ezért egy kicsivel később utána mentem és még pont elkaptam Kurvát visszafelé jönni csalódott pofijával.

– Na mi az? – vigyorogtam gúnyosan a képébe. – Csak nem igazam lett?

– De – bökte ki elég nehezen.

Elnézve mellette már láttam is ahogy Rai a kis Seikot csábítgatja bűnre.

– Gyere – átkaroltam a vállát és vissza vezettem a srácokhoz, hogy még mielőtt elvonulunk még egy sört megihassak.

– Seiko? – nézett kérdőn Kurvára Amai.

– Raival van – vont vállat Kurva, közben bosszankodva csücsörített a szájával.

Amai könyörgőn Kinre nézett, a srác pedig rögtön tudta, hogy mi a dolga. Ők is tudták, hogy ebből az egészből csak a kölyök jönne ki szarul.

Miközben én lehúztam a maradék söröm Kin elment, hogy hőst csináljon magából. Pár perc múlva pedig csatlakozott hozzánk a frissen megmentett Seiko. Nem tűnt valami jókedvűnek, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy most azért mérges-e mert Rai rámászott, vagy mert Kin kimentette ahelyett hogy hagyta volna megrontani a kis szent lelkét. De le is szartam.

A kölyök gyorsan meglépett mi pedig Kurvával kerestünk egy eldugottabb helyet ahol Kurva megköszönhette a maga módján a dalomat.

*

– Mekkora kibaszás, hogy a jó pasik mind melegek – rendezgette a haját Kurva a mosdó tükrében, miközben én a falnak dőlve cigiztem tovább.

Egy női mosdó WC-jében jó igazán a mocskos szex.

– A jók igen, de a legjobbak nem, mint amilyen én vagyok – kacsintottam rá, mire dobott nekem egy puszit.

– Igazad van, az olyan szexi rossz fiuk sosem térnek át a másik oldalra – babrálta tovább a haját, majd elgondolkodva megállt egy pillanatra. – Mondjuk Rai biszex.

– Ja, de leginkább csajokat dug – fújtam ki a füstöt.

Ekkor kinyílt az ajtó és egy szőke beképzelt tyúk mérgesen végig mérve bejött.

– Ez a női mosdó – mutatott az ajtóra, mintha valami idióta lennék aki nincs tisztában a jelzésekkel.

– És? – már vártam a kioktatós nyafogását.

– Ide nem jöhetnek be férfiak – okoskodott csípőre vágva a kezeit. – Szóval menj ki.

– Miért? Talán előttem akarsz pisálni? – tártam szét a karjaim.

– Nem – olyan felháborodott képet vágott hogy Kurva kuncogva igazgatta a sminkjét.

– Akkor meg nem értem hogy mi a probléma – vontam vállat és már csak azért is az arcába fújtam a füstöt, mire köhögve legyezni kezdett a kezeivel és arrébb állt.

– Itt cigizni sem lehet – mutatott a táblára ami tiltotta a dohányzást.

Már kezdett bosszantani a csaj, így közelebb hajolva az arcába suttogtam: – Leszarom.

Döbbenten tett hátra egy lépést, majd beképzelt picsa módjára, mérgesen betipegett az egyik WC-re. Gondoltam bosszantom még egy kicsit.

– Oda nem tenném be a lábam a helyedben.

Erre megtorpant és visszafordulva rám nézett.

– Miért?

– Az előbb dugtam ott bent a csajt – mutattam Kurvára aki továbbra is a tükör előtt parádézott.

A csaj olyan undorodó és felháborodott képet vágott, hogy már nekem is nevetnem kellett rajta, ő pedig gyorsan kiviharzott a helyiségből.

– Nagyon rossz vagy Renjiro – kuncogott Kurva.

Ekkor egy magas barna is betévedt az ajtón.

– Ide nem jöhetsz be – kezdte ő is.

– Itt minden csaj ilyen kibaszott hisztis a budira? – csóváltam a fejem.

A barna gúnyosan a szemeit forgatva bement az egyik WC-be, én pedig értékeltem, hogy nem vágott le olyan hisztit mint a szőke az előbb.

Kurva még egy kicsit elszórakozott a tükör előtt, de végül sikerült kirángatnom és csatlakoztunk a megcsappant csapatunkhoz.

Később Raival és Kinnel vissza ugrottunk a cuccainkért az előző bárba, majd haza mentünk.

Belépve a szobába Tomát ott találtam az ágyán törökülésben és valami animét nézett a laptopján.

– Nem sietted el – nézett fel a laptopjából.

– Hiányoztam anyuci? – dobtam le a cuccom a földre és lustán az ágyamra dőltem, végig hasalva rajta.

– Azt nem mondtam – nézte tovább a laptop képernyőjét.

– Minek jöttél haza előbb?

– Csak haza hoztam Seit.

– Ki vagy te, a sofőrje? Barom – forgattam a szemem, majd fel ülve levettem a dzsekimet.

– Nem, csak a barátja.

Bezzeg ő sosem sértődött meg rám, semmiért sem. Néha bosszantó is volt hogy nem tudom felkúrni az agyát.

– Ha te is be buzulsz akkor ne számíts arra hogy itt maradok veled egy szobában – figyelmeztettem, közben lerugdostam magamról a bakancsom.

