Nakamura Manami. Ennyi idő után végre megtudtam a nevét a kis rózsaszín hajúnak. De miért pont Nakamura?!

Egy óra fotózás után kaptunk egy kis szünetet és írtam Tomának. 

“Nakamura Manami” 

Hamar érkezett a válasz: “ Szép név” 

“Tudom, de nem ez érdekel. Ismered?” 

“Nem. Miért? Ki az?”

“Senki” 

Ezzel le is zàrtam a beszélgetést, bàr még láttam hogy érkeznek az értesítések, de nem érdekelt, a lényeg hogy semmilyen kapcsolatban nem áll Tomával. Ez megnyugtatott, semmi esetre sem akarom összekötni az életem a Nakamura klánnal. Erre a gondolatra össze vontam a szemöldököm és idegességemben igazítottam egyet a nyakkendőmön. 

Mi a picsáért kötném én össze az életem bárkivel is?! Honnan jött ez az idióta gondolat? 

Időközben a sürgölődő sokasságban feltűnt egy rózsaszín folt, én pedig rögtön őt figyeltem, ahogy a többieken dogozott. 

Még mindig rózsaszín volt a haja, de kicsit hosszabb és hullámos. Rohadtul tetszett, a szemeitől pedig teljesen ki voltam. A lelkemig lát az a szürke szempár és én hagytam neki. 

Vajon ő emlékszik rám? Két kis pillanatra futottunk össze, egyszer szó szerint még évekkel ezelőtt. Nem, biztosan nem tudja ki vagyok, azon kívül hogy a Reckless Roads énekese. 

- Holnapra is keresel programot? - lépett hozzám Max, megzavarva gondolataim. 

Értetlenül néztem rà, mire ő is Manami felé nézett. 

- Gondoltam hogy nem mindennapi az ízlésed, de ez kicsit sok még nekem is - vigyorgott. 
- Ezzel mit akarsz mondani? - akaratlanul is ökölbe szorult a kezem. 
- Nem sértegetni akartalak, nyugi. Egyszerűen csak nem gondoltam volna hogy egy rózsaszín kis tornádó fog megtetszeni. 

- Nem tetszik - vágtam rá. 

- Akkor miért bámulod minden lépését? 
- Csak kíváncsi vagyok, ennyi az egész - vontam vállat, érdektelenséget tettetve. 
- Aha. 

Nem láttam, de tudtam hogy rajtam szórakozik. 
- Na mindegy. Holnap adhatnál egy interjút. Délutàn meg az a híres metál banda akar veled találkozni. Szeretnének egy közös dalt. 
- Oké - nem igazán érdekelt a dolog, de bármi jobb a semminél. - Van nekünk stylistunk? 

Nem tudom minek tettem fel a kérdést, már előre tudtam hogy szívni fogja a vérem miatta, de már késő volt. 
- Nincs - a hangján is hallottam hogy jól szórakozik, oda se kellett néznem. - De szerintem most nagyon szeretnél egyet. 
- Kérdezd meg,hogy vàlalja-e. 
- Az Dior helyett dolgozzon egy rock bandának akiknek nem is kell stylist? Sokba fog ez kerülni nekünk. 
- Mindegy, kifizetem. 
- Oké főnök, a te pénzed a te stylistod. Megyek és intézem is. 
- De - kaptam el a kezét. - Legyél tárgyilagos és intézd úgy hogy…
- Nyugi, tudom mit csinálok - vágott a szavamba szinte nevetve. - Ebben a szakmában mindenre felkészültnek kell legyek. Ha kell, egy prostikkal teli drog buszt is el tudok tusolni. Egy stylist ehhez képest kiskutya. 

Inkább nem mondtam semmit, csendben figyeltem ahogy intézkedik, de szerencsére hamar folytatódott a fotózás és le tudtam foglalni magam. 

Manami 

- El se hiszem hogy mennyire dögös - legyezte magàt a kezével Ava. Egy híres modell aki teljesen odáig van Renjiroért és most áradozik róla, csak ez hiányzott nekem.

