Renjiro & Toma

Nem volt kocsim, lek�stem a vonatom �s nincs t�bb kurva jegy, r�ad�sul senki m�s nem v�llalta, hogy hazavisz, csak �.

– �n k�sz vagyok – p�rgette a kocsikulcs�t az ujj�n Toma.

�gy volt hogy felh�vom any�mat, hogy k�z�ljem vele, es�lytelen, hogy hazajussak kar�csonyra. De persze azonnal kiv�gta a hisztit, hogy senki nem maradhat ki a kar�csonyi �nneps�gb�l, amit �n csak kar�csonyi felesleges baszakod�s k�nz�snak nevezek. �gy meg k�nytelen voltam megk�rni valakit hogy vigyen haza.

Rai, az a baszad�k, azonnal ler�zott, vagy ink�bb kidobott Seiko szob�j�b�l amikor pr�b�ltam besz�lni vele, m�s v�laszt�som meg nem nagyon volt, maradt nekem Toma.

– Ne legy�l m�r ilyen kurva lelkes – vettem fel a t�sk�m. – Tiszta szar ez az eg�sz.

– Dehogy – nyitotta ki az ajt�t azzal az ijeszt� lelkes pof�val. – T�k j�l el lesz�nk.

– Ez m�r most ijeszt� – motyogtam halkan, de m�g �gy is meghallotta.

– Ink�bb kir�ly – vette fel a saj�t cucc�t is. – Legal�bb most a sz�netben is egy�tt lehet�nk picit.

– Tudod, ez rohadtul buzis duma volt – fintorogtam.

– Neked minden buzis duma ami az �rzelmekkel kapcsolatos.

– Pontosan! Ahogyan ez is.

Ahogy kil�pt�nk az �res folyos�ra, Toma bez�rta a szobaajt�t �s k�nnyed�n a v�ll�ra dobva a t�sk�j�t, elindult a l�pcs� fel�. Nekem viszont nem volt olyan k�nny� a cuccom mint neki.

– Seg�tsek? – n�zett vissza a l�pcs�fordul�b�l.

– Nem kell – v�gtam r� m�rgesen, mik�zben elfojtottam egy ny�g�st a neh�z t�ska emel�se miatt.

Legsz�vesebben lerugdostam volna a l�pcs�n, de akkor biztos hallgathattam volna any�m nyafog�s�t a retkes t�ska meg a cuccaim miatt.

– Jaj, ne csin�ld m�r – h�zta a sz�jt. – Nem kell h�sk�dni. Nem sz�gyen ha nem vagy annyira er�s hogy...

– Kuss legyen – v�gtam a szav�ba m�rgesen. – Nem vagyok gyenge. Att�l hogy nem baszom ki �gy az izmaim mint az olyan hi� k�cs�g�k mint te, att�l m�g er�s vagyok.

– Persze – mosolygott, ami csak m�g jobban felcseszte az agyam. – Akkor tal�lkozunk a parkol�ba.

Alig tett meg p�r l�p�st m�ris t�madt egy j� �tletem.

– Toma! – meglend�tettem a t�sk�m. – Kapd el! – �s m�r dobtam is.

�pp hogy el tudta kapni, de �gy is a lend�lett�l elesett �s legurult egy-k�t l�pcs�fokot a k�vetkez� l�pcs�fordul�ba. Seggel neki v�g�dott a falnak, k�t l�ba pedig a falra vetve, k�cos k�k haja m�g�l b�mult fel r�m meglepetten, de a t�sk�m m�g mindig fogta.

– K�sz a seg�ts�get – vigyorogtam le r� a l�pcs� tetej�r�l. – Igazad volt. �gy t�nyleg jobb.

M�g � talpra szenvedte mag�t �n lefutottam a l�pcs�n.

– Tal�lkozunk a parkol�ba! – ki�ltottam neki fel, vigyorogva.

Mire Toma �ssze szedte mag�t, �n m�r a kocsij�nak t�maszkodva v�rtam.

Gyan�san mosolyogva tette be a kocsiba a cuccokat �s �lt be mell�m.

– Mit tervezel? – n�ztem �t gyanakodva.

– K�sd be az �vet.

– Most komolyan. Mit tervezel? – h�z�dtam t�le arr�bb.

– Semmit. K�sd be az �ves – ind�totta be a kocsit, majd elindult.

– Minek? Tudsz vezetni, nem? – vettem el� a mobilom. – Tiszta felesleg...

R�gt�n beletaposott a f�kbe �n pedig sz�pen bele fejeltem a m�szerfalba.

– A kurva �letbe! – fogtam a pof�mat k�t k�zzel. Az eg�sz k�pem �gett. – Norm�lis vagy?!

– �n mondtam, hogy k�sd be magad.

– De azt nem mondtad, hogy sz�tbaszod az arcom a kocsiddal!

– De akkor is sz�ltam.

– Azt akarod, hogy le�ssem azt a h�lye mosolyt a pof�dr�l?

– �s akkor ki visz haza?

– Csak ez ment meg t�ged – d�rzs�ltem f�j� arcom.

– Meg az hogy olyan j� bar�tok vagyunk – indult el a kocsival �s mosolyogva figyelte ahogy becsatolom az �vem.

– Nagy t�ved�sben �lsz – n�ztem ki az ablakon unottan.

– Igazad van. Mi nem bar�tok vagyunk...

– Ebben egyet�rt�nk.

–...hanem legjobb bar�tok – fejezte be.

– Te most sz�rakozol velem? – n�ztem �t gyanakv�n.

