– Shou – valaki végig simított a vállamon egészen le a hasamig. – Nem szeretek gonosz lenni és másokat felkelteni, főleg amikor ilyen aranyosan alszanak, de mindjárt dél.

Kelletlenül kinyitottam a szemem és már is két kék szemmel találtam szembe magam.

– Jó reggelt – mosolygott le rám Airi.

– Neked is – nyögtem ki száraz torokkal.

– Itt nincs semmi kaja vagy innivaló – fintorgott Airi. – A szobatársam eléggé kattant ha ilyen dolgokról van szó. De ha lenne kedved, elmehetnénk ketten enni valamit. Ismerek a közelben egy nagyon jó szusi bárt.

Kellett egy perc mire helyre tettem a fejemben futkosó gondolatokat, de sikerült.

– Benne vagyok – viszonoztam mosolyát, amit a gyomrom korgása kísért, aminek köszönhetően Airi nevetve lemászott az ágyról én pedig égő arccal fel ültem.

– Akkor gyerünk – a szekrényéhez lépett és elővett egy nagyon rövid farmer sortot és egy türkiz kék haspólót.

– Nem fogsz fázni? – kérdeztem miközben kifűztem a bakancsom és belebújtam.

Airi egy pillanatra megtorpant, majd elgondolkodva az ajkába harapott, de csak vállat vont és mosolyogva felém fordult.

– Nem hiszem – gyorsan belebújt a sortjába, de még így is láthattam egy pillanatra ismét a tegnap látott fekete tangát.

Azt hittem, hogy amikor a felsőjét veszi fel majd bemegy a fürdőszobájába, de nagy megdöbbenésemre, épp amikor a karjain végigfutó tetoválásokat néztem, háttal állva nekem, simán lehúzta a felsőjét, ami alatt semmi nem takarta. Majd elővett egy melltartót is, amit gyorsan felhúzott, aztán a haspólóját is és mosolyogva vissza fordult hozzám, mintha mindez teljesen természetes lett volna.

– Hát nem szégyellős – tátotta a száját Pocky is.

– Mehetünk? – lépett elém Airi.

– Hogy mi? – tértem észhez gyorsan. – Ja...persze...mehetünk.

Airi a kezébe vette a dzsekimet és kinyitva az ajtót már ki is lépett a folyosóra. Felkaptam az ágyról a pólómat és sietve követtem őt.

Míg becsukta és bezárta az ajtót, épp felvettem a felsőm amikor kinyílt egy másik ajtó és Haru terelt ki egy lányt az ajtón felső nélkül, egy boxszerben. Egy pillanatra megálltam a mozdulatban, majd kissé felhúzva magam Haru ribancán, aki épp a szemét legeltette a mellkasomon, gyorsan lehúztam magamon a felsőm alját is.

Haru először meglepettnek tűnt, majd amint meglátta Airi-t, aki mosolyogva fordult hozzám és belém karolt, már inkább tűnt mérgesnek.

– Szia Haru – integetett neki Airi és elindult a lépcsőhöz, magával húzva.

Éreztem a hátamon Haru pillantását, de nem foglalkoztam vele, csak követtem Airi-t, le a lépcsőn. Amilyen szerencsém van, a harmadik emelet felé Renjiroba és Tomába botlottunk.

– Hát az meg?! – nézett meglepetten Airi-ra Renjiro, mire Toma hátulról jól fejbe csapta.

– Te már biztos gyárilag vagy ekkora paraszt – csóválta a fejét Toma.

– Most miért?! – nézett rá mérgesen Renjiro. – Nem úgy volt hogy buzi?

– Az vagyok – nem bírtam nem vigyorogni ezen a jeleneten és látszólag Airi sem vette magára a dolgot, inkább őt is mulattatta.

– Na látod – fordult még mindig mérgesen Toma felé, de közben karjával rám mutatott, majd érdeklődve Airi-ra nézett. – Mi ismerjük egymást?

– Nem – mosolygott mint egy angyal. – De nem is baj – azzal karon ragadott és tovább húzott magával.

Még az első emeleten is hallottuk Toma hangos nevetését.

Airi elvitt egy közeli szusi étterembe ahol leültünk egy két személyes, hagyományos, elkerített kis asztalhoz.

– Kérsz szakét vagy a tegnapi lerészegedős bulid után már inkább nem? – kérdezte Airi, megemelve a szakés üveget.

– Most inkább passzolok – fintorogtam visszagondolva a tegnap estére, amin Airi csak nevetett és töltött magának egy kis szakét.

Rendeltünk magunknak egy nagy adag szusit és míg arra vártunk Airival elbeszélgettünk.

– Mit csinálsz ebben a suliban? – kérdezte Airi.

– Rajzolok. Te?

– Modellkedem és mellette gitározom, de inkább csak modellkedem.

– Mennyi ideje vagy itt?

– Új vagyok – kacsintott rám. – Mint te.

– Honnan tudsz rólam ennyi mindent? – vontam össze a szemöldököm értetlenül.

Nem tudott sok mindent rólam, de ahhoz képest hogy tegnap találkoztunk először még is sokkal többet tudott.

– Tudod, a lányok pletykásak – vont vállat, de nem nézett a szemembe.

– Miért érzem úgy, hogy nem csak csajos pletykázásról van szó? – hajoltam közelebb mosolyogva. – Meg amúgy is, nincs semmi érdekes bennem amin pletykálni lehetne.

