Odakint h�t �gra s�t�tt a nap �s �pp k�sz�lt kis�tni a retin�m, ahogy Haru tett egy jobb kanyart a kocsival. �pp csak siker�lt el�kotornom a keszty�tart�b�l a napszem�vegem �s felvennem, amikor egy nagyot f�kezett az egyik piros l�mp�n�l, �n pedig azonnal el�re lend�ltem, akaratom ellen�re, de m�zlimra, a biztons�gi �v megfogott.

– Bocsi – mosolygott r�m.

– Nem gond – igaz�tottam vissza, az egyszer�, fekete napszem�veget.

– Olyan merev vagy.

– Annyira nem, mint amennyire te ma reggel – vigyorogtam r�.

– Az igaz, de nem arra gondoltam – tolta fel a feje tetej�re az � napszem�veg�t. – Idegesnek l�tszol.

– Tal�n mert most viszel bemutatni a sz�leidnek, azt�n meg ott vannak m�g az �n sz�leim is. Szerintem �rthet�, hogy mi�rt nem ugrok ki �r�m�mben a s�rga Csingilinges boxeremb�l. Mellesleg elk�peszt�, hogy l�tezik ilyen boxer fi�knak.

– Nekem tetszik – vigyorgott el�gedetten. De szerintem legink�bb csak az�rt, mert � szerezte be nekem.

– Majd �n is veszek neked valami hasonl� j� cuccot.

– Csak nyugodtan – vont v�llat laz�n. – De ne idegeskedj. A sz�leim szeretni fognak, meg a te sz�leid is engem.

– Ezt meg honnan veszed?

– Egyszer�en csak tudom – kacsintott r�m. – Viszont... – kezdte bizonytalanul.

– Igen?

– Az ap�m ma felh�vott, hogy tartana egy kisebb �nneps�get a tiszteletemre. Sz�val...

– Kisebb �nneps�g? Mennyire kicsi?

– H�t a csal�dom egy r�sze lesz ott, meg p�r ember ap�m c�g�t�l, meg ott vannak m�g a...

– Mennyire kicsi? – ism�teltem.

– �gy p�r tucat ember – vont v�llat, de l�tszott rajta, hogy feszeng �s ideges a reakci�m miatt.

– Mennyire kell ki�lt�zni?

– H�t egy �lt�ny biztos kell.

Ha tehette volna, most biztos �ssze h�zta volna mag�t, j� picire.

– Minek pakolsz annyit Csingiling, nem a vil�g v�g�re megy�nk – id�ztem a reggeli mondat�t. – Nem kell semmi komoly, csak a szok�sos – m�ly�tettem el hozz� a hangom �s igyekeztem min�l g�nyosabban el�adni. Majd m�rgesen r�n�ztem. – Azt persze elfelejtetted reggel megeml�teni, hogy valami puccos partit szervez az ap�d, �n meg �gy �ll�tok be, mint valami szerencs�tlen akinek �lt�nye sincs – basztam le. – �s baszki, m�g az als�gaty�m is Csingilinges! – tettem hozz�, m�g m�rgesebben, ami el�g nagy hiba volt. Sajnos elvette a haragom �s a lecsesz�s �l�t, ez�rt is nevette el mag�t Haru.

– Ne nevess, mert a k�pedbe �p�tem a korm�nyt – pr�b�ltam m�rgesen n�zni r�, de amilyen aranyosan pr�b�lta visszafogni mag�t, egyszer�en nem tudtam r� tov�bb haragudni.

– Akkor? – f�jtam ki a leveg�t, kif�jva ezzel az �sszes d�h�m. – Mi legyen?

– N�mik�pp el�rel�t� voltam �s felh�vtam ap�m egyik ember�t, aki mellesleg j�l �rt az �lt�zk�d�shez. Megadtam neki a m�reteid �s a sz�neid, hogy mi �llna j�l neked �s megk�rtem, hogy k�sz�tse ki a szob�nkban a ruh�inkat, mire oda�r�nk.

– Ez igen – tapsoltam meg. – N�ha eg�szen meg tudsz lepni.

– �r�l�k neki. Szeretlek meglepni – hajolt hozz�m, egy gyors puszit adva a sz�mra. – Megl�tod, j�l fogjuk �rezni magunkat. F�leg hogy ut�na egy h�tig csak mi ketten lesz�nk. M�r mindent el�k�sz�tettem.

– Ezt hogy �rted?

– �gy hogy egy ideig Okinav�n lesz�nk.

– Sz�val felv�gsz nekem az okinavai Haru hoteleddel?

– Sz�val m�g eml�kszel r�?

– Persze, hogy eml�kszem. �letem egyik legjobb kar�csonya volt amikor az orrom al� d�rg�lted, hogy az ap�d egy gazdag sz�lloda l�nc tulajdonosa – adtam egy nagy, cuppan�s puszit az arc�ra.

– �leted legjobb kar�csonya? – villantotta a leg�desebb mosoly�t.

– Igen, de nem att�l, hogy egy dr�ga sz�llod�ba vitt�l – hajtottam a fejem a v�ll�ra. – Hanem att�l, hogy veled lehettem �s rem�lem m�g sok ilyen kar�csonyom lesz.

– �des vagy Csingiling – puszilta meg a fejem. – Ha rajtam m�lik, akkor m�g nagyon, nagyon sokat kar�csonyozunk egy�tt.

– H�rmasban – hallottam a h�ts� �l�sr�l Pocky hangj�t.

– Pockyval is? – k�rdeztem Harut.

– Igen. A kis �r�k kukkol�val is – nevetett Haru.

– �n azt�n dehogy kukkolok – sz�vta fel mag�t Pocky. – B�r azt elismerem, hogy nem rossz a sr�c cs�p� mozg�sa – c�lzott Harura. – De Rai� m�g mindig jobb.

– �s azt te meg honnan tudod? – n�ztem h�tra r�.

Minoru hal�la ugyan megv�ltoztatta Pockyt �s engem is f�ldbe d�ng�lt rendesen. De az id� seg�tett �s a sr�cok is, nekem �s Pockynak is. Eleinte cs�ndes volt ugyan, s�t, szinte n�ma. Alig szolt hozz�m �s ha megjelent akkor is olyan volt mintha ott sem lett volna. De ahogy telt az id�, Pocky egyre t�bbet besz�lt �s sz�pen lassan kezd visszat�rt a r�gi �nmaga, ami nekem is j�t tesz.

– Sehonnan, csak nagyon j� a k�pzel�er�m – var�zsolt el� egy pockyt �s mosolyogva elfogyasztotta.

