�reztem ahogy valaki v�gig sim�t az arcomon, majd suttogva a nevemen sz�l�tott: – Shou.

– Hmm?

– �bren vagy? – hallottam �jra a hangot �s azonnal le esett, hogy Haru cir�gat �s besz�l hozz�m.

– Aha – motyogtam, tov�bbra is csukott szemekkel.

J�l esett a k�zels�ge, legsz�vesebben eg�sz nap �gyban maradtam volna vele.

– Mik a terveid m�ra?

T�l lust�nak �reztem magam egy ilyen k�rd�s megv�laszol�s�hoz �s t�ls�gosan reggel is volt hozz�.

– Hmm.

– El�g b�besz�d� vagy ma reggel Csingiling – nevetett.

– �h�m.

Egy �jabb nevet�s k�s�ret�ben arcon puszilt �s a mellkas�ra vont.

– Rai�k m�g alszanak, sz�val m�g van lehet�s�g�nk megsz�kni �s az eg�sz napot egy�tt t�lteni. Na?

A v�laszom egy �lmos mosoly volt.

– Sz�val m�g aludni akarsz?

Neh�z volt, de siker�lt r�vennem magam, hogy kinyissam a szemem �s a l�tv�ny azonnal k�rp�tolta az er�fesz�t�seimet. Haru kora reggeli k�cos haja, sz�p, barna szemei �s kicsit sem ny�zott, kiss� borost�s, helyes arca. Igen, ez a l�tv�ny mindig meg�ri, f�leg ha egy �gyban van velem. Ha pedig nincs rajta fels� az m�g jobban dob a l�tv�nyon.

– Nekem az is el�g ha egy �gyban lehet�nk – vallottam be.

Arra sz�m�tottam, hogy erre kapok reakci�k�nt egy �des mosolyt, de Haru gyorsan fel�lt �s len�zett Rai�kra, majd egy el�gedett mosoly k�s�ret�ben leh�zta a fels�j�t �s f�l�m m�szva megcs�kolt.

V�ratlanul �rt, de azonnal viszonoztam a cs�kj�t. Rai�k miatt mindketten igyekezt�nk a lehet� legcs�ndesebbek lenni, de amikor Haru ajkai elszakadtak az eny�mt�l �s lev�ndoroltak a nyakamra, nagyon neh�z volt cs�ndben maradnom.

V�gig puszilta �s harapd�lta a nyakam, k�zben a keze lev�ndorolt a fels�testemen, eg�szen az als�gaty�mig.

�pp csak s�rolta a l�nyeget, amikor a r�zsasz�n k�d�n �t �rz�keltem a mozg�st a sr�cok fel�l. De nem csak �n. Haruval egyszerre fagytunk meg �s n�zt�nk le, hogy l�ssuk azt ahogy Rai, az oldal�n fekve, felk�ny�k�lve, sunyi mosollyal a k�p�n figyel minket.

– Na, ne �lljatok le. Engem nem zavar – vigyorgott.

– H�lye barom – morogta Haru, mik�zben lem�szott r�lam.

– Ugyan m�r. Ez annyira v�rhat� volt. F�leg miut�n este �t sunnyogt�l Shouhoz.

– Szerintem m�r ideje lenne kik�lt�zn�t�k. Shout r�m b�zhatod nyugodtan.

– Persze – vigyorgott tov�bb. – Tudom �n hogy megvigasztaln�d. De nem biztos hogy r�gt�n a farkaddal kellene.

– Most komolyan Rai.

– Tudhatn�d m�r hogy � nem ismeri azt a sz�t – hallottuk Seiko motyog�s�t a p�rn�k k�z�l.

– Akkor most megmutatom, hogy mennyire ismerem – �llt fel Rai. – Gyere ki egy kicsit Haru. Van valami amir�l besz�ln�nk kellene.

– Ne csin�ld m�r Rai – f�jtam ki a leveg�t, bosszankodva.

– De komolyan. Gyere Haru – intett neki. – Nyugi pici Shou. Nem fogom ki�tni �s kil�gatva az ablakon kibaszni az utc�ra, vagy ilyesmi.