– Dehogynem – vágta rá, majd elpirulva lesütötte a szemét.

Meglepett a reakciója, de leginkább a pirulása. Aranyos volt, de nem tudtam hova tenni a dolgot. Összezavart.

– Jól vagy? – csúszott ki a számon a kérdés.

– Persze – lett még vörösebb. – Inkább váltsunk témát léci – legyezte a kezével magát.

– Oké – könnyítettem meg a dolgát.

– Mit csináltál tegnap este?

– Pár haverral elmentünk egy szórakozóhelyre és ittunk egy kicsit, de nem a lerészegedés volt a cél. Csak szórakozni akartunk.

– Rai-val voltál?

Ez megint csak meglepett.

– Ismered Rai-t? – kérdeztem vissza.

– Nem, személyesen nem, de sokszor láttam vel... – az utolsó szónál ijedten az ajkába harapott. – Úgy értem... sok mindent hallottam róla. Meg hát eléggé feltűnő srác és elég sokan ismerik itt őt – magyarázkodott hadarva. – Már az lenne fura ha nem ismerném – nevetett a végén kínjában.

Próbálta kimagyarázni magát, de nekem már eddig is gyanús volt egy picit, most meg még inkább. Kezdtem megvilágosodni Airi-vel kapcsolatban.

– Szóval sokszor láttad velem – mosolyogtam rá biztatóan. Nem akartam, hogy azt higgye haragszom rá vagy ilyesmi.

Airi elszörnyedve borult az asztalra, valami nyöszörgő hangot adva ki magából.

– Jézusom – tette a fejére a kezeit, miközben arccal még mindig az asztalon volt. – Ez olyan szánalmas. Annyira sajnálom – tompán hallottam csak az asztaltól a hangját, de minden szavát értettem.

– Mit? – hajoltam hozzá közelebb.

Airi várt pár másodpercet, majd szomorú arccal fel emelte fejét az asztalról és bánatos kék szemeivel rám nézett.

– Már azóta figyellek mióta a suliba jöttél – vallotta be, majd ledöbbent képemet látva ijedten magyarázkodni kezdett. – Tudom, hogy ez ijesztően betegesen hangzik, de nem úgy néztelek...illetve úgy...vagy még sem – hadonászott a kezeivel idegesen. – O istenem, ez egyre csak rosszabb lesz – hajtotta le a fejét végül.

– Nyugi – intettem le. – Nincs semmi baj.

– Biztos? – nézett fel reménykedve.

– Persze – mosolyogtam rá biztatóan. – De azért elmagyarázod nekem, hogy miért figyeltél? Mert nem teljesen értem a dolgot.

– Igen, ez olyan tipikus pasis hozzáállás – forgatta a szemeit mosolyogva. – A srácok legtöbbször nem értik meg a lányokat – nézett ismét rám. – Biztos tudni akarod?

– Igen – komolyan kíváncsi voltam.

– Azért figyeltelek mert... mert... – egyre vörösebb lett az arca és újra kerülte a szemkontaktust, ami kissé zavart. – Mert már azóta szeretlek, hogy megláttalak a drogos barátoddal vitázni a kolesz előtt.

– A drogos barátoddal! – nevetett hangosan Pocky. – A végén az lesz a beceneved hogy „a drogos srác barátja”. Azért ismerd el, hogy egy fokkal jobb mint a Csingiling. Nem?

Szinte észre sem vettem most Pockyt, mivel ha lehetséges lett volna, most az állam a padlón koppant volna.

– Szerelmes vagy? – kérdeztem vissza hitetlenkedve. – Belém? – mutattam magamra.

– Hajjaj! – sóhajtott mellettem hangosan Pocky. – Micsoda dráma.

– Igen – tette a kezeit az arcára Airi, még mindig kerülve a szemkontaktust.

– De miért? – bukott ki belőlem a kérdés.

Egyszerűen nem értettem, hogy mit szerethetett rajtam.

Kellett egy kis idő mire Airi össze szedte magát, illetve két kis pohár szaké is, de az mellékes volt ebben a helyzetben. Majd végül egy mély lélegzet után, végre rám nézett.

– Nem tudom – vont vállat. – Ez olyan első látásra történő dolog volt. Megláttalak azzal a morcos arcoddal, a szép kék szemeiddel, azzal az aranyos kék tincseddel a hajadban és hogy milyen kis harcias vagy a barátoddal – hadarta egyre nagyobb mosollyal az arcán. – Még sosem találkoztam olyan férfival mint amilyen te vagy.

– Ez a nő még nem látott férfit – könyökölt az asztalra Pocky, összehúzott szemekkel méregetve Airit. – Lehet valami eszelős. Szökj meg Shou, még mielőtt bezár egy befőttes üvegbe. Ahogy a Csingilingeket szokták.

– De én...én meleg vagyok – néztem Airit, továbbra is figyelmen kívül hagyva Pockyt.

– Tudom – bólintott, miközben idegesen az asztal szélével babrált. – De nem tudok mit csinálni. Nem tudok egyik napról másikra nem szerelmes lenni – úgy nézett ki mint aki mindjárt elsírja magát, rajtam pedig úrrá lett a félelem.

Mit kezdek én egy síró lánnyal? Valószínűleg semmit, mert ilyen helyzetbe még soha nem kerültem.