– Mi�rt? Mi vagyok neked ha nem a legjobb bar�tod?

– Hidd el, nem akarod te hallani a v�laszom.

– Mi�rt?

– Mert haza menn�l �s bez�rk�zn�l a szob�dba, hogy a padl�n, magzatp�zban b�mb�lj, mint egy �vod�s h�lye gyerek.

– Persze – mosolygott sejtelmesen.

– Hagyd m�r abba ezt a szars�got! Rohadtul ideges�t.

De persze csak m�g jobban mosolygott a h�lye feje, �gy ink�bb kin�ztem az ablakon �s pr�b�ltam nem r� figyelni.

– Hallgassunk valami zen�t, mert �gy hogy durcizol, hal�li unalmas lesz ez az �t.

Ahogy csak tudtam magamba fojtottam egy k�romkod�s sorozatot �s a k�nyszert, hogy a k�k fej�t a korm�nyba basszam.

Ahogy bekapcsolta a r�di�t r�gt�n valami koreai cuccot hallgattunk.

– De j�, ez a BigBang!

– Az meg mi a szar?

De a r�di�b�l kisz�r�d� zene r�gt�n v�laszt adott a k�rd�semre. Egy tipikus, buzis, t�ncik�l�s, fi� banda. De Toma �gy is megv�laszolta a k�rd�st.

– A BigBang egy k-pop banda, j� dalokkal �s st�lussal.

– K�sz. Te most m�r biztos buzi vagy – n�ztem �t fintorogva.

– Csak az�rt vagy ilyen h�lye el��t�letes, mert m�g egy dalukat sem hallottad, de most itt a Sober �s nem kapcsolom el – hangos�totta fel a zen�t. – �s a mobilomon m�g van p�r daluk, amit r� tudok k�tni a kocsi r�di�j�ra, sz�val... – n�zett r�m v�rakoz�an.

– Kiny�rlak.

– Majd megv�ltozik a v�lem�nyed – vont v�llat �s m�g hangosabbra vette a r�di�t.

Pr�b�ltam figyelmen k�v�l hagyni, de csak rontott a helyzeten amikor elkezdett �nekelni.

– Te t�nyleg ki akarsz k�sz�teni – morogtam, de a hangos zen�t�l nem hallott semmit.

Egy id� ut�n m�r az � mobilj�r�l hallgattuk a zen�ket. Beismerem, az�rt volt p�r j� daluk, amit egy id� ut�n m�r �n is d�doltam. Amikor meg meg�lltunk tankolni �s Toma kisz�llt a kocsib�l, egyed�l maradtam �s �nekelgettem am�g nem figyelt.

– Na m�gse olyan szar banda, ugye? – �lt be mell�m egy ideges�t� vigyorral a k�p�n, amivel a torkomra fagyasztotta az Ora yeah dalt.

– Att�l nem lesz jobb egy zene, hogy ledugod a torkomon.

– M�zlid, hogy ezt nem Rai el�tt mondtad – nevetett. – � tudott volna mondani p�r dolgot a torkon ledug�ssal kapcsolatban.

– Kuss �s ink�bb csak vezess – n�ztem ki az ablakon, az ajt�ra k�ny�k�lve.

– �rtettem f�n�k – szalut�lt �s m�r ind�totta is a kocsit.

Az �t h�tralev� r�sz�t BigBang hallgat�ssal meg Toma szar kar�csonyi t�rt�neteivel t�lt�tt�k. Mondjuk �n ezerszer jobb elfoglalts�got is tal�ltam volna.

– Megj�tt�nk – �llt meg egy nagy h�z el�tt, egy olyan k�rny�ken ami nekem teljesen ismeretlen terep volt.

– Ez meg mi a fasz? – n�ztem k�rbe �rtetlen�l. – �n nem itt lakom – n�ztem vissza r�.

– Te nem, de �n igen – csatolta ki a biztons�gi �vet.

– Most sz�rakozol velem baszki? – csatoltam ki �n is a biztons�gi �vet. – �gy volt hogy haza viszel – k�vettem �t �s m�rgesen kisz�lltam a kocsib�l.

– Haza is foglak vinni, de el�bb esz�nk valamit itthon – ny�jt�zkodott. – �hes vagyok, meg m�r el�ltem a seggem.

– Ehett�l volna a benzink�ton!

– Ott szar kaj�k vannak – fintorgott. – Meg any��k �gy is tal�lkozni akartak veled – megker�lve a kocsit, elindult a h�z fel�. – Itt lesz a csal�dom nagy r�sze, sz�val viselkedj rendesen.

– Meg a l�faszt! – rohantam ut�na. – Nem a kibaszott bar�tn�d vagyok, hogy haza vigy�l bemutatni.

De Toma, mintha meg sem hallotta volna, meg sem �llt a h�z ajtaj�ig �s m�g csak be sem kopogott vagy cs�ngetett, sim�n benyitott �s h�zott mag�val.

– Szia anya! – r�gta le a mag�r�l a cip�t az el�szob�ban �s miut�n a hely�re tette, felakasztotta a kab�tj�t, majd az eny�met is.

M�r v�rtam, hogy felt�nik Toma anyja, de nem � volt az els� aki k�sz�nt�tte Tom�t. Az egyik szob�b�l egy Tom�n�l magasabb, fekete haj�, z�ld szem�, de arcra Tom�hoz hasonl� sr�c l�pett ki, olyan telt ajkakkal amit�l a h�lye csajok szoktak nedvesedni.