– Nem az�rt, de ezzel a forgat�k�nyvvel m�g gyan�sabb vagy – n�ztem �t gyanakodva.

– Komolyan – nevette el. – Megesk�sz�m, hogy nem lesz baja.

– �n nem – m�szott ki az �gyb�l Haru. – Ha hozod a faszfej form�d akkor nem kiz�rt, hogy meg�tlek.

– H�l�s leszek �rte – nyitotta ki el�tte az ajt�t, vigyorogva. – Legal�bb lesz okom, hogy kil�gassalak az ablakon.

– Szeretn�d mi?

– Minden v�gyam. Jobban akarom mint csillag hull�skor visszak�v�nni Bibiri-kun sz�zess�g�t, hogy �n vehessem el �s �n mocskoljam be.

– Mi? – kapta fel a fej�t Seiko.

– Semmi – intett neki vigyorogva, miel�tt becsukta volna maguk m�g�tt az ajt�t.

Abb�l ami odakint folyt, egy sz�t sem hallottunk, m�g akkor sem, amikor legy�zve a f�radts�gom, r�tapadtam az ajt�ra.

– Nem tudom te hogy vagy vele, de nem sz�m�t�k semmi j�ra – d�lt vissza a takar�kra Seiko.

– Rai tal�lt m�r git�rost?

Kezdtem rem�nykedni, hogy esetleg most Rai felveti Harunak a lehet�s�get, hogy csatlakozzon az � band�j�hoz. De ismertem m�r Rait annyira hogy tudjam, hogy erre el�g kev�s az es�ly.

– M�g nem.

�jra az ajt�ra nyomtam a f�lem, de most sem hallottam semmit. Ami el�g fura volt, mivel annyira nem vastag az az ajt�, hogy ne halljam ha itt besz�lgetnek a szoba el�tt. Ez csak tov�bb fokozta a k�v�ncsis�gom.

Vetettem egy gyors pillant�st Seikora, de � m�r ism�t betakar�zva, csukott szemekkel fek�dt az �gyban. �t annyira nem izgatta a dolog mint engem. Engem viszont legy�rt a k�v�ncsis�g, hogy mit csin�lhat az a kett� odakint. �pp hogy csak r�snyire nyitottam az ajt�t, de �gy se hallottam semmit, csak tompa hangokat, amik a t�volb�l j�hettek. Erre m�r kicsit jobban kinyitottam az ajt�t, hogy a fejem kif�rjen �s az els� amit megl�ttam az az, hogy a folyos� v�g�n Rai, a l�pcs� korl�tnak t�maszkodva, komoly arccal, besz�lget Haruval.

Meglepett hogy nem egym�st p�f�lve tal�ltam r�juk vagy nem egy heves vita k�zep�n vannak �ppen, de meg is nyugodtam. Mert ez m�g j�t is jelenthetett.

Nem akartam megzavarni �ket, �gy cs�ndben vissza h�z�dtam �s becsuktam az ajt�t.

– Na? – k�rdezte Seiko, tov�bbra is csukott szemekkel, a hely�k�n fekve.

– Besz�lgetnek. M�ghozz� nem is ak�rhogy. Komolyan – m�sztam vissza �n is az �gyamba.

– Te j� �g – nyitotta ki a szem�t. – Hallott�l valamit?

– Semmit – h�ztam a sz�m. – De nagyon rem�lem, hogy a git�ros probl�m�r�l besz�lgetnek.

– Nem hinn�m, hogy arr�l lenne sz�. Rai annyira m�g nincs szorult helyzetben, hogy Harut k�rje meg. Meg azt sem hiszem, hogy Haru igent mondana r�.

Eltelt egy kis id� mire a sr�cok vissza j�ttek, de egyik�k sem t�nt m�rgesnek vagy �gy mintha egym�snak ugrottak volna.

– Mir�l besz�ltetek? – adtam hangot r�gt�n a k�v�ncsis�gomnak.

– Titok – d�lt le Seiko mell� Rai. – Nem kisfi�knak val� dolgok.

– Ne foglalkozz vele – fek�dt le mell�m Haru �s mag�hoz h�zott. – Csak b�jj ide.

– Nem tudhatom?

– Eltal�ltad.

– De mi�rt?

