Gyanútlanul sétáltam végig a folyosón miközben az SMS-eimet olvastam, majd elérve a szobámhoz benyitottam.

– Hát ez meg? – meglepetten eltettem a mobilom és becsuktam magam után az ajtót. – Lemaradtam valamiről?

A szoba teli volt, alig maradt hely. Az ágyamon Toma, Renjiro és Minako ült. Előttük a földön Kurva. Kin ágyán pedig Bibiri-kun, Amai, Misa és Kin.

Csak pár percre mentem el és hagytam itt Kint, csöndben tanulni, erre mindenki betömörül ide?

– Unatkoztunk, odakint meg esik az eső – magyarázta Toma.

– És nekem ehhez mi közöm? – vigyorogtam a hülyeségükön. – Bibiri-kunt még megértem, hogy itt keres magának elfoglaltságot – kacsintottam a nyuszimra. – De ti?

– Twister! – emelte a feje fölé a játék dobozát Kurva.

– Seiko meg engedte, hogy itt játszunk – szólt közbe Amai.

Önkénytelenül is Kinre néztem aki az ágya végében ült teljesen bele merülve a füzetébe, vagy legalábbis innen úgy látszott.

– Nem probléma – válaszolt Kin a ki nem mondott kérdésemre.

Még le sem ültem Bibiri-kun mellé a srácok már is szét szedték a játékot és kiterítették a padlón.

– Kell valaki aki a színeket mondja – emelte fel Misa a pörgetőt.

– Majd én – vettem át.

Eszemben sem volt ezekkel nyomorogni vagy össze gabalyodni. Egyedül Bibiri-kunnal gabalyodtam volna össze szívesen, de ő már fel is ugrott mellőlem és csatlakozott a többiekhez.

– Persze, itt vagyok és egy kurva „örülök, hogy itt vagy” puszit sem kapok vagy egy „bocs, hogy dugás helyett ezt a szart kapod” engesztelő csókot – morogtam, mire Bibiri-kun a szemét forgatva vissza jött hozzám.

Imádom amikor ezt csinálja, amikor megjátssza a mérges nyuszit.

Megragadott a pólómnál fogva és egy gyors csókra elkapott.

– Most már jó? – kérdezte amit szétváltunk.

– Sokkal – vigyorogtam elégedetten.

Mondjuk tudtam volna ötleteket adni neki hogy mivel teheti még ennél is jobbá, de ahhoz túl sokan voltak itt, ő pedig az a kis szégyenlős típus.

– Érd be ennyivel mára.

– Biztos hogy nem – ahogy vissza sietett a többiekhez rácsaptam a kis seggére.

– Ne itt buzuljatok már – húzta a száját Renjio. – Ide hányok.

– Csak nem vagy féltékeny kicsi szívem? – Toma vigyorogva Renjirora vetette magát az ágyamon.

– Én leszek az – nevetett Minako.

– Ne legyél az kicsim, Renjiro csak egy régi szerető – nyomorgatta tovább Renjirot.

Néha sajnálom szegény srácot, de aztán eszembe jut, hogy egy igazi fasz, azután meg már inkább Tomának szurkolok. Igazából mindkettő ugyan olyan, csak az egyik seggfejebb mint a másik, de kibaszott jól kiegészítik egymást. Ha nem tudnám, hogy hetero mindkettő simán elhinném, hogy együtt vannak. Rosszabbak mint egy ezer éves házaspár. Ha azok lennének biztos egymás halálára fogadnának, hogy ki dobja fel előbb a bakancsát. Vajon melyik lenne a csaj közülük?

– Szállj le rólam te barom! – kiáltotta Renjiro, kizökkentve a gondolataimból. Megragadva az ágytámlát, próbált kihúzódni Toma alól.

– Toma – szolt rá Minako egy kis idő után. – Legyél jó fiú.

– Már késő – hallatszott Toma alatt Renjiro elfojtott hangja.

– Kezditek vagy megvárjuk amíg szét kurják az ágyam? – néztem a többiekre.

– Kezdjük – vágta rá Amai.

Mindenki elfoglalta a helyét a földön, kivéve Kint és engem. Megpörgetve a pörgetőt mondtam a színt a srácoknak és a testrészt.

A játék egy ideig elég unalmasan és alig valamennyi csavarral ment, béna színeket sikerült kipörgetnem. Már mindenki rajta volt egy színen de még senki nem esett ki, nekem pedig bántotta a lelkiismeretem, hogy senkit nem sikerült pofára ejtenem. Gondoltam felpörgetem kicsit a játékot, mert ez így kibaszott unalmas.