– Rossz vagy – fordultam �jra el�re.

– Mit mondott? – k�rdezte Haru.

Mi�ta Pocky visszat�rt, Haru mindig nagyon �rdekl�dik ir�nta, amit nagyon aranyosnak tal�lok, mert mindent tudni akar amit vele besz�lek.

– Csak a szok�sos – legyintettem. – Most �pp Rait szt�rolja.

– Pocky mi�rt szereted jobban Rait mint engem? – h�zta a sz�j�t.

– Azt nem mondtam, hogy jobban szeretem, csak hosszabb ideje ismerem. Mondjuk t�ged m�r l�ttalak puc�ran is – vigyorgott Pocky.

– �h, m�r megint perverzkedik – mondtam, l�tva Haru k�rd� tekintet�t.

– Bosszant, hogy � is l�t puc�ran mi? – vigyorgott Haru is.

– Ink�bb ejts�k a t�m�t. A l�nyeg az hogy mindkett�t�kkel egyenl�en perverzkedik.

– �n ezzel is megel�gszem – nevetett.

Az �t tov�bbi r�sz�ben zen�t hallgattunk �s az okinavai kiruccan�sunkr�l pr�b�ltam kifaggatni Harut, hogy mit tervez. Persze szinte semmit nem tudtam kiszedni bel�le, de viszonylag hamar meg�rkezt�nk Haru�khoz.

Nem igaz�n lepett meg, amikor egy nagy, eleg�ns, ugyanakkor modern h�zn�l �lltunk meg a kocsival. Egy hatalmas, vir�gokkal teli, �polt kert tartozott hozz�, egy csics�s sz�k�k�ttal. Az eg�szet nagy ker�t�s takarta el, ezzel t�vol tartva a nem k�v�nt vend�geket.

Haru az automata kapuhoz �llt a kocsival, ahonnan kik�vezett �t vezetett le egy gar�zsba. De csak ha t�l jutott�l az automata kapun, amit egy „Mag�nter�let, idegeneknek bel�pni tilos” t�bl�val d�sz�tettek. Haru megnyomott egy gombot a kapu mellett elhelyezett panelen �s v�rt.

– �dv�zl�m a Maita csal�d otthon�ban. B�rmit is akar r�nk s�zni, a l�tszat ellen�re cs�r�k vagyunk. Max egy-k�t ves�vel szolg�lhatok. De azok min�s�gi Maita ves�k – sz�lalt meg egy f�rfi hang a panel hangsz�r�j�b�l.

– Szia Arata. Haru vagyok – vette le a napszem�veg�t. – Beengedsz?

– H�t nem is tudom. K�rdezd az �jra telep�tett r�zs�kat �s a fel�j�tott sz�k�kutat.

– �g�rem j� fi� leszek – mosolygott a kamer�ba.

– Tavaly is ezt mondtad – �rkezett a vid�m hang a hangsz�r�b�l, majd egy pittyeg� hang ut�n kiny�lt a kapu.

– K�sz – villantott egy utols� mosolyt Haru, majd elindult a kocsival.

– Ki ez az Arata?

– Majd megl�tod – mosolygott sejtelmesen.

Haru nem ment le a gar�zsba, a k�ves �ton lefordult �s egyenesen a h�zba vezet� m�rv�ny l�pcs� el�tt parkolt.

– Az any�d ez�rt sz�t cseszi a fejed, hogy �jra sz�t cseszed a kertj�t – j�tt ki a h�zb�l egy Haruhoz hasonl� sr�c. B�r ennek a sr�cnak r�vid, fekete haja volt, vil�gosk�k szeme �s egy kicsit alacsonyabb volt Harun�l, de arcra valamennyire hasonl�tottak.

– Ez csak egy kis f� – sz�llt ki a kocsib�l Haru, �n pedig ut�na.

– Nekem ne magyar�zkodj. Majd any�dnak – v�gta zsebre a kez�t a laza, fekete meleg�t� nadr�gj�ba, amihez egy feh�r p�l�t vett fel, egy olyan felirattal hogy: „Nem l�ttam, nem hallottam semmit. �n itt sem vagyok.” Ehhez a szetthez pedig t�k�letesen ment az „Ut�lom a h�tf�ket” felirat� sz�rke mamuszos papucs.

– Biztos te vagy Shou – s�t�lt le a l�pcs�n. – �n Maita Arata vagyok Tudom, tudom. Ne is mondj semmit. Ugye mekkora sz�v�s ez a n�v? – mosolygott, felvillantva k�t aranyos g�dr�csk�t az arc�n, ami viszont nincs Harunak.

– Igen, el�gg� – v�laszoltam �szint�n.

– Az unokates�m – tette hozz� Haru.

– Tetszik a sr�c – n�zett Harura, mik�zben r�m mutatott.

– Neked csak ne tetsszen – indult el a l�pcs�h�z, de semmi vereked�si vagy megf�leml�t�si sz�nd�kkal. Egyszer�en csak be akart menni.

– Nyugi, nem vagyok meleg. Ezt te is tudod. B�r r�lad is ezt hitt�k eg�szen mostan�ig – tette hozz�.

– Ez m�s.

– Ha te mondod – vont v�llat. Nem �gy n�zett ki mint aki k�l�n�sebben izgat a t�ma.

– Any��k?

– Elmentek. Az egyiknek �zleti �gy, a m�siknak meg a parti ut�munk�latai. Tippelj, hogy kinek melyik. Most csak �n vagyok itthon – nyitotta ki nek�nk az ajt�t. – Vigasztalom any�dat a jelenl�temmel, hogy legal�bb az egyik Maita gyerek itthon legyen.

– Ez f�jt – d�rzs�lte meg a mellkas�t Haru. – Sz�val helyettem is k�lt�d a Maita vagyont?

– �gy van – v�gta r� vid�man, mik�zben beterelt minket a nagy el�szob�ba, amit�l megint csak a sz�mat t�tottam. – Nekem ez a szakm�m. Ez is egy �letc�l. R�ad�sul az a sok p�nz, meg minden m�s �gyis a kett�nk�. Mi�rt ne k�lten�m a saj�t r�szem?

– Arata az ap�m testv�r�nek egyetlen pici fia – adott gyors magyar�zatot Haru, k�rd� tekintetemre.

– Ahogy te is az egyetlen vagy – s�t�lt a nappaliba ahol gyorsan le is dobta mag�t a b�zs b�rkanap�ra. – Ha j�l hallottam Shou, grafikusnak tanulsz. Ugye?

– Igen.

