Az az napos fejfájás és a lustaság, még Toma kurva nagy igyekezete ellenére is teljesen elvette a kedvem az az napi három órámtól amit sikerült beszerveznie nekem az idegbajos tanárunknak vasárnapra. Persze elmentem, de csak mert az énektanár annyira kattant, hogy nem érdemes baszakodni vele. Sajnos rossz szokása a székkel tarkón baszni a későket, amin Rai midig jót nevet, egészen addig míg a tanár hozzá is odabasz egy széket.

Viszont az első óra után már teljesen eltűnt az életkedvem. Szóval az óráim végéig fent cigiztem a tetőn, egészen addig míg Maro fel nem tolta a pofáját.

– Nahát. Lógunk az órákról? – gyújtott rá ő is. – Nem szép dolog.

– Ahhoz képest ami belőled maradna ha lerugdosnálak a tetőről, szerintem sokkal szebb.

– Jaj de kis viccesek vagyunk – vágott egy hülye grimaszt.

– Végre valaki aki értékeli a humorom – pöcköltem el a cigi csikkem. – Viszont másokkal ellentétben én nem szeretem a sajátomon kívül más társaságát. Tehát húzz a picsába.

– Vagy mi lesz? – tett egy lépést felém.

– Bazd meg! Ehhez most semmi kedvem. Ha te nem mész akkor megyek én. A faszom se akar veled most egy levegőt szívni. Így is fáj a fejem.

– Mindenkinek az fáj ami a leggyengébb – vigyorgott rám, de közben én már a lépcső ajtajánál voltam.

– Nekem te ne dobálózz ilyen közhelyes szarokkal – majd hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, remélve, hogy örökre bezárul.

Ezután dobtam egy sms-t Kurvának, hogy felugorhatok e hozzá, de a válasz egy rohadt nagy nem volt. Mondjuk gondolhattam volna, hogy másnapos lesz. Minden bulit túlzásba visz, amit persze én élvezek. Egészen addig míg hányással nem végződik a buli.

Míg végig haladtam a suli üres folyosóin, eszembe jutottak azok a bulik amik nem igazán végződtek jól.

Ott volt például legutóbb Kin szülinapja, amit Rai rendezett meg egy sztriptíz bárba....

                                                        ~*~

Miután Kurva az összes nála lévő pénzt elszórta egy szőke cicababára, aki elég hajlékonynak bizonyult, és jól kimúlatta magát, talán még nálunk is jobban, visszatért a mi asztalunkhoz.

– Nem kellene ennyit innod Kurva – nézett rá, aggódó szemekkel Kin.

– Attól félsz, hogy le fog hányni, mi? – vigyorgott mellette Rai.

– Végül is érthető. Legutóbb is őt taccsolta telibe – emlékezett vissza Toma.

– Lófaszt! Engem hányt le – vágtam rá. – De csak mert ez a gyökér – mutattam Raira. – Vinnyogott a kibaszott kocsija miatt. Hogy is volt? Ja, igen. „A kárpit! Vigyázz az ülésre!” – utánoztam a vinnyogását, majd mérgesen lecsaptam az asztalra a söröm. – Aztán amikor a kibaszott kárpitod miatt kiszedtem Kurvát a kocsiból, telibe hányta a cipőm.

– Aztán meg Kin hányt be a kocsiba, a látványtól – nevetett Toma.

– Ne is mond – dörzsölte a homlokát Rai. – Szörnyű volt.

– Nem mintha te takarítottad volna ki – nézett rá Kin, egy kicsit se kedvesen.

– Hát még jó hogy nem én. Talán én hánytam be? Hát nem. Te voltál baszki! Ráadásul egy hétig éreztem a szagát!

– És egy hétig takaríttattad vele a kocsid – nevetett tovább Toma.

– Boldog szülinapot Kin – szállt be Maro is, egy gúnyos mosollyal a pofáján.

– Most veszem észre, hogy mekkora egy kis kárörvendő rohadék vagy – néztem a kék hajúra.

– Nyuuuuugiii fiukk! – kiáltott fel Kurva, már eléggé ittasan. – Ma nem lesz hányás. Ezt megigé....