Szerencsére folytatódik a fotózàs és Avát hívják hogy menjen és cuppanjon rá az álom pasira mint egy polip. Az egyetlen jó az egészben, hogy Renjiro nem úgy néz ki mint aki élvezné a dolgot. 
- Hello hölgyek! 

Max gyanusan kedves mosolyával találtam szembe magam. 
- Mit akarsz? - villantott rá egy nem éppen kedves pillantást Clara. 

Évekkel ezelőtt volt valami köztük, de Clara soha nem mesélte el a teljes sztorit és nem úgy tűnt hogy baratságban váltak volna el. 
-Tőled nem sokat, de a barátnőd a segítségemre lehetne - Maxot úgy látszott nem zavarja Clara ellenségessége. 
- Miben is? - fonta össze maga előtt a karjait, így csak még nagyobbnak tűntek a mellei, ami nem kerülte el Max figyelmét sem. 

- Szükségünk lenne egy stylistra. 
- Ne röhögtess - kacagott Clara. - Minek? 

- Egy rock bandának bármikor jól jöhet. 

- Mindketten tudjuk hogy nincs teljesen így - kissé oldalra döntve a fejét vizsgálgatta tovább Maxet. 

- Vállalom - szóltam közbe, kissé csöndesen, mire mindketten felém kapták a fejüket. 

- Mana, ezt még át kell beszéljük. 
- De vannak feltételeim. 

- Halljuk - Max már úgy nézett ki mint aki győzött. 
- Clara is velem jön. Mi egy csapat vagyunk és csak párban szerződünk - mosolyogva megfogtam a kezét, remélve hogy ő is egyetért. 
- Dolgozzak a Sátánnak? - összehúzott szemmel még mindig Maxet méregette. 
- Ha te nem mész én se megyek. 

- És az bizony borzasztó lenne - sóhajtott Max. - Adok egy kis kedv csinàlót a hölgyeknek - elővette a névjegyét és rá firkantott valamit, majd elénk tartotta. - A fizetésük. 

Néztem a számokat és alig akartam hinni a szememnek. Majdnem a mostami keresetem háromszorosáról volt szó. 

- Úgy érti hogy ketten kapunk ennyit? - tettem fel a kérdést félénken. 

- Dehogy - nevetett. - Fejenként. 

Éreztem ahogy Clara megszorítja a kezem, majd így szólt: - Kérhetnénk pár percet, hogy átgondoljuk? 

- Természetesen. 

Clara félre húzott, elég tàvol Maxtól hogy ne hallja. 
- Oké, ez mi a fene? - mutatott Max felé. - Tudod hogy ki nem állhatom, mégis neki akarsz dolgozni? 

- Megpróbálhatnánk - vontam vállat. 

- Jó, tudod hogy nagyon laza vagyok és kevés dolog van amire nemet mondok, de most muszáj vagyok behúzni a kéziféket és feltenni egy kérdést, mielőtt fejjel megyek veled a falnak. 

- Rendben. 

- Renjiro vagy Max? 

- Micsoda?!

- Ha Max miatt vágunk ebbe bele, mert bejön neked akkor én passzolok. 
- Dehogyis - még a feltételezést is őrültségnek találtam. - Renjiro - kissé nehezen ismertem be.

- Hàt az is csak egy fokkal jobb. Na menjünk vissza és elintézem a dolgot. Csak szigorúan, hogy a kecske meg a káposzta is rendben legyen.
- Köszönöm - a legmegnyerőbb mosolyomat viantottam rá. 
- Szerencséd hogy szeretlek. 

Visszamentünk Maxhoz és Clara rögtön belevágott, Max szóhoz sem jutott. 
- Vállaljuk a munkát, de csak másodállásként, mert ugye a mi katrierünkben számít a komoly divat háttér és ha ugye egy éven belül befuccsol a kis bandád, akkor még mindig lesz egy stabil állásunk. 

