M�r majdnem �ssze�rt az ajkunk amikor k�t kis k�z megragadta a fejem �s k�t mellhez szor�tott, elr�ntva Marot�l.

– ���des kicsiii Shoooooum – g�gy�gte Kurva, mik�zben a fejem m�g mindig a melleihez szor�totta. – H�t megtal�ltalak – eresztett el v�gre.

– Te meg mit csin�lsz itt? – egyenesedtem fel.

– Csak beugrottam �s tal�lkoztam egy kismad�rral aki azt csicseregte, hogy itt tal�llak – magyar�zta gyorsan. – Micsoda m�zli, hogy megtal�ltalak, nem?

– De az – v�gtam r� �s komolyan is gondoltam.

– Engem m�r meg sem ismersz Kurva? – sz�lalt meg mellettem Maro, kiss� l�tszott az arc�n a csal�dotts�g, de nem hiszem, hogy az�rt lett volna ilyen mert Kurva nem �t k�sz�nt�tte el�sz�r.

– De, szia Maro – �szint�nek t�nt a mosolya.

– Sz�val m�r ismered – b�k�tt r�m Maro.

– Persze – ragadt ism�t mag�hoz Kurva. – � az �j szerelmem.

– Milyen gyorsan szalad az id� – s�hajtott sz�npadiasan Maro. – Tavaly m�g �n voltam �leted nagy szerelme.

– Igen, szalad az id�, te meg �regszel �desem �s tudod az sem vet r�d j� f�nyt, hogy oda szarsz ahol eszel – most m�r Kurva sem volt kedves.

– Hogy mi? – �gy l�tszott ez meglepte Marot.

– Tudod, van az a mond�s, hogy nem szarunk oda ahol enni szoktunk, de te nagyon belepiszk�tott�l annak az embernek a cip�j�be aki etetni szokott kutyuska – Kurva bel�m karolt �s �gy n�zett f�l�nyesen Marora. – Pedig azt nem szabad. A j� kutyusok tudni szokt�k ezt, de te egy rossz kutyus vagy. Nagyon, nagyon rossz – koppintott Maro homlok�ra az ujj�val.

– Renjiro tud az �j kis kedvencedr�l? – pr�b�lt visszav�gni Maro, l�tszott rajta hogy bosszantja amit Kurva mondott neki.

– Nem, de majd megszerettetem vele – kuncogott Kurva.

– H�t sok sikert – azzal Maro nem t�l vid�man elh�zta a cs�kot, itt hagyva az ital�t.

– Ez meg mi volt? – n�ztem Kurv�ra.

– Nem szabadna elk�borolnod a ny�jadt�l, mert sok a farkas kicsi bari – sim�tott v�gig az arcomon. – De persze vannak j� farkasok is, akik n�ha szeretnek csicseregni.

– Mi van? – komolyan nem �rtettem az utols� mondat�t. – Mi ez a sok �llatos duma?

– Semmi – vigyorgott. – Az ut�bbi id�ben r�kattantam az �llatos tv csatorn�kra. De kibaszott j� dolgokat lehet bel�l�k tanulni. Nincs kedved aut�k�zni? – csak �gy beny�lt a melltart�j�ba �s el�vett egy kocsi kulcsot.

– Az nem Haru kulcsa?

– H����t, tal�n igen – vigyorgott m�g sz�lesebben.

– Tudja, hogy n�lad van?

– Nem, de pont ez�t lesz vicces amikor majd menne haza �s nem tal�lja sehol a kocsij�t.

– Szerintem ott halna meg sz�vrohamban – cs�v�ltam a fejem mosolyogva. – Vidd vissza neki. Egy�ltal�n hogy szerezted meg?

– Tudod, ha egy sr�c �l�be �lsz �s engedsz neki egy kis kil�t�st egy cs�b�t� dologra – mutatott a melleire. – Akkor ak�r a teljes figyelm�t is magadra vonhatod.

– Sz�val az �l�be �lt�l, megmutogattad neki a b�jaidat �s elloptad a kulcs�t.

– A lop�s olyan cs�nya sz� – biggyesztette le az ajk�t.

– Akkor mit mondjak? – nem b�rtam nem mosolyogni a viselked�s�n. – Hogy kieg�sz�tetted a hi�nyos k�szleteidet?

– Na l�tod, ez egy sokkal szebb megfogalmaz�s – p�rgette meg a kulcsot az ujj�n, de ekkor egy k�z gyorsan kikapta a kulcsot a kez�b�l.

– Micsoda v�letlen, pont ezt kerestem – s�t�lt hozz�nk Haru.

– Tudom, ez�rt k�rtem vissza Shout�l – v�gta r� Kurva, mire nekem le esett az �llam.

– Hogy mi van?! – szakadt ki bel�lem a d�bbent k�rd�s.