És ez volt az a pillanat amikor Kurva alaposan megtisztelte Kint az aznapi ebédjével. Igaz, hogy nem pont rá hányt, hanem Marot találta el félig, aki mellesleg kurva vicces módon próbált meg menekülni, de csak ki esett a székéből. Viszont, már a látvány is elég volt ahhoz, hogy Kin meg Rai-ra dobja a rókabőrt.

– Na bassza meg! – pattant fel Rai.

Valószínűleg ennyire még sosem nevettem együtt Tomával.

                                                       ~*~

Az a kis hányós emlék újra megmosolyogtatott. Egészen addig, míg az udvarra érve, meg nem láttam a kis szarost. Ott rajzolgatott a növényeknél, mint valami hülye hippi.

Tegnap is bosszantott miután már elhúzta a csíkot a buliról. Rai állandóan csak róla pofázott és a szokásosnál is idegesítőbb volt.

Fogalmam sincs miért, de egyszerűen rohadtul tud bosszantani az a kölyök. Épp ezért nem bírtam megállni, hogy ne menjek oda hozzá egy kicsit baszogatni.

– Te mi a szart csinálsz idekint? – köszöntem rá, miközben lazán ledobtam magam a padra.

– Rajzolok. Talán baj? – érkezett a gyors, flegma válasz.

Rühellem amikor a kis taknyosok fennhordják az orrukat.

– Még nem is kértél bocsánatot – emlékeztettem.

– Miért? Amiért seggfej módon majdnem fellöktél? Vagy mert majdnem agyon nyomtál?

– Is-is – vontam vállat. – De leginkább a nagy pofád miatt.

– Nincs jobb dolgod mint engem csesztetni? – kérdezte, de továbbra sem nézett rám, csak azzal a fos rajzával törődött. – Mondjuk a szekrénybe zárhatnál egy szerencsétlen gyenge srácot, vagy amit a hozzád hasonló élettelen rohadékok csinálnak.

Na ez csak még jobban felbaszta az agyam. Miért hiszik azt az ilyen kis hülyék, hogy a hozzám hasonló srácoknak élvezet verni a hozzá hasonló kis törpéket? Mondjuk ezt itt szívesen megverném.

– Egyszer még beverem a képed kölyök – pattantam fel mérgesen.

– Rajta – állt fel ő is, ami nem kicsit lepett meg. – Csak nehogy én csapjam szét azt a hülye fejed.

Nem gondoltam, hogy ennyire idióta, hogy képes tovább hergelni. De ha azt akarja, hogy kicsináljam, akkor nagyon jó úton halad.

Már készítettem az öklöm, hogy végre helyre tegyem a kis szarost, amikor Kin beugrott közénk és el lökött a kölyök elöl.

– Ne avatkozz bele Fuwa – próbáltam meg kikerülni.

– Gyere, még mielőtt nagyobb bajt csinálsz mint amit általában szoktál – ragadott meg a tarkómnál és elrángatott a kölyöktől, be a koleszba.

– Mi a faszt avatkozol bele?! – löktem meg amint átléptem a kolesz küszöbét. – Semmi közöd hozzá, hogy kivel balhézom. Ha úgy akarom akkor szájba vágom a nagy pofája miatt.

– Ha nem akarod, hogy Rai vágjon utána szájba, akkor nem csinálsz ilyeneket azzal a sráccal.

– Már miért tenne ilyet? – ráztam le magamról a kezét, amint a vállamra tette.

– Teljesen vak vagy, vagy mi van? – nézett rám értetlenül. – Nem igaz, hogy nem tűnt fel, hogy mennyire oda van Seikoért.

– Feltűnt, de úgy is csak megdugja aztán többet nem lájuk a kölyköt. Max akkor amikor Rai küszöbét kaparja egy újabb menetért, mint ahogy Kurva szokta nálam, aszályosabb időkben.

– Te tényleg vak vagy bassza meg – fogta a fejét, ami már kezdett bosszantani. Ne nézzen már hülyének baszki, csak mert leszarom más érzelmeit. – Nem láttad, hogy hogyan néz rá, meg koslat utána és beszél Seikoról egész nap?