– Mert nem – nevetett.

– Most komolyan Raival titkol�ztok el�ttem?

– Pontosan.

– Ugye tudod, hogy ez �gy mennyire gyan�s?

– Sejtem, de ne foglalkozz vele – sim�totta ki a hajam a szememb�l. – Most csak velem foglalkozz.

– Eddig is azt tettem.

– De nem �gy – m�szott r�m nevetve. – Tudod te hogy �rtem.

– H� R�meo! – sz�lalt meg Rai. – Kurv�ra mi is itt vagyunk �m. Az a k�ly�k meg olyan nekem mintha az �cs�m lenne. Ne keljen m�r azt hallgatnom ahogy megrontod az �cs�met.

– Nemr�g m�g v�gig n�zted volna – m�szott le r�lam morcosan.

– Az akkor volt. Most pedig most van.

– Akkor basz�dj meg.

– Na – csaptam a sz�j�ra, mire Rai k�r�rvend�en kir�h�gte.

– Ne r�h�gj – adott neki egy taslit Seiko, nevetve Rai meglepett arckifejez�s�n.

                                                              *

A nap nagy r�sz�t egy�tt t�lt�ttem Seikoval �s a sr�cokkal. Haru �s Rai egy�rtelm�en terveztek valamit �s eb�d ut�n el is h�ztak valahov� ketten, de azt persze nem �rult�k el, hogy hov� mennek vagy hogy mi�rt.

�gy kettesben maradtunk Seikoval, m�g meg nem �rkeztek a sr�cok, Kamin, Nao, Amai �s Toma. Ahogy Tom�t�l megtudtuk, nem csak Rai �s Haru sz�v�dtak fel. Renjiro a git�ros probl�m�t pr�b�lta megoldani Kinnel. Arr�l viszont senki sem tudott semmit, hogy Haru �s Rai mi�rt voltak t�vol.

– Haru �s Rai? – k�rdezte meglepetten Toma. – Ez olyan furi. P�r napja m�g olyan mondatokban tudtam csak elk�pzelni ezt a k�t nevet amikben szerepeltek a vereked�s, bandah�bor� �s azok a tipikus kinek van nagyobb farka t�pus� mondatok – el�g fura arcot v�ghattunk Seikoval, mert hozz� tette: – Na de persze az utols�t nem sz� szerint kell �rteni – nevetett, majd hirtelen elgondolkodott. – Illetve kicsit m�gis, mert volt olyan �v amikor a csajok k�z�tt terjedt egy-k�t ilyen pletyka.

– �s kinek a nagyobb? – csillant fel Kamin szeme.

– �n azt honnan tudjam? – nevetett Toma. – K�rdezd Kurv�t. � a suli �sszes m�ret�t fejb�l megmondja.

– J� – v�gta r� izgatottan Kamin. – Majd kifaggatom.

– Csak nekem ne mondd el – fogta a fej�t Nao. – Engem nem �rdekel.

– Kurva honnan tudn� az �sszes sr�c m�ret�t? – k�rdezett r� Seiko, k�telkedve. – Az eny�met biztos nem tudja.

– Al�becs�l�d Kurv�t – vigyorgott Toma. – Nem minden sr�ccal fek�dt le a sulib�l, b�r megvan a maga list�ja. De szokott inf�kat cser�lni a t�bbi l�nnyal �s nem egyszer rajta kaptam m�r, hogy a f�rfi wc-ben cselleng.

– Ez most komoly? – k�rdezte d�bbenten Amai.

– Persze – nevetett Toma. – Egyszer csak feln�zel a piszo�rb�l �s megjelenik melletted, a farkad n�zve, mint egy perverz szellem, majd meg�llap�tva a m�reted �s a sz�mot motyogva laz�n elh�zza a cs�kot. Egyszer l�ttam amikor Haru band�j�nak az egyik tagj�val csin�lta ezt. Azt motyogta, hogy 15 centi, mire a sr�c ijedten ment ut�na azt ism�telgetve, hogy n�zze �jra meg. Szerencs�tlen sr�c eg�sz nap Kurva nyom�ban volt, nem akart 15 centivel beker�lni Kurva farok list�j�ra, mert az egyszer minden l�nyhoz eljut a suliban – nevetett m�g jobban.

