Reggel még nem nyitottam ki a szemem, valahogy minden tagom zsibbadt volt, de még mindig éreztem Haru illatát. Melegem volt és úgy éreztem nem tudok megmozdulni, mintha lefognának. Azt hittem, hogy még mindig alszom és ez csak egy álom, de ijedten össze rezzentem, amikor a hátam mögül hideg levegő ért a tarkómhoz. Zavarodottan kinyitottam a szemem és értetlenül néztem a túloldalon lévő ágyam. Kellett pár másodperc mire le esett, hogy nem a saját ágyamban vagyok.

Szerettem volna felülni, de valami megakadályozott.

– Hova mész? – hallottam egy rekedtes, álmos hangot a hátam mögül. Rögtön felismertem döbbenten, amennyire tudtam, hátra fordultam. Mögöttem ott feküdt Haru, csukott szemmel, egyik karjával a feje alatt, a másikkal az én derekam fogva.

– Haru? – suttogtam hitetlenkedve. Ez már inkább volt álomszerű.

Haru nem szólt egy szót se, csak maga mellett tartva továbbra is aludt.

Hirtelen minden átfutott az agyamon. Minden lehetőség, ötlet ami csak kimenthet ebből a helyzetből, de semmi sem tűnt jónak. Ezért inkább csak türelmesen vártam míg Haru felébred és elszabadul a pokol, vagy csak gúnyolódik rajtam és kiröhög, mint egy idiótát. Minden lehetőség elég szarnak tűnt.

Próbáltam, de nem bírtam csak úgy mozdulatlan maradni és esélyes volt hogy Haru kinyír, így nehézkesen, de szembe fordultam vele és óvatosan a nyakához hajoltam, hogy még közelebb érezzem az illatát. Egy igazi rohadék, de a francba is, olyan finom az illata.

Pár szaglászással eltelt idő után sem tudtam uralkodni magamon, Harun pedig csak egy farmer és egy feszülő póló volt. Kellett egy kis idő mire magamban elvitatkoztam, hogy megtegyem-e vagy sem. De a végére úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtem akkor csessze meg, de kihasználom a lehetőséget.

Kezemmel lassan megfogtam Haru pólójának az alját és kicsit fentebb toltam, de csak egy kicsit. Épp annyira, hogy láthattam Haru kockás hasának az alsó részét.

A nadrágjának a szélén tartva a kezem, felnéztem Haru arcára, de még mindig aludt, így nyugodtan, de iszonyat óvatosan tettem a kezem a hasára.

A bőre finom puha volt és meleg. Ahogy lassan végig simítottam a hasán Haru álmában ráfeszített a hasizmaira és sóhajtott egyet. Kezem már a mellkasa felső részénél járt amikor újra a nyakához hajoltam és belélegeztem finom illatát. Haru újra sóhajtott, majd nyögve elkapta a derekam és lazán, mintha csak egy párnát emelne meg, átfordított a másik oldalára, a falhoz. De közben szorosan magához szorított, így érezhettem a merevedését amit álmában a derekamhoz dörgölt.

Egy pillanatra nem kaptam levegőt az ijedtségtől, majd ahogy sikerült megnyugodnom, rögtön ellazultam és Haru arcát néztem. Olyan nyugodtnak tűnt, nekem pedig kora reggel gyenge volt az önuralmam, nem bírtam ki hogy ne érintsem meg.

Lassan felnyúlva gyengéden végigsimítottam az arcán, ami kissé szúrós volt a növő borostájától, de ettől csak még dögösebb volt.

Csessze meg hogy ilyen!

Még egyszer megsimogattam és már készültem elvenni a kezem amikor Haru kinyitotta a szemét.

Pár percig egymás szemébe nézve némán feküdtünk, majd észbe kapva elvettem a kezem az arcáról.

– Bocsi – suttogtam égő arccal. Kibaszott gázos helyzet volt, de még mindig jobban jártam mintha a hasa simogatása közben kapott volna rajta.

Haru egy szót sem szolt, csöndben tovább nézett, én pedig vártam, hogy mikor tőr ki a balhé, de nem történt semmi.

Kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam, így inkább felültem és már épp átmásztam volna Harun, hogy bezárkózhassak egy kicsit a fürdőszobába, de Haru elkapott és visszarántott maga mellé.

– Hé! – ültem fel megint, de Haru nem hagyta annyiban a dolgot. – Engedj el. Menni akarok!

Próbálkoztam volna megint, de még mindig erősebb volt nálam, így pedig nem volt túl sok esélyem.

Fölém mászott és a derekamra ülve, lefogva a kezeimet, közel hajolva nézett le rám.

– Mit kerestél az ágyamban?

– Semmit. Csak véletlen itt aludtam el.

– És ezt higgyem is el?

– Szarok rá hogy elhiszed-e vagy sem – vontam vállat, már amennyire Harutól tudtam. – Én véletlen aludtam el itt, de te minek? – néztem fel rá.

– Mert ez az én ágyam – vonta össze a szemöldökét, mérgesen.

– Attól még lelökhettél volna vagy valami. Ahelyett hogy kamuzol inkább valld be, hogy velem akartál aludni – egyszerűen csak kiszaladt a számon, nem tudtam magamban tartani, de jól esett legalább ezt a fejéhez vágni, de lehet egy nehéz tárgyat még jobb lett volna.

– Nem akartam – egyre mérgesebbnek tűnt, de valahogy furcsa is volt, mintha inkább zavart lenne. Mint egy ember aki saját magát sem érti, nem hogy egy másik embert.

– Persze – mosolyogtam gúnyosan. – Mint tegnapelőtt is.

– Fejezd be Csingiling – szolt rám figyelmeztetően.

– Miért? Mi lesz ha nem fejezem be? Talán megint elrohansz?

– Nem – hajolt közelebb. – Valami olyat teszek amit te sem akarsz, de én sem.

Szinte szikrákat szórt Haru szeme a visszafojtott indulattól. Hirtelen legurult rólam és az ágy szélére ülve vissza nézett rám.

– Ne mássz többet az ágyamba, vagy nagyon megjárod.

– Nem is tudom ki a nagyobb barom – másztam ki gyorsan az ágyból. – Te vagy én – azzal magamra zárva az ajtót bemenekültem a fürdőszobába.

Bent hallottam, hogy Haru kint mászkál a szobában, meg valamit csinál, de nem érdekelt. Addig akartam a fürdőszobában maradni amíg Haru el nem ment. Míg vártam, fogat mostam és megfürödtem.

Egy idő után már nem tudtam mint csinálni odabent, így amikor már semmilyen neszt nem hallottam a szobából, kinyitottam az ajtót és kimentem.

Haru átöltözve feküdt az ágyán, kezében tollal és a füzetével. Amikor meghallotta, hogy jövök, semleges arccal rám nézett. Úgy nézett ki mintha várna valamit.

Úgy döntöttem le se szarom, hogy mit csinál és inkább a szekrényemhez mentem. Nem idegesítem rajta feleslegesen magam.

– Szóval nem veted rá magad? – hallottam Pocky hangját. – Pedig csak erre vár. Nézz csak rá. Szinte könyörög a szemeivel.

Legszívesebben rászóltam volna Pockyra, de nem akartam kattantnak látszani Haru előtt, inkább grimaszoltam a szekrénynek és reménykedtem, hogy Pocky befogja. Közben kivettem egy másik felsőt és nadrágot. Hezitáltam mielőtt levetkőztem volna, de eszembe jutott, hogy csessze meg, Haru már látott meztelenül, szóval már teljesen mindegy volt nekem ha lát még egyszer. Így levettem a felsőm, majd a nadrágom is, míg végül a bokszer is lekerült rólam.

Éreztem magamon Haru pillantását és amikor oldalra néztem láthattam is. Szinte égetett ahogy végig nézett rajtam éhes szemeivel. Majd kiugrott a szívem a helyéről, de igyekeztem nyugodt maradni, vagy legalább annak látszani.

Hátat fordítva Harunak felöltöztem, majd, mintha mi sem történt volna, vissza mentem a fürdőszobába és beállítottam a, kissé borzos, szőke hajam.