– Anya, megj�tt a pici fiad! – ki�ltotta el mag�t a sr�c. – �s hozta Renjirot is!

Ezen egy pillanatra lefagytam, hogy honnan tudja, hogy ki vagyok, de az m�g nagyobb sokk volt amikor Toma ut�n engem szor�tott mag�hoz, majd mosolyogva elengedett. Mintha �n is az �ccse lenn�k.

– � az egyik b�ty�m, Ichiro – mutatta be �t Toma.

– Toma m�r nagyon sokat mes�lt r�lad, sz�val ne lep�dj meg ha az eg�sz csal�d r�gt�n r�d ismer – mosolygott le �m Ichiro.

– De megnyugodhatsz, csak rosszakat mes�ltem.

– Szuper – h�ztam a sz�m.

– �s azt is mondta, hogy egy kis m�regzs�k vagy – j�tt ki egy k�zeli helyis�gb�l Toma mosolyg�s anyja. – Szia Renjiro, �n Miyana vagyok – mag�hoz h�zott �s meg�lelt.

– Helo – ny�gtem l�nyos zavaromban.

M�g egy l�ny sem vitt haza bemutatni a sz�leinek, ez a barom meg sim�n k�pes volt ilyen szar helyzetbe hozni. Hirtelen l�v�sem se volt hogy mi a szart kellene csin�lnom vagy hogy hogyan viselkedjek. Toma meg csak ott vigyorgott a falat t�masztva.

– Te is gyere ide – ahogy eleresztett m�r is Tom�t �lelte. – Ki gondolta volna, hogy a legkisebb fiamat fogom a legritk�bban l�tni.

– �s Kadan m�g meg se j�tt – cs�v�lta a fej�t Ichiro.

– De legal�bb ti n�gyen itt vagytok – engedte el Tom�t az anyja.

– Rumi is? – k�rdezte Toma.

– Igen, csak t�l lusta ahhoz hogy kitolja a segg�t a nappalib�l! – besz�lt hangosan Ichiro.

– Ne piszk�ld m�r, sokat kellett utazni – szolt r� az anyja.

– Tom�nak is, de m�g is... – folytatta volna Ichiro, de ekkor egy magas, izmos sr�c l�pett a ki a kis el�szob�ba.

– Ne j�rjon m�r �lland�an a sz�d – t�rt fekete haj�ba, hogy h�tra sim�tsa. F�radt k�k szemeivel r�gt�n r�m n�zett majd Tom�ra.

– Hazahoztad a bar�tn�d? – vigyorgott. – Vagy Minako szabadnapot vett ki?

– Haha, de vicces – mosolygott Toma, l�tsz�lag nem vette fel a sr�c baszakod�s�t, de �n igen. – � itt...

– Ja, tudom, Renjiro – ny�jtotta a kez�t, amit el is fogadtam. Ilyen er�sen m�g senki nem fogott velem kezet. – Nakamura Rumi vagyok.

– H�ny tes�d van? – n�ztem Tom�ra, amint Rumi elengedte a kezem.

– H�rom fi� tes�m van – nevetett a reakci�mon Toma. – Az id�sebb most nincs itt, de � Kadan, a m�sik id�sebb pedig Ichiro – mutatott a laza sr�cra. – Azt�n j�n a sorban Rumi �s v�g�l �n.

– L�nyt akartam – mosolygott Toma anyuk�ja.

– H�t Tom�n�l majdnem �sszej�tt – vigyorogtam, de amikor Toma tes�ira n�ztem, akik komoly, fa arccal n�ztek vissza r�m, r�gt�n leolvadt a mosolyom.

– Tudod, ez nem vicces – l�pet egyet el�re Rumi.

– � a kis�cs�nk – k�vette �t Ichiro.

– �s az aki vele baszakodik... – j�tt fenyeget�en k�zel Rumi.

– Az vel�nk is baszakodik – fejezte be Ichiro.

P�r m�sodpercig fenyeget�en n�ztek r�m, majd r�h�gve lepacsiztak, Toma pedig csak cs�v�lta a fej�t, �n meg �rtetlen�l figyeltem a k�t sr�cot. De elismerem, hogy kicsit bennem volt a para amikor a k�t, n�lam nagyobb, sr�c megindult fel�m.

– L�ttad az arc�t? – t�r�lgette a k�nnyes szem�t Ichiro �s nekem csak ekkor esett le hogy besz�vattak.

– Milyen becsokizott fejet v�gott – nevetett Rumi.

– Bocs, nem b�rtuk kihagyni – n�zett r�m Ichiro.

– L�tnod kellett volna az arcod – vigyorgott Rumi, majd hirtelen komoly arccal a szemembe n�zett. – De komolyan ne baszakodj az �cs�mmel.

– Ok� – ny�gtem ki nagy nehezen, de erre a sr�cok megint nevetni kezdtek.

– Jaj, ne basztass�tok m�r – szolt r�juk Toma, de m�r majdnem � is nevetett, ami�rt kedvem lett volna a fej�t a falba v�gni.

– Hihetetlen hogy megint bed�lt�l – t�masztotta a falat Ichiro.

– J�l van fi�k, ennyi el�g lesz – szolt r�juk most m�r Toma anyja is, de � sokkal komolyabban mint Toma. – Megyek, el�k�sz�tem Tom��knak az ennival�t, addig foglalj�tok le magatokat.

– Apa hol van? – k�vette Toma az anyj�t a konyh�ba, egyed�l hagyva a tes�ival.