– Hé, nyugi – próbálkoztam, hátha nem lesz sírás a dologból és így is sajnáltam szegénykét. – Nem is várom el tőled hogy gyorsan kiszeress belőlem. Az szemét dolog lenne tőlem. De...de lehetünk barátok.

– Hu, na ez aztán nagyon eredeti volt – vigyorgott Pocky. – A csaj még biztos soha nem hallotta ezt a szöveget.

– Komolyan? – nézett rám azokkal a nagy kék szemeivel, amiben egy másik srác biztosan szívesen elveszett volna.

– Igen – teljesen komolyan gondoltam. – Én legalábbis szívesen lennék a barátod – mosolyogtam, hátha visszatér a jókedve.

– Én is szívesen lennék a barátod – viszonozta mosolyom, ami megnyugtatott.

– Akkor az új barátságunkat ünnepeljük meg egy kis szakéval – öntöttem mindkettőnknek.

Mindketten megittuk a magunkét majd tovább várakozva az ételre, egy semlegesebb témára tereltük a beszélgetést. Illetve egy kevésbé kínosabbra.

– Nem vagy túl jóban Haruval ugye?

– Nem igazán – húztam a szám. – Tudod ő nem igazán bírja a melegeket, engem meg különösen nem bír.

– Mekkora gyökér – vonta össze a szemöldökét bosszankodva.

– Az – vigyorogtam. – Igazából próbálkozott kedvesebb lenni. Igyekszünk elviselni egymást. De tegnap este kicseszett velem. Ha nem vagy ott akkor lehet az ajtó előtt aludtam volna el.

– Akkor nagyon nagy mázlid van – mosolygott Airi. – Mondjuk eredetileg azért néztem ki a folyosóra, hogy valakit lecsesszek és rázúdítsam a hisztériámat egy olyan pocsék nap után mint a tegnapi, de végül bearanyoztad a napom – pirult el ismét.

– A hisztériádat? – majdnem nevettem, de csak majdnem. – Kérlek, mond, hogy nem vagy az a „lesikítom a bőrt a képedről, mert szar napom van” típus.

– Csak egy icipicit – mutatta az ujjaival.

– Akkor szólj előre hogy mikor jön a terminátor hangulatod, hogy kilökdöshessem Harut időben a folyosóra – kacsintottam rá.

– Okés, igyekszem előre szólni – nevetett.

Ekkor végre megjelent a felszolgáló lány a szusinkkal aminek azonnal nekiláttunk.

Miután végeztünk kifizettem a kajánkat, amit Airi nagyon ellenzett, de ő kisebb volt nálam, így nem volt nehéz eltartanom magamtól amíg fizettem. Majd kilépve az étteremből megcsapott minket az őszi szél.

– Nem fázol? – néztem rá rögtön.

– Egy kicsit – igyekezett nem remegni, de attól még láttam, hogy igen is fázik.

Levettem magamról a dzsekim és gyorsan ráadtam Airi-ra. Egy picit nagy volt rá, de legalább melegítette.

– Na és most hová? – néztem körbe. – Van egy bakancs listád arra nézve ha megszerzed egy napra a szőke herceged? Csak mert ma nincs semmi dolgom.

– Velem töltenéd az egész napot? – kérdezte meglepetten.

– Vagy ez vagy vissza megyek a koleszba és készítek egy Haru bundát.

Airi nevetve belém karolt és magával húzva vezetett tovább a városban.

– Egy mozi? – nézett fel rám, ami meglepő volt, mert általában rám lefelé kell nézni az apró termetem miatt, de ez most tetszett.

– Csak ha nem valami nyálas filmet akarsz megnézni.

– Dehogy – fintorgott. – De ha a pasim lennél, már csak szadizásképen is megnézetnék veled minden nyálas filmet amit ismerek – vigyorgott gonoszan, ami számomra egy új oldala volt.

– Mondtam már hogy szeretek meleg lenni?

– Pont, hogy ezért kellene neked jobban szeretni ezeket a filmeket.

– Napokig figyeltél engem, de még is összekeversz valakivel – csóváltam a fejem. – Nem az a fajta meleg vagyok aki leül otthon lakkozni a körmét. Attól még én is a falra másznék, Haru meg már szörnyet halt volna.

– Egy olyan sráctól én is.

– Lehet, mire a nap végére érünk, ki fogsz szeretni belőlem – vigyorogtam.

– Nem hiszem – úgy nézett ki mint aki benne lenne egy fogadásban.

– Fogadjunk? – mutattam fel a kisujjam.

– Kisujj eskü? – nevetett. – Na ez tényleg buzis. Igazad lehet. Talán a nap végére kiszeretek belőled – próbálta húzni az agyam.

– Na ne már – játszottam rá én is.

– De még nem biztos – úgy tett mint aki elgondolkodott, majd ismét rám nézett. – Na jó – mutatta fel a kisujját. – Benne vagyok. Fogadjunk.

Össze kulcsoltam a kisujjunk.

– Mi a tét? – kérdezte Airi.

– Hümm – ezen komolyan elgondolkodtam. De semmi ötletem nem volt.

– Szabad kívánság a fogadás végére? – vetette fel Airi.

– Benne vagyok.

Megkötöttük a kis fogadásunkat és elindultunk a mozi felé. Pontosabban Airi vezetett, én pedig követtem. Még mindig nem ismertem ki magam valami jól a városban.