– Az kir�ly. Egyszer �n is megpr�b�lkoztam vele, de hamar meguntam, ut�na mentem jogot tanulni, azt�n ahelyett meg mentem ink�bb pinc�rnek, ahelyett meg menedzsernek tanultam k�s�bb �s miut�n azt is meguntam...

– Lel�pett egy id�re Franciaorsz�gba, „tanulm�nyi �tra” – mutatta az id�z� jeleket Haru, Arata szav�ba v�gva.

– Huh...ez el�g... – kerestem a szavakat, de erre semmi j� nem jutott az eszembe.

– Mozgalmas mi? – mosolygott r�m.

– Igen, az.

– Na �s milyen volt a tanulm�nyi �t? – �lt le az egyik fotelba Haru.

– El�gg� tanuls�gos. R�j�ttem, hogy a francia l�nyok nem tudnak franci�zni �s rosszul massz�roznak. Vagy legal�bbis nem �gy, ahogy �n szeretem – ejtett meg egy sejtelmes mosolyt.

– Gyere Csingiling. �lj csak le, nem harapunk – h�zott a mellette l�v� fotelbe. �n pedig engedelmesen, de szem forgatva a h�lye mondat�t�l, le�ltem a m�sik fotelba.

– Csingiling? Ez aranyos.

– Mi�ta vagy itt? – k�rdezte Haru.

– Nem igaz�n tudom – gondolkodott el. – Azt hiszem akkor j�ttem ide, amikor utolj�ra itt volt�l. Ap�d sz�linapj�n.

– Az tavaly augusztusban volt – v�gott Haru d�bbent k�pet. – Az m�r majdnem egy �ve volt! – l�tszott rajta, hogy ez lesokkolta.

– Ja, el�g ritk�n j�rsz haza, tudtad? – d�nt�tte oldalra a fej�t.

– Komolyan itt cs�velsz m�r majdnem egy �ve? – nevetett Haru.

– Valakinek be kell t�ltenie azt az icike-picike �rt, amit magad ut�n hagyt�l.

– Nagyon rendes vagy.

– Ezt nagyon j�l l�tod. Mellesleg egy szavad sem lehet. A szob�dhoz egy ujjal sem ny�ltam.

– Ezer h�la �rte.

– Am�gy k�rtek valamit inni vagy enni? – d�lt el�re, ugr�sra k�szen.

– �n csak inni valamit – v�laszoltam. – Akkor gyere velem. Ha m�r elindultunk, akkor k�rbe is vezetlek. Valakinek kell, ha m�r a h�z ura ilyen rohadt lusta – mutatott Harura, aki �pp k�sz�lt bekacsolni a tv�t.

– Most te vagy a h�z ura. Sz�val szolg�lj csak ki minket – �t�lt a kanap�ra �s felpakolt l�bakkal tvzett.

– H�t j� – tette �jra zsebre a kezeit. – Te k�rsz valamit?

– Egy szendvicset.

– El�re sz�lok, hogy m�g van egy �ra a partiig �s ott azt�n lesz kaja d�givel �s finomabb mint az a szendvics amit �n �ssze dobhatok.

– T�nyleg – pattant fel. – Meg kell n�znem, hogy fent vannak e az �lt�nyeink.

– J�, addig mi elh�ztunk. Na gyere Shou – tette a v�llamra a kez�t Arata �s elk�s�rt a konyh�ba.

Az eg�sz berendez�s hasonl�tott Haru�k sz�llod�j�nak a Maita lakoszt�ly�ra, ahol Haruval kar�csonyoztunk. B�r ez a h�z nagyobb volt �s nem �gy n�zet ki mint egy fah�z, �s a berendez�s is sokkal m�sabb volt, m�g a fah�zban modern b�torok �s st�lus volt, itt sokkal eleg�nsabb volt minden. R�ad�sul a nappali sem volt tele j�t�kokkal mint ott.

– Mit k�rsz inni? – l�pett egy szekr�nyhez Arata, amiben �veg tart� polcok voltak. El�g sokf�le �d�t� volt ott.

– Mindegy.

– H�t j� – vett ki egy �veg col�t. – Akkor itt a meglepi.

Miut�n kit�lt�tte nekem egy poh�rba �s tett bele jeget is, neki l�tott Haru szendvics�nek.

Ezut�n eltelt egy-k�t csendes perc, m�g �n a konyhapult melletti sz�ken �lve n�ztem, hogy mit csin�l �s k�zben ittam az �d�t�m. Gondolkodtam besz�dt�m�kon, de semmi j� nem jutott eszembe. Szerencs�re Arata megt�rte a jeget.

– Ti Haruval hogy is ismerkedtetek meg? El�ttem ez m�g t�k hom�ly.

– Egy szob�ba ker�lt�nk a koleszban.

– Kik�sz�tett mi? – mosolygott r�m. – �n m�r csak tudom, hogy milyen elviselhetetlen szobat�rs. Egy bentlak�sos �ltal�nos suliba j�rtunk �s ott voltunk szobat�rsak. Mondjuk akkor m�g nem t�lt�tt ennyi id�t a f�rd�szob�ban, mint most azzal a hossz� haj�val.

– Igen – nevettem, mert nagyon is igaza volt. – Az elej�n el�g neh�z volt vele. De most m�r nagyon j�l megvagyunk.

– �s most mi lesz, hogy � Ausztr�li�ba megy, te meg suliban maradsz? Egy�tt maradtok, nem?

– De...gondolom – v�laszoltam kiss� bizonytalanul. – Mi igaz�b�l....m�g nem besz�lgett�nk err�l.

– Nem? – el�gg� meglepettnek l�tszott. – Mondjuk nincs is nagyon mit besz�lni ezen. Ha nem akarna t�vkapcsolatot akkor nem hozott volna ide �s nem vinne el romantik�zni a sz�llod�j�ba.

– Igaz, de az�rt �n m�g besz�lek majd vele.

– Basszus – nevetett. – Csak �t percre hagyott minket kettesben �s m�ris int�ztem neki egy komoly besz�lget�st. Biztos kapni fogok �rte.

– Nem hiszem. Nem veszekedni tervezek vele, hacsak nem tudsz olyat mondani.

Olyan fejet v�gott mint aki elgondolkodik a dolgon.

– Nem. Semmi olyan nem jut eszembe ami�rt leszedhetn�d a fej�t.

– Rem�ltem is.

– �s �n is – l�pett be a konyh�ba Haru. – Anyu�k mikor j�nnek haza?

– Nem j�nnek – tolta Haru el� a k�sz szendvicset. – A partin tal�lkozunk majd.