– Elment a rept�rre Kadan�rt, de nem sok�ra itt lesznek – m�g hallottam a v�laszt, de az agyam m�r azon j�rt hogy menjek e Toma ut�n vagy maradjak ezzel a k�t sr�ccal. V�g�l �gy d�nt�ttem, hogy nem leszek beszari, mert nem vagyok az.

– Gyere Renji – karolta �t a v�llam Ichiro. – K�rbevezet�nk.

– Ez itt a nappali – terelt be egy nagy helyis�gbe, ahol volt tv, kar�csonyfa, kanap� meg k�pek a falon Tom�r�l �s a csal�dj�r�l. Egy egyszer� nappali.

Majd Ichiro egy folyos�ra vezetett ahol hat ajt� volt.

– Ez itt a f�rd�szoba – b�k�tt az ajt�ra, majd egy m�sikhoz l�pett. – Ez itt az �n szob�m – kinyitotta az ajt�t, hogy ben�zhessek, de nem volt semmi extra, csak egy szokv�nyos sr�c szoba.

– Ez itt Kadan szob�ja – l�pett egy m�sik ajt�hoz Rumi. – De t�k �res, mert m�r nem lakik itt. Nem mintha mi m�g itt lakn�nk. Ez meg itt az �n szob�m – kinyitott egy m�sik ajt�t.

Egy�ltal�n nem lepett meg a p�r s�lyz� meg a hatalmas, puc�r csajos poszterek.

– L�tszik, hogy r�gen j�rtam m�r itt – n�zett be Rumi is.

– Mi�rt? Most m�r sr�cok lenn�nek a csajok helyett? – nevetett Ichiro.

– R�gen volt�l m�r megverve, mi? – tornyosult Ichiro f�l�, m�r amennyire tudott, mivel Ichiro se volt valami alacsony.

– Igen. R�gen buny�ztunk olyan igaz�n tes�san.

– Majd ha megj�n Kadan, akkor a nappaliban sz�tverlek mindh�rm�tokat, a r�gi sz�p id�k eml�k�re – bokszolt Ichiro v�ll�ba.

– Persze – legyintett Ichiro. – Most itt van Renji is – h�zott maga mell�, �tkarolva a v�llam. – Csapatmunk�val legy�z�nk. Ugye Renji? – n�zett r�m.

V�gig n�ztem Rumin, az az igazi izmos sr�c volt, akivel ha nem musz�j akkor nem �llsz le baszakodni, a saj�t �rdekedben.

– Ja, persze – pr�b�ltam laza maradni.

Egy ilyen sr�cnak max Rai megy neki �sz n�lk�l, de mondjuk � Rumihoz hasonl� sr�c, sz�val lenne valamennyi es�lye.

– Ez itt Toma szob�ja – haladt tov�bb Ichiro.

Kinyitotta az ajt�t �s m�r l�thattam is Toma szob�j�nak k�k falait, anim�s posztereit, meg egy magasan elhelyezett v�zszintes vasrudat.

– A meg mi? – mutattam a vasr�dra.

– Az �cs�nk ford�tva r�d t�ncolt – nevetett Ichiro. – Szereti az extr�m sportokat.

– Barom – nevetett Rumi is. – Csak h�z�dzkodott vele, meg lefel� l�gva fel�l�sezett – magyar�zta nekem. – Azt l�ttad volna, hogy milyen szenved�st adott el�, hogy fel tudjon m�szni oda, amikor m�g nem volt ilyen kis izmos. Majdhogynem nekem kellett oda feltennem.

Ezen m�r szakadtam a r�h�g�st�l ahogy elk�pzeltem azt a faszt ott szerencs�tlenkedni.

– Megj�tt�nk! – ki�ltott valaki az el�szob�b�l.

– Megj�tt apa – terelt minket az el�szoba fel� Ichiro.

– Sziasztok sr�cok – k�sz�nt mosolyogva Toma apja, majd amint megl�tott engem, mosolyogva mag�hoz h�zott �s meg�lelt. – Szia Renjiro, �n Masao vagyok – elengedett majd, eltolva mag�t�l, v�gig n�zett rajtam. – Te is j�l megn�tt�l mi�ta utolj�ra l�ttalak. Na �s hol a legkisebb fiam? – n�zett a h�tam m�g�, meg sem tudtam sz�lalni.

– Itt vagyok – ugrott el� a konyh�b�l Toma.

– Azt hittem m�r legal�bb akkora vagy mint Rumi, de �gy n�z ki te t�nyleg a legkisebb maradsz – nevetett az apja mik�zben Tom�t is mag�hoz �lelte.

Ekkor kiny�lt a bej�rati ajt� �s egy szint�n magas, fekete haj�, kicsit komolyabbnak t�n�, borost�s sr�c �llt az ajt�ban.

– Sziasztok – vette le a kab�tj�t. – Odakint havazik, nekem meg lefagy a seggem.

– K�sz a helyzetjelent�st – vigyorgott Rumi.

– Neked b�rmikor �csi – mosolygott a sr�c.

– Renji, � a legid�sebb tes�, Kadan – mutatta be Ichiro.

– Szia Renji – ny�jtott kezet Kadan.

– Szia – viszonoztam a k�zfog�st.

– Apa, benne vagy egy Nakamura f�rfi buny�ban a nappaliban? – sz�lalt meg hirtelen Rumi.

