Reggel egy ismerős illatra keltem. Mellettem besüppedt az ágy, csukott szemmel is tudtam, éreztem a mozgásokból, hogy valaki felmászik az ágyra mellém. Ahogy lassan kinyitottam a szemem csak fekete hajat láttam és puha meleg ajkakat éreztem a nyakamon.

– Mi....

– Csönd – vágott a szavamba halkan az az ismerős mély hang, majd nyelvével végig nyalta a nyakam egészen fel az államig. – Csak élvezd.

Ahogy tovább puszilgatott, felfelé haladva, majd lassan rám mászva a szemembe nézett, össze állt a kép, hogy épp Haru van az ágyamban.

– Mit csinálsz? – suttogtam akadozó lélegzettel.

De ő nem válaszolt, csak mosolyogva közelebb hajolt és megcsókolt, én pedig már ettől keményedni kezdtem, közben csípőjével hozzám dörgölőzött.

Hirtelen elhúzódott, majd forró szájával elindult lefelé. Amikor rámarkolt a farkamra a boxeren keresztül, egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. Felhúzta a pólóm alját és végig puszilta a hasam, közben pedig lejjebb húzta a boxerem és kezébe vette a farkam.

Visszafojtva egy nyögést a számba haraptam.

Ahogy kényeztetve simogatott, szájával egyre lejjebb haladt, míg el nem érte a hasam alját és onnan már végig nyalt a farkamig, amit egy rossz fiús mosollyal a szájába vett.

– Haru – markoltam a hajába, nyögve.

Olyan finoman és olyan jól csinálta mintha már évek óta ezt gyakorolta volna, én pedig egyre közelebb kerültem a csúcshoz. Már csak pár simogatás a nyelvével és....

Izzadtan és levegő után kapkodva, álló farokkal ébredtem fel, egyedül az ágyamban.

– Mi a fasz? – néztem a plafont zavarodottan.

Az egész...egy nyomorult álom volt.

Ahogy lenéztem a boxeremben meredező kemény farkamra, ködösödő aggyal is felfogtam, hogy tulajdonképpen majdnem elélveztem egy kibaszott álom miatt.

Zavaromban megakadt a szemem a szemben levő fali órán amin már majdnem dél volt.

Oldalra nézve azt hittem, hogy Haru még alszik, de ehhez képest Haru ágya megvetve, üresen hevert, Haru pedig sehol nem volt. Fogalmam sincs, hogy volt ereje előbb felkelni mint én, de valahogy sikerült neki és amint tudott elment itthonról. Aminek most nagyon is örültem. Ki tudja mit műveltem amíg álmodtam, az a barom meg mindent láthatott volna.

Nehézkesen kimásztam az ágyból és az első utam rögtön a fürdőszobába vezetett. Letusoltam és próbáltam lehiggadni. Majd elvégeztem a kisebb reggeli teendőket, mint a fogmosás, fésülködés, és a többi dolgot. Majd átöltöztem és előkerestem az egyik kedvenc pólómat, az egyik kedvenc feliratommal: Ha már nyakig szarban vagy, adj hálát Istennek: „Köszönöm, Uram, hogy legalább nem hullámzik!”

– Na mi lesz? – szólalt meg mögöttem Pocky. – Megkeressük Harut hogy valóra váltsuk a perverz álmodat? – vigyorgott.

– Tegyél egy rohadt nagy szívességet Pocky és szállj le rólam – nyitottam ki az ajtót. – Ehhez semmi kedvem ma.

– Csak azért mert nem sikerült az álombeli....

Gúnyos hangját elnyomta a rácsapódó ajtó amit a folyosón állva vágtam a képébe. Bár neki nem sokat árthat, de azért jól esett. Persze Pocky rögtön jött utánam, de figyelmen kívül hagyva indultam le a lépcsőn. Nem nagyon ismertem még ki magam a városban, de éhes voltam és muszáj volt keresnem valami gyors éttermet.

Lefelé haladva a lépcsőn már elhagytam a második emeletet amikor hangos trappolást hallottam magam mögül.

– Megvagy! – ugrott valaki a hátamra.

Az volt a szerencsém, hogy épp a lépcső forduló egyenes részéhez értem és így nem gurultam le a váratlan vendégem miatt pofával előre le a lépcsőn.

– Micsoda mázli – hallottam a fülem mellett azt a vigyorgó hangot és már is tudtam, hogy ez Kamin.

– Ki akarsz nyírni? – próbáltam ránézni, de nem nagyon ment amíg a hátamon volt.

– Dehogy – szállt le végre rólam. – Csak megláttalak és nem akartam, hogy meglógj előlem.

- Ez a aranyos, de ha lehet legközelebb inkább csak kiálts utánam, vagy valami más megoldást keress a figyelmem felhívására, amivel nem törhetem ki a nyakam.

– Oké, bocsi – legyintett majd elém lógatott valami ruha tároló zsákot. – Nem láttad valahol Nao-t? Meg akartam kérni, hogy vegye fel ezt az elf jelmezt de már egy jó ideje nem találom sehol.

– Lehet pont ezért nem találod – mosolyogtam a csalódott képén. A lányok olvadnának tőle.

De amint rám nézett felcsillanó szemeivel már is lehervadt a mosolyom.

– Mi az? – léptem egyet hátra rosszat sejtve.

– Shou muszáj felvenned ezt a jelmezt – szélesedett ki a mosolya.

– Dehogy muszáj és nem is lenne jó rám ha Nao méretében kerestél jelmezt. Nao nagy hozzám képest – próbáltam meggyőzni.

– Nem baj, van egy másik jelmezem is – közeledett én pedig hátráltam.

– De megegyeztünk, hogy nem fényképezel le többet.