– K�szi – �lt le � is a pulthoz, hogy neki l�sson a szendvics�nek.

– Gyere Shou – h�zott mag�val Arata. – M�g Haru t�mi a k�p�t, k�rbe vezetlek ahogy egy j�l nevelt fi�hoz illik. Az pedig ott a ellenp�lda – mutatott a k�sz�br�l Harunak, amire Haru v�lasz egy k�z�ps� ujj volt.

Arata kedvesen megmutatta a h�znak minden egyes n�gyzetcentim�ter�t �s k�zben j�l elsz�rakoztatott.

– Ez itt pedig egy nagy adag tini agymen�s �s tesztoszteron bomba ut�ni romhalmaz – nyitotta ki az utols� ajt�t a folyos�n. – Vagy is Haru szob�ja, ami m�r egy j� ideje itt �ll Harutlanul.

A kolesz szob�nk �s e k�z�tt a szoba berendez�s k�zt, csak annyi volt a k�l�nbs�g, hogy a plafon teli volt poszterekkel, meg t�bb volt a hangszer. De ami a legmeglep�bb volt az az, hogy egy mini zongora is volt ott.

– Haru tud zongor�zni?

– Aha. Meg git�rozni, fuvol�zni, heged�lni meg asszem egyszer egy csaj miatt elkezdett dobolni is, hogy bev�g�djon, de hamar feladta a dobot meg a csajt is – magyar�zta unottan. – Sok hobbija van.

– Neked meg sok szakm�d – nevettem.

– Na ebben legal�bb hasonl�tunk – mosolygott r�m, majd megfordult �s egyb�l felcsillant a szeme. – Nah�t! Te meg itt vagy? J�tt�l megn�zni a gazdit?

El�sz�r nem �rtettem, hogy kihez besz�l, de amikor megl�ttam a kis sz�r�s fejet az ajt� sz�l�n�l �s a k�v�ncsi z�ld szemeket, r�gt�n le esett, hogy nem vagyunk egyed�l.

– Shou, bemutatom neked a macsk�mat Kisd�g-�t – emelte fel a macsk�t, ami az ajt� mellett m�g picinek t�nt, de ahogy a kez�be vette, felt�nt, hogy Kisd�g nem is annyira kicsi.

– Ez milyen fajta macska?

– Kisd�g egy Ashera macska. Az �zsiai leop�rd macska �s az afrikai szerv�l kever�ke – magyar�zta, l�tva az �rtetlen arcom. – Ez�rt ilyen hossz�ak a l�bai �s magas, meg h�t h�ly�n n�z ki na, de dr�ga �s men� – nevetett a v�g�n.

– Szerintem sim�n meg tudna enni egy kisebb kuty�t – n�ztem a macsk�t, aki gy�moltalanul n�zett vissza r�m. – Megsimogathatom?

– Persze – tartotta fel�m. – Nem esz meg.

– Mi�rt Kisd�g a neve? – simogattam a puha bund�j�t.

– Mert egy kis d�g – fintorgott Arata. – �lland�an a cip�mbe szarik. Sz�t r�gcs�lja, meg karmolja a b�torokat, lepisili a laptopom �s szeret idegenek �l�be h�nyni. Sz�val ha teheted, akkor ne vedd az �ledbe, b�rmennyire is k�redzkedik. Ritka kis szem�t tud lenni.

– Pedig olyan �rtatlan pofija van – simogattam a f�lecsk�it.

– Mondom �n, hogy megt�veszt�! Az egyik pillanatban m�g cuki, a m�sikban meg m�r ott a h�ny�s az �ledben. Ja �s m�ltkor haza hozott egy ty�kot. �rted? Egy kicseszett nagy ty�kot! H�t azt hittem lepet�zek amikor el�m pakolta.

– Mit v�rt�l? – nevettem. Egy ragadoz� �llattal kevert cica. Term�szetes hogy van vad�sz �szt�ne. Igaz�b�l minden cic�nak van, csak a legt�bb cica maximum egy egeret hoz haza.

– Ink�bb egy eg�r, mint egy ty�k. Azt se tudtam mit kezdjek vele – nevetett � is.

Egy ideig elbesz�lgett�nk a cic�r�l, k�zben m�r �t is ker�lt az �n kezembe �s a nappaliba menet v�gig simogattam.

– Az micsoda? – n�zte Haru a cic�t amikor letettem el� a nappaliba.

– � Kisd�g. Arata cic�ja.

– Annyira tipikus hogy van neki Ashera macsk�ja.

– Honnan tudtad, hogy Ashera? Ez olyan gazdag dolog, hogy felismered az ilyeneket, vagy mi? – nevettem.

– Nem – nevetett � is. – Csak eml�kszem, hogy tavaly any�m ezt magyar�zta, hogy milyen sz�p egy ilyen cica, csak t�bb h�napos v�r�lista van r�.

– Anyuk�d szereti is Kisd�g�t, legyen ak�rmekkora bunk� – csatlakozott hozz�nk Arata. – Egy�bk�nt meg mi az a duma, hogy tipikus, hogy nekem van egy Asher�m?

– Az hogy mindig van valami agymen�sed. �vekkel ezel�tt te volt�l a s�lymos sr�c. Azt�n meg kicsivel k�s�bb m�r egy gep�rddal ment�l vad�szatra Sza�d Ar�bi�ba egy p�r arabbal. Na �s el�tte kinek volt egy kis majma? H�t nem nekem.

– J�, de ez most egy cica.

L�tszott Arat�n, hogy bosszantja amit Haru mond.

– A vil�g egy legdr�g�bb cic�ja – simogatta meg Kisd�g�t, aki id� k�zben kim�szott a karjaimb�l �s Haru l�baihoz d�rg�l�z�tt, majd nem sokkal k�s�bb, m�r ott �lt az �l�ben.

– Haru, nem szabad hogy... – �pp k�sz�ltem figyelmeztetni Kisd�g �rnyoldal�ra, a kis rossz szok�s�ra, de Arata bel�m fojtotta a sz�t egy int�ssel.

– A f�lein�l nagyon szereti ha simogatod.

– Szerencs�tlen kis �llatka, a te szesz�lyes �letednek van kit�ve – simogatta m�r a f�leit Haru, majd r�m n�zett. – Fent vannak az �lt�ny�k az �gyon.

– Tudom, l�ttam a k�t ruha zs�kot.

– �s tetszik? – el�gg� meglepett k�pet v�gott.

– Nem tudom. M�g nem l�ttam. Mi�rt? – n�ztem �t �sszeh�zott szemekkel, kiss� gyanakodva.