– Nem láttad, hogy egész nap nem voltam veletek? – tártam szét a karjaim, remélve, hogy rá szakad a kibaszott plafon.

– De, de nem ez a lényeg – folytatta tovább a hülyeségét. – Az a lényeg, hogy ne baszogasd Seikot, ha nem akarod, hogy Rai át rendezze az arcod.

– Mond csak Kin, mióta is hallgatok én más tanácsaira?

– Hát te igazán egyáltalán nem....

– Ez egy kurva költői kérdés volt – vágtam a szavába, rövidre zárva ezt a baromságot. – De amúgy is tudhatnád, hogy leszarom a választ. A lényeg az, hogy nem érdekel, hogy Rai pillanatnyilag kibe tervezi betenni a farkát. Én nem fogok másnak puncsolni miatta. Szóval feleslegesen téped a szádat – lezártnak tekintve a vitát, elindultam fel a lépcsőn.

– Jó, értettem – jött utánam. – Durcizz csak a szobában. De attól még eljössz Haruék koncertjére?

– Baszd meg magad – haladtam tovább, hátra sem nézve.

– Akkor ezt igennek veszem.

Kin nem mászott utánam a szobámig és ez volt a szerencséje. Rühelltem volna, ha a sarkamba mászva károg tovább.

Mielőtt bementem volna a szobámba, reméltem hogy csak egyedül leszek, de odabent Toma várt a szoba közepén fekvőtámaszozva.

– Te meg mit csinálsz? – csuktam be magam mögött az ajtót.

– Edzem a következő fotózásomra – nyögte ki, megakadás nélkül folytatva a fekvőtámasz sorozatot.

– Hallottad már azt a szót, hogy konditerem? Na ott csinálj izzadt, öltöző szagot.

– Már voltam ott, de ahová én járok az most full teli van. Egyébként meg edzhetnénk együtt – gyorsan abba hagyta és előttem térdelve nézett fel rám.

A hideg kirázott tőle, hogy erről egy pornófilm ugrott be.

– Biztos, hogy nem – kerültem ki.

– Pedig neked is jót tenne. Elég sokat mutatod a mellkasod a koncerteken – lefeküdt a földre és már készült a felülés sorozatra, de mielőtt hozzá látott volna, a könyökére támaszkodva felvigyorgott rám.

– Attól félsz mi, hogy nem bírnád tartani velem a lépést? Ugyan, nem szégyen ha...

– Fogd be a pofád! Simán le edzenélek.

– Persze – vigyorgott tovább.

– Jó, fogadjunk, hogy simán meg lesz ötven felülés – gondolkodás nélkül leültem elé.

– Jó! – csillant fel a szeme.

Elhelyezkedtünk egymással szembe, ami elég hülye ötlet volt, mert a hülye kék, minden felülésnél velem szemezett.

– Kész az ötven – szólalt meg pár perc után, mint akinek az egész meg sem kottyant.

– Legyen hetven – folytattam tovább, ő pedig lelkesen követett.

Ezt egészen kétszázhúszig folytattuk, mint két idióta. Végül fáradtan, levegőt kapkodva és a sajgó hasizmainkat fogva dőltünk ki.

– Ez rohadt jó volt – ült fel egy idő után. – Sokkal jobban bírtad mint gondoltam.

– Aha – nyögtem két levegővétel közt.

– És nézd milyen jól nézel ki. Mondjuk ez nem csak a mostani edzéstől ilyen – hirtelen felhúzta a felsőm és mint egy csodálkozó, szűz ribi, végig taperolta a hasam.

– Normális vagy?! – ültem fel azonnal, ellökve a kezeit. – Mi a lófaszt csinálsz?!

– Nézd már, hogy elpirultál – nevetett.

Ez le se szarta, hogy mennyire közel jár egy alapos veréshez.

– Nagyon cuki vagy így – nyálaskodott tovább.

– Fogd be a pofád!

– Most miért? – vigyorgott, mint egy igazi idióta barom.