– Nem �r�ltem meg fiam – nevetett az apjuk. – Amikor m�g kicsik voltatok sim�n besz�lltam sz�t r�gni a h�ts�tokat, persze csak szigor�an nevel�si c�lzattal – tette hozz� a v�g�n amint megl�tta Toma anyj�t. – De most m�r belehaln�k egy Nakamura buny�ba. T�l sok itt az er�s Nakamura. R�lad nem is besz�lve Rumi. Szerencs�d van Miyana hogy koll�giumban vannak a fi�k, meg Kadannak m�r k�l�n lak�sa van, mert k�l�nben minden napra kellene egy eg�sz teh�n, hogy ezek j�l lakjanak.

– Ha m�r sz�ba ker�lt az �tel, k�sz vagyok �s j�hettek enni – k�z�lte Toma anyja miut�n meg�lelgette Kadant.

Erre mindenki megindult a konyh�ba ami egybe volt nyitva az eb�dl�vel.

Amint le�ltem az egyik sz�kre az asztalhoz, r�gt�n le�lt mell�m Kadan, a m�sik oldalamra pedig Rumi. �gy be voltam szor�tva k�t er�s Nakamura k�z�. Toma pedig velem szemben �lt, Ichiro mellett.

Toma anyja egy csom� finom �telt k�sz�tett, a sr�cok meg mindent �gy faltak mintha az utols� zab�juk lenne. Toma anyja meg �gy pakol�szta az �n t�ny�romra meg Tom��ra az �teleket, kimentve a sr�cok el�l, mintha nek�nk m�shogy es�ly�nk sem lenne enni valamit.

Eb�d k�zben Toma apja kifaggatott minket az iskol�val kapcsolatban, Toma pedig minden k�rd�sre j� gyerekk�nt v�laszolt.

– Az els� �v�ben Toma annyit besz�lt r�lad, hogy m�r kezdtem azt hinni, hogy a m�sik csapatban j�tszik – mondta az apja, amikor a bar�tokra terel�d�tt a sz�.

– �s a modellked�s sem seg�tett az �gy�ben – vigyorgott Ichiro.

– Ja, az mondjuk meglep� volt – tette hozz� Kadan.

– Minden Nakamura sr�c j�l n�z ki, de m�g senki nem gondolt arra hogy modellkedni akar – magyar�zta Toma apja. – De persze nem �t�lj�k el emiatt Tom�t. S�t, ha ez az � �lma akkor t�mogatjuk.

– K�sz�n�m – mosolygott Toma.

– De ez�rt legk�zelebb modell csajokat is hozz magaddal – ny�gte be k�t falat k�z�tt Kadan.

– Azoknak a nagy r�sz�t m�r Rai�k levad�szt�k – fintorgott Toma, amin nem b�rtam nem nevetni.

– Bocs – vigyorogtam.

                                                           *

Eb�d ut�n m�g egy kicsit ott maradtunk Tom��kn�l, amit a v�ge fel� m�r nem is b�ntam annyira. Nem is volt olyan v�szes az eg�sz. A tes�i j� arcok voltak, a sz�lei meg laz�k �s rendesek, nem �gy mint az �n sz�leim. Az eny�im kattantak.

– Neked vannak testv�reid? – n�zett r�m Toma, m�r a kocsiban �lve. �pp hogy csak elindultunk a sz�leit�l, de m�r is a BigBang-et hallgattatta.

– Ja, egy h�gom.

– �s m�g mindig haragszol a kis kit�r�nk miatt?

– Nem – ismertem be kelletlen�l.

– A csal�dom im�d t�ged.

– Akkor megtartasz, vagy mi van? – forgattam a szemeim.

– Most m�r biztosan.

– �s mi lesz Minakoval? – mosolyogtam g�nyosan. – Nem f�lt�keny?

– �s te r�? – v�gott vissza.

– �n meg mi a faszra lenn�k f�lt�keny.

– Lehet, hogy pont arra – h�zogatta a szem�ld�k�t a gy�k�r.

– Ne csin�lj ilyeneket baszki, mert komolyan kezdesz gyan�s lenni – h�z�dtam picit t�volabb t�le, az a barom meg csak nevetett.

Lehet, hogy nem volt rossz az a kis kit�r�, de emiatt k�tszer annyi id� volt az �t az �n csal�domhoz. Pont ez�rt, j� volt v�gre kisz�llni a kocsib�l amikor Toma leparkolt a lak�sunk el�. M�r mindketten el�lt�k a segg�nket �s m�r sz�t zsibbadt a l�bam.

– De j� – mozgattam meg a l�baim, k�zben letapostam a friss havat.

– M�zlista – nyitotta ki a csomagtart�t Toma. – Te m�r leteheted a k�nyelmes segged, de �n m�szhatok vissza – ahogy lehajolt a csomagtart�ba hangosan roppant a h�ta.

– Te v�n szar! – nevettem.

– Pedig te vagy az id�sebb – h�zta a sz�j�t, majd felegyenesedve r�m n�zett. – Gyere ide – csalogatott az ujj�val.

– Ha �gy h�vsz, akkor biztos nem.

– Ne m�r Renji. Gyere ide.

– De semmi buzul�s. J�?

– Ok�, csak gyere m�r ide – n�zett az �gbe, f�radt arccal.

Ahogy odamentem hozz� r�gt�n megl�ttam a csomagtart�ba tett h�rom becsomagolt dobozt amik meg is voltak sz�mozva.

– Ez mi?

– Ezek a kar�csonyi aj�nd�kaid – mosolygott, izgatottan.

– Mind?

– Ja. Nyisd ki �ket – alig b�rt m�r mag�val. – De el�sz�r az egyes dobozt.