– Kérlek segíts – esett térde előttem, amitől nekem esett le az állam. – Szükségem van erre hogy hétfőre ne kapjak ki – közelebb kúszva átölelte a derekam. – Tudod, hogy jó fiú vagyok és a jó fiúk nem szoktak kikapni – olyan kutyus szemekkel nézett rám hogy már attól féltem elsírja magát.

– Nem, ne nézz így rám – ráztam a fejem. – Ez nem igazságos.

– Kérlek! – már kezdett remegni az alsó ajka.

– Oké, nem bírom – túrtam a hajamba kínomban. – Rendben, de semmi hülyeséget nem veszek fel.

– Köszönöm – azonnal felugrott és magához húzva egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra. – A kertben várj meg a fánál, mindjárt jövök.

– De én éhes vagyok – nyöszörögtem korgó hassal.

– Hozok kaját is! – kiáltott vissza miközben már elindult lefelé.

– Remélem is, vagy éhen halok – húztam a szám lassan lesétálva.

Amint leértem a kertbe megkerestem a fát ahol Kamin legutóbb „megkínzott” majd leültem a tövébe és vártam. Eltelt fél óra és én egyre éhesebb és türelmetlenebb lettem.

– Itt vagyok! – ugrott ki hirtelen a fa mögül Kamin pár ruhatároló zacskóval a kezében és egy étel hordozóval.

– Hoztál kaját? – ugrottam fel éhesen.

– Igen, de előbb...

Kikaptam a kezéből az ételhordót, felnyitottam a tetejét.

– Jó akkor előbb egyél, aztán csináljuk meg a képeket – nyújtotta a pálcikákat Kamin kissé csalódott arccal.

– Köszi – kaptam ki azt is a kezeiből és már is tömtem magamba a finom szusit és a többi finomságot.

Míg én ettem Kamin letette a cuccait és mindenféle szögből nézegette a fát majd elsétálgatott, hogy a kert többi részét is felmérje, vagy legalábbis nekem ügy tűnt, hogy azt teszi. De amint végeztem az evéssel már is mellettem termett és elém lengetett egy színes jelmezt.

– Először ezt vedd fel.

– Itt? A kertben? – néztem körbe kissé zavartan, mivel nem voltunk egyedül. Pár lány egy padon rajzolgatott a közelben, meg voltak srácok akik az épület falát támasztva cigiztek, egy másik srác aki kicsi távolabb elmélyülten olvasott egy könyvet és egy kuncogó lány csapat még távolabb akik valószínűleg valami aktuális pletykán nevetgéltek, vagy már előre tudták, hogy mit talált ki Kamin, de ők szerencsére elég messze voltak.

– Nem azt kértem, hogy vetkőzz pucérra és rohangálj körbe a kertben hanem hogy öltözz át – dobta a kezembe a ruhákat majd a fényképezőgépén babrált valamit.

– Oké, de azt ugye nem fényképezed le ahogy átöltözöm? – néztem őt gyanakodva mire felnézett azokkal a ravasz zöld szemekkel. Úgy látszott mint aki egy pillanatra elgondolkodik a lehetőségen de végül megkönyörült rajtam.

– Ha nem akarod akkor nem – vigyorgott sunyin.

– Nem akarom – szorítottam öntudatlanul is magamhoz a ruhákat, mire nevetve hátat fordított nekem.

– Oda sem nézek ha ez téged zavar.

– Nahát milyen rendes vagy, ez most kurvára megnyugtatott. Legalább a kertben tartózkodó kb. tíz emberből csak 9 néz majd – forgattam a szemeim gúnyosan.

– Örülök, hogy a segítségedre lehettem – a hangján is hallható volt hogy még mindig mosolyog.

Csóválva a fejem jobban megnéztem a ruhákat amiket adott nekem. Egy kék manó szerű sapka, hozzá hülye elf fülek, meg valami páncél inges cucc, hozzá bőrnadrág és a páncél fölé egy címeres fekete felső, meg volt egy íj is, hozzá nyilakkal.

Mielőtt öltözni kezdtem volna körbenéztem és próbáltam valamennyire észrevétlenül csinálni a dolgot. Először a felsőm vettem le, majd a cipőm és a nadrágom, míg végül már csak a boxerem volt rajtam. Épp kezembe vettem a jelmez bőrnadrágját amikor egy fény villant a közelben.

– Hé! – néztem azonnal Kaminra aki felém fordulva a fényképezőjével az arca előtt bámult vissza rám.

– Bocsi – vigyorgott.

– Nincs bocsi – húztam fel gyorsan a nadrágot. – Ez így is kibaszott nagy szívesség, nem hogy még fényképezgess akkor is amikor öltözöm. Egyáltalán mi a jó ebben? Mármint abban hogy fél pucéran lekapsz.

– Talán még hasznát vehetem – vont vállat. – Meg amúgy is, másokat is lefényképeztem már így, szóval nem vagy egy különleges eset, bocsi.

– Hát ettől most nem nyugodtam meg. Meg még is hogy veszed ennek hasznát? – gondolkodtam el. – Jesszus, ugye nem úgy? – döbbenten ránéztem.

– Dehogy – nevetett. – Nem szoktam perverzkedni a képeimen.

– És a többiek hagyják, hogy lefényképezd őket alsógatyában?

Nao folytonos menekülését látva erősen kételkedtem.

– Nem igazán, de nem is nagyon tudnak róla – vont vállat, közben meg a gépét állítgatta. – Meg amúgy is, nekem is szabad bejárásom van a fürdőszobába – nézett rám egy sunyi vigyorral a képén. – Ja és a legtöbbjük nem alsógatyában van – tartotta elém a fényképezőgépet én pedig félve vettem el tőle.