A moziban kiválasztottunk egy horror filmet és alig egy-két ember társaságában beültünk a sötét terembe.

Nem vagyok az az ijedős srác, de amikor félelmében Airi hirtelen megfogta a kezem majdnem felkiáltottam.

– Jézusom, Airi – fújtam ki a levegőt hangosan.

– Bocsi – kuncogott, visszafojtva a nevetését. – Nem gondoltam volna, hogy te is félős vagy.

– Dehogy vagyok félős – vágtam rá, amin Airi megint csak kuncogott. – De komolyan nem.

– Nekem már hiába magyarázkodsz – legyintett.

A mozi felénél teljesen kifogytam a kukoricából, de egy ideig még bírtam nasi nélkül, majd győzött a hasam és átnyúltam Airihoz az ő kukoricájáért, de Airi gyorsan a kezemre csapott.

– Na – húztam vissza a kezem.

– Neked is van.

– Már nincs – mutattam fel az üres dobozt, de nem hatottam meg.

– Akkor volt – vont vállat mosolyogva.

– Miféle nő vagy te? – mosolyogtam én is.

– Olyan akinek nem zabálhatod meg a kajáját – vágott hozzám egy darab pattogatott kukoricát amit sikerült elkapnom szájjal és megettem.

A film közben éreztem, hogy rezeg a mobilom a zsebemben, de nem foglalkoztam vele, csak kikapcsoltam. Amikor véget ért a film Airival kisétáltunk a teremből és míg Airi kidobta az üres kajás dobozokat, bekapcsoltam a mobilom. Két nem fogadott hívásom volt és egy SMS-em. Az SMS-t Rai küldte, de a két hívás egy idegen szám volt.

Gyorsan elolvastam Rai SMS-ét:

„Nemrég nálam járt egy morcos, hosszú fekete hajú ribanc. Szerintem bajban vagy pici Shou. Na ki vele mi a bűnöd?”

Az egészből nem értettem semmit. Már éppen hívni akartam Rait, közben Airi elugrott WC-re, mikor az idegen szám újra hívott.

– Helo – szóltam bele kissé bizonytalan hangon.

– Hol vagy? – hallottam az ismerős hangot.

– Haru? – kérdeztem vissza döbbenten. – Te vagy az?

– Hol vagy? – kérdezte újra, de sokkal erélyesebben, türelmetlenül.

– Moziban – válaszoltam kelletlenül. – Nem mintha bármi közöd lenne hozzá – forgattam a szemeim. – Egyáltalán honnan szerezted meg a számom?

Valakit ma lehet kiherélek.

– Az a kurva jó haverod, Rai adta meg – a hangján hallatszott hogy vigyorogva várja a hisztimet.

Szóval Harura célzott Rai az SMS-ében.

– Lehet át kellene gondolnod ezt a barátságot – folytatta Haru.

– Te meg egy nemi beteg gondozó intézet látogatását – vágtam vissza. – A tegnap esti szarakodásod után a nőidet is magaddal kellene vinned, hátha elkaptak tőled valamit – elégedetten vigyorogtam. – Na csá te fasz.

Még mielőtt bármit mondhatott volna, kinyomtam a telefont és eltettem.

– Hát ez szép volt – szólalt meg mellettem Airi, amivel megint sikeresen rám hozta a frászt. – Kivel voltál ilyen kedves?

– Haruval. Ért hozzá hogy hogyan csessze el az ember hangulatát – húztam a szám.

– Ne figyelj rá. Csak neki lesz jó ha feleslegesen felhúzod magad.

– Tudom – sóhajtottam. – De attól még szívesen kicsinálnám.

– Azt elhiszem – kuncogott Airi. – De ez most az én napom. Szóval halaszd el a dolgot holnapra.

– Jó – mosolyogtam rá. – Akkor most hova menjünk?

– Hmmm – elgondolkodva dobolt mutató ujjával az alsó ajkán. – Van a közelben egy gokart pálya.

– Akkor oda megyünk.

– És van mellette egy paintball pálya is.

– Egyre jobb – mosolyogtam a lelkesedésén. Olyan volt mint egy izgatott gyerek akit Disneylandbe akarnak vinni.

– Készülj fel, hogy szét rúgom a segged – húzta ki magát.

– Na persze – horkantottam.

– Nem hiszed? – bökte meg az oldalam.

– De nem ám – böktem vissza.

– Pofára fogsz esni.

– Fogadjunk?

– Minek? Hogy azt is én nyerjem meg? – vigyorgott gonoszan.

– Mindig ilyen nagy arcod van vagy csak miattam? – teljesen átragadt rám a jókedve.

– A szőkeség teszi – dobta hátra a haját színpadiasan.

– Ismerős – nevettem.

– Akkor megyünk? – karolt belém ismét.

– Ezek után már ki nem hagynám – indultam el vele együtt.

Át kellett mennünk a város másik végébe, de hála a tömegközlekedésnek, nem volt olyan vészes. Közben továbbra is jól elbeszélgettünk Airi-vel. Ahhoz képest hogy csak tegnap ismertem meg nagyon jól kijöttünk. Tetszett a stílusa, a személyisége, hogy ilyen vidám és gondtalan. Bár ez a szerelem dolog kicsit zavart, de próbáltam nem gondolni rá és Airi-nek köszönhetően nem is tudtam. Mindig kitalált valamit amivel elterelhette a figyelmem, ha nem is szándékosan.