– Sz�val akivel nem fekszik le azt kilesi? – k�rdezte Seiko.

– Aha.

– Van k�z�l�nk valaki akit m�r meglesett? – n�ztem k�rbe a sr�cokon.

– Engem m�r elkapott �gy a wc-ben – vallotta be Toma. – De nekem nincs semmi sz�gyellni val�m – vont v�llat. – Azon a h�ten minden l�ny vigyorgott r�m a suliban.

– H�t ez nem lep meg – motyogta Seiko, mire minden szem r� szegez�d�tt. – Ne n�zzetek �gy r�m. �n csak lerajzoltam Tom�t. Semmi t�bb.

– Komolyan? – csillant fel ism�t Kamin szeme, majd k�rlel�n Naora n�zett.

– Nem! – v�gta r� Nao, a ki nem mondott k�rd�sre.

– Most hogy �gy mondod egyszer �n is l�ttam m�r Kurv�t a wc-ben – sz�lalt meg Amai. – De nekem nem mondott sz�mot.

– Ja, van amikor diszkr�ten csin�lja.

– Vajon a l�nyok, Minako, Misa �s Airi is tudj�k a m�reteket a suliban? M�rmint Kurva elmondhatta nekik? – gondolkodtam hangosan.

– Lehets�ges – vont v�llat Toma.

Egy id� ut�n a sr�cokkal felvonultunk a tet�re. �k cigizni, mi pedig Seikoval rajzolni. J� volt megint kimozdulni egy kicsit.

Est�re Haru �s Rai is vissza t�rtek. Mondjuk nem egyszerre. Rai egy kicsit el�bb j�tt haza, r�ad�sul Renjiro �s Kin t�rsas�g�ban.

Ahogy megtudtam m�g mindig nem tal�ltak megfelel� tagot a csapatba �s Rai kicsit fesz�lt volt emiatt.

– M�g a v�g�n t�nyleg megk�rem azt a barmot, hogy csatlakozzon – c�lzott Harura, de tudtam, hogy csak a kezd�d� k�ts�gbees�s mondatja ezt vele.

Az eg�sz napom a sr�cokkal t�lt�ttem �s nem gondoltam a holnapi napra, hogy holnap temetik Minorut. De amikor este ott fek�dtem Haru mellett az �gyban, egyszeriben elfogott a f�lelem a holnapi napt�l. Nem �lltam r� k�szen. Erre az eg�szre nem voltam felk�sz�lve. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az egyik legjobb bar�tom temet�s�re kell majd mennem. �s m�g is. Holnap a legjobb bar�tom temet�s�re kell k�sz�ln�m.

M�g is hogy lehet erre felk�sz�lni? �n nem tudom �s nem is tudok.

Ha holnap �jra l�tnom kell �t, az eg�sz �letemben kis�rteni fog. Jobban mint eddig b�rmikor.

R�ad�sul most m�g Pocky sincs itt.

Ezek j�rtak a fejemben mik�zben Haru karjai k�zt fek�dtem a s�t�tben.

– Hi�nyzik – cs�szott ki a sz�mon a halk suttog�s.

– Ki? – �reztem a f�lemn�l Haru lehelet�t.

– Pocky – utat engedtem a k�nnyeimnek �s Haru vigasztal� karjai k�zt, �lomba s�rtam magam.

                                                        *

– Shou – hallottam Rai hangj�t mik�zben r�zogatta a v�llam, de nem t�l er�sen.

– Igen? – nyitottam ki a szemem f�radtan, de az ablakon besz�r�d� f�ny nem tett t�l j�t az esti s�r�st�l �rz�kenny� v�lt szememnek.

– Gyere velem le.

Nem �rtettem, hogy mit akar ezzel, de nagy nehezen kim�sztam Haru mell�l, aki �lm�ban egy bosszankod� morg�ssal jelezte nemtetsz�s�t, mikor kib�jtam a karjai k�z�l. Majd �gy ahogy voltam k�vettem Rait le a szob�j�ba, ahol Kin, sz�t ter�lve az �gy�n, nagyban durmolt.