– Ne n�zz m�r h�ly�nek Kurva – cs�v�lta a fej�t Haru.

– J�l van na – vont v�llat. – Bocsi Shou, de n�ha �n is szeretek rossz lenni, �s a sr�cok im�dj�k ha az vagyok – kacsintott Harura, akit l�that�an nem nagyon izgatott.

– Nem gond, csak ne sarazz be – Kurv�nak nem lehetett nem megbocs�tani.

– Im�dlak! – h�zott megint a mell�hez, Haru pedig meglepetten felvonta a szem�ld�k�t.

– Ugye tudod, hogy a sr�c meleg?

– Igen – eresztett el szomorkodva.

– Oh engem nem zavar – vigyorgott Haru. – csin�ld csak, h�tha �t t�r a m�sik oldalra �n meg tudok v�gre rendesen aludni.

Persze Kurva r�gt�n mag�hoz szor�tott.

– Mintha valaha is zaklattalak volna vagy ilyesmi – n�ztem haragosan Harura.

– Ki tudja? – vont v�llat.

– �n biztos – pr�b�ltam kiszabadulni Kura mellei k�z�l.

Valahogy siker�lt el�rnem, hogy Kurva abba hagyja dolgot �s vissza mehett�nk a t�bbiekhez, de Maro nem volt sehol. Gondolom haza ment, de nem is foglalkozott vele senki.

M�g iszogattunk kicsit, besz�lgett�nk, majd Haru egy-k�t �ra m�lva k�z�lte, hogy itt az id� haza menni. Elk�sz�nt�nk a t�bbiekt�l �s miut�n kifizett�k az italainkat kiment�nk Haru kocsij�hoz.

– Kurva nem vel�nk j�n? – k�rdeztem mik�zben kinyitottam a kocsi ajtaj�t.

– Nem, � valaki m�ssal j�n �s vele is megy haza – sz�llt be Haru majd �n is.

– Biztos j� �tlet ittasan vezetned?

– �gy n�zek ki mint aki be van r�gva? – n�zett r�m mik�zben a sz�j�b�l m�r kil�gott a meggy�jtott cigije.

– Nem.

– Na l�tod.

– De akkor is...

– Nem lesz semmi g�z – v�gott a szavamba. – M�g soha nem volt balesetem, pedig voltam m�r enn�l r�szegebb is. Mondjuk akkor majdnem neki mentem egy f�nak, de akkor k�zben egy csaj is meglovagolt, sz�val az nem csak az �n hib�m lett volna.

– H�t ez most megnyugtatott – forgattam a szemeim.

– Te nem lovagolod meg? – vigyorgott a h�ts� �l�sen Pocky, de oda sem figyeltem r�.

– De az �vet att�l m�g kapcsold be – ind�totta be a kocsit, majd miut�n kihamuzott az ablakon m�r el is indult.

Meglep� m�don t�nyleg eg�sz j�l vezetett Haru, pedig mik�zben laz�n cigizgetett, meg egy k�zzel korm�nyzott, volt bennem egy kis hal�l f�lelem, f�leg amilyen �lesen vett be p�r kanyart. De �ps�gben haza�rt�nk, viszont a l�pcs�z�s a negyedikre kor�nt sem volt ilyen probl�ma mentes. Haru lassabban haladt mint �n �s a m�sodik emelet ut�n m�r veszett�l kapaszkodott a korl�tba.

– Ahj baszki, �gy n�z ki most �t be igaz�n az utols� ital. Vesz�lyes a l�pcs�z�s.

Ezen �nk�nytelen�l is mosolyogtam. Majd odal�ptem hozz� �s a karj�t megfogva �t tettem a v�llamra �s seg�tettem neki felm�szni a negyedikre.

– Nesze, nem nyavalyoghatsz t�bbet a tegnapi miatt – mondtam amikor m�r a folyos�nkon s�t�ltam a szob�nk fel�.

– K�szi.

– Nincs mit – az ajt�nkhoz �rve neki t�masztottam a falnak �s rem�nykedtem benne hogy nem fog eld�lni am�g kinyitom az ajt�t. Szerencs�re tartotta mag�t majd mint bel�pt�nk a szob�ba m�ris ledobta mag�t az �gyra.

Becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, majd hozz� l�pve elkezdtem leszedni r�la a cip�j�t.

– Te f�lsz a s�t�tben? – k�rdezte hirtelen, mik�zben a plafont b�multa. Ez olyan r�szeges csevej volt.

– Nem. Te?

– H�t...amikor kicsi voltam akkor igen – vett egy m�ly leveg�t. – De azt�n kin�ttem.

– J�, amikor kicsi voltam akkor m�g �n is – vallottam be mosolyogva.