A kijelzőn egy számomra ismeretlen kék hajú srác volt háttal a tusolóban teljesen pucéran, így megcsodálhattam formás fenekét.

– Ez most komoly? – néztem Kaminra, mire egy határozott bólintás volt a válasz. – Ha ezt a srácok megtudják biztos meghalsz Kamin – csóváltam a fejem.

– Valamiben meg kell halni, ez meg jobb móka mint a cigizés vagy a drogozás vagy egyéb más káros szenvedély – döntötte mosolyogva oldalra a fejét. – Ez az én káros szenvedélyem.

– Hát én inkább cigizek mint hogy halálra verjen a fél suli – hátat fordítottam neki és felvettem a felsőket is.

Meglepődve vettem észre, hogy a felső egyáltalán nem takarja a hasam alsó részét, a nadrág pedig eléggé lent volt, ráfeszülve a csípőmre. Mintha egy ribanc nadrág lenne, aminek a lényege, hogy csípőt villantsak. Tehát a hasam teljesen kint volt és már hallottam a lányok kuncogását a közelben. Ahogy rájuk néztem rögtön láttam, hogy engem néznek és mosolyogva összesuttognak. Félve néztem a falnál cigiző srácokra akik eléggé meglepettnek tűntek, de csak lazán tovább cigiztek és igyekeztek figyelmen kívül hagyni minket, ez pedig valamennyire megnyugtatott.

– Kész vagy? – szólalt meg mellettem Kamin.

– Kész – vettem fel a sapit is és a füleket. – De miért ilyen rövid ez a cucc? – próbáltam feljebb húzni a nadrágot de ennél jobban nem tudtam.

– Mert ennek ilyennek kell lennie – hátrébb állt, hogy jobban meg tudjon nézni.

– Srácok nincs szükségetek egy tündér hercegnőre?! – kiáltott a közeli lány csapatból az egyik szőke.

– Nem kell, köszi! – kiáltott vissza Kamin, oda sem nézve. – Viszont egy srác jól jönne – pillantott a cigiző srácokra akik gyorsan megértették Kamin szándékait és eltaposva a cigijüket gyorsan elhúztak. Szerencséjükre ajtó közelben voltak.

– Nem kell senki – pirultam el, nem is tudom miért.

– Dehogynem kell – nézett körbe elgondolkodva majd hirtelen megmerevedett és az kolesz épülete felé fordulva felnézett. – Nao!

Követtem a pillantását és már én is láttam Naot kinézve az egyik harmadik emeleti ablakon.

– Szükségem van rád! – kiáltott Kamin.

Nao azonnal behúzta a fejét és készült gyorsan becsukni az ablakot.

– Segíts! Ments meg! – kiáltottam már én is, mire a közelből ismét nevetgélni kezdtek a lányok.

Nao rám nézett majd sajnálkozó tekintettel becsukta az ablakot.

– Hát úgy néz ki egyedül kell megcsinálnod ezt – fordult vissza hozzám Kamin.

– Bazd meg Nao – ereszkedtem lassan térdre a legyőzöttségtől.

Kamin nem várt tovább, már is parancsolgatni kezdett, hogy hova hogyan álljak be.

Már túl voltunk pár képen amikor végre megérkezett a megmentőm Kin személyében.

– Mi ez a cucc? – nézett végig rajtam.

– Jelmez – forgattam a szemeim. - De te hogy hogy itt vagy? Már is vissza jöttetek Raival? – nem bírtam a kíváncsiságommal.

– Ne mozdulj! – kiáltott rám Kamin.

– Nemrég érkeztünk meg a srácokkal – mondta Kin miközben furcsállva figyelte Kamin tevékenységét.

– Kibékültek? – egyre türelmetlenebb voltam.

Reméltem hogy Rai mindent egyenesbe hoz és rendezi a problémáit. Rossz olyannak látni mint amilyen most.

– Még nem tudom – csóválta a fejét, őszinte aggodalommal. – Rai haza hozta Seikot, de még nem beszélték meg rendesen a dolgot. Viszont az úton nem kevés veszekedés volt.

– És van bármiféle remény? – vontam össze a szemöldököm aggódva.

– Ez jó! – kiáltott fel Kamin. – Pont ez az aggódó pillantás kell egy harcban lévő elf hercegnek. Aggódj csak a csatatéren! Maradj így! – a cuccai közül előszedett egy kardot és gyorsan a kezembe nyomta, majd beállított a következő fényképhez.

– Nem tudom – válaszolt kissé megkésve Kin.

Ekkor két srác vágott át a kert másik végén, egy kék hajú és egy fekete fehér hajú, pár táskával a kezükben, egyenesen a kolesz bejárata felé tartva, majd hirtelen a fekete fehér megállt és felénk nézve elkiáltotta magát: – Na már dugnak vagy mi van?! – erre a kék hajú is megállt.

Először azt hittem, hogy csak valami idióta szórakozik, de amikor Kin vissza kiáltott, rájöttem, hogy az ő barátai.

– Nem tudom!

– Mi az hogy nem tudod baszki?! – ledobta a cuccait és jelentőségteljesen széttárta a karjait. – Te mentél velük! Tudod kellene, hogy mi a helyzet!

– Csak azt tudom, hogy végig veszekedtek az úton, aztán meg kitettek itt és elhúztak valahová ketten – magyarázta Kin.

– Sajnállak Kin, ez egy kibaszott gyors válóper volt! – nevetett a srác.

Kin mosolyogva csóválta a fejét.

– Amúgy meg mit csinálsz itt?! – mutatott ránk a srác. – Beálltál a kicsikhez szerepjátékozni?! Vagy ez egy pornó?! Legalább te leszel a srác ebben az elbaszott elf pornóban?! Majd mond meg a címét ha kész, hogy még véletlen se nézzem meg!