– Nem felejtettem el hogy ma van az a nap, �gy gondoltam szerzek mindkett�nknek valami alkalomhoz ill�t, amivel megtisztelhetj�k Minorut – mutatott Rai az �gya fel�, amin k�t fekete �lt�ny volt, k�t k�l�nb�z� m�retben.

– K�sz�n�m – l�ptem az �gyhoz, v�gig n�zve a ruh�kon.

– Nincs mit.

Cs�ndben, hogy ne kelts�k fel Kint, �t�lt�zt�nk �s a lenti k�z�s f�rd�ben megmosakodtunk.

– M�g van id�nk, sz�val elviszlek reggelizni. J�?

– J�.

Amint besz�lltunk Rai kocsij�ba, megk�rdezte, hogy hol lesz a temet�s. Elmondtam neki a pontos c�met, � pedig el�vette a mobilj�t �s �rt egy gyors sms-t. Annyira ideges voltam a k�zeled� esem�ny miatt, hogy nem igaz�n foglalkoztatott a dolog. Amikor meg�lltunk egy kis csal�di �tteremn�l reggelizni, egy falat sem ment le a torkomon. �gy �reztem, hogy amint enn�k r�gt�n ki is h�nyn�m. Hi�ba er�sk�d�tt Rai hogy legal�bb valami s�tit egyek vagy ilyesmi, akkor sem tudtam enni.

Ezut�n egy egy �r�s aut� �t �llt el�tt�nk, amit cs�ndesen, az ablakon kib�mulva t�lt�ttem. Rai n�ha pr�b�lt besz�lget�st kezdem�nyezni, de a cs�ndet legt�bbsz�r m�gis a r�di�b�l kisz�r�d� halk zene t�rte meg.

Mikor meg�rkezt�nk a temet�h�z Rai leparkolt a sok kocsi m�g�tt �s cs�ndben kisz�lltunk.

– J�l vagy? – karolta �t a v�llam, mik�zben elindultunk a temet� bej�rata fel�.

– Nem tudom. De h�l�s vagyok, hogy itt vagy velem.

– M�g sz�p hogy itt vagyok – veregette meg a v�llam. – Semmi p�nz�rt nem hagyn�lak most magadra.

– K�sz�n�m.

– Ne k�sz�nd. Ezt nem kell – villantott egy kedves, nyugtat� mosolyt.

Lassan �ts�t�ltunk a temet�n eg�szen a templomig ahol m�r �sszegy�lt Minoru csal�dja �s m�s bar�tai is. Odabent csatlakoztunk a gy�szol�khoz �s le�lt�nk, hogy v�gig hallgassuk a pap besz�d�t.

Nem volt kopors�, csak egy urna a sok vir�g koszor� k�z�tt.

Hallva a pap besz�d�t �s l�tva azt az urn�t �reztem ahogy sz�rni kezd a szemem a visszafojtott k�nnyekt�l �s f�jt a torkom. Az sem seg�tett amikor megl�ttam az urna mellett elhelyezett k�pet Minorur�l. Sz�rny� volt az az �rz�s ami r�m telepedett ott abban a percben. Ha nem lett volna Rai, ha nem �l ott mellettem �s fogja a kezem, akkor biztosan zokogva elmenek�ltem volna.

A pap besz�de ut�n mindenki fel �llt, felk�sz�lve r� hogy elinduljunk elsz�rni Minoru hamvait.

Ez volt Minoru sz�l�v�rosa �s a sz�lei a k�zeli foly�n�l szerett�k volna elsz�rni Minoru hamvait, ez is hozz� tartozott a temet�shez. Azt akart�k, hogy mindig itt legyen.

Nem volt messze a foly�. Egy kis s�ta ut�n meg�lltunk a parton �s Minoru sz�lei is mondtak egy besz�det, majd sorban a t�bbi bar�tja is mondott p�r mondatot Minorur�l. Az eg�sz nagyon meghat� volt. Mindenki csupa j�t mondott Minorur�l. T�rt�neteket mes�ltek el amiket egy�tt �ltek �t vele.

A legt�bb bar�tj�t ismertem ahogy a t�rt�neteiket is, de �jra hallani ezeket az eml�keket, egyszer�en sz�vet szaggat� volt.