– Csak k�rdeztem – vont v�llat. – Nem nagy cucc. J�l n�z ki, illik hozz�d – pr�b�lkozott egy mosolya, de ez ink�bb volt fintor mint mosoly.

Gyorsan h�tat ford�tottam neki �s felsiettem a szob�j�ba. Odafent a k�t ruh�s zs�k ugyan �gy fek�dt az �gyon.

Kinyitottam az egyiket, de abban egy sz�p fekete �lt�ny volt, ami a m�ret�t tekintve biztos nem az eny�m volt. A m�sikat kinyitva meg egy f�rtelmet tal�ltam. Lesiettem vele Haru�khoz �s f�lig meddig lenyelve a k�ts�gbees�sem, d�h�sen el� toltam az �lt�nyt.

– Ez meg mi?

– H�t �...Csingiling ez nem is rossz. N�zd a j� oldal�t. Legal�bb menni fog a boxeredhez – pr�b�lkozott egy biztat� mosollyal, de megint fels�lt.

Kisd�g pedig ezt a pillanatot v�lasztotta, hogy megmutassa Harunak, hogy mi�rt is kapta ezt a nevet. El�sz�r csak olyan halk hangot lehetett hallani, mint amikor a macsk�k k�sz�lnek felk�h�gni valamit, majd a hangos placcsan� hangot, amikor a macska kaja egy j� nagy r�sze Haru ruh�j�n landolt.

– Basszameg! – pattant fel Haru.

– K�sz�n�m Kisd�g – mosolyogtam h�l�san a cic�ra, ahogy Arata is.

                                                            *

Egy �r�val k�s�bb....

A k�t sz�rnyas, eleg�nsan faragott, hatalmas ajt�hoz h�zott �s m�g miel�tt benyitott volna, nyugtat�an r�m mosolygott.

– Ne idegeskedj, hamar t�l lesz�nk rajta, azt�n pedig egy h�tig csak ketten lesz�nk.

– Meg�g�red?

– Igen – adott egy gyors puszit a hal�nt�komra, majd kinyitotta az ajt�t �s felt�rult el�tt�nk a hatalmas termet elfoglal� embert�meg, akinek a tekintete hirtelen mind rajtunk �llapodott meg.

– Hogy is volt az hogy csak p�r tucat ember? – suttogtam Harunak. – Itt vannak vagy sz�zan.

– Lehet anya kicsit t�lz�sba esett – Haru is el�g meglepettnek l�tszott. K�zben az eleg�ns nagytermet halk szalonzene t�lt�tte be �s m�g mi kiss� leblokkolva �lltunk az ajt�ban, megjelent egy r�vid, fekete haj�, v�kony, barna szem� n�, egy visszafogott v�r�s kokt�lruh�ban.

– Haru – �lelte meg a n� Harut.

Miut�n jobban megn�ztem r�gt�n leesett, hogy � lehet Haru anyuk�ja. El�gg� hasonl�tott a szem�k sz�ne �s form�ja, a hajuk sz�ne �s Haru �r�k�lte az anyuk�ja sz�p mosoly�t is.

– Biztosan te vagy Shou – fordult hozz�m, miut�n elengedte Harut. – J�l �ll neked a s�rga – igaz�totta meg a csokornyakkend�m.

– K�sz�n�m – viszonoztam a mosoly�t.

– �n Maita Hisa vagyok – mutatkozott be. – M�r nagyon v�rtam, hogy v�gre tal�lkozzunk.

– �n is.

– Anya, nem kellett volna ilyen nagy banz�jt csapni miattunk – n�zett k�rbe Haru, amikor m�r Hisa kicsit bentebb terelt minket a terembe.

– M�r hogy ne kellett volna. Hiszen siker�lt a vizsg�d, olyan hossz� id� ut�n haza l�togatsz �s m�g a helyes bar�todat is magaddal hozod. Ez pontosan h�rom ok arra hogy banz�jt csapjak, ahogy te mondtad. R�ad�sul �gy legal�bb ap�dat is elr�ngatom egy kicsit az �r�asztalt�l. Szinte m�r a sz�k�hez n�tt a feneke – cs�v�lta a fej�t rosszall�an.

– T�nyleg, apa hol van?

M�g �k elbesz�lgettek �s egy kicsit k�rbe n�ztem. El�g sok volt az �lt�ny�s gazdag, legink�bb a pinc�r sr�cokkal tudtam azonosulni, akik fel al� rohang�ltak pezsg�s t�lc�kkal a kez�kben.

– Gyere Csingiling – fogta meg a kezem Haru. – Bemutatlak ap�mnak is.

K�vettem �t, k�zben �szre vettem, hogy Arata k�zeledik fel�nk egy vil�gosk�k �lt�ny szettben. � nem vel�nk j�tt ide, �gy nem is l�ttam, hogy mit vesz fel, de meglep� m�don rohadt j�l �llt neki az a k�k, ment a szemsz�n�hez. Viszont a felzsel�zett t�sis haj�val �s ezzel a szettel, eg�szen olyan hat�st keltett mint egy nagyon divatos meleg sr�c.

– L�ttam tal�lkozt�l His�val – karolt bel�m, tov�bb haladva vel�nk. – Egy anyucin t�l vagy �s most j�n az apuci.

– Mi�rt van az az �rz�sem, hogy te �lvezed ezt?

– Mert �lvezem is – vigyorgott. – Szeretek mindennek a k�z�ppontj�ban lenni �s ez egy nagy dolog. Nem minden h�ten hoz haza Haru egy sr�cot.

– Szerinted nem fog b�rni az apja? – hajoltam hozz� k�zelebb �s v�gig olyan halkan besz�ltem hozz�, hogy Haru ne halljon minket.

– �n ilyet nem mondtam – r�zta meg a fej�t. – Nyugalom. Nem fog senki sem megenni.

– Te k�nnyen mondod.

– �h dehogy – szolt k�zbe Haru. – Arata a csal�d fekete b�r�nya. Sz�val csak akkor kell idegeskedned ha Arat�n is t�l tudsz tenni, az viszont szinte lehetetlen �s ismerve t�ged, tudom, hogy semmi olyat nem tudsz csin�lni ami fel�l m�ln� az � h�lyes�geit.

– Sz�vesen – kacsintott r�m Arata.

Haru apj�t egy komoly �lt�ny�s emberek t�rsas�g�ban tal�ltuk meg a terem m�sik v�g�ben. �pp egy t�rt�net kell�s k�zep�n tartott az egyik id�sebb f�rfi, amikor meg�lltunk a t�rsas�gn�l.