– Mert ha így folytatod, ki foglak nyírni. Kurva gyorsan dugd meg Minakot, vagy kereshetsz magadnak egy másik szobát.

– Bárcsak ilyen könnyű lenne – nyafogott.

– Ne legyél már ilyen punci – álltam fel. – Nekem már rég meg lett volna.

– Ha csak dugni akarnék akkor nekem is, de én mást akarok – megint érzelgős nyál massza lett. – Én ölelgetni, puszilgatni...

– Jó, elég. Ne folytasd, mert ide hányok.

– Persze, addig mondod ezt, míg te is meg nem találod az igazit.

– Komolyan mondom, férfiak szégyene vagy – a szekrényemhez léptem és kivette a törülközőt.

– Már alig várom, hogy elérkezzen az a pillanat és én nevethessek rajtad.

– Azt aztán várhatod. De én most elmegyek tusolni, ha végeztél te is húzz el, vagy kilógatlak az ablakon, ha itt marad ez az öltöző szag.

– Tudtam én, hogy jó sráccal költöztem össze.

Erre már nem volt energiám bármit is mondani.

Pár perc múlva már frissen tusolva, a pólóm a kezembe fogva, félmeztelenül indultam vissza a szobába. Váltás pólót persze elfelejtettem hozni.

Éppen csak befordultam a folyosón, amikor valami rózsaszín nekem ütközött. Lenézve láttam csak meg, hogy egy apró csaj arca landolt a mellkasomon.

Vártam amíg lecuppan rólam és elnézést kér, vagy valami, de amikor már eltelt így egy perc, nem bírtam szó nélkül megállni.

– Jó a fekvés cicám?

Erre apró kezeivel még letaperolta a kockáim, majd ijedt szemekkel felnézett rám.

– Mana! – hallottam a hátam mögül egy ismeretlen csaj kiáltását, de azok a szürke szemek jobban lekötöttek. Valamiért tetszett az a félelemmel és csodálattal vegyes tekintet.

Mielőtt bármit mondhattam volna, a lány elengedett és egy szó nélkül, vörös arccal elrohant.

– Hé! – kiabáltam utána. – Egy bocsit se érdemlek?

Persze le se szarta, hogy mit kiabálok. Karon ragadta a barátnőjét és elhúztak a francba.

Ezen még akkor is vigyorogtam, amikor vissza értem a szobába.

– Mi ez a vigyorgó pofa? – állt meg a súlyzózásban Toma.

– Épp most cuppant egy lány a testemre a folyosón.

– Akkor máris bevált az a sok felülés – nevetett. – Meg ahogy az arcod elnézem, hamarosan én nevetek rajtad.

– Azt csak hiszed – olvadt le a vigyorom.

– Hogy hívják a lányt?

– Azt hiszem Mana – vontam össze a szemöldököm, elgondolkodva.

– Renjiro és Mana mindig együtt járnak – kezdte el énekelni. – Egy folyosón mennek, egymás testét lesve, mindig egymásba esveee....hé! Ne, azt ne dobd hozzám! Eltörik!

                                                       *

Rai kis vakarcsa sikeresen elbaszta a ma esti bulit is. Fogalmam sincs Rai minek hurcolássza magával. Kurva idegesítő.

Ráadásul ott volt még a lány is a folyosóról. Mármint nem a koncerten, csak a fejemben.

Toma egész nap vele basztatott. Mondjuk miután félig kilógattam az ablakon, sikerült megígértetnem vele, hogy befogja a száját és bár nevetve tett ígéretet, mégsem jártatta tovább a száját.

De az a szürke szempár még így is sokszor eszembe jutott, ami nagyon fura volt és idegesítő.

Az elcseszett buli után felmentem Kurvához, ami valamelyest elfeledtette velem azt a lányt. De utána meg hallgathattam Kurva hülyeségeit.

– Renji, nem akarod megcsinálni a házim?

– Valami kibaszott strébernek nézel?

– Nem, de valami csoda folytán te tudsz okos is lenni és jó jegyeid is vannak, nekem meg nem – nyafogott.

– Hát megpróbálhatok egy kis észt baszni beléd – vigyorogtam rá.