V�g�l �n is sorra ker�ltem �s kellett ugyan egy perc m�g siker�lt az eg�szhez er�t gy�jtenem, f�leg hogy minden t�rt�net ut�n alig siker�lt vissza tartanom a k�nnyeim, de azt�n bele kezdtem.

– A legt�bben ismertek engem. �n is Minoru bar�tja vagyok, de nekem � a legjobb bar�tom. Az elm�lt �vekben sok mindenen ment�nk kereszt�l egy�tt, de kitartottunk egym�s mellett, t�mogattam �t amikor sz�ks�ge volt r�, de... – elszorult a torkom. Arra gondoltam, hogy hi�ba voltam mellette, m�gis �gy �reztem, hogy cserben hagytam �t.

Kellett p�r pillanat mire �jra �ssze szedtem magam, de amikor feln�ztem a cip�mr�l, hogy folytassam, valaki megfogta a kezem. Egy pillanatig azt hittem, hogy Rai az, de amikor jobbra n�zve egy ismer�s szemp�rba n�ztem, �jra nehezemre esett vissza tartani a k�nnyeket.

– Csak nyugodtan Csingiling – mosolygott r�m biztat�an Haru.

�reztem ahogy �tnak indulnak a k�nnyeim, de gyorsan let�r�ltem �ket �s egy m�ly l�legzetet v�ve, er�sen szor�tva Haru kez�t, folytattam a besz�det.

– �n...�n igyekeztem mindig Minoru seg�ts�g�re lenni, vigy�zni r�. A legt�bbsz�r siker�lt is de most... – �reztem, hogy Rai a v�llamra teszi a kez�t. – Most �gy �rzem mintha cserben hagytam volna – vallottam be, k�zben �jabb k�nnyek sz�ntott�k v�gig az arcom. – Mindig a t�masza akartam lenni �s most m�gis... – m�r egy�ltal�n nem pr�b�ltam vissza tartani a k�nnyeim. – Sajn�lom, hogy nem tudtam... hogy nem... – elcsuklott a hangom. – Sajn�lom – ny�gtem a s�r�st�l fojtott hangon. K�ptelen voltam folytatni ezt. A sz�mhoz kapva a kezem, hogy elfojtsam a zokog�s hangj�t, elfordultam, egyenesen Haru �lel� karjai k�z�.

Szerettem volna �n is elmondani egy Minoruval k�z�s eml�ket, folytatni azt amit elkezdtem, de egyszer�en nem tudtam.

– Semmi baj Shou – t�rte meg a csendet Minoru apja. – Ez mindannyiunknak nagyon neh�z. Ez�rt mindenkinek nagyon k�sz�nj�k, hogy itt van.

Elh�z�dva Harut�l megt�r�ltem a szemem �s visszanyeltem a k�nnyeim.

– Tudjuk, hogy Minoru nem volt a legjobb fi�. Neki is voltak hib�i, ahogy mindenki m�snak. De b�szk�k vagyunk r� ami�rt sz�mtalanszor megk�zd�tt a f�gg�s�g�vel, mert tudjuk, hogy ez mekkora harc volt a sz�m�ra �s h�l�sak vagyunk nektek ami�rt t�mogatt�tok �t �s mellette �lltatok – n�zett a v�g�n r�m. – Az�rt ami t�rt�nt senki sem �rezheti mag�t hib�snak. Minoru sem akarn�, hogy b�ntudat maradjon ut�na.

– Mi csak azt k�rj�k – vette a kez�be az urn�t Minoru anyja. – Hogy soha ne felejts�tek el �t �s �ljetek Minoru helyett is teljes �letet – t�r�lte meg a szem�t, elmorzsolva egy k�nnycseppet.

Ezut�n Minoru sz�lei a foly� fa h�dj�ra l�pve, besz�rt�k a v�zbe Minoru hamvait.

L�tva ahogy a hamut tov�bb viszi a foly� sodr�sa, egyfajta megk�nnyebb�l�s futott v�gig rajtam. Minoru most m�r v�g�rv�nyesen nyugalomra lelhetett �s ez engem is nyugalommal t�lt�tt el.  

Tov�bb a 14. fejezetre >>>>