– Misa, jobb kéz piros.

Misa kénytelen volt átbújni Minako alatt, akinek a fél kutya póza már eléggé ingatag volt.

– Minako, jobb láb a zöldre.

Hála nekem Minako sikeresen rá esett Misara.

– Kiestetek lányok – vigyorogtam le rájuk.

– De miért? – mászott le Misaról Minako.

– Mert a kezeteken és a lábatokon kívül semmi nem érhet le a földre, még a formás kis popótokat se tehetitek le – magyaráztam a szabályokat.

A lányok morgolódva elhagyták a pályát én pedig folytattam a jónak ígérkező játékot. Már is megláttam a lehetőségeket a játékban. Nem is olyan rossz ez a twister.

– Amai, bal kéz zöld.

Amai sikeresen félig becsúszott Kurva alá.

– Szia Amai – vigyorgott le rá Kurva.

– Bocsi – pirult el a kölyök.

– Renjiro jobb kéz kék.

– Ennél nem volt jobb? – morgolódva Toma képébe tolta a seggét.

– Bocs haver, én csak pörgetek – nehéz volt megállni, hogy ne röhögjem ki a szerencsétlenkedésüket.

– Told már innen a segged – szólt rá Toma.

– Nem tehetek róla, csak így érem el – magyarázta Renjiro.

– De akkor már legalább ne pucsíts.

– Nem pucsítok!

– Lószart nem! Az arcomba tolod a segged!

– Nem, mert az ilyen lenne! – és Renjiro komolyan Toma arcába tolta a seggét.

– Vidd innen!

Ilyen hisztérikus hangot se hallottam még Tomától.

– Meg se érdemled, hogy az arcod a seggemhez érjen te fasz! – azzal Renjiro már is elhúzódott a seggével Toma arcától.

– Nem is akarom – lökte meg Toma Renjirot, mire az a barom elveszítette az egyensúlyát és pofával előre esett a piros pontra.

– Most nem te jössz Renjiro – szóltam rá vigyorogva.

– Kussolj – morogta pofával még mindig a pirosat érintve.

A következő Kurva volt, akit egy színnel extrém kutya pózba kényszerítettem és ezzel kárpótoltam Renjirot, mivel ő eléggé jó kilátást kapott Kurva fenekére. Azután Bibiri-kun jött és mivel őt nem terveztem kicsinálni ezzel a játékkal, különben este tényleg nem lesz semmi ágytorna, így neki pörgettem.

– Édesem, te tedd a bal kis kezed a zöldre.

– Muszáj ezt így mondanod? – tette a kezét a zöld pontra.

– Nem, nem muszáj, de attól még mondom – kacsintottam rá.

Persze hogy bevágta azt az aranyos durcás pofát, de még így is imádtam.

– Toma, jobb kéz sárga.

Így Toma keze bekerült Renjiro lába közé.

– Mi a fasz?! – kiáltott fel Renjiro.

– Csak így férek oda – húzta a száját Toma. – Hidd el nekem se élvezet.

Nekem viszont annál inkább élvezetes volt nézni a szenvedésüket.

– Szedd ki onnan a kurva kezed vagy lerúgom a fejed!

Ez addig ment míg Toma fel nem rántotta a kezét és tökön vágta Renjirot, mire szerencsétlen srác a tökéhez kapva félig lefordult a játékról.

– Renjiro kiestél!

– Baszd meg Rai – nyöszörgött továbbra is a földön fetrengve.

– Ne rám haragudj amiért leálltatok játék közben buzulni – direkt gúnyosan az ő szavát használtam. – Vonszold le a segged onnan.

Nehézkesen fel ült és lemászott a játékról, de még utoljára vissza fordult és derékon rúgta Tomát, mire Toma elvesztette az egyensúlyát és elesett.

– Kiestél! – kiáltott rá Renjiro, kárörvendően.

– Te kibaszott idióta – kelt fől Toma.

Ezután addig jártatták a szájukat, hogy míg elvonultak lebirkózni a dolgot, mert azt bunyónak nem nevezném, mi befejeztük a játékot.

– Bibiri-kun nyert – tettem le a pörgetőt.

– De csak mert protekciója van – mosolygott Amai.