– Persze, hogy még „véletlen se nézd meg”! – mutatta az idéző jeleket a kék hajú, nevetve.

Így is kezdtem lámpalázas lenni a közelben lévő lányok miatt, de emiatt a két srác miatt csak rosszabbodott a helyzet. Főleg hogy mindezt az egész kolesz hallhatta amilyen hangosak voltak. Már az egész arcom égett.

– Bocsi, ők a barátaim – fordult felém bocsánatkérő mosollyal Kin. – A kék hajú Toma, az a nagyszájú bunkó meg Renjiro. Ő egy kicsit nehéz eset, de ha jobban megismered egy jó srác a maga módján. Ja és ő az Aru yoru énekese – magyarázkodott Kin.

Közben a két srác egymást lökdösve, nevetgélve és beszólogatva a másiknak haladtak tovább a maguk dolgára.

– A kék hajút már láttam egyszer – nézett fel a gépéből Kamin, majd rám kacsintott. Már ennyi is elég volt hogy rájöjjek, hogy Toma volt a srác akit pucéran, hátulról lefényképezett.

– Baszki, ne már! – eresztettem le a nehéz kardot. – Most amikor csak meglátom szegény srácot mindig az a kép fog eszembe jutni.

– És az ő izmos, formás segge – nyalta meg a száját Kamin.

– Hogy mi? – Kin nem értett minket, de jobb is így.

– Semmi – legyintettem és szerencsére Kin beérte ennyivel.

Ezután Kamin még vagy 4 másik jelmezt felpróbáltatott velem, Kin pedig egy idő után elment a maga dolgára, nem törődve a könyörgő boci szemeimmel, hogy vigyen magával.

Kaminnak köszönhetően voltam démon, szarvakkal, vámpír, hegyes fogakkal, egy fura harcos egy hatalmas karddal és egy anime karakter is, amit nem ismertem fel.

– Végeztünk? – dobtam le a kardot fáradtan.

– Igen – kezdett el pakolászni.

Megkönnyebbülve sóhajtottam, majd neki láttam az átöltözésnek, ami most sokkal gyorsabban ment. Főleg hogy a lányok már egy órával ez előtt elmentek és szinte egyedül voltunk a kertben. Kamin két órán keresztül kínzott, én pedig már alig bírtam a seggemen maradni. Minél előbb tudnom kellett, hogy mi van Raival. Nem akartam, hogy kétségbeesésében, ha rosszul alakulnának a dolgok, valami hülyeséget tegyen.

Amint átöltöztem a saját cuccomba gyorsan elköszöntem Kamintól és belépve a kolesz épületébe felsiettem a második emeletre. A nagy sietségben becsúszva álltam meg Rai ajtaja előtt és bekopogtam, a lehető legvisszafogottabban, amennyire csak tudtam.

Türelmetlenül lépkedtem egyik lábamról a másikra. Ott álltam egy-két percet mire végre kinyílt az ajtó és egy számomra teljesen ismeretlen, fekete hajú, piercinges, barna szemű srác állt előttem egy pólóban és egy boxerben. A meglepettségtől először meg sem tudtam szólalni, némán álltam pár másodpercig, ahogy ő is, egészen addig míg a szobából mocorgás volt hallható és ahogy a srác kicsit szélesebbre tárta az ajtót, megláttam Rait amint a dereka köré tekeri a takarót és hátra simítva a haját az arcából kimászott az ágyból és rám nézett.

– Szia Shou – mosolygott, most már teljesen őszintén. – Ő itt Seiko – mutatott az előttem álló srácra.

Éreztem ahogy kezd vörösödni az arcom, mert a fejemben már teljes képet kapott a dolog. Én épp megzavartam egy békülős szexet, vagy legalábbis remélem, hogy ez egy békülős szex volt. Bár Rainál ki tudja biztosra?

Seiko kissé értetlen tekintettel nézett újra rám.

– Rai régi barátja vagyok – magyaráztam mosolyogva.

– Én meg... – mosolyogva kezdte de Rai a szavába vágott.

– A barátnőm – vigyorgott.

– Nem! – fordult azonnal Rai felé mérgesen. – Már ezerszer kértelek, hogy ne mond ezt – túrt a hajába. – Direkt akarsz az agyamra menni?! Bepótolod az elvesztegetett basztatást?

Rai egy szeretetteljes mosollyal az arcán, amitől teljesen ledöbbentem, magához húzta Seikot.

– Igen, bepótolok mindent amit csak tudok – puszilta homlokon.

Olyan bensőséges pillanat, olyan elképesztően fura volt ez Raitól. Hirtelen úgy éreztem nekem semmi dolgom itt.

– Én mentem srácok – tettem egy hátra lépést. – Majd még találkozunk – kacsintottam Raira, aki továbbra is a karjai közt tartotta Seikot, mint aki el sem akarja többet engedni.

Alig bírtam levakarni az elégedett mosolyt az arcomról míg céltalan lefelé sétáltam a lépcsőkön. Jó volt végre újra azt a Rait látni akit már évek óta ismerek és hiába változott meg Seikonak köszönhetően egy icipicit, még így is ugyan az a Rai maradt.

Ahogy haladtam lefelé, elmerülve a gondolataimban pont belefutottam Naoba.

– Te! – kiáltottam rá, mire rögtön rám nézett.

– Sajnálom, de te is ezt tetted volna a helyemben – mentegetőzött feltartott kezekkel.

– Most már teljesen mindegy – húztam a szám. – Helyetted is megszenvedtem – folytattam az utam.

– Esetleg legközelebb is megtennéd nekem? – követett.

– Dehogy – vágtam rá.

– Megértem – mosolygott. – De legalább most már átérzed a helyzetem.