Amikor kész lettem és vissza mentem a szobába, Haru még mindig engem nézett. Füzete a hasán, rajta a keze és még mindig feküdt.

– Te nem készülődsz? – vettem fel a táskám a földről. – El fogsz késni.

Haru olyan hitetlenkedő arccal nézett rám, hogy Pocky jólesően nevetett rajta.

– Nem érti! – kuncogott hangosan Pocky. - Fogalma sincs hogy hogy lehetsz most ilyen vele. Össze van zavarodva.

Ha tudtam volna most szívesen lepacsiztam volna Pockyval, de nem tudtam.

– Szarok rá – vonta össze a szemöldökét mérgesen Haru és vissza bújt a füzetébe.

De én nem hagytam annyiban. Legalább most egy kicsit felcseszhettem az agyát.

– Pedig ez az utolsó éved, nem? Nem kellene elcseszned.

– Foglalkozz a magad dolgával Csingiling. Semmi közöd hozzám.

Egy perc alatt oda lett a nyugodtságom, ha nincs Pocky gúnyos, de valahogy most nyugtató hangja, már rég Haruhoz vágtam volna a táskám. Az a gyökér már nagyon megérdemelte volna. De erőt vettem magamon, elhadartam neki egy köszönést és gyorsan elhúztam. Még pont időben értem be az ebédlőbe, ahol Raiék már vártak.

– Hol hagytad a kis szőkét? – nézett rám Renjiro.

– Kit? – nem értettem kire céloz.

– Azt a formás, jó seggű kis sző... – de nem tudta befejezni mert Toma lendületből tarkón csapta. – Naaaaa....

– Ne legyél már ekkora faszfej – szolt rá Toma.

– Miért? Te lehetsz az? – szinte vicsorgott Renjiro.

– Én nem is csináltam semmit.

– De, állandóan csapkodsz bazd meg! – csapott az asztalra Renjiro. – Nem vagyok Minako hogy nevelni kell.

– Mit mondott? – hajolt előre Minako mérgesen, hogy jobban hallja Renjirot.

– Azt hogy helyettem inkább téged kellene nevelnie, mert nem én vagyok a nője.

Ezen Rai úgy nevetett, hogy Seikonak kellett a székén tartania. De amikor meglátta Minako arcát, még jobban nevetett.

– Ember te nem tudod mikor kell befogni – törölgette a könnyeit Rai. – Még én is tudom, hogy nőnek ilyeneket nem mondunk, ha még szeretnénk élni vagy dugni.

– Barom – csóválta a fejlét Seiko, de nem bírta ki hogy ne mosolyogjon rajta. Rai meg nem bírta ki hogy ne folytassa.

– Tudod Renji, van az a szöveg, hogy soha ne vessz össze egy nővel, mert náluk van az összes pina – vigyorgott a végén.

Most Seikon volt a sor, hogy jól megcsapja Rait és meg is tette. Persze mi srácok jót nevettünk az egészen, de a lányok annyira nem értékelték ezt a poént.

– Hülyék – csípett Toma karjába Minako. Toma szinte észre se vette, nevetve húzta magához egy gyors és békítő csókra Minakot.

Reggeli után Seikoval siettünk az első órára, úgy ahogy a nap folyamán a többire is, a szünetekben pedig csatlakozott hozzánk Rai, néha Minoru és Tomáék is. Nekik köszönhetően nem gondoltam annyit Harura, mert csessze meg, igen is gondoltam rá. Idegesített ez a helyzet, Haru viselkedése pedig még jobban. Nehéz, vagy inkább rossz bevallani, de annyi gondolkodás, nyomorúságos perc után rá kellett, hogy jöjjek, hogy kedvelem őt és ez egyre rosszabb lesz.

– Shou – suttogott az egyik szünetben a fülembe Kamin.

Mi ketten a folyosón ültünk a fal mellett, a többiek épp cigi szünetet tartottak, Seiko meg a srácok meg velük mentek a tetőre vagy ki az udvarra. Mi Kaminnal és Naoval bent maradtunk.

Nao épp az ablakban ülve firkálgatott a füzetébe, közben zenét hallgatott, oda sem figyelt ránk, de Kamin így is halkan beszélt.