- Milyen előrelátó és kedves.
-Szóval az időnket mi osztjuk be - Clarát nem zökkentette ki Max. - Küld át az eseményeket amiken részt vesznek, igyekszünk a legtöbben ott lenni. Az utazàsunk is az esetleges szállást is ti fizetitek, ha úgy adódna. Ja és ezt mind szerződésben kérem a fizetéssel együtt, ha lehet még a hétvége előtt.

Max először hitetlenkedve rázta a fejét, majd nevetett és a kezét nyújtotta Clara felé. 

- Megegyeztünk.
- Teljesen hülye vagy - válaszolta Clara, de azért kezet rázott vele. 

- Mindent az ügyfeleimért. 

Renjiro 

Mire végeztem a fotózàson már kezdett besötétedni és éhes voltam. Amikor visszatértem az öltözőbe Manami és a barátnője eltűntek. 
- Na ki a legkirályabb menedzser az egész világon? - lépett be Max.
- Majd szólj ha megtaláltad, hogy cserélni tudjon a banda - leültem az összecsukható székbe pihenni kicsit, Max pedig a tükörből nézett velem farkasszemet.
- Néha olyan seggfejek tudtok lenni mindannyian hogy az már szinte fáj, de csak szinte. Ezért is nem mondom hogy basszátok meg.
- Túlságosan engedékeny vagy. 
- Igen, ez a ti szerencsétek. Na de térjünk a lényegre. Szereztem neked egy stylistot és egy sminkest. 

- Sminkes nem kell. 
- Hàt tudod ez egy olyan egyet fizet kettőt vihet akció volt. Mondjuk így is fizetni fogsz mind a kettőért, de vagy kettő, vagy egy sem - vont vállat.
- Emlékeztess hogy megkérdezzem a Black Raven énekesét, hogy milyen amikor a világ legkirályabb menedzsere az övé. 

- Mert ő mitől jó? 

- Megszervezte hogy az énekes tandemugrással érkezzen a koncertre és adott neki egy tigrist is. 
- Ezeket én is meg tudom szervezni. 

Erre felé fordultam és vigyorogva a szemébe néztem. 
- Akkor miért is van nekem sminkesem? 

- Neked lehet hogy nem kell, de a többieknek hátha. Amúgy nem is értem minek vitázol itt velem full sminkben - mutatott az arcomra. 

Úgy döntöttem elengedem a dolgot, jó lesz nekem ez így. Majd később elintézem. Leginkább azért mert újra kezdett fájni a fejem. Vissza fordultam a sminkasztal felé és rá döntöttem a fejem. 

- Megint fáj? Lehet orvoshoz kellene menned vele? - tompán hallottam Maxet. 
- Nincs értelme, csak azt mondaná sima agyfasz kaptam a hülyeségektől. Egy év szabadság kellene. 
- Akkor meg minek nyaggatsz hogy kerítsek neked valamit? Most egy hónapig ne is lássalak és halljalak, ahogy a többieket a se szoktam a szünetetekben. Kivéve ha valami új dal van - azzal kiment és magamra hagyott. 

- Értettem főnök - intettem a becsukott ajtónak. 

Végül összeszedtem magam, átöltöztem és hazamentem. Egy kis részem szerette volna megint látni a lányt, de úgy döntöttem türelmes leszek. Egy hónapig pihenek, hátha kedvesebb leszek mire találkozunk. Aztán megnézem mire is jó egy stylist. 

1 hónappal később…

Hosszú volt a pihenő, de úgy látszik jót tett, már hetek óta nem volt fejfájás és sikerült kevésbé seggfejre pihennem magam. A végére még a zakkant családomat is meg látogattam, meg ha már arra jártam akkor Tomát is. De az utóbbit nem kellett volna. Egész végig Manamiról faggatott, ki ő, mit akarok, honnan ismerem, hogy néz ki. A végére màr zsongott tőle a fejem. 

De most itt ültem végre a stúdióban a srácokkal, arra vàrva, hogy Max is előkerüljön. 