– H�t itt a fiam – l�pett Haruhoz mosolyogva az apja. Kicsit meglepett hogy Haru szinte csak magass�gra hasonl�tott az apj�ra, b�r valamennyire �r�k�lte a von�sait is. De vil�gosabb barna haja �s s�t�tbarna szeme er�sen el�t�tt Haru�t�l. Nem csoda, hogy �t is szerett�k a n�k, mint ahogy a fi�t is, mivel mindketten j�l n�ztek ki. De az apja ugyan olyan kedves, mosolyg�s ember volt mint az anyja.

– Emberek, ez a sr�c – karolta �t Haru v�ll�t. – Sikeres vizsg�t tett �s olyan tehets�ges �s okos, hogy nem is lehetn�k r� b�szk�bb – h�zta ki mag�t, ahogy egy igaz�n b�szke apa tenn�.

– K�sz�n�m apa, de semmi sz�ks�g nem volt egy ekkora partira – mosolygott szer�nyen Haru.

– Any�d megmondta el�re, hogy ezt fogod mondani.

– Viszont ha m�r �gy tal�lkozunk, akkor bemutatom neked Shout.

– Rajta sz�szi – hallottam Arat�t. – Csak laz�n.

– Sz�val te lenn�l az a h�res Hideki Shou – ny�jtott kezet Haru apja. – �n Maita Nobu vagyok. Haru m�r nagyon sokat mes�lt r�lad �s �szinte r�szv�tem a bar�tod miatt �s ut�lag is bocs�natot k�rek a fiam nyers modora miatt. Tudom, hogy nem indult valami z�kken� mentesen a kapcsolatotok, de a v�gkifejlet a l�nyeg.

– K�sz�n�m – ny�gtem ki kiss� meglepetten.

– Rem�lj�k a te vizsg�d is j�l siker�l majd �s Haru meglephet egy ugyan ilyen partival. Hisa �lvezn�, hogy szervezkedhet – ny�jtott �t nekem egy pezsg�s poharat.

– Azt �n is rem�lem, de nem sz�ks�ges nekem egy ilyen nagy parti. Hossz� t�von nem szeretem a nagy reflektorf�nyt – vallottam be.

– Akkor majd egy k�z�s �nnepi vacsora. Ez a minimum Harut�l ha m�r annyi rosszas�got csin�lt r�gebben – k�ld�tt fel� egy eln�z� mosolyt.

M�g miel�tt b�rmit mondhattam volna a szemem megakadt egy ismer�s arcon. Egy pillanatra a sz�vem is meg�llt, amikor tudatosult bennem, hogy Nobu bar�tai k�zt ott van Rai apja is. El�sz�r csak a szigor� z�ld szemeket pillantottam meg, majd amikor fel� kaptam a tekintetem, m�r tiszt�n l�ttam azt az arcot ami mintha csak Rai id�sebb �s morcosabb m�sa lett volna. Ha Rai apj�nak nem lett volna v�llig er� fekete haja, azt hinn�m, hogy Rai az.

L�tszott az arc�n, hogy � is felismert engem, vagy legal�bbis a pillanatnyi meglepetts�g �tsuhan�sa az arc�n erre engedett k�vetkeztetni. Amikor kicsi voltam, n�ha �tj�rtam Raihoz j�tszani �s akkor sokszor tal�lkoztam a sz�p anyuk�j�val �s az apuk�j�val, aki akkor m�g nem volt ennyire...ennyire k�sz�v�. R�gen m�g sokat mosolygott �s ha akadt ideje akkor j�tszott is Raival, r�ad�sul szamur�j harci technik�kat tan�tott neki bizonyos napokon, amit m�g � is az � apj�t�l tanult. Ez olyan ap�r�l fi�ra sz�ll� dolog volt a Harada csal�dban, mivel szamur�j felmen�kkel b�szk�lkedhettek, amire Rai nagyon is b�szke volt, ahogyan a t�bbi Harada is. De Rainak ez csak addig tartott, m�g nem az apj�nak egyre kevesebb ideje jutott r� �s a sok munka meg minden m�s, abb�l a mosolyg�s, kedves apuk�b�l, ezt a sz�r�s tekintet�, szigor� f�rfit csin�lta.

– Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk �jra tal�lkozni Shou – t�rte meg a jeget.

– �n sem – �rtettem vele egyet. – Igaz�b�l �n azt sem gondoltam volna, hogy �jra tal�lkozni fogunk e m�g.

– Igen, el�g sok id� telt el.

– Raival j�rok egy iskol�ba.

Nem mondott semmit, m�g csak arc izma sem rend�lt.

– � is most vizsg�zott le – egyszer�en nem b�rtam magamban tartani. Bosszantott, hogy ennyire k�z�mb�s Rai ir�nt.

– � lenne... – hajolt hozz�m Haru.

– Igen – v�laszoltam a ki nem mondott k�rd�sre. – Haru bemutatom neked Rai apj�t, Harada Raident.

– �r�l�k, hogy megismerhetem – ny�jtott neki kezet Haru, amit Raiden el is fogadott, b�r nem t�l lelkesen. – Egy band�ban git�rozom Raival. A fia egy nagyon j� git�ros.

Erre Haru jutalma egy h�v�s b�lint�s volt.

– �r�l�k, hogy legal�bb valaki haszn�t veszi annak a haszontalan dolognak amire a fiam fej�t adta.

Na ett�l Haru mosolya is leolvadt az arc�r�l, Nobu�val egyetemben.

– Ak�rmit is mondasz Raiden, �n �r�l�k, hogy a fiam azt csin�lja amihez �rt �s amit szeret – pr�b�lta menteni a helyzetet Nobu.

– �gy hallottam, hogy a fiad kiv�l� tanul� �s nagyon j� �rz�ke van a nyelvekhez. Igaz ez Haru? – n�zett r� Raiden.

– Igen – b�lintott Haru.

– H�ny nyelven is besz�lsz?

– Az anyanyelvemen k�v�l m�g m�sik h�rom nyelven. Angolul, koreaiul �s franci�ul – v�laszolta Haru.

– Micsoda vesztes�g – cs�v�lta a fej�t Raiden, majd egy sz� n�lk�l elhagyta a t�rsas�got.

– �s �n m�g azt hittem, hogy az �n ap�m t�l szigor� – t�rte meg a Raiden t�voz�sa ut�n be�llt p�r perces cs�ndet Arata.