– Ezt kikérem magamnak – emeltem fel a fejem ahogy a beképzelt hülye gyerekek szokták. – Az ügyességének semmi köze ahhoz hogy dugom.

– Ezt inkább nekem kellene kikérnem – forgatta a szemét Bibiri-kun.

– Ha csak nincs varázs farkam – hunyorítottam elgondolkodva.

– Szuper, most leragadtál ennél a témánál mi? – csóválta a fejét rosszallóan Bibiri-kun.

– Kezdjünk új játékot – szólt közbe Misa.

– De ha lehet most ne balhézzatok játék közben – nézett Tomára és Renjirora Amai.

– Csak ha nem tolja az arcomba a seggét – ült vissza a játékhoz Toma.

– Ha még egyszer tökön vágsz én kinyírlak – fenyegetőzött Renjiro.

– Akkor most végig tudunk játszani egy játékot balhé nélkül? – kérdezte Minako.

– Igen – jött a válasz szinte egyszerre és ugyan azzal a pofa vágással.

Mint két nagyra nőtt óvodás. Ha az én gyerekeim lennének már levetettem volna magam egy hegyről. Nem, inkább őket dobtam volna le.

– Te most nem akarsz játszani Rai? – kérdezte Bibiri-kun.

– Én inkább maradok a szín pörgetésnél, de te majd helyettem is diadalt aratsz – villantottam egy sunyi mosolyt, mire gyanakodva felvonta az egyik szemöldökét, de nem szólt semmit.

A srácok új játékba kezdtek, nekem pedig támadt egy új ötletem. Vajon mi sülhet ki abból ha továbbra is úgy teszek mintha pörgetném a színeket és közben oda sem nézve mondom össze vissza nekik azt hogy melyik végtagjukat hova tegyék? Nekem még nagyobb buli, nekik meg még több szarakodás.

Ezt az ötletet bűn lett volna nem használni.

Az első pár perc probléma mentesen zajlott le, még senkit nem küldtem a földre és nem balhéztak egymással, de egy idő után a sok küszködő nyögést hallva úgy éreztem magam mintha valami szar gruppen pornót hallgatnék. Csak ezt rajtam kívül nem élvezte senki.

Egy idő után Kin rám nézett és közelebb hajolt hozzám.

– Nem is pörgetsz mi? – mosolygott.

– De, fejben pörgetek – vigyorogtam vissza.

Nevetve bújt újra a füzetébe: – Csak nehogy fordítva süljön el a dolog.

– Nem fog – legyintettem és folytattam a srácokkal a játékot – Renjiro bal lábat a kékre.

Nagy puffanások és még több nyögés.

– Rai – hallottam Bibiri-kun elfojtott nyögését.

Erre rögtön felkaptam a fejem és döbbenten vettem észre, hogy mindenki az én Bibiri-kunomon hever. Az utolsó lépéssel szinte egy várat döntöttem össze és Bibiri-kun pont a vár alá került.

– Bibiri-kun! – eldobva a pörgetőt fel álltam és a segítségére siettem.

Le kellett szednem róla Tomát, Kurvát, Amait és Renjirot is.

– Legalább most én voltam felül – vigyorgott Renjiro miután Bibiri-kun kiszabadult és mindenki megkönnyebbülve sóhajtott fel, hogy vége a játéknak.

– De még lehetsz megint alul – azzal Toma vigyorogva Renjirora ugrott aki továbbra is a földön feküdt.

– Szállj le rólam!

Úgy nézett ki hogy ebből megint egy gyerekes bunyó lesz, de én leszartam, Csak felhúztam magamhoz az ágyra Bibiri-kunt és onnan néztem a két barmot.

– Kicsi a rakás! – kiáltotta el magát Toma még mindig Renjiron fetrengve.

– Nem! Ezt még egyszer nem....- kiáltozott Renjiro és mindent elkövetett hogy kiszabaduljon Toma alól, nem sok sikerrel.

– De igen – nevetett Toma. – Kicsi a rakás!

Először Kurva ugrott rájuk, aztán csatlakozott Misa és Amai.

– Renjiro elhunyt 22 évesen, mondanám, hogy jó srác volt, de sajnos nem tehetem. Egy igazi fasz volt – sóhajtottam mintha valami nagy veszteség ért volna. – Egy nagy pofájú barom, akit párszor már megvertek volna ha nem lennénk haverok. Egész életében egy kibaszott idióta volt. Mondanám, hogy szerettem mint barátot, de azt buzisnak tartaná szóval inkább...