– Azért még ne nyugodj meg – álltam meg. – Nem vagyok hálás ezért.

– Oké, igazad van – tette fel a kezeit. – Majd valahogy jóvá teszem.

– Ha lehet akkor legközelebb szólj ha eltünősdit játszol Kaminnal, csak hogy még véletlen se kerüljek akkor a közelébe.

– Ha tudok és nem fedi fel az álcám, akkor szólok.

– Elképesztőek vagytok – csóváltam a fejem mosolyogva.

– Nao! – hallatszott Kamin kiáltása a közelből.

- Én most.. – Nao gyorsan fordult és elhúzott volna ha nem ragadom meg a karjánál fogva és vissza nem húzom.

– Megint itt hagynál neki?

– Fuss te is.

– Nao!

– Itt van! – kiáltottam vissza Kaminnak, és már hallottam is a gyors lépteket.

– Ez most komoly? – Nao próbált kiszabadulni a kezeim közül, de erősen tartottam.

– Ne haragudj, ez nem személyes – elgondolkodtam egy pillanatra. – Illetve de, nagyon is személyes.

Kamin amint hozzánk ért Naora vetette magát.

– Megvagy! Van neked még egy jelmezem amit muszáj lesz felvenned.

– Jó szórakozást srácok – intettem nekik és nem törődve Nao könyörgő arcával elindultam felfelé a negyedikre.

Fent az üres szoba fogadott, Harut ma még nem is láttam és ez egyszerre volt jó és fura. Jó mert azután az álom és a tegnap esti beszélgetésünk után nem biztos hogy nem lennék azonnal rák vörös a közelében. Fura pedig azért mert nem szokott ilyen sok időre eltűnni, legalábbis ezalatt a kevés idő alatt amíg megismertem, nem maradt még ki ilyen sok időre.

Unatkozva ledobtam magam az ágyra és előszedtem a rajz cuccomat. Próbáltam lefoglalni magam, mivel semmi más nem jutott az eszembe rajzolással próbálkoztam, de semmi ötletem nem volt, hogy mit kellene rajzolnom. Egy idő után feladtam és olvasással próbálkoztam, de az sem kötött le. Majd kezembe vettem a mobilom és próbáltam felhívni Minorut, de nem vette fel.

Épp SMS-t írtam Minorunak amikor bekopogtak az ajtón. Azt hittem az a balfék Haru elhagyta a kulcsait és ő próbálkozik, ezért is vártam egy kicsit mielőtt kinyitottam volna. De nem Haru volt az, hanem Kin és az a srác aki beszólogatott a kertben a kék hajúval, ha jól emlékszem akkor Renjiro volt az.

– Szia – mosolygott Kin.

– Szóval te vagy az a Shou? – nézett rám összehúzott szemekkel Renjiro, mintha méregetne.

– Én vagyok, te meg Renjiro, ugye? – kedves akartam lenni.

Végig nézett rajtam majd gúnyosan elmosolyodott: – Öcsi, te itt meg fogsz halni.

– Ne legyél paraszt – csapta valaki oldalról fejbe Renjirot. Csak ekkor tűnt fel, hogy a srácokkal jött a kék hajú is, vagyis Toma, ki eddig a fal takarásában állt.

– Szia, Toma vagyok! – ugrált Renjiro háta mögött Toma, hogy észre vegyem. – Van kedved velünk jönni?

Pár másodpercig furán nézhettem Tomára, de aztán legyűrtem a meglepődöttségnem.

– Hova mentek?

– Még mi se tudjuk – vont vállat Kin.

– Valahová ahol jók a nők, lehet inni és nem szar anyag zene van – sorolta Renjiro. – Na jössz, vagy mi lesz?

– Nem maradunk ki sokáig – tette hozzá Kin.

Nem volt mit csinálnom itt, így azonnal kaptam az alkalmon.

– Oké, mehetünk – léptem ki hozzájuk és becsuktam magam után az ajtót.

Lementünk a parkolóba ahol beszálltunk Toma kocsijába és amilyen mázlim van hátul ültem Renjiroval.

– Szóval te gyerekkori barátja vagy Rainak? – fordult felém miután meggyújtotta a cigijét és lehúzta az ablakot.

– Igen.

– Renjiro dobd ki azt a szart az ablakon – szólt hátra Toma. – Itt nem cigizhetsz.

– Eddig cigizhettem, most miért nem? – dőlt előre mérgesen. – Tudod, amióta Minakoval jársz, kezdesz olyan lenni mint egy hisztis picsa.

– Dobd ki.

– Nem – fújta ki a füstöt Renjiro, egyenesen Tomára.

– Renjiro!

– Toma? – emelte meg az egyik szemöldökét, de valójában leszarta az egészet.

– Nem mondom még egyszer.

– Helyes, mert nem hallgatom végig még egyszer – fújt ismét Renjiro.

És ez így ment még pár percig míg Toma le nem parkolt egy zenétől hangos, kivilágított szórakozóhelyhez. Gyorsan kikapta Renjiro szájából a cigit és kibaszta az ablakon.

– Nem cigizhetsz többet a kocsimban.

– Ha akarom akár dugok is benne – húzott elő még egy szál cigit és azonnal újra rágyújtott, hogy a füstöt megint Toma arcába fújja.

– Na azt biztos nem – fordult hátra mérgesen Toma.

– Mi a fasz van már veled? – csapkodta el Renjiro Toma cigiért kapálózó kezét. – Talán Minako felcsinált? Ezért vagy ilyen kibaszott hisztis a cigimre?

– Ne csináljátok már – szólt rájuk Kin. – A frászt hozzátok Shou-ra.

Erre hirtelen mindenki meg állt és minden szem rám szegeződött.

– Semmi....semmi baj – éreztem ahogy kezd megint vörösödni az arcom.