A gokart pályára érve lefoglaltunk egy egy gokartot egy órára és szar bevallani, de Airi kétszer is lekörözött. Nekem csak egyszer sikerült, de Airi akkor is vigyorogva ment tovább, mivel tudtam, hogy ő már így is úgy is nyert.

– Jaj, ne vágj már ilyen bánatos képet – fogta két keze közé az arcom. – Még Paintballban is le foglak győzni.

Kínomban felnevettem.

– Ezzel most vigasztalni akartál?

– Igen is meg nem is – ingatta a fejét.

– Egy gonosz szivola vagy – suttogtam az arcába mosolyogva.

– Mi az a szivola? – kérdezte meglepetten.

– Egy démoni lény.

– Oh – döntötte oldalra a fejét egy aranyos mosollyal az arcán. – Köszönöm.

– Nincs mit – nevettem. – Gyere – megfogtam a kezét, mire Airi azonnal elpirult. – Menjünk, hogy szét lőhesd a seggem.

– Ez az! – kiáltotta lelkesen, szabad karját a levegőbe emelve.

Átsétáltunk a Paintball pályára, felfegyverkeztünk és különböző színű védő ruhákba bújtunk.

– Mondtam már hogy tavaly Paintball versenyt nyertem? – szólalt meg Airi, miközben a cipőjét kötötte.

– Na baszki – csúszott ki a számon.

Már előre éreztem a vesztem, mivel én legalább két éve játszottam ilyet és akkor sem én nyertem.

Amint elkezdődött a játék Airi máris célba vett, csak kevésen múlott a hátsóm épsége. Azt hittem a bénázásom miatt gyorsan végezni fogunk, de kiderült, hogy egész gyorsan tudok futni és a kis termetemnek köszönhetően elég jól megy a „bújócska”. Párszor azért megpróbálkoztam a támadással, de Airi komolyan sokkal jobb volt nálam.

– Megadom magam! – álltam fel a búvóhelyemről feltett kezekkel, de pont akkor Airi lőtt és telibe talált a nyakamnál.

Rajtam volt a védő felszerelés, de attól még éreztem, hogy ez később még látszani fog.

– Úristen – kapta kezét a szája elé, majd hozzám rohanva átölelt. – Annyira sajnálom.

– Semmi baj – próbáltam megnyugtatni kissé rekedt hanggal. – Túlélem.

Egy ideig szótlanul nézett rám, majd próbált elfojtani egy mosolyt.

– Te tényleg béna vagy – próbálta vissza tartani a nevetését, de nem nagyon ment neki.

– Köszi. Eddig tartott a sajnálatod? – próbáltam játszani a sértette, de őt nézve nem nagyon ment.

– Bocsi – ölelt magához ismét, nevetve.

– De legalább nem tökön lőttél.

– A nyakad se direkt volt – forgatta a szemét gúnyosan.

– Rajta, valld csak be hogy unod a pofázásom – gondoltam kicsit húzom az agyát.

– Én megérteném – rágcsált a közelben Pocky egy pockyt.

– Igen, egész nap az agyamra mentél. Csak azért hoztalak ide, hogy befogjam végre a szád – sóhajtott színpadiasan.

– Tudtam! – kiáltottam fel mosolyogva. – Látod? A nap végére tényleg kiszeretsz belőlem – csúszott ki a számon.

Airi újra elpirult és ismét csak kerülte a pillantásom.

Ezután megszabadultunk a védő cuccoktól, a fegyverektől és elindultunk hazafelé. Út közben azért még megálltunk fagyizni.

– Szegénykém – nézett a nyakamra Airi. – Foltos lett a nyakad.

– Foltos? – nyúltam oda és éreztem, hogy kicsit érzékenyebb. – Festékes?

– Nem, ez inkább véraláfutás – kuncogott.

– Mi az? Vicces a szerencsétlenségem?

– Az is – nevetett. – De most úgy nézel ki mintha valaki kiszívta volna a nyakad.

Még mielőtt bármit mondhattam volna csörögni kezdett a telefonom. A kijelzőn megint az az ismeretlen szám volt, amiről már tudtam, hogy Haru az.

– Mi van? – fogadtam a hívását.

– Meddig tart az ál randid a kis szöszivel Csingiling?

– Nem ál randi.

Én ezt egyáltalán nem tartottam randinak.

– Tök mindegy – vágta rá kissé ingerülten. – Szóval mikor végzel?

– Nemsokára otthon leszek anyuci – grimaszoltam, amin Airi jót nevetett.

– Akkor hozz haza valami kaját.

– Miért tenném?

– Mert legalább ennyi hasznom legyen abból, hogy elszívod a szobámban a levegőmet.

Már a nyelvemen volt egy elég hosszú káromkodás sorozat amivel elküldhettem volna melegebb éghajlatra, de Airi kíváncsi pillantása megakadályozott.

– Mit hozzak? – adtam be a derekam.

Haru leadott egy hosszú listát, hogy honnan mit hozzak.

– Ajánlom, hogy mindet zabáld meg ha már rohangálok neked – morogtam.

– Ne a szád járjon – és azzal le is tette a telefont.

– Hülye seggfej – tettem el a mobilom.

Ahogy ránéztem Airi-ra egy mindent sejtő mosollyal néztem szembe.