– Ne is figyeljetek r� – legyintett Nobu, �jra mosolyogva. – Nem mindenki tudja �rt�kelni azt amit az isten arany t�lc�n tesz le el�. �n tudom �rt�kelni a fiamat �s a fene m�d rossz unoka�cs�met – c�lzott Arat�ra.

– K�sz�n�m – hajolt meg kiss� Arata.

– � pedig majd megtanulja �rt�kelni, vagy el�bb vagy ut�bb – fejezte be a mondand�j�t.

– F�l�, hogy egy�ltal�n nem fogja �rt�kelni Rai egyetlen l�p�s�t sem – h�ztam a sz�m.

– Nem csoda, hogy Rai olyan, amilyen. �n sem lenn�k kedvesebb ha egy ilyen ap�m lenne – n�zett Raiden ut�n Haru.

M�g elbesz�lgett�nk egy kicsit Haru apj�val �s megismerhettem Arata apj�t is, aki szint�n nagyon j� fej volt. Majd kicsivel k�s�bb bejelentett�k, hogy k�sz a vacsora �s mindenki f�radjon �t a m�sik terembe ahol. Vacsor�n�l Haru apja k�sz�nt�t mondott egy sz�p besz�ddel, amit minden vend�g megtapsolt �s �k is gratul�ltak Harunak.

Az �tkez�s is olyan j� hangulatban telt el, f�leg hogy k�rbe vett a Maita csal�d. Haru �s Arata k�z� lettem �ltetve, sz�val nem unatkoztam. Haru apja v�gig vicces t�rt�netekkel sz�rakoztatott mindenkit, Hisa pedig k�rd�sekkel bomb�zott.

Vacsora ut�n, amikor Haru elugrott Arat�val a mosd�ba, k�v�ncsian p�szt�ztam a t�meget, h�tha �jra megl�tom Rai apj�t, de helyette valaki m�s tal�lt meg engem.

– Mondta Raiden hogy itt vagy, de ebben a t�megben olyan neh�z b�rkit is megtal�lni – hallottam az ismer�s n�i hangot a h�tam m�g�l.

Gyorsan megfordultam �s nem b�rtam nem mosolyogni amikor Rai anyuk�ja �llt el�ttem. Nagyon r�gen nem l�ttam, de ahogy �t n�ztem, �gy t�nt mintha azok az �vek csak napok lettek volna a sz�m�ra. M�g mindig nagyon sz�p volt �s �gy l�tszott r� egy�ltal�n nem hatnak az �vek. Mosolyg�s barna szemeivel meleg szeretettel n�zett r�m, ahogyan mindig is. Ugyan olyan hossz�, csillog� fekete haja volt �s karcs� alakj�t egy eleg�ns, cseresznyevir�gos ruh�ba b�jtatta.

– El sem hiszem, hogy �jra tal�lkozunk – �lelt gyorsan mag�hoz. – �s milyen nagy fi� lett�l – n�zte az arcom, amint egy kicsit eltolt mag�t�l. – Nagyon j�l festesz Haru mellett.

– K�sz�n�m – m�r szinte f�lig �rt a sz�m. – Nagyon �r�l�k, hogy �jra tal�lkozunk. De nem gondoltam volna, hogy pont itt.

– H�t igen – engedett el. – Raiden �zleti t�rsai k�z�tt van a Maita csal�d is �s �n el�g j�ban vagyok His�val. Hallottam is, hogy Haru p�rja egy mosolyg�s, sz�ke fi�, de �lmomban sem gondoltam volna arra hogy te lehetsz az – sim�tott ki egy k�sza tincset az arcomb�l, ahogy az any�k szokt�k igazgatni a fi�k k�lsej�t, majd egy szomork�s mosollyal folytatta: – Hogy van Rai? �r�lt neked hogy egy iskol�ba j�rtok, ugye? Akkor � is megy most Ausztr�li�ba? – z�d�totta r�m a k�rd�seit.

– � j�l van – v�laszoltam azonnal. – Igen, � is �r�lt neki, hogy �jra tal�lkozunk �s igen, � is megy Ausztr�li�ba, de egyszerre szeretne menni �s maradni is.

– Mi�rt?

Sajn�ltam Kaorit. � mindig nagyon oda volt Rai�rt �s mindig t�r�d�tt vele, ahogyan Rai nagyb�tyja is Yasuo. De mi�ta Raiden �ssze veszett Raival, szinte el lettek tiltva egym�st�l. Rai alig besz�l az anyj�val, csak �nnepekkor tal�lkoznak igaz�n. Yasuo pedig csak a h�tt�rb�l egyengette tov�bb Rai �tj�t ha arra volt sz�ks�g.

– Van egy bar�tja, Seiko, akit szeret. De Seiko nem tud most vele menni Ausztr�li�ba �s emiatt kicsit...hogy sz�pen fogalmazzak neh�z a sz�ve.

– Mes�lte nekem kar�csonykor, hogy van ez a fi� – b�lintott, meg�rtve a helyzetet. – Rem�lem m�g miel�tt elutazik hazal�togat hozz�nk – ejtett meg egy �jabb szomork�s mosolyt.

– Biztosan. Nem hinn�m, hogy elmenne an�lk�l, hogy elk�sz�nne t�led – pr�b�ltam vigasztalni, de nem sokra mentem.

– Nagyon �r�ln�k neki, ha haza j�nne egy kicsit – sim�totta le a ruh�j�t, igazgatva a nem l�tez� r�ncokat rajta. – �s ez a Seiko...j� hozz�? M�rmint...ugye � is szereti Rait?

– Igen – v�gtam r� hevesen b�logatva. – Seiko �s Rai nagyon j�k egy�tt �s azt hiszem Rainak pont r� van sz�ks�ge.

– Akkor j� – �gy l�tszott ez megnyugtatta. – De annak is �r�ln�k ha te is megl�togatn�l minket Raival – sim�tott v�gig a karomon kedvesen.

– Amint tudok elmegyek �s magammal viszem Rait is – nyugtattam meg �jra, komolyan gondolva minden szavam.

– Nagyon rem�lem is – mosolygott r�m �szint�n. – Nekem viszont most mennem kell. �pp t�vozni k�sz�lt�nk. De nektek tov�bbi j� sz�rakoz�st �s vigy�zz magadra – puszilt meg b�cs�z�sk�ppen.

Miut�n elk�sz�nt�nk �s � t�vozott p�r perc m�lva Haru �s Arata l�pett hozz�m.

– Nah�t, nah�t – n�zett Rai anyja ut�n Arata. – Ki volt ez a sz�p n�?

– Rai anyuk�ja.

– � Rai anyja? – k�rdezte, kicsit d�bbenten Haru.