- Mi a helyzet srácok? - toppant be kissé fáradtan. - Hogy telt a pihenőidő? 
- Fárasztó volt - válaszolt először Haru, mire egy kérdő pillantást kapott. - Shouval túráztunk az utolsó hetekben és valahogy belekeveredtünk egy màsik túrázó csapatba, alig lehetett lerázni őket, mintha lenne egy hordozható erdei közönségünk.

- Királyul hangzik - vágta rá Rai. - Olyat én is akarok.
- Egy 10 fős fasz torlaszt? Nem hinném hogy tetszene. 

- Ja hogy ennyire lerázhatatlanok? - nevetett Rai. - Miért nem szexeltetek előttük? 

- Nem jó ötlet - szólt gyorsan közbe Max. 
- Nem az? - értetlenkedett direkt Rai. - Akkor előbb kellett volna szólnod. 
- Istenem - dörzsölte az arcát fáradtan. 
- Nyugi apuci, a nyilvános meztelenkedés benne van a munkaköri leírásomban. 
- Az lehetetlen, de inkább hagyjuk, ha lehet ne tudjak róla és más se. Ha ezt megoldod akkor úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit. 

- Akkor ne nagyon nézz fel mostanában a TMZre. 
- Na térjünk a lényegre - Max inkább gyorsan témát váltott. Elővett egy csomó papírt és elkezdte szét válogatni. 
- A nagyfőnök úgy döntött hogy kaptok pár hónapot felvenni az új dalokat…
- Új dalokat? - vágtam közbe. - Összesen két dalt írtam, hogy akar abból új albumot? 

- Rai írt a szünet alatt 12 dalt - mutatott Raira. 
- Megihletett a nyilvános meztelenkedés - vont vállat szerényen, majd látva Max arcát nevetett. - Na meg a menyasszonyom. 
- A menyasszonyod? - majdnem mindenki egyszerre kérdezte. 

- Persze, miért mit gondoltatok, hogy Bibiri-kun nemet mond majd? Dehogyis. Élete férfija vagyok. 

- Gratulálok. Erre kidolgozunk valamit, de most előbb…- Max mindenkinek kiosztotta a papírjait. 
- Ezek mik? - kérdeztem átvéve a saját példányom. 

- A szerződésetek a következő albumokra és egy kis plusz, a végén pedig az új alkalmazottaitok beosztása és szerződése. Csak hogy ti is képben legyetek. 
- Alkalmazottaink? - Kin értetlenül nézett fel a papírokból. - Tomyra gondolsz? - bökött a sarokban ülő csöndes srác felé. 

Tomyt fél éve alkalmazzuk mint a banda mindenese. Mert rà kellett jönnünk hogy szükségünk van egy emberre aki elintézi a kisebb nagyobb dolgokat. Mint valami asszisztens. Postára jár, kajàt hoz nekünk, meg sok kávét amikor egy hétre bezárkózunk a stúdióba dolgozni, vagy ruhát Rainak amikor véletlen kizárja magát a lakásából egy alsógatyában. Egyszóval mindent megcsinál, de cserébe mindenhová velünk jön, minden buli ingyen van neki, jó fizetése van. Mi meg úgy tekintünk rá mint egy tanítani való kis öcsikére. 

-Nem, egy hónapja vannak új alkalmazottaitok. 
-Igen? - emelte meg az egyik szemöldökét Rai, majd tovább nézte a papírokat. - Sminkes meg stylist? Ezeket ki vette fel? 

- Renjiro - válaszolta Max. 

Erre mindenki rám nézett, én viszont úgy csinàltam mintha nagyon tanulmányoznám a szerződésünket. 

- Ez valami homofób poén akar lenni Haru meg miattam? - kérdezte Rai. 
- Micsoda? - kaptam fel a fejem. - Dehogy, csak gondoltam jól jöhet. 
- Egy sminkes meg stylist? 

- Igen.

Nem akartam hogy tudják az igazat. 