– Azon már túl vagyunk, nem? – mosolygott fel rám csábosan, amikor újra magam alá gyűrtem.

– Az ismétlés sosem árt.

– Igaz, de félig még mindig másnapos vagyok, szóval lassíts cica.

A cica említésére újra eszembe jutott az a lány.

– Kurva, szinte az egész sulit ismered, nem? – gurultam le róla.

– Szinte? Én mindenkit ismerek.

– Ismersz egy rózsaszín hajú Mana nevű lányt?

– Nem igazán rémlik – ült fel, elgondolkodva, majd furcsa tekintettel így szolt: – Mondj még valamit róla, hátha beugrik.

- Picike, alacsony, de formás lány, apró kezekkel. Kibaszott szép szürke szemekkel.

– Nem, nem ismerem – szélesedett ki a sejtelmes mosoly az arcán.

– Hogy a picsába ne ismernéd amikor te mindenkit ismersz?!

– Miért is keresed ezt a lányt? – simította a kezét a mellkasomra, továbbra is úgy mosolyogva mint aki nagyon sejt vagy tud valamit.

– Hogy hogy miért? – néztem rá értetlenül. – Nem kért bocsánatot.

– Na és aztán? Te sem szoktál – nevetett. – Pedig múltkor véletlen kigáncsoltál egy srácot aki teli volt könyvekkel és szegényke eléggé pofára esett. Te meg csak nevettél.

– Mert vicces volt és az teljesen más volt!

– Már miért lenne más?

– Mert az teljesen véletlen volt és mert...

– Mert nem egy szép szemű lány volt? – villantotta újra azt a mosolyt.

– Tudod ez már kezd felbaszni – mutattam a mosolygó arcára. – Most teljesen olyan idegesítő vagy mint Toma.

– Te meg mindig ilyen morci vagy – vont vállat.

Itt volt az a pillanat amikor teljesen el ment a kedvem Kurvától és már csak az idegeimen táncolt.

– Akkor ismered a lányt vagy sem?

– Nem tudom, hogy ki lehet és hogy milyen szakon tanul itt, de rémlik, hogy láttam már őt – ismerte be.

– Fasza. Veled se megyek semmire – másztam ki az ágyból.

– Akkor most itt hagysz? – eléggé meglepettnek tűnt.

– Jól látod a helyzetet – kezdtem el felhőzni a nadrágom. – Most csak felbaszod az agyam.

– Hát ha gondolod, beszerezhetek egy rózsaszín parókát – vigyorgott újra.

– Te is baszd meg Kurva, Tomával együtt.

– Ó én nagyon szívesen – nevetett.

– Persze, azt rögtön gondoltam – felvettem a pólóm, majd egy szó nélkül távoztam, magára hagyva a csábítóan meztelen Kurvát.

A rövid séta alatt, míg a szobámhoz tartottam, egy lélekkel sem találkoztam. Majd felérve, Tomát valami istentelen pozícióban aludva találtam az ágyában.

– Ember! – néztem végig rajta. – Ez ördögűző szintű. Épp csak nem másztál a falra – nevettem, majd fáradtan lerúgva a bakancsom, ledőltem az ágyamra. Hosszú nap volt a mai és már ahhoz sem volt energiám, hogy elmásszak fürdeni, vagy hogy levetkőzzek.

Szóval csak lekapcsoltam a villanyt és mint egy igazi lusta szar, elnyúltam az ágyamon és hamar bedobtam a szunyát.

                                                       *

Elég szarul indult a reggelem és a folytatás csak még rosszabb volt. Egész nap csak Rai pofázását hallgattam. Óra közben és szünetekben is csak arról a kis hülyéről beszélt.

– Szerinted szereti a mochit? – fordult Kinhez a következő szünetnél, aki unott tekintettel merült el egy vastag könyvben. Elképesztő, hogy mennyi szart tud olvasni és hogy milyen hülyén is néz ki.

Ki látott már egy punk dobost nyolcszáz oldalas könyvet olvasni néma kussban? Ugye milyen kibaszottul abszurd? Abszurd.... Ezt a szót is csak miatta ismerem.