– Bocsi – húzódott vissza a saját térfelére Toma.

– Milyen kis lányos ez is – nyitotta ki az ajtót Renjiro és lehajolva elnyomta a cigijét a járdán, majd kiszállt és becsapta maga mögött az ajtót.

– Na menjünk – nyitotta ki az ajtót Kin is.

Kint már kezdett sötétedni, de a szórakozóhely még sötétebb volt belülről. Az a táncos, bulizós zenés hely volt, ahol egy rakás lányt szedhettél fel és közben olyan piákat fogyaszthattál amit csak akartál.

– A zene szar, de legalább a csajok jók – nézett végig a táncoló tömegen Renjiro, amint helyet foglaltunk egy kényelmes, heverészős boxban.

– Szóval ma nem látogatod meg Kurvát? – vette magához az italát Toma.

– Nem, ma valami újat akarok – pásztázta tovább a tömeget Renjiro.

– Ezért biztos kiherélne – nevetett Kin.

– Nem úgy értettem, meg amúgy is, ő is ugyan ezt csinálja – vetett rám egy pillantást.

– Én nem... – megpróbáltam gyorsan kimagyarázni magam, de Toma a szavamba vágott.

– Nyugi, Renjiro és Kurva nincsenek igazán együtt, ők csak.... – Toma elgondolkodott, majd Renjiro felé fordult. – Mi is ez köztetek Kurvával? Van erre egyáltalán rendes magyarázat vagy szó?

– Kölcsönösen kihasználjuk egymást – vágta rá Renjiro. – Neki is jó és nekem is jó. Nem kapcsolat, inkább megszokás. Jó egymással dugni, de hosszútávon szar lenne az egész. Ennyi.

– Szóval rámászhatsz bárkire, de közben ha van lehetőséged akkor lefekszel Kurvával és ugyan ez igaz Kurvára is? – foglaltam össze a hallottakat, mire a válasz egy kurta bólintás volt Renjirotól.

– Mázlista – húzta a száját Kin.

– Legyél rámenősebb és talán lesz egy háremed – vigyorgott Renjiro.

– És beszéljek úgy a lányokkal mint ha a kutyáim lennének, ahogy te csinálod? – nézett rá rosszallóan Kin. – Egyáltalán miért jön ez be a lányoknak?

– Lövésem sincs – vont vállat Renjiro. – De kibaszottul bírják.

Ezután Kin és Renjiro bele vetették magukat a táncoló tömegbe, vadászatra, ahogy Renjiro mondta, és kettesben maradtam Tomával. Először kicsit feszengtem, mert nem nagyon ismertem, főleg hogy láttam már a hátsóját is. De végül is tök jól elbeszélgettünk, egy kedves, vicces srác.

Mire a srácok visszajöttek Toma épp nagy mesélésben volt, Renjiro pedig ledobta magát közénk egy vörös hajú lány társaságában, aki eléggé tapadt rá, Kin is csatlakozott egy aranyos, apró kis szőke lánnyal.

Míg a srácok a lányokkal voltak elfoglalva Toma rendelt még egy kör piát és már folytatta volna a sztoriját amikor egy fekete hajú lány hátulról átölelte és megpuszilta az arcát.

– Szia kék hajú lovagom – duruzsolta Toma fülébe. – Nincs kedved táncolni velem?

– Bocsi – fordult hátra mosolyogva Toma. – De nekem van barátnőm.

– Nekem viszont nincs – nézett végig a lányon Renjiro.

– De ő itt egy rendes srác, szerintem.... – mutatott rám Toma.

– Nem, nem – hárítottam gyorsan. – Én nem igazán vagyok oda a lányokért.

– Hát már te is? – nézett rám Renjiro. – Fasza, van még egy Seikonk.

– Bocsi, nem tudtam – kért bocsánatot Toma.

– Semmi baj.

A lány persze próbálkozott még Tománál, de miután Toma határozottan közölte vele hogy neki csak a barátnője van, nem erőltette tovább a dolgot.

– Akkor te annak a faszfejnek a szobatársa vagy? – szólalt meg Renjiro amint kimásztak egymás szájából az új barátnőjével.

– Mármint Harunak? – kérdeztem vissza.

– Ja.

– Sajnos igen.

– Hát ez kibaszott szar lehet – vigyorgott kárörvendően Renjiro. – Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom egyszer, de örülök, hogy te vagy a szobatársam Toma.

– Komolyan? – úgy látszott ez meglepte Tomát.

– Persze! Inkább egy ilyen szerencsétlen hiú barom mint te, mint egy olyan beképzelt faszfej mint Haru – nevetett a végén Renjiro.

– Na ez kibaszott kedves volt Renji – dobott Renjirohoz egy ropi darabot Toma. – Ne idegesítsd szegény Shout.

– Miért? Talán belehal? – nézett rám, majd vissza Tomára. – Lehet még örülne is neki. Ennyi Haruval együtt töltött idő után, nem is csodálnám – nevetett ismét.

– Azért veled se olyan kibaszott könnyű az élet – vágott vissza Toma.

– Szerintem te csak a bandája miatt basztatod inkább – szólalt meg Kin is.

– Dehogy – vágta rá Renjiro. – Az a banda egy rakás szar, akkor se tudna jó zenét csinálni ha tőlünk kérne tanácsokat. Pedig mi jó zenét csinálunk.

– Látjátok őt lebegni?! Látjátok?! – nézett át a kis asztal fölött Toma félig felállva, mintha valami döbbenetes dolog történne Renjiroval. – Nem! A francba – ült vissza. – Pedig már azt hittem elszáll magától meg a kibaszott egojától.

– Ha ha, de vicces – mutatott be Tomának Renjiro.