– Ha nem �gy lenne, nem mondan�m.

– Hogy hogy itt vannak Rai sz�lei? – l�tszott Harun hogy nem �rti az eg�szet.

– Az ap�d �zlett�rsa Rai apj�nak.

– Micsoda v�letlenek – itta ki az utols� korty pezsg�j�t is Arata, majd lepasszolta az �res poharat az �ppen arra j�v� egyetlen pinc�rnek. – Ki is az a Rai?

                                                        *

A parti ut�n f�radtan est�nk haza Haru�k h�z�ba. Hisa m�g szinte k�rbe ugr�lt minket, hogy nem vagyunk e m�g �hesek, meg k�r�nk e b�rmi m�st. De miut�n Haruval biztos�tottuk r�la, hogy most csak alv�sra van sz�ks�g�nk, � is nyugodtan elvonult a szob�j�ba pihenni, ahogy mi is.

– M�g szerencse, hogy neked mindenhol ilyen nagy �gyad van – fek�dtem be Haru mell�.

– Mert nem akarn�l hozz�m b�jva aludni? – �gy csin�lt mint aki mindj�rt bev�gja a durcit.

– Nem, hanem mert �gy k�nyelmesen elf�r�nk �s nem... – amint meghallottam az ajt� nyikorg�st, r�gt�n bel�m fagyott a sz�. – Te is hallottad?

Egy s�t�t szob�ban nem �pp nyugtat� dolog ilyet hallani.

– Mes�ltem m�r neked a h�zi szellem�nkr�l? – a hangj�n is hallani lehetett, hogy j�kedv�ben van.

– Ne h�ly�skedj m�r – sz�ltam r�, majd ijedten Harura ugrottam, amikor meg�reztem, hogy az �n oldalamon kiss� bes�pped az �gy.

– Mi a baj? – nevetett Haru.

– Valami felm�szott az �gyra – pr�b�ltam kivenni a s�t�tb�l b�rmilyen alakot, de egyszer�en nem ment.

– V�rj csak – Haru kiny�jtotta a kez�t, majd nem sokkal k�s�bb egy sz�r�s valamit tartott a kez�be. – Ez csak Kisd�g.

– Baszki – szor�tottam a d�b�rg� sz�vemre a kezem. – Arata azt nem mondta, hogy szereti az emberekre hozni a fr�szt.

– Aranyos cica ez, csak h�lye ember kez�ben h�ly�re van nevelve – simogatta a cic�t.

– Na j�l van – m�sztam vissza a saj�t t�rfelemre. – �n alszom, mert hulla vagyok. Majd tedd ki a cic�t ha v�gezt�l.

– J�.

P�r perc ut�n, m�r f�l�lomban szuszogtam, amikor meghallottam az ismer�s loccsan� hangot, majd Haru ki�lt�s�t.

– Arataaaa!!!!!

                                                             *

M�snap reggel Seiko�kn�l....

– J� reggelt nyuszika – �bresztgetett Rai

�bred�s helyett, ink�bb �tfordultam a m�sik oldalamra.

– Kelj fel. Van egy kis dolgunk – pr�b�lkozott tov�bb. – Gyer�nk Bibiri-kun, k�pes vagy r� – majd �desen elkezdte puszilgatni a nyakam.

– Bibiri-kun.

– Hogy gondolhatod, hogy felkelek amikor ilyen aranyosan pr�b�lsz felkelteni? – mosolyogtam csukott szemekkel.

– Mert olyan sz�pen k�rlek – d�rg�lte az arc�t a v�llamhoz. – De ha nem kelsz fel akkor, le�ntelek v�zzel �s azt egyik�nk sem akarja igaz�n. Te az�rt nem, mert akkor vizes leszel �s morci, �n meg az�rt nem mert akkor vizes leszel �s kurva morci. Sz�val tedd meg nekem, hogy felkelsz most.

– Mi�rt?

– Mert id�pontunk van �s ha elk�s�nk az el�g szar lesz.

Er�t vettem magamon �s morogva felkeltem: – A faszom bel�d meg a h�lye id�pontodba.

– �n is szeretlek – vigyorgott a k�pembe, majd adott egy nagy cuppan�s puszit. – A konyh�ban tal�lkozunk – azzal kiment a szob�b�l, egyed�l hagyva az �jjeli szekr�nyre k�sz�tett k�v�mmal.

H�t legal�bb ezt megtette nekem.

Miut�n megittam a k�v�m, ny�jt�zkodtam egy kicsit �s �t�lt�ztem. M�r lefel� j�ttem a l�pcs�n amikor meghallottam a sz�leim vid�m hangj�t �s Rai hangj�t kisz�r�dni a konyh�b�l. M�g nem mentem be a konyh�ba. Meg�lltam az ajt�f�lf�nak t�maszkodva, ahol m�g nem l�ttak �s mosolyogva hallgattam besz�lget�s�ket. Rai �pp a legut�bbi s�traz�sunkat mes�lte el nekik, a sz�leim pedig szinte itt�k minden szav�t �s k�rd�sekkel bomb�zt�k, amikor pedig valami vicceset mondott, �szint�n tudtak nevetni. Rai pedig nagyon eleven�ben volt.

Kicsit elszomor�tott a gondolat, hogy tal�n a saj�t sz�leivel nem tudja mindazt megosztani, amit most az �n sz�leimmel �s tal�n az � sz�lei nem is �rt�keln�k annyira ezeket az �lm�nybesz�mol�kat, ahogyan az �n sz�leim teszik. Ugyanakkor megmosolyogtatott az hogy l�thattam, hogy Rai mennyire j�l �rzi mag�t a sz�leimmel �s hogy any��k mennyire oda vannak Rai�rt. Sosem gondoltam volna, hogy pont Rai lesz az, egy ilyen sr�c, aki a csal�dom r�sze lesz.

Pedig most pont ezt �reztem, hogy r�sze lett a csal�domnak �s vele igaz�n teljes az eg�sz.

– Bibiri-kun, gyere �s gyorsan reggelizz meg. Mindj�rt indulnunk kell – jelent meg el�ttem Rai, majd maga ut�n h�zott a konyh�ba, �n pedig mosolyogva n�ztem ahogy any�val egy�tt s�rg�l�dik, a reggelimet k�sz�tve.
Ahogy oldalra n�ztem, l�ttam ahogy apa is any�t meg Rait n�zi �s helyesl�en mosolyog a dolgon.
– Mondtam m�r, hogy b�rom a sr�cot? – hajolt hozz�m.
– Igen apa – mosolyogtam nagyon is el�gedetten.