– Mi van veled?

– Semmi – mosolyogtam rá. – Jól vagyok – hazudtam. Igazából megint Harun pörgött az agyam. Azon gondolkodtam hogyan tudnám könnyebbé tenni a dolgainkat.

– Persze – mosolygott sejtelmesen. – Megint Haru a baj?

– Hogy a picsába csinálod ezt? – tettem le a füzetem.

– Úgy hogy a barátod vagyok – húzta ki magát büszkén. Mintha ez valami nagy érdem lenne. – Meg persze Minoru is mondta, hogy valami nem stimmel veled.

– Minoru? – kérdeztem meglepetten.

– Ja, a srác nem a szavak embere, így inkább megkért, hogy helyette is cseszegesselek, mert ő nem olyan eredményes mint én – vigyorgott Kamin.

Nem bírtam nem mosolyogni a srácokon. Nyálas duma, de meghatott a törődésük.

– Szóval légy őszinte, vagy Rait is bevonom a dologba és ahogy eddig megismertem a srácot, szerintem ő brutálisabb mint én.

Azt hittem csak viccel, főleg azután hogy a reggelinél hogy letámadta Seikot egy fényképért, Rai pedig milyen morcos lett, amit persze Kamin rögtön megörökített. Pedig nem sokon múlott, hogy Rai kitekerje a nyakát, de Kamin szerint „kibaszott szexy” mérgesen, így gyorsan lőtt pár sorozat képet, amíg Rai el nem vette a fényképezőjét a következő szünetig. Kamin addig olyan volt mint valami élő halott és eléggé látványosan könyörögte vissza Raitól a fényképezőgépet. Rácsimpaszkodott Rai lábára, aki simán végig húzta úgy a folyosón és közben morgolódott, hogy mennyivel több idióta jár ebbe a suliba mint régen. Persze Kamin rögtön vissza kapta a gépét.

De amikor megláttam Kamin komoly arcát, már tudtam, hogy nem viccel.

– Jó, igazad van, Haru a baj – vallottam be.

– Akkor mi legyen? Verjük meg suli után? – kuncogott.

– Dehogy – vágtam rá.

– Eresszük le a tetőről egy matrachoz kötözve!

– Jézusom! Dehogyis!

Nao ránk nézett egy pillanatra, de aztán vissza fordult a füzetéhez.

– Még azt se tudod, hogy mi a baj, de már kinyírnád – folytattam halkabban.

– Mi a bajotok egymással? – lett hirtelen komoly.

– Nekem semmi bajom nem lenne vele, ha nem viselkedne néha olyan hülyén.

– Mit csinál?

– Teljesen össze zavar – csóváltam a fejem. – Pedig én kedvelem....izé...én...Szeretnék a barátja lenni, de ő az egyik pillanatban még kedves, a következőben pedig már egy szemét. Nem tudom mi van vele – túrtam a hajamba, bosszankodva.

– Szerintem azt se tudod, hogy veled mi van – vigyorgott rám miközben törökülésbe helyezkedett.

– Ezt hogy érted?

– Sehogy – vigyorgott tovább. – De már tudom, hogy hogyan oldjam meg a problémát.

– Hogy?

– Majd megtudod – egyre gyanúsabb volt az a sejtelmes mosoly. – Neked csak annyi a dolgod, hogy suli után a szobádban maradsz.

– Merjek megbízni benned?

– Ne – vágta rá Nao.

– Te csak ne szólj bele – állt fel Kamin. – Inkább hallgasd meg ezt – odament és bizalmasan Nao fülébe suttogott.

A szünet utolsó pár percét ezzel töltötték, majd cinkos mosollyal a képükön elmentek az óráikra.

Nem tudtam, hogy mit tervelt ki Kamin, még ötletem se volt, de úgy látszott nem lehet olyan rossz ha még Nao is beszáll, mivel a többi szünetben is végig összesúgtak vagy eltűntek.

Amikor végeztem az összes órámmal Airi el akart hívni valahová inni, de Kamin miatt le kellett mondanom. Így kénytelen voltam a szobámban maradni és hogy lefoglaljam magam, rajzolgattam. Haru persze nem volt a szobában amikor jöttem. Ez egyfelől jó is volt meg rossz is.