Az este további részében tök jól elvoltunk a srácokkal. Renjiro és Kin néha néha eltűnögettek a lányokkal táncolni, vagy még több italért, vagy egyéb másért, de végül mind együtt indultunk haza. Renjiro és Kin bezsúfolódtak a kocsi hátsó üléseire a két lánnyal, mi pedig Tomával kényelmesen beültünk az első ülésekbe.

Míg Toma vezetett a srácok hátul hangoskodtak a lányokkal, látszott hogy náluk is kezd beütni az a pár pohár ital amit megittak, én is kezdtem érezni, hogy nem kellett volna az az utolsó két pohár whisky. Szerencsére Toma végig alkohol mentes koktélokat meg üdítőket ivott.

Mire hazaértünk a srácok valami vicces tengerész nótát énekeltek és a parkolóban már a lányok is becsatlakoztak.

– Hé matrózok, csöndesebben mert még felébrednek – szólt nekik hátra Toma, de az éneklésből csak hangos nevetés lett.

Nehezen de sikerült a srácoknak kimászni a lányokkal együtt a kocsiból majd elindultak a kolesz épülete felé, mi pedig Tomával, figyelve rájuk, mentünk utánuk.

Toma megkért, hogy kísérjem fel Kin-t a szobájába a lánnyal együtt, míg ő felkíséri Renjirot a szobájukba. De amint elértünk Kin szobáját és bekopogtam, eszembe jutott hogy itt most Rai van Seikoval. Szóval az ajtófélfának támaszkodva, kissé ködös aggyal, reménykedtem, hogy most már Rai teljesen kiélte minden perverz vágyát Seikon és végre nyugiban vannak. Mondjuk az se lesz túl kellemes ha végig hallgatják Kin-t és az alkalmi barátnőjét akciózni az este.

– Hát ti? – nyitott ajtót meglepetten Rai.

– Bocsi...de ez az ő szobája is – mutattam hanyagul Kinre, aki épp azzal volt elfoglalva, hogy a falnak döntve a lelket is kicsókolja a csajból.

Rai pár másodpercig, mint akinek idő kell hogy felfogja a látottakat, elnézte Kin-t és a csajt, majd vissza nézett rám.

– Részeg vagy mi? – vigyorgott a képembe, majd előre nyúlva belecsípett az arcom egyik oldalába és megrázta, mint egy idegesítő nagyi. – Olyan kis piros az arcocskád – gügyögött, majd nevetve elengedett.

– Csak egy picit – dörzsöltem meg a fájó arcom.

– Felkísérjelek vagy észnél vagy még valamennyire?

– Teljesen észnél vagyok – mondtam félig meddig igazat mondva.

– Okés – nézett Kinre. – Te menj fel a szobádba nyugodtan, én meg elviszem Amaihoz Kint.

– Ki az az Amai? – néztem rá kíváncsian, miközben ő tovább terelgette a folyosón Kin-t és a rá akaszkodó lányt.

– Kin unokatesója, meg Seiko szobatársa – válaszolt Rai, de közben meg sem állt.

Hirtelen éreztem ahogy rám telepedik a fáradtság és az ajtófélfának dőlve, pislogva az álmosságtól, unottan benéztem Rai szobájába. Eddig észre sem vettem, de most hogy Rai nem állta el az utat és szabad belátásom nyílt a szobába megpillantottam a földön fekvő, alvó Seikot. Olyan volt mintha egy alkalmi nagy ágyat alakítottak volna ki a két ágy közti üres helyen, ahol kényelmesebben is el tudtak férni. Az összes takaró és párna, meg egy nagy kék plüss nyuszi, mind lent volt a földön.

– Miért ide hozod? – hallottam a folyosó másik végéről egy mérges hangot.

Ahogy vissza néztem a folyosóra megláttam a srácokat egy másik ajtóban álló szőke és fekete hajú, picit kisebb, de nálam nem kisebb alsógatyás srác előtt.

– Mintha nem tudnád – vágta rá Rai és már terelte is be Kin-t és a lányt az ajtón.

– De hát részegek – akadt ki a srác. – Meg ki ez a lány? – mutatott utánuk.

– Majd Kin elmondja ha kijózanodott, de szerintem használj füldugót – nevetett benézve a szobába Rai. – Már az ágyadon vannak.

– Mi?! – nézett ő is be a szobába. – Miért az én ágyamon? – hisztérikus hangja még innen is vicces volt, anélkül hogy láttam volna az arckifejezését.

– Nem irigyellek Amai – nevetett tovább Rai.

– Ez nagyon szemét dolog Rai. Ezért még kapni fogsz – fenyegette meg a srác. – Seitől is.

– Bibiri-kuntól biztos nem – indult vissza a szobájához Rai, vigyorogva.

– Dehogynem – nézett vissza a szobájába a srác. – Ne már Kin! Ne az én ágyamon baszki! – vágta be maga mögött az ajtót.

– Na ő Amai – mutatott a háta mögé Rai, majd elém érve végig nézett rajtam. – Biztos feltalálsz a szobádba?

– Persze – bólintottam lehunyva a szemem, majd amint kinyitottam hátat fordítottam Rainak és elindultam a lépcső felé. – Jó éjszakát – intettem neki.

– Jó éjt – intett ő is és mosolyogva nézte végig, ahogy a korlátba kapaszkodva erőt gyűjtök a lépcsőzéshez, majd elindultam felfelé.

Ettől a sok mozgástól, de főleg a lépcsőzéstől, kissé éberebb lett az agyam és már kezdett kimenni a fejemből a pia okozat kábulat. Mire felértem a negyedikre már sokkal biztosabban jártam, de a látásom még mindig nem volt az igazi.