– J� – s�hajtottam, kezembe v�ve az els� dobozt amire egy baszott nagy egyes volt rajzolva.

Let�ptem r�la a d�szcsomagol�st, de az alatt volt m�g egy �s m�g egy �s m�g egy. Leszedtem r�la vagy h�sz r�teg pap�rt, mire el�rkeztem a dobozhoz �s amikor kinyitottam, p�r �sszegy�rt pap�ron k�v�l, nem volt benne semmi.

– Most szopatsz? – n�ztem r� �rtetlen�l. L�tszott rajta, hogy j�l sz�rakozik.

– Igen – nevetett. – De nyisd ki a m�sodik dobozt. Csak rajta, az egyikben benne van az aj�nd�kod.

– Nem fogok kicseszett dobozokat nyitogatni – dobtam a dobozt vissza a csomagtart�ba.

– Naaaa. Ne m�r Renji!

– J�, csak ne ny�vogj – vettem fel a h�rmas dobozt. – Amilyen h�lye vagy, biztos a v�g�re hagyod a l�nyeget, a m�sodik dobozzal meg csak sz�vtam volna.

Amikor leszedtem az egy r�teg csomagol�pap�rt a dobozr�l, m�r tudtam, hogy �n nyertem, de amikor a doboz belsej�ben egy m�sik becsomagolt doboz volt, m�rgesen Tom�ra n�ztem, de � tov�bbra is csak vigyorgott. M�rgemben vissza tettem a h�rmas dobozt is �s neki l�ttam a kettesnek, de mire azt kicsomagoltam �s a v�g�re �rtem, egy �jabb pap�rral kit�m�tt dobozzal lettem gazdagabb.

– Hogy bazd m�r meg Toma – dobtam vissza azt a dobozt is. – Egy�ltal�n nincs aj�nd�k mi? – n�ztem a sunyin vigyorg� pof�j�ba.

– Dehogynem! Ott van az.

�jra kezembe vettem a h�rmas sz�m�t �s sorra bontogattam ki a benne l�v� kisebbn�l kisebb dobozokat. A v�g�n m�r egy gy�r�s doboz nagys�g�, kis pap�r doboz volt a kezemben, de abban is csak pap�rok voltak.

Ennyire val�sz�n�leg m�g soha nem akartam beh�zni Tom�nak.

– Nincs aj�nd�k ugye? – n�ztem r�, lassan fel� fordulva.

– Eltal�ltad – d�lt a kocsij�nak laz�n. – Nincs aj�nd�k.

– �s ez meg mi a szarra volt j�? – mutattam a sok dobozra.

– Csak po�n – vont v�llat. – Boldog kar�csonyt.

– Az a kibaszott szerencs�d, hogy �n se vettem neked semmit bazd meg! Mert most kurv�ra megetetn�m veled, a dobozaiddal egy�tt.

– Pont ez�rt nem kapt�l semmit, mert �n se kapok semmit.

– H�t ezek ut�n meg f�leg nem.

– Renjiro! Te vagy az?! – ki�ltott ki az ablakon, a negyedik emeletr�l a h�gom, Kami.

– Mit �v�lt�z�l?! – kiab�ltam vissza.

– Megj�tt Renjiro! – kiab�lt any��knak visszadugva a fej�t a lak�sba.

– � a h�god?

– Sajnos – cs�v�ltam a fejem.

Gyorsan kivettem a cuccom a h�ts� �l�sr�l �s elindulva a lak�s fel�, h�tra sz�ltam Tom�nak: – �hes vagy?

– Egy kicsit.

– A sz�leim egy �ttermet vezetnek, sz�val teli vagyunk kaj�val – magyar�ztam menet k�zben, h�tra sem n�zve, de tudtam, hogy j�n ut�nam.

– Ez most egy megh�v�s akart lenni, vagy csak dicsekedni akart�l?

– Is-is.

– Akkor elfogadom a megh�v�st – vette ki a kezemb�l a cuccom. – Ezt meg add ide, mert szar n�zni ahogy viszed.

– M�g egy ilyen sz�veg �s vacsor�ra r�ghatod a k�sz�b�t, te majom – vontam �ssze a szem�ld�k�m m�rgesen.

– Milyen kis �rz�keny lelk� lett�l, �gy az �nnepekre – vigyorgott mik�zben besz�lltunk a liftbe.

– Bekaphatod.

Megnyomtam a negyedik emelet gombj�t �s ahogy haladtunk cs�ndben felfel�, m�r csak egy tipikus, ideges�t� szalon zene hi�nyzott volna a liftbe.

M�g ki sem tett�k a liftb�l a l�bunk de Kami m�r az ajt�ban v�rt r�nk, egy fekete sortban �s egy kiv�gott fels�ben, meg t�rd zokniban.

– Rajtad meg mi van?!

– Neked is szia – cs�v�lta a fej�t lemond�an, majd ahogy �szrevette Tom�t, m�r felcsillant a szeme.

– Lehet, hogy neked m�g nem sz�ltak bazd meg, de kint m�r kicseszett t�l van – �lltam meg el�tte. – Kurv�ra vegy�l fel valami norm�lis ruh�t.

– Komolyan? – fonta karba a kez�t maga el�tt. – Hazaj�ssz �s m�ris bunk�zol?

– Nem bunk�zn�k ha nem lenn�l...

– Szia, �n Kami vagyok – integetett Tom�nak, mintha meg se sz�laltam volna.