– Mi az?

– Haru volt ugye?

– Igen.

Erre még szélesebb lett az a bosszantó mosoly.

– Mi az? – ismételtem.

– Semmi – csóválta a fejét ugyan azzal a mosollyal.

– Airi.

– Csak arra gondoltam, hogy ti ketten aranyos pár lennétek – vallotta be most már vigyorogva.

– Most csak gúnyolódsz, vagy hülyéskedsz.

– Nem! – vágta rá, eléggé őszintén. – Komolyan gondolom.

– Akkor rosszul gondolod. Haru előbb ugrana ki az ablakon minthogy bármit is elkezdjen velem – Airi érdeklődő pillantására gyorsan hozzá tettem: – És én is.

– Szerintem meg iszonyatosan féltékeny most rám.

Úgy látszott Airi nem adja fel és az a sokat sejtő mosoly sem tűnt el az arcáról.

– Miért lenne?

– Mert elloptam az ő kis Shouját.

– Oké, most gondolatban hánytam egyet. Köszi Airi.

– Jaj, ne legyél már ilyen – bökte meg az oldalam. – Játszod itt az elérhetetlent és közben meg fogadjuk, hogy legszívesebben végig taperolnád a kockás hasát. Ne nézz így, én is tudom, hogy az van neki. Tudod, csajos pletyka – kacsintott rám.

– Jó, azt elismerem, hogy jó teste van, de ő egy igazi seggfej. Így még a jó test sem javít a helyzetén. Ezt a féltékeny dolgot meg hagyjuk, mert egy baromság – de attól még elgondolkodtatott a dolog.

– Dehogy baromság! – csattant fel. – Láttad, hogy reggel is hogy nézett? Szerintem ha nem lennék csaj már rég behúzott volna egyet. Meg itt vannak ezek a féltékenykedő hívások. Fogadjuk, hogy szóvá tette, hogy velem vagy – tette csípőre a kezeit, választ várva.

– Ja, szóba került – vallottam be. – De ez nem jelent semmit – folytattam gyorsan, látva felcsillanó szemeit.

– Dehogynem! – kiáltott fel mosolyogva. – Ez igen is jelent valamit.

– Azt hogy még távolról is el tudja baszni mások kedvét – morogtam.

– Nem, hanem azt hogy te kellesz neki és neked is ő és....

– Na álljunk meg egy szóra – vágtam a szavába. – Lassan már egy komplett brazil sorozatot gyártasz hülye feltételezésekből. Nekem soha nem kellett Haru, épp annyira mint ahogy én se neki. Még csak lefeküdni sem.

– Na persze – kuncogott gonoszan a hátam mögött Pocky.

– Nézz a szemembe és úgy mond el még egyszer az utolsó mondatot – fogta két keze közé az arcom Airi, hogy a szemébe nézhessek. – Na most mond, hogy nem dugnál vele.

– Oké, jó, beismerem – tettem fel a kezeimet, megadva magam. – Ha lenne lehetőségem rá én kihasználnám, de amilyen rohadt homofób Haru erre biztos hogy soha nem kerül sor.

– És ha rájönne, hogy ő is meleg?

– Ez egy hülyeség Airi – csóváltam a fejem. – Hagyjuk abba.

– Oké, úgy is rájöttök majd magatoktól, hogy mi a jó nektek.

Erre a mondatra csak gúnyosan a szemem forgattam, mire egy vicces fintort kaptam Airi-tól.

– Jössz velem bevásárolni ennek a baromnak vagy van más dolgod?

– Mivel lövésed sincs, hogy a helyek nagy része hol van, így kénytelen leszek veled tartani, hogy el ne tévedj és meg ne rontsanak a helyi rossz fiúk – csípett az oldalamba vigyorogva.

– Legyőzöl gokartban, meg Paintball-ban és már is azt hiszed, hogy nem tudom magam megvédeni?

– Most magyaráztad meg az igazam – nevetett.

– Te meg porig aláztad a férfiasságom – próbáltam szenvedő képet vágni.

– Legközelebb ne becsülj alá egy lányt se.

– Jó, megtanultam a leckét, de most már menjünk – tereltem ki az üzletből.

Harunak köszönhetően nem kevés időt töltöttünk el vásárlással és mászkálással.

– Ha ezeket nem eszi meg mind én megtömöm – morogtam két szatyorral a kezemben.

– Éljen a szexuális vonzalom! – kiáltotta el magát Airi, mire az utcán többen is ránk néztek.

– Jézusom Airi – léptem hozzá közelebb. – Nem úgy értettem.

– Majd fogod még úgy is érteni – bökött meg megint.

– Erősen kétlem.

Airi még egy ideig húzta ezzel az agyam, pontosabban egészen a szoba ajtójáig.

– Akkor jó estét, te nagyszájú perverz lány – köszöntem el tőle.

– Neked is és jó hancurt Haruval – kacsintott rám vigyorogva.

– Ne olvass több yaoit esti mesének, mert kezd az agyadra menni.

– Most mond, hogy nincs igazam.

– Nincs igazad – mondtam ki könnyedén és élvezettel néztem duzzogó arcát. – Szia – megfordultam és elindultam az én szobám felé.

– Shou!

– Igen? – fordultam vissza kíváncsian.

– Te nyertél.