– Nem tudom – érkezett a nem túl lelkes válasz.

– Nem mondott valami hasznosat róla Amai?

Ez a kérdés még Kint is kizökkentette az olvasásból.

– Miért mondott volna?

– Hát mert az unokatesód.

– Ez eddig stimmel. De én meg Amai miért beszélnénk Seikoról? – értetlenkedett tovább Kin.

– Hát, hogy segíts egy kicsit nekem.

– Komolyan? – Kin most pont úgy mosolygott, mint ahogy tegnap Kurva.

– Ja – vágta rá Rai. – Mi ebben olyan kurva humoros? – vonta össze a szemöldökét.

– Semmi csak...

– Az hogy egy idegesítő nyálgép lettél – előztem be Kint. – Kezdesz ugyan olyan lagymatag buzi lenni mint Toma – kissé talán nyersen fogalmaztam, de az igazság szépen csomagolásban is fájt volna. Na nem mintha Rai bármit is a szívére venne.

– Faszságokat beszélsz kicsi Ren – pöckölte meg a homlokom vigyorogva.

– Oh, igen? – csaptam el a kezét. – Így Bibiri-kun, úgy Bibiri-kun – vinnyogtam, ahogy ő szokott. – Vajon szereti a mochit? Milyen zenéket szerethet? Melyik szex pózokat bírhatja? – idéztem a hülye kérdéseit.

Egy pillanatra úgy látszott mintha elgondolkodna a dolgon, majd egy színpadias sóhaj után a vállamra tette a kezét.

– Hajjaj kicsi Ren. Csak nem vagy féltékeny? – mosolygott rám, mintha valami hülye gyerek lennék.

– Mi van?! Dehogy! – léptem el mellőle.

– Te csak ne aggódj semmi miatt. Egy farok sem állhatja útját a mi kapcsolatunknak – közeledett újra.

– Végre beismeritek – sétált el mellettünk, vigyorogva, Haru. Na és innentől kezdve felejtettük el az előbbi pici nézeteltérésünket és koncentráltunk egy nagyobb feladatra.

– Ki kérdezett Maita?!

– Tűnj már el!

– Szar vagy!

Haru persze haladt tovább, mint valami kurva díva, maga mögött hagyva a sértéseinket.

– Szóval hol is tartottunk? – fordult vissza hozzánk Rai.

– Ott hogy lecserélted a farkad – tértem vissza az eredeti témához.

– Én nem, de Toma jobban tenné – lett hirtelen nagyon komoly.

– Mi van? – néztem őt értetlenül. – Mi bajod Tomával?

– Mármint azon kívül, hogy állandóan Bibiri-kunnal lóg? Jobban tenné ha továbbra is Minakora fenné a farkát – dőlt a falnak, összefonva a mellkasa előtt a kezét.

– Most komolyan Tomára vagy féltékeny? – ez a sok felesleges infó teljes rövidzárlatot okozott egy másodpercre az agyamban.

– Ez nem féltékenység – horkantott. – Egyszerűen csak lestoppoltam valamit, neki pedig látnia kellene, hogy nem nyúlhat ahhoz ami az enyém.

Kellet egy néma perc, mire minden létező gondolatom össze szedtem és elválasztottam az értelmes csevejhez szükséges szavakat, a világot szét baszó káromkodásoktól.

– Akkor most felteszek egy komoly kérdést – fújtam ki hangosan a levegőt, majd komolyan ránéztem. – Mi a fasz van veled?

– Az amit mondtam. Vagy talán huzatos az agyad? – már nem volt abban a jó fej hangulatában.

– Haver, mi már nem egyszer voltunk luk sógorok. Nem egyszer dugtuk meg ugyan azt a lányt, egymás előtt vagy egymás után. Persze nem rögtön a másik után. Mert az azért már....- egyik olyan szó sem illett volna oda ami méltón kifejezte volna az undorom, így egy grimasszal fejeztem be a mondatot. – Szóval, nem értem, hogy most mi a szar jött rád és mászott az agyadra. Már csak azért sem, mert mindketten tudjuk, hogy Toma száz százalékig heteró......vagy legalábbis nagyon remélem.