– Hülye – lökte meg a vállam nevetve Bibiri-kun.

– Barátságom jeleként majd állítók neked egy fasz szobrot a kolesz kertjében, hogy mindenki emlékezzen rád – folytattam.

A többiek nevetve lefordultak Renjiroról és megnéztük, hogy él-e még.

– Rohadjatok meg – nyögte felülve.

Ja, kibaszottul életben volt.

– Mára ennyi bőven elég volt a twisterből – dőlt le Amai is.

Nem bírtam ki hogy ne nevessek ezen, de csak addig míg Bibiri-kun oldalba nem bökött hogy viselkedjek. De hát tudja, hogy erre nem sok esély van. Viszont támadt egy sokkal jobb ötletem.

– Kin megvan még a piás játékunk amit még tavaly...

– Az ágyam alatt – vágta rá fel sem nézve a füzetéből.

Kin ágyához mentem és egy kis keresés után megtaláltam a piás játék dobozát.

– Srácok van egy kis pia ami a hétvégi buliról maradt vissza – magyaráztam miközben már az én ágyam alatt kutattam. – Ki van benne egy jó kis ívós játékban? – húztam ki az ágyam alól egy nagy, bőrönd méretű, fekete, fa dobozt.

– Én, most rám fér – jelentkezett Renjiro.

A többiek viszont nem igazán akartak játszani, egyedül Kurva csatlakozott még hozzánk, de ez nem zavart, már tudtam, hogy mivel fogom őket rávenni a játékra.

Bedobtam középre a játék dobozát és kinyitottam a másik dobozt amiben volt egy üveg Jack Daniels, Umeshu bor és Yamazaki meg Suntory whisky.

- Ezt hogy hogy eddig nem láttam? – nézett csodálkozva Bibiri-kun.

– Mert nem tudtam, hogy érdekel, hogy hol tartom az arany tartalékom – mosolyogtam rá sejtelmesen.

– Ki vele, mit tárolsz még az ágyad alatt? – tért a lényegre.

– Nézd meg ha érdekel – vettem ki az üvegeket a dobozból és a mellettük heverő poharakat.

Bibiri-kun benézett az ágy alá és egy kisebb fém dobozt húzott ki amiben én tudtam, hogy mi van, de ő kíváncsian nyitotta fel és gúnyosan a szemeit forgatta, amikor észrevette a dobozban a sok óvszeres dobozt.

– Most lehet meg kellene lepődnöm, de valahogy számítottam rá hogy neked ilyen is van – csukta vissza a doboz fedelét. – Inkább ezt nevezném a te arany tartalékodnak – és vissza tolta az ágy alá. – Van még itt más? Esetleg egy füves doboz vagy ilyesmi?

– Kutakodj csak Bibiri-kun – pakoltam ki a játékot is a dobozából.

Megint benézett az ágy alá és ezúttal a koncert jegyes dobozomat húzta elő. Abban a dobozban tároltam azoknak a koncerteknek a jegyeit amiken már voltam és amelyek a mijeink voltak, az Aru yoru-e.

– A többi koncertjegyet még értem, de a tiéteket már nem – vigyorgott bele túrva a dobozba. – Ennél nagyobb arcod már nem is lehetne.

Erre egy szavam se volt. Illetve még is, de meg sem kellett szólalnom, értett ő abból hogy Renjirora néztem és nevetve tolta vissza a másik dobozt is. Igen, Renjironak kibaszottul nagyobb arca van mint nekem.

Mivel nem volt több doboz amit Bibiri-kun előszedhetett volna az ágyam alól és a játékot is teljesen kipakoltam és elrendeztem már végre bele kezdhettünk.

– A játék szabályok csak annyik hogy semmire nem mondhattok nemet, mindenki annyit iszik és úgy iszik ahogy az a játékban meg van írva – adtam mindenkinek egy más más színű bábút. – Az nyer aki utoljára talpon marad.

– Mondtuk már Rai hogy mi nem akarunk játszani – magyarázta Amai. – Ti játszhattok de mi...

– Akkor állapodjunk meg – itt volt az ideje, hogy bedobjam a máik tervem. – Aki nyer annak oda adom egy hétre a kocsim.