Először nem értettem, hogy mit jelent ez, de aztán le esett, hogy a fogadásunkra célzott.

– Szóval még is csak sikerült kiábrándítanom magamból – viszonoztam mosolyát.

– Igen, eléggé kiábrándító volt a szerencsétlenkedésed – nevetett, majd amint meglátta savanyú képem még jobban rákezdett.

– Tudod, ha nem lennél lány és nem lenne teli a kezem, most hozzád vágnék valamit.

– Inkább menj és adj egy kis meglepit Harunak – már a sunyi mosolyából tudtam, hogy rosszra gondol, de nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.

– Mit?

– Szexet – tátogta, mire én felmutattam neki a középső ujjam. – Hé, ilyet egy nőnek nem illik mutogatni.

– Ezt pont te mondod? – kis híján elnevettem magam. – Ilyet meg egy nő nem mond.

– Dehogynem – húzta ki magát. – Csak az érettebbek.

– Ha nem lennék fáradt, szívesen elvitatkoznék veled itt a folyosón arról, hogy mennyire távol állsz az érettségtől, csak sajnos teljesen kifárasztottál.

– És még csak ágyba sem bújtunk – cicceget rosszallóan.

– Növessz farkat és megoldható.

– Majd ha te is – látszott hogy alig bírja vissza tartani a nevetést.

– Ha ha! Na mentem, mert még a végén levágok veled egy cica harcot.

– Nyau – kapott a levegőbe, miközben kinyitotta az ajtót, majd mosolyogva becsukta maga után.

Hagytam magamnak egy perc nyugalmat a folyosón, hogy feltöltődjek pozitív energiával és ne húzzam fel magam rögtön Haru miatt, majd benyitva a szobába, reménykedtem, hogy Haru nincs ott. De sajnos Haru a saját ágyában feküdt füzettel és ceruzával a kezében.

– Megjöttem – tettem le a szatyrokat az ágyára.

– Jó sokáig tartott – motyogta a füzetébe bambulva.

– Tudod, neked kocsival ez meg se kottyant volna – reméltem kiveszi szavaimból, hogy mennyire nem volt kedvemre a bevásárlóját játszani.

– Mit hoztál? – bambult tovább a füzetébe, ami kezdett kicsit bosszantani.

– Azt amit kértél.

– Jó, kösz.

– Ennyi? – tártam szét a karjaim mérgesen. – Én itt rohangálok neked és csak ennyit kapok?

– Mit vártál? – nézett fel végre a füzetéből. – Hogy majd piedesztálra emellek pár falat kajáért?

– Remélem a torkodon akad – fontam össze magam előtt a karjaim mérgesen.

Haru mérgesen rám nézett és már nyitotta volna a száját, hogy megint belém köthessen, de egy szó se jött ki rajta, pillantása pedig megakadt valamin.

– Mi van a nyakadon? – vonta össze a szemöldökét.

– A fejem – vágtam rá vigyorogva, de már sejtettem hogy mit láthatott. A foltomat amit Airi-tól szereztem.

– Nem az te barom – ült fel mérgesen.

– Pedig ez itt a fejem – simítottam hátra a hajam továbbra is levakarhatatlan vigyorral az arcomon. Úgy látszott ma nem Haru fog az őrületbe kergetni, hanem én őt.

Haru lemászott az ágyáról és továbbra is a nyakam nézve közelebb jött.

– Tudod, ha vámpír lennél ez most kibaszott ijesztő lenne.

Mintha meg sem hallotta volna, csak jött egyre közelebb majd megragadva az államat közelebb húzott magához és az államat tartva hátra döntötte a fejem, hogy még jobban megnézhesse a foltot.

– Kiszívta a nyakad? – hallottam hangját és még úgy is tudtam, hogy mérges hogy semmit nem láttam az arcából. Rögtön eszembe jutott hogy miket magyarázott Airi Haruról. El kellett volna húzódnom tőle, de nem tudtam, éreztem meleg leheletét a nyakamon.

– Nem szívta ki senki – préseltem ki magamból nagy nehezen, miközben továbbra is a plafont néztem és egyre forróbbnak éreztem Haru leheletét a nyakamon.

– Akkor? – olyan volt mintha valami ködön át hallanám mély hangját, ami most valami miatt sokkal mélyebbnek, rekedtesnek tűnt.

– Ez a Paintball miatt volt – nyögtem ki. – Meglőttek.

Valami puha súrolta a nyakam, önkénytelenül is elhunytam a szemem és átadtam magam az érzésnek.

– Szegény Csingiling – suttogta Haru és nekem azonnal le eset, hogy az a puha Haru ajkai. Míg beszélt ajka végig a nyakam súrolta én pedig majdnem felnyögtem.

Legszívesebben Haru hajába túrtam volna, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Kezdett elmenni az eszem. Már emeltem a kezem, amikor Haru gyorsan elengedett és elhúzódott tőlem, hogy kezébe véve a cuccokat amiket hoztam, a lehető legtávolabb kerüljön tőlem.

Majdnem csalódottan felkiáltottam, vagy nyöszörögni kezdtem a fogaimat össze szorítva, de uralkodtam magamon, sőt, gondolatban felpofoztam magam a hülyeségem miatt.

Haru belenézett a szatyrokba majd átdobálva egy – két dolgot egyikből a másikba felemelte az egyik szatyrot és felém se nézve oda tartotta nekem.