Eltelt pár óra mire megjött Kamin.

– Megjöttem – csukta be maga mögött az ajtót.

– Szuper – tettem le a rajztáblám a földre. – Akkor most mi lesz?

Már komolyan kíváncsi voltam, hogy mi a tervük, de nem kaptam választ. Kamin egy szó nélkül elindult felém és leült elém az ágyra.

– Szeretnéd javítani a helyzetet Haruval, ugye? – nézett mélyen a szemembe. Az ő szeme rosszaságtól csillogott.

– Igen – bólintottam.

– Helyes – egy mosoly kíséretében levette a felsőjét, felfedve nem túl izmos mellkasát. Vagy legalábbis Haruéhoz képest nem volt annyira izmos, de azért rajta is volt mit fogni, csak nem nekem.

– Mi a... – a szó is belém fagyott ahogy közelebb ült hozzám.

– Ne haragudj majd rám – hajolt még közelebb. – Inkább csak élvezd ki.

– De mi...

Kamin megragadott a tarkómnál és magához rántott. Ahogy a szája az enyémhez ért teljesen lefagytam. Míg ő lehunyt szemmel csókolt, én döbbenten néztem őt. De amikor nyelvünk találkozott egymással észhez tértem. Meg fogtam Kamin vállait és próbáltam eltolni magamtól, de nem hagyta magát olyan könnyen. Megragadta a kezeimet és hátra döntött. Közben elszakadt a számtól, de csak pár pillanatra.

– Kamin! – próbáltam kiszabadítani a kezeim, de amint sikerült Kamin újra lefogott.

– Nyugi, csak élvezd ki amíg tart – kacsintott rám. – Vagy legalább csinálj úgy.

Kamin nem hagyott többet szóhoz jutni. Ezúttal szorosabban fogta le a kezeim és száját újra az enyémre szorította.

Nem értettem Kamin szándékait, de ahogy újra bedugta a nyelvét a számba, nem is érdekelt, csak le akartam szedni magamról valahogy. De akárhogy próbálkoztam egyszerűen nem tudtam. Hiába sikerült elfordítanom az arcom, megszakítva ezzel a csókot, Kamin nem hagyta abba, a nyakamat vette célba. Szívni és csókolni kezdte.

Már épp rákiáltottam volna, hogy szálljon le rólam végre, amikor kivágódott az ajtó és odanézve Haru döbbent arcát láthattam.

Fogalmam sem volt hogy mit tegyek ebben a helyzetben, így csak segítségkérőn néztem Harura, akinek az arca egyik pillanatról a másikra a döbbentből mérgesre váltott és megindult felénk.

Elképedve figyeltem ahogy Haru megragadta Kamint és lerántotta rólam, de amikor megláttam Kamin arcát még jobban ledöbbentem.

Kamin vigyorogva felemelte a hüvelyk ujját és simán hagyta, hogy Haru kidobja a szobából és az orrára csapja az ajtót. Csak ekkor értettem meg, hogy ez volt Kamin terve.

Megkönnyebbülve, de még mindig értetlenül tettem vissza a fejem az ágyra és fújtam ki a levegőt.

– Ez meg mi a fasz volt?!

Haru mérges hangjára újra felkaptam a fejem.

– Ez az, hogy én se tudom – ültem fel, a fejemet fogva.

Ez volt Kamin életének leghülyébb terve, nem is értettem a célját.

– Komolyan engeded, hogy rád másszon csak úgy akármilyen hibbant barom?! – mutatott az ajtó felé, kiabálva.

– Ezt pont te mondod? – kezdtem mérges lenni. – Egyébként meg Kamin nem hibbant!

– Áhh nem, csak egy bolond aki az előbb akart megerőszakolni – vágta rá gúnyosan.

– Dehogy akart, csak... – nem tudtam, hogy mit mondjak.

– Szarok rá! Így is megmondtam, hogy nem teheti be akárki ide a lábát. A kettyós haverodnak itt nincs helye!

Na itt elszakadt nálam a cérna. Hiába őrült meg egy pillanatra Kamin, attól még Harunak nincs joga basztatni a barátaim.