– H�! Figyelsz te r�m? – hajoltam be el�, hogy eltakarjam a kil�t�s�t Tom�ra.

– Szia – intett Toma is. – �n Toma vagyok, Renjiro bar�tja.

– Sz�val Renjinek vannak j�k�p� bar�tai is? – k�rdezte kikerekedett szemekkel a meglepet�st�l.

– El ne kezd – sz�ltam Kamira.

– Mit? – j�tszotta a h�ly�t.

– Tudod te j�l hogy mit – l�kd�stem be a lak�sba, hogy v�gre be mehess�nk.

– Te is zen�sz vagy Toma? – n�zett �t a v�llam f�l�tt.

Konkr�tan le se szarta, hogy hozz� besz�lek.

– Nem. �n modell vagyok.

– Nem is csod�lom – kacsintott r� Kami.

– Na t�n�s!

– Most meg mi bajod van m�r? – kezdte el a hisztit.

– T�n�s a szob�dba �s ki se gyere am�g nem �lt�zt�l fel norm�lisan – utas�tottam. – Ha csak egy picit is kurv�sabb szerel�sben j�ssz vacsor�zni akkor leborotv�lom a hajad �s fel �getem a ruh�id.

– Fasz – mutatott be, majd h�tat ford�tva elh�zott a szob�j�ba.

– Bezzeg amikor �n m�g itt laktam a faterom �lland�an basztatott, hogy n�zzek ki norm�lisan meg a t�bbi szars�g – magyar�ztam Tom�nak. – De ezt a l�nyt meg nem neveli, pedig milyen nagy sz�ja volt amikor...

Egy nagy csattan�s a tark�mra �s a sz� is bel�m fagyott....meg m�s is.

Meg se kellett fordulnom ahhoz hogy tudjam, hogy ki �ll m�g�ttem.

– Mit mondt�l az el�bb? – hallottam a h�tam m�g�l apu m�rges, m�ly hangj�t.

– Hallottad nem? – fordultam fel�. – Vagy m�r s�ket vagy �s van es�lyem arra hogy ne csapkodj sz�t a legyez�ddel?

– K�s�! – v�gott k�pen azzal a szar pap�r legyez�vel, mik�zben szigor�, k�k szemei szikr�kat sz�rtak.

De mondjuk neki mindig ilyen szeme meg n�z�se volt. �lland�an tudott valamivel basztatni.

– K�sel, megjelensz egy transzival, piszk�lod azt az �des, dr�ga h�godat aki sose b�ntott �s m�g kritiz�lod a nevel�semet is?!

– �des, dr�ga? – mosolyogtam g�nyosan.

– Transzi? – hallottam a h�tam m�g�l Tom�t.

– Jiro, m�g alig j�tt haza az a gyerek, de te m�ris csapkodod – jelent meg anya. – Szia – k�sz�nt�tte Tom�t. – �n Inari vagyok, � pedig a f�rjem Jiro.

Toma azonnal el�vette a j�l nevelt sz�pfi� mosoly�t �s � is bemutatkozott a sz�leimnek.

– Ne avatkozz k�zbe Inari. Most nevelek – n�zett r�snyire sz�k�lt szemekkel apa.

– Akkor halaszd vacsora ut�nra, mivel �n �hes vagyok �s a sr�cok is azok lehetnek, ugye? – n�zett r�nk anya rem�nykedve.

– Egy eg�szen picik�t – mutatta Toma.

– Akkor gyertek csak – intett anya, hogy k�vess�k.

– Na �gy m�r j� vagyok? – l�pett ki a szob�j�b�l Kami.

– Hov� k�sz�lsz n�mber, a stricidhez?! – ki�ltottam r�. – �lt�zz �t!

– Nyalj�l s�t – motyogta az orra alatt �s vissza ment a szob�j�ba.

– Mi�rt vagy ilyen vele? – k�rdezte Toma mik�zben az eb�dl�be s�t�ltunk anyu�k ut�n.

– Mert nem akarom, hogy ribanckodjon.

– Ezt olyan fura a te sz�db�l hallani – nevetett.

– Ne r�h�gj! � a h�gom. A t�bbi korabeli kis rohad�knak meg csak egy luk. Ha neked is lenne egy h�god akkor �rten�d.

– Ja, igaz. A b�ty�im sz�zess�g�t �n m�r nem f�ltem – nevetett tov�bb.

– �s a saj�tod? – vigyorogtam.

– Azon a h�god is seg�thetne – v�gott vissza, hogy h�zza az agyam, ami nagyon is bev�lt neki.

– Meg ne pr�b�lj hozz� �rni a h�gomhoz, vagy ak�r csak �gy r�n�zni – kaptam el a fels�j�n�l.

– Nyugi. Szeretem Minakot.

– H�t kurv�ra aj�nlom, hogy szeresd is. J� t�vol a h�gomt�l.

– K�sz vagyok! – futott el mellettem Kami, egy lenge, r�vid cuccban.

– A kurva any�dat – futott ki a sz�mon, fogcsikorgatva.

– A ti�d is – �lt le az asztalhoz Kami.

– H�k�s! – ki�ltott k�zbe anyu. – Sz�ltam �n r�tok egy sz�t is.

– Kami csak akkor ilyen rossz, ha te is itt vagy – mutatott r�m a legyez�j�vel apu, mik�zben le�lt az asztalf�re.

– Persze tata – foglaltam helyet �n is, Tom�val a jobbomon.