Lassan, de biztosan elértem az ajtóig és előszedtem a kulcsomat. Kisebb küszködés közepette próbáltam bele erőszakolni a kulcsot a zárba, de nem ment bele. Már azt hittem annyira részeg vagyok, hogy nem a zárt találtam meg vagy valami más baj van. De amikor már harmadszorra sikerült kitapogatnom a zárat és becéloznom a kulccsal, de még mindig nem tudtam beletolni a kulcsot a zárba, végre le esett, hogy valószínűleg már van egy másik kulcs a zárban és feleslegesen szerencsétlenkedtem ennyit. Így inkább hangosan bekopogtam, hátha Haru meghallja és ajtót nyit, de közben már hallottam a bentről kiszűrődő neszeket és hangos vékony hangú kuncogást.

Vártam egy-két percet, de semmi. Haru nem nyitott ajtót. Bekopogtam még egyszer, de ezúttal sokkal hangosabban és hosszabban.

– Haru! – kezdtem nagyon türelmetlen lenni.

Vártam még pár percet, de Haru nem nyitott ajtót, a benti hangok pedig egyre hangosabbak lettek. Már hangos nyögéseket is hallottam, majd egy elfojtott női sikolyt.

– Haru! – próbálkoztam újra.

– Mit óbégatsz itt az éjszaka közepén? – jött ki az egyik közeli szobából egy kócos, szőke hajú lány.

– Ez az én szobám – mutattam az ajtóra, félig meddig a falnak támaszkodva. – Csak szeretnék bejutni.

– Akkor várnod kell – kulcsolta össze maga előtt a karjait a lány. – Haru bement három ribanccal. Ki tudja mikor jönnek ki onnan – vont vállat.

– Bassza meg – túrtam a hajamba fáradtan.

– Te vagy Shou?

– Ja, én – szedtem elő a mobilom.

– Igaz, hogy meleg vagy? – tért a lényegre, miközben én Minoru számát kerestem a mobilomban.

– Igaz, de ezt honnan tudod? – néztem rá meglepetten.

– Pletykálnak itt pár dolgot – vonta meg a vállát unottan, mintha nem lenne fontos a dolog.

Közben megtaláltam Minoru számát és már hívtam is, de nem vette fel. Próbáltam még egyszer, aztán még egyszer és még egyszer, de semmi. Minoru elérhetetlen volt.

– Én Airi vagyok – mutatkozott be, majd amikor ránéztem úgy látszott mintha mondani akarna még valamit, de habozott, majd végül erőt vett magán és kibökte. – Ha gondolod itt aludhatsz nálam ma este. A szobatársam úgy sincs itthon és én nem szeretek...

De a hangját elnyomta egy hangos női kiáltás, ami pont az én szobámból érkezett.

Megint csak bassza meg Haru. Nem érdemli meg hogy sajnáljam, mert egy kibaszott rohadék.

– Szóval most már teljes erőbedobással utáljuk a félistent, aki élvezetes sikolyra készteti a lányokat? – tűnt fel Pocky vigyorgó képe, ami meglepett, mivel egész nap alig láttam.

– Szóval? – dőlt csípőjével az ajtófélfának Airi.

– Igen – válaszoltam egyszerre Pocky és Airi kérdésére. – Ha tényleg nem gond akkor szívesen aludnék nálad.

– Nem gond – húzódott Airi ajka egy édes mosolyra.

Ha hetero srác lennék élnék halnék egy ilyen lehetőségért egy ilyen lánnyal, de most csak a kedvességének örülök. Legalább emiatt a faszfej Haru miatt nem kell a folyosón aludnom.

– Gyere – tárta ki nekem az ajtót Airi.

Viszonozva a mosolyát elsétáltam az ajtóig és belépve a szobájába meglepetten néztem körbe. Olyan volt a szobája mint egy lázadozó rockernek, ami nagyon tetszett. Mindenhol poszterek, firkák a falon, bakancsok szétdobálva, gitár a falra tűzve és egy az ágy mellett is.

– Bocsi a kupiért, de nem számítottam vendégre – Airi lehajolt pár cuccért a földre és félre dobálta az útból. Közben a hosszú póló, ami takarta a combja felső részéig, felgyűrődött és így láthattam egy pillanatra fekete tangáját és kerek fenekét. Persze rögtön vér vörös lett az egész arcom.

– Nem rossz – nyalta meg az alsó ajkát Pocky, én pedig gondolatban már seggbe rúgtam Pockyt.

– Az ott a szobatársam ágya, ott alhatsz – mutatott az egyik ágyra Airi.

– Köszi – ültem le az ágy szélére és nekiláttam a bakancsom leszedésének, ami nem ment valami jól, köszönhetően annak hogy még mindig homályosan láttam a piától.

De Airi rögtön ott termett és segített lehúzni a bakancsom, majd a felsőmet is lehúzta és úgy tűnt mintha pillantása hosszabb ideig elidőzött volna a felsőtestemen, de talán csak a pia miatt láttam így. Nem tudom biztosan.

– Akarsz fürdeni? – guggolt előttem.

– Nem, most nem – dőltem hátra az ágyon. Pár pillanat múlva Airi arca ismét a látóterembe került és hosszú szőke haja majdnem az arcomhoz ért ahogy az ágyon a fejem mellett ült.
Úgy tűnt mintha elgondolkodna valamin, de végül lemászott az ágyról és feltette a lábaimat is.
– Nincs meleged a nadrágodban? – az ágy szélére térdelve, a nadrágom széléhez nyúlt és kérdőn nézett rám
– Nem – ráztam a fejem, de amint elkezdett forogni velem a világ, már meg is bántam. Becsuktam a szemem és még hallottam, hogy Airi mondott valamit, de már félig aludtam és nem értettem semmit. Aztán teljesen elnyelt a sötétség.