Ez eléggé csábító ajánlatnak látszott mindenkinek, mivel egyiknek sem volt kocsija Tomán kívül és Tomának is pont most szervizelik, tehát csak az én autóm maradt. Nekik pedig kell néha egy-egy fuvar, én viszont nem vagyok taxi, így nem is mindenkinek mondok igent. Szóval az ajánlatom most szinte vissza utasíthatatlan.

– Én benne vagyok – adta be a derekát Toma, miatta pedig Minako is beszállt.

– Mi is beszállunk – ült közelebb Misa, magával húzva Amait.

Kérdőn néztem Bibiri-kunra. Már csak ő maradt.

– Nekem nem kell a kocsid mert úgy is elviszel akárhová ha nem akarom – fintorgott félig mosolyogva.

– Akkor a tét a mai napi dugásunk lesz – ajánlottam mást. – Ha vesztesz akkor már vetkőzhetsz is. Őszintén? Már most dobhatod le a ruháid.

– Azt hiszed te jobban bírod a piát mint én? – úgy látszott ezzel sikerült felhúznom.

– Nem hiszem, hanem tudom – mosolyogtam fölényesen. Ezt a kört is már megnyertem.

Nem csalódtam, Bibiri-kun mérgesen beadta a derekát.

– Jól van – osztottam szét közöttük a poharakat. – Csak annyi a dolgotok, hogy dobtok a kockával, léptek annyit a bábutokkal amennyit dobtatok és ahová léptek azt teljesítitek ami oda van írva. Mellesleg Bibiri-kun, ez a kedvenc mezőm – mutattam arra a pálya részre a játék táblán amin ez a szöveg állt: Igyál még egyet és fogd rá a nyuszira!

– Barom – csóválta a fejét mosolyogva.

Először Toma dobott és rögtön sikerült kifognia azt a mezőt amin ez állt: A bal oldali szomszédod dönti el hogy mit iszol és mennyit. Ezt kibaszottul megszívta mert aki bal oldalt ült mellette az Renjiro volt és a srác már vigyorogva nyúlt a Suntoryért. Toma legyűrte a torkán a nem kis a whiskyt és folytathattuk a játékot. Amai következett aki megúszta egy kis borral. Azután Misa és Minako whyskyztek, utánuk pedig Kurva és Bibiri-kun. Én megúsztam egy kis borral.

Ez addig húzódott el míg Amai már félre beszélt és ki is dőlt Minakoval együtt. A következő kieső pedig Misa volt, aztán nagy nehezen Bibiri-kun is feladta, vagy legalábbis úgy tűnt amikor nekem dőlve bealudt a sok piától. Én pedig vigyorogva, győzelemittasan húztam magamhoz, hogy ne dőljön el.

Renjirot és Kurvát kicsi nehezebb volt legyőzni, de nem lehetetlen. Mivel hogy ők eddig többet ittak nálam észre sem vették amikor csaltam a pia adagokkal. Magamnak mindig kevesebbet öntöttem míg nekik sokkal többet. Végül Kurva is kidőlt, egy utolsó feles után pedig Renjiro is.

Ölemben Bibiri-kun fejével, körülöttem mindenki kiterülve a földön fekve, vagy lelógva az ágyon, kezemben egy pohár Jack Danielsel elégedetten néztem végig a szerencsétlen társaságon.

Miután felhajtottam az italom fel álltam és a vállamra dobtam Bibiri-kunt.

– Hová mész? – nézett rám Kin. Majd meglepetten végig nézett a többieken is.

– Átmegyek Bibiri-kunnal a szobájába, itt nincs hely aludni – magyaráztam miközben előszedtem Bibiri-kun zsebéből a szoba kulcsát.

– És mi lesz velük? – mutatott a többiekre.

Még utoljára végig néztem a társaságon, majd egy kisebb Jackes büfögés után vissza fordultam az ajtóhoz: – Lesz egy kis melód.

– Baszki – eresztette le a füzetét egy beletörődő sóhajjal.

Kinyitottam az ajtót és már félig kint voltam amikor meghallottam azt a jól ismert hangot amit csak akkor ad ki az ember amikor épp ki akarja dobni a taccsot.

– Ne már – halottam Kin kétségbeesett hangját.

Az az ismerős hányós hang bizony felér egy horror filmi zenével egy olyannak, aki irtózik a hányástól. Kin pedig kurvára irtózik tőle.

– Bocs haver – nyögtem még be neki, majd becsuktam magam után az ajtót. De még így is hallottam újra azt a hányós hangot és Kin elborzadó kiáltását.