– Kamin nem kettyós! Ha ismernéd...

– Ahelyett hogy bevéded a kis félcédulást, inkább köszönd meg hogy leszedtem rólad és fogd be a kis szád.

– Miért? Mi lesz ha nem teszem? – mentem elé még mérgesebben. – Mit fogsz csinálni velem?

– Fejezd be Csingiling, mert kurvára nem vagy abban a helyzetben, hogy te ossz ki engem – szinte villámokat szórtak a szemei.

– Ne hívj már így!

– Pedig passzol rád – mosolygott gúnyosan. – Ugyan olyan idegesítő kis dög vagy.

– Te meg kibaszott átlátszó.

– Miért is?

– Csak azért hisztizel itt, mert Kamin majdnem be előzött – most én mosolyogtam.

– Miről beszélsz?

– Te is ugyan ezt csináltad múltkor. Rám másztál, most meg itt játszod a hőst.

– Azt se tudod mit beszélsz – csóválta a fejét Haru, de már korántsem mosolygott.

Látva az arcát, hogy milyen képet vág, nem bírtam ki hogy ne folytassam. Ráadásul csak azt mondtam ki ami már egy ideje nem hagy nyugodni, csak is az igazat.

– Pedig te még most is szívesen letepernél, nem? Csak félsz bevallani magadnak ugye?

– Hagyd abba Shou – ha lehetett volna, Haru már kinyírt volna a szemeivel.

– Szóval most már utálsz? Mert kimondom az igazat. Mert eltaláltam, ugye?

– Csak hülyeségekkel dobálózol!

– Na persze – forgattam a szemeim.

Már vártam, hogy elhúzza a csíkot, de amikor mérgesen megragadott a felsőmnél fogva és magához rántott egy durva csókra, először meglepődtem, majd észbe kapva, szájába nyögve, hajába túrtam és elmélyítettem a csókot amit, meglepetésemre, Haru viszonzott.

Annyira belefeledkeztem az egészbe, annyira jó volt, hogy észre sem vettem amikor Haru az ágyához vezetett és ledőlve rá, magával húzott. Ahogy szemben rajta ültem, lovagló ülésben, kezem besiklott a felsője alá. Végig simítottam a kockáin és szinte egyszerre sóhajtottunk.

Annyira finom volt.

Időközben az ő keze is elkalandozott a felsőm alatt és amikor elkezdtem lehúzni róla a felsőt, engedte. Ahogy lekerült róla és meztelen felsőtesttel feküdt alattam, nem bírtam neki ellenállni. Úgy látszik sosem fogok tudni ellenállni.

Lehajoltam és először a nyakát kezdtem el apró csókokkal elhalmozni, majd haladtam lefelé. A nyakáról a kulcscsontjára és egyre lejjebb. Végig csókoltam kockás hasát, Haru pedig akadozó lélegzettel tartotta vissza a nyögéseit.

Már a hasa alsó részénél jártam a számmal, kezem a hasáról a nadrágja szélére csúszott és már kigomboltam a nadrágot, kicipzároztam a sliccét és a bokszerén keresztül rámarkoltam merev farkára, ami nem tűnt valami kicsinek, de még mielőtt tovább jutottunk volna, Haru eltolva magától felült, én pedig értetlenül ültem az ágyán, míg ő fel állt és gyorsan felhúzta a felsőjét.

– Haru?

Némán begombolta a nadrágját és felhúzta a sliccét.

– Haru.... – suttogtam bizonytalanul, mire Haru zavart, gyötrődő arccal felém fordult.

– Nem vagyok meleg!

Nem szóltam semmit, csak néztem őt.

– Akármit is hiszel, kibaszottul tévedsz. Nem vagyok meleg.

– De akkor...

– Felejtsd el – vágott a szavamba. – Ez meg sem történt – azzal kiviharzott a szobából, én pedig egyedül maradtam, a megalázottsággal és a szégyennel.

Mert pár másodperce még simán oda adtam volna magam egy olyannak, akinek ez az egész semmit sem jelentett volna, ahogy én sem jelentek neki semmit.  

Tovább a következő fejezetre >>>>