– Mit szemtelenkedsz? – v�gta hozz�m a legyez�t, majd fel �llt �s �ssze szedte mag�nak. – Az ember nem az�rt nevel gyereket, hogy szemtelenkedjen vele, meg zen�ljen, rendes tanul�s helyett. Szak�cs is lehett�l volna. Neked meg mi�rt k�k a hajad? – mutatott Tom�ra.

– Mert modell vagyok �s ez... – magyar�zta volna Toma, de apa k�zbe v�gott.

– �s m�g melegeket is haza hoz.

– Apu, Toma nem meleg – s�hajtottam f�radtan, meg allergi�san a h�lyes�gekre.

– Szerencs�re – kacsintott az asztal t�loldal�r�l Kami Tom�nak.

– Van bar�tn�je – n�ztem r� m�rgesen.

– Ne m�r – h�zta a sz�j�t.

– De m�r – vigyorogtam k�r�rvend�n.

– �s mi hozott ide t�ged Toma – tette le az asztalra az utols� �teles t�lat anya, majd helyet foglalt � is.

– Renjironak kellett egy fuvar nekem meg van kocsim, sz�val gondoltam elhozom.

– Milyen kedves – mosolygott anya. – Rem�lem megk�sz�nted neki Renjiro.

– Ja – forgattam a szemeim.

– J�hett�l volna el�bb is – szedett mag�nak apu is, a kaj�b�l. – Sok volt az �nnepek miatt a vend�g, j� lett volna a plusz seg�ts�g az �tteremben.

M�g ett�nk apu bearanyozta a panaszkod�s�val a vacsor�t, be nem �llt a sz�ja. Mi m�r hozz� szoktunk, de Toma olyan elveszettnek l�tszott n�ha amikor r�n�ztem, hogy az m�r kezdett vicces lenni.

– �s te tudsz f�zni Toma? – szegezte neki apu a nagy k�rd�st.

– N�h�ny dolgot igen. De nem vagyok valami nagy szak�cs.

– Pont mint a fiam – n�zett r�m rosszall�an. – Nem tudom mi van a mai fiatalokkal, de csak a h�lyes�gen, meg a naplop�son j�r az eszetek.

– A k�t kedvenc elfoglalts�gom – vigyorogtam apu k�p�be.

– Azt r�gt�n gondoltam.

– Ne add al� a lovat, mert eg�sz nap hallgathatom – h�zta a sz�j�t anya.

Anya kedv��rt nem sz�tottam tov�bb a fesz�lts�get, pedig az �nnepekben apa ideg�sszeoml�sa a legjobb m�sor.

Vacsora ut�n megmutattam Tom�nak a szob�m, Kamit pedig kiz�rtam, hogy ne l�gjon Tom�n.

– Csal�dod mindig ilyen? – �lt le az �gyamra Toma.

– Mindig, de �n m�r megszoktam – �n is le�ltem �s f�radtan h�tra d�ltem. – M�r az lenne fura ha apu nem lenne ilyen kattant, a h�gom meg egy ribanc.

– Igaz�b�l passzolsz is ide.

Egy pillanatra azt hittem, hogy csak g�nyol�dik, de amikor r�n�ztem �s csak a mosolyg� arc�t l�ttam, r�j�ttem, hogy teljesen komolyan gondolta, mindenf�le rosszindulat n�lk�l.

– M�rmint, �gy �rtem hogy n�lk�l�k nem is lenn�l igaz�n Renjiro.

– Ja, a legyez�vel csapkod� ap�m, meg a kamasz kor�t ki�l� h�gom, er�sen hozz�j�rult a szem�lyis�gem kifejl�d�s�hez – g�nyol�dtam.

– �r�l�k, hogy egyet�rt�nk.

– Barom – cs�v�ltam a fejem, mosolyogva.

P�r perc cs�nd ut�n, ott az �gyon fekve, kezdtem el�lmosodni.

– Renjiro – b�kd�s�tt.

– Mi van? – motyogtam.

– Lek�s�rsz? – hajolt a f�lemhez. – Mennem kellene.

– Ha m�g egyszer a f�lembe hajolva suttogsz, nem lek�s�rlek hanem kibaszlak az ablakon – �ltem fel.

– J�, �rtettem.

– Na gyere – fel �lltam �s felh�ztam az �gyamr�l. – Te transzi.

– Hahaha – emelte �gnek a tekintet�t.

– Csak olyankor b�rom ap�m baroms�gait, amikor nem r�lam van sz�.

Miut�n Toma elk�sz�nt a csal�domt�l, lek�s�rtem �t a kocsij�hoz.

– Szia Toma! – integetett az ablak�b�l Kami.

– Eszedbe ne jusson neki integetni – sz�ltam r� Tom�ra amikor m�r emelte volna a kez�t.

– De nem akarok bunk� lenni.

– Csak sim�n mutass be neki, majd ut�na nem csorgatja a ny�l�t.

– Komolyan szem�t vagy – nevetett.

– Ha nem lenne olyan, akkor �n se lenn�k ilyen. De most m�r h�zd el a cs�kot, mert lemaradsz a Nakamura buny�r�l.

– J�l van – sz�llt be a kocsij�ba. – Majd h�vlak ha haza �rtem.

– Felesleges – legyintettem. – Leszarom.

– K�sz – ind�totta be a kocsit nevetve, mire azonnal bekapcsolt a BigBang.

– Boldog kar�csonyt Renji.

– Neked is – tettem zsebre a kezem, majd miut�n a kocsij�val elindult, vissza mentem a lak�sba az �n fasza kis csal�domhoz.