– Baszd meg, miért itt?! – hallatszott ki Kin hangja. – Ne csináld már!

Én is kicsit kábult voltam a piától, de ahogy eltántorogtam Bibiri-kunnal a vállamon a szobájához, nem bírtam nem vigyorogni szerencsétlen barátom helyzetén. Ugyan is most hagytam őt egy éjszakára egy rakás bebiztosított bombával, amik hamarosan robbanni fognak.

Belépve a szobába Bibiri-kunt az ágyra tettem, olyan óvatosan ahogy csak tudtam és lehúztam róla a cipőt, közben igyekeztem nem el esni. Már komolyan kezdett rajtam is el uralkodni az ital.

Lehúztam róla a nadrágot is, de a pólójára már nem volt energiám. Majd a saját cipőmből is kibújtam valahogy, ami komoly akrobata mutatványnak bizonyult úgy hogy már azt se tudtam merre van fent és merre van lent. Végül fáradtan és teljesen részegen bezuhantam Bibiri-kun mellé az ágyba és el aludtam.

De mikor reggel felkeltem az ami tegnap este nekem ágy volt inkább padlónak tűnt, Bibiri-kun pedig azzal keltett, hogy nyöszörögve lefordult az ágyról, egyenesen rám esve.

– Jó reggelt Bibiri-kun – motyogtam félig még mindig aludva.

– Te vagy az Rai?

– Igen. Ha más lenne kinyírnám.

– Ugye én nyertem? – mormogta a hátamhoz dörgölve az arcát.

Mosolyogva megfordultam, óvatosan ledöntve magamról a kis ébresztőmet és nem törődve a fejfájásommal, felkaptam a földről és vele együtt befeküdtem az ágyba. Magamhoz húzva megpusziltam a halántékánál, ő pedig hozzám bújva a mellkasomra döntötte a fejét.

– Rai...

– Igen, te nyertél.

– Akkor jó – halottam halk mosolygós hangját és pár perc múlva már vissza is aludt ahogy én is.

                                                            *

Néhány óra múlva keltem csak fel ismét, de ezúttal magamtól, Bibiri-kun pedig még mindig aludt. Az órára nézve láttam, hogy már dél van. Valahogy össze szedtem magam és kimászva az ágyból magamra szenvedtem a cipőmet.

Az ágy szélén ülve vettem egy mély lélegzetet és vetettem egy gyors pillantást Bibiri-kunra, majd fel álltam és elrakva a szoba kulcsát kiléptem a folyosóra, hogy szerezzek valami kaját kettőnknek. Szerencsére még időben eszembe jutott hogy semmi pénz nincs nálam, így először a szobámba mentem. Ami viszont odabent fogadott arra rohadtul nem számítottam.

Még mindenki a földön feküdt kidőlve, de páran már éledeztek és nyögve fogták a fejüket. Az egész szobában terjengett az a bizonyos hányás szag a pia szaggal. A földön pár helyen volt egy-két lavór ahonnan érkezhetett a szag de volt egy olyan megérzésem, hogy nem csak oda sikerült hányniuk.

Nem kellett sokat keresnem Kint. Ott ült a sarokban maga előtt egy vödört szorongatva. Pont úgy nézett ki mint aki mindjárt elhányja magát, nem is csodálkoztam volna.

– Szia haver. Milyen volt az este? – léptem át Renjiro lábát aki úgy feküdt a földön mint egy kisbaba. Mögötte pedig ott volt szorosan Toma, aki úgy látszott az éjszaka folyamán sikeresen teli hányta Renjiro hátát. Csak rájuk kellett néznem és nevetve léptem át a többieken is. Előszedtem az éjjeliszekrényből a pénztárcám és kerestem egy fájdalom csillapítót is a tompa fejfájásomra.

Miután bevettem a gyógyszert és Bibiri-kunnak is elraktam egyet, vissza mentem az ajtóhoz és már a küszöbön álltam amikor vissza fordultam és Kinre néztem.

– Haver nem akarok bunkó lenni, de ha már úgy is itt maradsz, nem nyitnál ablakot és takarítanád ki ezt a szart? Kibaszott hányás szag van.

Erre Kin felnézett a vödörből azzal a „nem mondod?” típusú arckifejezéssel és felmutatta a középső ujját.

– Baszódj meg – nyögte ki én pedig vissza mutattam neki és már húztam is a csíkot, hogy meg etethessem a nyuszimat.