Toma felkapta a fejét és egy sunyi mosollyal lehajtotta a laptopját, majd lassan fel állva elindult felém.

– Hát nem tudnál engem szeretni? – tárta szét a karjait és úgy közeledett tovább, én pedig rögtön felkaptam a bakancsom és az ágyon térdelve minden lépésére hátrébb araszoltam.

– Nem baszd meg, így nem!

– De miért?

– Tudod te azt! – tartottam felé a bakancsom. – Toma, te is tudod, hogy ez egy acélbetétes és a legutóbb amikor hajnalban felkeltettél valami hülyeség miatta, a segged is tudta, hogy mennyire fáj ha ezzel megrúgom, szóval ne akard, hogy átrendezzem vele a képed.

– Nem tennéd meg – feltérdelt hozzám az ágyra én pedig beszorultam az ágyon a fal és közé.

– De, kurvára megteszem – emeltem magasabbra a bakancsom. De ő csak közeledett, most semmi félelemérzet nem volt benne.

– Dehogy teszed – megragadta a két vállam és magához húzva átölelt. – Te jó fiú vagy.

– Neeeeeee! Engedj el! – próbáltam ellökni magamtól, vagy kicsúszni a szorításából, de semmi nem sikerült. – Ki fogsz nyírni!

– A szeretettel? – nevetett jókedvűen. – Nem hiszem.

– De igen! Ide fogok hányni!

– Nem fogsz.

– De igen! – nem bírtam magammal, annyira utáltam ezt az énjét, az ölelgetős plüss macit.

– Egy kis szeretetbe még senki nem halt bele.

– De én bele fogok, hagyd abba! Kivégzel ember!

– Anyukád sosem szeretgetett meg amikor kicsi voltál?

– Nem! És neked se kell! – próbáltam meg ütni a bakancsommal de végül nem volt hozzá szívem. Ez is az ő kibaszott hibája.

– Akkor ez a baj, hogy nem szeretgettek eleget.

– Nem baj, nagyon is jól tették! – nyöszörögtem az ölelése szorításától. – Hagyd abbaaaaa!

Ekkor valaki hangosan kopogott az ajtón. Toma pedig továbbra is engem ölelve az ajtóhoz ment. Úgy hurcolászott mintha egy nyomorult rongybaba lennék.

Kinyitotta az ajtót és ott állt egy dögös vörös hajú csaj, az aki egy szobával odébb lakott és még ismertem is valamennyire, de csak látásból mert volt egy közös óránk.

– Ömm...jól vagytok? – nézett végig rajtuk. – Csak mert...hát..a kiáltozások miatt azt hittem, hogy baj van.

Kedvem lett volna megfojtani Tomát amiért ilyen szar helyzetbe hozott, de lefogta mindkét kezem és a számat is befogta.

– Nincs semmi baj, csak megszeretgetem – bökött fejével rám. – Tudod, amikor kicsi volt nem szeretgette eleget az anyukája, most pedig hiányzik neki – olyan bizalmasan halkan beszélt a lányhoz mintha valami régi barátja lenne.

A csaj továbbra is furán méregetett minket, de főleg engem, majd zavartan elköszönt és vissza ment a saját szobájába. Toma bezárta az ajtót és végre el engedett.

– Most megdöglessz! – kiáltottam kibaszott mérgesen. – Kurvára kinyírlak!

– Halkabban – tette a szája elé az ujját, azzal is jelezve, hogy vegyem lejjebb a hangerőt, de ezzel csak még jobban felhúzott. – Még a végén a többieket is felkeltjük.

– Leszarom! – felkaptam a bakancsom és hozzá akartam vágni, de gyorsan kitért előle. – Maradj ott te nyomorult vagy megfojtalak! – a másik bakancsom elől is kitért.

– Nyugi Renji – vigyorgott. – Inkább menj és fürödj le aztán aludjunk.

Kellett pár perc és néhány mély lélegzet mire sikerült lenyugodnom, de csak annyira hogy ne akarjam kinyírni Tomát. Aztán magamhoz vettem a cuccom és elmentem a közös fürdőszobába lefürdeni. Mire vissza tértem a fürdésből Toma már aludt, legalábbis azt hittem, de amikor a sötétben az ágya mellé álltam és gyanakodva felé hajoltam, megszólalt.

– Mit szeretnél?

Azt hittem ki ugrik a szívem, de neki inkább nem mondtam semmit, mert azzal is az agyamra tudna menni.

– Semmit. Aludj te barom – másztam be az ágyamba.

– Kell még egy kis ölelés? – sötét volt de így is láttam a vigyorgó arcát.

– Csak merd megközelíteni az ágyam és én komolyan kinyírlak – fenyegettem meg.

Persze ő csak nevetve magára húzta még jobban a takaróját és, hátat fordítva nekem, el aludt. De én már nem hittem neki. Miatta egész éjszaka forgolódtam és nem mertem hátat fordítani neki. Néha úgy érzem magam mint egy kibaszott börtönben. Lassan már ott tartok, hogy az értékeimet a seggembe kell dugnom, hogy később megtaláljam, annyit pakolászik ez a szerencsétlen. Arról nem is beszélve, hogy vele egy fürdés sem egy kellemes élmény. Ilyenkor szívesebben laknék egy börtönben. Még ott is kevesebbet molesztálnának mint itt.  
 

Tovább a második fejezetre >>>>