– Tudom, csak.....nem tudom – vonta össze a szemöldökét aggódóan.

– Ez elég határozottnak hangzott – szólalt meg végre Kin is.

– Nem tudom, hogy mit csinál veled a kis vakarcs...

– Seiko – vágott a szavamba Rai.

– Ja, az – legyintettem, majd elővéve a cigim, kinyitottam az ablakot és rágyújtottam egy szálra. – Szóval, bármit is tett veled Seiko, teljesen ki vagy fordulva magadból. Ami egyre idegesítőbb. Szeszélyesebb érzelmi kitöréseid vannak mint Kurvának amikor meg van neki. Talán legközelebb neked is meg fog jönni – fújtam ki a füstöt vigyorogva. – Jobban teszed ha kérsz majd a lányoktól egy két ta....

– Asano Renjiro!!!

Az ismerős férfi hangra mind megdermedtünk és egyszerre járta át a szívünket a jeges rémület. Sőt, az enyémet duplán.

– Ugye rosszul látom, hogy az iskola folyosóján cigizel, és közben kilógsz az ablakon mint valami kurva huligán?! – közeledett a rettegett hang.

– Igen tanár úr – nyomtam el gyorsan a cigit a párkányon.

– Most meg rongálod az iskolát és még hazugnak is nevezel?! – húzta össze a szemét, amitől csak még ijesztőbb volt az amúgy is ijesztő fekete szeme.

– Nem. Vagyis de....vagyis...- már komolyan nem tudtam, hogy erre most mi a szart lehet mondani. Közben a srácok jól meghúzták magukat a fal mellett és a folyosón mindenki más minket figyelt.

– Azonnal velem jössz az igazgatóiba. Ott majd kitalálom, hogy mi legyen veled.

– De...de én... – próbáltam segítség kérő pillantásokkal jelezni a srácoknak, hogy valaki mentsen már meg. De persze le se szarták. Örültek, hogy nem ők fognak most szopni.

– Gyere csak.

– Nem lehet...nekem...fontos órám lesz most – próbálkoztam.

– Micsoda?

– Matek – vágtam rá meggondolatlanul.

– Az nem érdekel. Itt a zene a fontos és neked is az kellene, hogy legyen – ragadott meg a fülemnél fogva és nem törődve azzal a fájdalommal amit okozott, húzott maga után. – Már ezerszer elmondtam, hogy vigyáznod kell a hangodra. Semmi máshoz nem értesz te semmire kellő és még így is rongálnád a hangszálaid a cigarettával?!

Míg ő tovább magyarázott a hangszál károsodásról, meg minden szarról, én kapálózva és sziszegve a fájdalomtól, próbáltam tartani vele a lépést, remélve, hogy a fülem még meg lesz épségben, mire elérünk a tanáriba.

Épp csak befordultunk a divat majmok emeletén, egy szóval a modellek meg a stílus szarokkal foglalkozó tanulók szintjén, közben persze mindenki minket nézett és hallottam, hogy össze sugdolóznak és nem egyszer hallottam az én nevem is. Nem éreztem kínosnak a dolgot, egészen addig míg meg nem láttam egy ismerős rózsaszín foltot az egyik fém szekrénynél.

– Hé! Te! – kiáltottam rá, de közben a tanár húzott tovább.

A lány ijedten megpördült, gondolom fogalma sem volt, hogy ki óbégat itt. Aztán amikor meglátott....egyszerűen kinevetett.

Ha valami nyálgép lennék, azt mondanám, hogy összetört szívvel és füllel érkeztem meg a tanáriba.

Tehát így történt, hogy többet nem kerestem azt a lányt és hogy aznap még plusz két órát ülhettem egy teremben a kattant tanárommal, mire pedig hazaértem, már olyan fáradt voltam, hogy semmi energiám nem volt ellent mondani Tomának, amikor kipaterolt a szobámból valami hülye indokkal.