– Ez a tiéd.

Kellett pár másodperc mire felfogtam a dolgot, de aztán elvettem tőle a szatyrot és némán álltam tovább, mintha várnék valamire, valamire amiről még én sem tudom, hogy mi lehet az. Inkább csak reménykedtem, amit nem lenne szabad.

– Kösz – néztem végül bele a szatyorba, amiben mindenféle édesség volt. – De attól még megtömlek azzal a sok szarral ha nem eszed meg – próbáltam mérges lenni, vagy legalább úgy kinézni mint aki mérges, de sajnos inkább csak csalódott voltam.

Haru egy halvány mosollyal az arcán kivett egy kekszes dobozt és vissza feküdve az ágyára kinyitotta a dobozt, majd kezébe vette a füzetét és a ceruzáját. Míg a füzetbe firkált keksszel tömte magát. Eddig tartott a csalódottságom.

Hogy lehet, hogy míg én lángolok ő csak vissza fekszik lazán és tömi a pofáját? Legszívesebben felképeltem volna, viszont gondolatban már fojtogattam.

Pár néma pillanat után erőt vettem magamon és inkább bevonultam a fürdőszobába.

– Rohadj meg te kibaszott... – fojtott hangon szidtam, pofával a csempének fordulva. Mérgemben, hirtelen felindulásból a csempébe öklöztem, ami nem volt valami nyerő ötlet.

Felkiáltva megragadtam a kezem, de gyorsan a számra haraptam.

– Ez meg mi a fasz volt Csingiling?!

– Semmi!

– Biztos?

– Törődj már a magad dolgával baszki! – ráztam a fájós kezem. – Inkább tömd a fejed!

Haru több szót nem váltott velem én pedig inkább gyorsan megnyitottam a csapot és hideg vizet eresztettem a kezemre. Közben magamban szinte kántáltam, hogy ne dagadjon be és ne legyen semmi baja.

Amint a hidegtől már az ujjaimat sem éreztem elzártam a csapot és meleg vizet kezdtem el engedni a kádba. Kinyitottam egy nagy pockys dobozt és miután levetkőztem és kényelmesen elhelyezkedtem a kádban felvettem a dobozt és neki láttam a nassolásnak. Közben elgondolkodtam néhány dolgon.

Haru csak szórakozik velem. Egyszerűen csak kifigyeli a gyenge pontjaim aztán betámad, hogy kínos helyzetbe hozzon vagy hogy csak simán szarul érezzem magam utána. Tehát csak is a saját szórakoztatására kínoz. Amit meg Airi lát a dologban, vagy mások, az is az ő műve. Mert egy igazi rohadék. Csak átbasz, engem és másokat is.

– Szóval mi a terv? – ült a kád végének a szélén, szembe velem Pocky.

– Egyszerűen csak keresztül nézek rajta és így nem csinálhat belőlem totális idiótát – magyaráztam. – Úgy kezelem mint egy régi barátot, vagy inkább mint egy távoli ismerőst és nem foglalkozom a dolgaival, vele vagy a nőivel vagy akármi mással ami vele kapcsolatos.

– És amit érzel? – tette fel a nagy kérdést ravasz szemekkel Pocky.

– Amit érzek? – tettem a számba egy pockyt.

– Azt hogy kedveled őt, vagy inkább a vágyat – vigyorgott.

– Az csak vágy, semmi több – vontam vállat. – A vágynak is a legcsekélyebb fajtája.

Pocky csak egy olyan „te tudod” pillantással lezárta a témát és már épp elővarázsolta volna a saját pocky készletét amikor megdermedve az ajtó felé kapta a tekintetét és felcsillanó szemének pupillái ijesztően kitágultak, mintha megérzett volna valamit.

– Csingiling – kopogott be Haru. – Bemehetnék?

– Minek? – kérdeztem vissza, de közben végig Pockyt figyeltem, aki továbbra sem vette le a szemét az ajtóról.

– Mert WC-re kell mennem.

Elgondolkodtam egy picit a helyzeten. Én a fürdőkádban fekszem, teljesen pucéran, egy pockys dobozzal a kezemben és semmi nem takart a kádban, még hab sem. De végül is ki a francot érdekelt. Haru úgy is csak játszik vele, ez talán letöri a szarvát.

– Hogy letöri-e a szarvát? – vigyorgott Pocky. – Inkább ragadd meg a szarvánál a bikát. De pontosabban inkább a farkánál – kuncogott gúnyosan.

– Gyere be! – kiáltottam ki, Harunak.

Úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz, én már leszarom úgy is. Így becsukot szemmel, elégedetten a meleg víztől és a finom pockytól ellazultan tömtem magam az édességgel.

Hallottam ahogy kinyílt az ajtó és ahogy Haru megtorpan. Biztosan nem egy meztelen Shoura számított, de nem érdekelt.

– Minden oké? – hallottam pár pillanat múlva kissé rekedtes hangját.

– Ja – tettem még egy pockyt a számba, közben hallottam Pocky kuncogását.

Egy ideig nem hallottam semmi mozgást, majd hirtelen egy hangos levegővétel ütötte meg a fülem szinte a kád mellett.

– Mit művelsz? – hallottam pár centire magamtól Haru hangját.

Lassan kinyitottam a szemem és belenéztem Haru ködös tekintetébe. 

Tovább a 7. fejezetre >>>>