Ezut�n p�r perc cs�nd k�vetkezett, ami alatt mindk�t cip�je leker�lt meg a dzsekije is �s a nadr�gj�t kezdtem leh�zni r�la amikor hirtelen megsz�lalt.

– Mindenkinek van egy mumusa – besz�lt halkan, mire meg�lltam.

– M�rmint �gy �rted hogy emiatt f�lnek sokan a s�t�tben?

– Igen....- hunyta le a szem�t egy pillanatra majd ism�t kinyitotta �s r�m n�zett, a r�szegs�gt�l csillog� szemeivel. – Mert a mumusuk egy olyan r�sz�k....amit nem mernek felv�llalni, amit�l f�lnek hogy....el�j�n, amit le akarnak tagadni. Pedig ott van benn�k.

N�m�n n�ztem �t �s nem hittem a f�lemnek. Sz�val Haru ha r�szeg, akkor komoly lesz.

– De szerencs�re sokan lek�zdik a f�lelmeiket – sz�laltam meg egy kis id� m�lva. - �s m�r nem f�lnek a s�t�tben.

– Igen – t�vedt vissza a tekintete a plafonra.

Cs�ndben leh�ztam a nadr�gj�t majd fel �lltam �s m�r mentem volna a saj�t �gyamhoz amikor ism�t megsz�lalt.

– De �n megint f�lek – suttogta �s m�g mindig a plafont n�zte, de most k�ts�gbe esetten �ssze h�zta a szem�ld�k�t.

– Mi�rt? – l�ptem k�zelebb hozz�, most valahogy elt�lt�tt egy furcsa aggodalom miatta. – Egy...mumus miatt? Megint...megint van egy mumus?

R�m n�zett szomor� szemeivel, de nem sz�lt egy sz�t sem, majd h�tat ford�tva nekem, az oldal�ra fek�dt, a fal fel� fordulva �s mag�ra h�zta a takar�j�t.

Nem mondott semmit, de ez nekem fel�rt egy igennel.

Harunak van egy bels� gondja, vagy ahogy � h�vja, egy bels� mumusa, amivel �gy l�tszik nem tud egyk�nnyen lesz�molni.

– H�mm – hallottam a h�tam m�g�l Pocky hangj�t, mire megfordultam �s d�bbenten l�ttam agg�d� arc�t. � sosem agg�dott igaz�n semmi�rt, de most �gy l�tszott Haru �t is foglalkoztatta. – Valami nagyon r�ghatja bel�lr�l. Tal�n m�g jobban mint Rait m�ltkor az a dolog.

– Az � dolga – ford�tottam h�tat, majd bevonultam a f�rd�szob�ba, hogy lef�r�djek. De hi�ba mondtam ezt, att�l m�g agg�dtam Haru miatt, ami kiss� megijesztett.

– Bassza meg Pocky ami�rt ilyen �s bassza meg Haru is ami�rt el�ri, hogy foglalkozzak vele – motyogtam m�rgesen a f�rd�k�dban fekve a j� meleg v�zben.

– Persze – hallottam Pocky hangj�t a f�rd�szoba ajt� m�g�l. – Hib�ztasd csak �s engem is. De azt ne feledd el, hogy te is hib�s vagy.

– Ink�bb fogd be a sz�d – halkan mondtam, de tudtam, hogy �gy is hallja �s nagy szerencs�mre be is fogta a sz�j�t.

Miut�n v�geztem a f�rd�szob�ban kij�ttem �s Pockyt nem tal�ltam sehol, �gy k�zelebb hajolva Haruhoz megn�ztem, hogy minden rendben van-e vele. M�r jav�ban aludt de ugyan �gy fek�dt mint ahogy eddig volt. Egy percre elmehetett s�t�lni az eszem, mert hirtelen azon kaptam magam hogy a kezemmel v�gig sim�tok Haru fej�n, mintha csak egy gyereket akarn�k nyugtatni. Ijedten vissza kaptam a kezem �s d�bbenten n�ztem a v�gtagom, majd hirtelen m�r azon kaptam magam hogy a f�rd�szoba ajt�ba verem a fejem.

– Te – �t�s. – H�lye – �t�s. – Fasz – �t�s.

V�g�l siker�lt abba hagynom �s m�rgesen befek�dtem az �gyamba.

– Lehet�nk mi bar�tok, de nem lesz semmi m�s. – h�ztam magamra a takar�m. – Nem lehet semmi m�s.

A s�t�tben, egymagamban besz�lve �gy �reztem magam mint valami hibbant. Pedig m�sok ugyan ezt hihett�k r�lam amikor rajta kaptak, hogy Pockyhoz besz�lek, de most sehol nem volt Pocky, �n pedig kezdek becsavarodni.

Bassza meg Pocky, bassza meg Haru, bassza meg Minoru, meg mindenki m�s is akik miatt becsavarodom.  

Tov�bb az 5. fejezetre >>>>>