Vacsora előtt elugrottam Kurvához és ledőltem egy kicsit nála, ami nem kicsit volt meglepő számára, mivel még sosem volt olyan, hogy csak lustálkodni mentem volna át.

– Hosszú napod volt? – simogatta az ölében pihenő fejem.

– Ja. Mondhatjuk.

– Hallottam – kuncogott. – Az egész suli a te nevedtől zengett.

– Szuper – motyogtam, lehunyt szemekkel. – Hírhedt lettem, ahogy Nikki Sixx mondaná.

– Nem mintha eddig nem tőletek zengett volna a suli, de most feljebb léptél egy szintet.

– Emlékeztess majd rá, hogy ne felejtsem beírni az önéletrajzomba – mosolyogtam rá gúnyosan.

– Feltétlen – viszonozta a mosolyom. – De most szedd össze magad és told le azt a híres kis segged az ebédlőbe. Nagyon kajás vagyok – kezdte a nyafogást.

Egy szó nélkül felültem és nagy kussban kísértem Kurvát az ebédlőbe, míg ő az egész utat végig beszélte. Azt se tudtam, hogy épp miről magyaráz, de őt ez egyáltalán nem zavarta.

Sajnos a vacsoránál a kölyök is ott volt, Rai pedig sehol sem, így elég nehezen álltam meg, hogy azt a csajos együttérzéses nyál műsort ne gúnyoljam ki, amit a többiek levágtak Seikonak.

– Jól vagy Seiko? – kezdte Misa.

– Aha.

– Biztató – húzta a száját Kin.

– Mi van? Nagylány lettél végre és megjött? – vigyorogtam a képébe, várva bármiféle reakciót. Csak arra nem számítottam, hogy Toma könyököl oldalba. Na nem mintha bármit is elért volna vele. – Szerintem menj fel azonnal Raihoz a jó hírrel. Ő imádja felavatni a szűz lányo...

Még mielőtt befejezhettem volna, az a fasz Toma befogta a szám és átkarolva, lerántott a székemről. Ráadásul még sikeresen gyomron is könyökölt, ahogy rám esett.

– Mi a fasz van veled?! – kiáltottam rá.

– Bocsi – állt fel, a nadrágját porolva. – Csak egy darázs volt.

– Mi van?!

Szívesen megvertem volna, de a mai nap után, inkább érvényesítettem apám egyik kedvenc mondását, amit a legtöbbször mindig nekem mondott: „Egy nap csak egyszer csinálj magadból hülyét. Ha másodszor is megteszed, akkor az ingyen cirkusz és te vagy benne a majom.”

– De nyugi, már elment – ült vissza a helyére.

Még egyszer elmondtam magamban apám mondását, majd még utoljára kifejeztem a nemtetszésem.

– Hülye fasz – álltam fel, majd csendben vissza ültem a helyemre.

Ezután mindenki evett tovább, aki eddig műsoros vacsorára vágyott és minket figyelt. Majd Amai témát váltva, valami idióta művészről kezdett el magyarázni és miután mindenki beszámolt a hülye napjáról, kezdtem feszengeni. Reméltem, hogy Kurva nem hozakodik elő a Mana témával. Így amikor már nyitotta a száját, hogy ő is végre szóhoz jusson, be előztem és egy pár napos numerámról kezdtem el mesélni, erősen elterelve a témát.

Mázlimra, Kurva később sem szolt egy szót sem, így nyugodtan indultam a szobánkhoz Tomával.

– Te nem is mondtad, hogy milyen napod volt – szólalt meg Toma egy kisebb csönd után, amikor már együtt sétáltunk a folyosón.

– Szar.

– Igaz, hallottam ezt azt és láttam is – mosolygott sejtelmesen.

– Akkor tudhatod, hogy fáj a fülem és fáradt vagyok a faszságaidhoz, szóval fürdés után kurva nagy csendet akarok és alvást – adtam le az igényeimet.

– Rendben. Jó fiú leszek – szalutált az ajtónk mellet megállva.

És így is lett. Életében először nem ment az agyamra és hagyott nyugodtan aludni, én pedig ki is használtam az alkalmat, hogy ezt az egész napot elfelejtve, kialudjam magam.