- Háááát jó - erősen kétkedve nézett. - Mi ez az egész? 
- Renjiro akart egy stylistot. Ennyi - válaszolta Max.

- Nem tudsz felöltözni? Eddig úgy láttam ment. Egyszer sem láttam hogy a farkadra húztad volna a zoknid vagy ilyesmi. 

Rai teljesen nem értette a dolgot és nem akart belenyugodni. Màr azon voltam hogy elmagyarázzam hogy mi a helyzet, de Kin megelőzött. 
- Ő az akiről Toma mesélt - bökött rá Manami nevére. - Nakamura Manami. Azt mondta Renjiro róla kérdezgette. 
- Áhhá - vigyorgott Rai, mint aki már mindent ért. - Szóval felvettük Manamit hogy kezelje a fejfájásod. 
- Elég jól néz ki - szólalt meg Tomy és mutatta a többieknek Manami Facebook oldalát. 
- Ki vagy rúgva - morogtam. 

- Nahàt - vigyorgott még jobban Rai, majd újra a papírokra nézett. - A kurva életbe. Nagyon drága kangörcs ez. 

- Én fizetem - szúrtam közbe, fogaim közt szürve, remélve hogy abba hagyják a baszakodást. 

- Dehogyis, én is használni akarom - nyafogott mint egy kisgyerek. - Tudni akarom hogy mi az év színe és hogy….

A lányok érkezése szakította meg a baszakodását. Megjött Manami és Clara. Manami eléggé visszafogottan öltözött fel, nem olyan kirívóan mint a barátnője aki ellenségesen méregette Maxot. 

- Sziasztok - köszönt Manami, kissé bátortalanul. - Örülünk hogy csatlakozhattunk a csapatotokhoz. 
- Ugyan ne viccelj - állt fel Rai. - Mi örülünk hogy csatlakoztatok. Gondolom te vagy Manami. 
- Igen - kissé elpirult amitől elég szarul éreztem magam. Rai a legtöbb csajnak bejön, hogy nem gondoltam erre? 
- Úgy hiányzott már egy stylist a csapatba és egy sminkes. Te Clara vagy ugye, a sminkes? - fordult a szőkéhez. 
- Igen - úgy látszott Clara is kezd megenyhülni. 

- Nagyon király - vigyorgott mint egy ökör, majd felénk fordult. - Végre tudni fogom hogy melyik zoknim megy az alsógatyàmhoz és hordhatok Kiss sminket koncert alatt. 

Legszívesebben haza mentem volna, hogy a szobámban vészeljem àt Rai hülyeségeit és kijöttem volna ha már elmondta az összes szar poénját. 
- Van egy feladatom számodra Manami - folytatta és vér komoly arcot vágott hozzá. - Szeretnék egy nadrágot a következő koncertünkre ami tapadós, de mégse annyira hogy ne tudjak benne pörögni a színpadon. Legyen kicsit lenge, de mégse, kicsit zöld és kicsit kék is, de leginkább fekete, meg szeretnék rá pár szegecses részt meg olyat ahol semmi nincs és hozzá valamit ami megvadítja. Szóval érted, valami kurva jó nadrágot.
- Ömm…igen - Manami arcàn látszott hogy nem tudja eldönteni hogy Rai csak viccel vele vagy teljesen komoly a kérés. Majd gyorsan felírta és biztosította Rait hogy igyekszik megtalálni ezt a bizonyos nadrágot. 
- Köszönöm - húzta magához Rai és megölelte. - Nagyon nagyon értékes tagjai lesztek ennek a csapatnak és előre köszönjük a munkátokat - mindent egy rohadt mosollyal az arcán mondta, végig engem nézve. Szerintem érezte hogy lassan felállok és megütöm, mert a következő pillanatban elengedte Manamit. 
- Köszönjük - Manami arca full piros volt és mindenhova nézett csak ránk nem. 

Most már biztos hogy ezután megütöm Rait. 
- Na srácok - csapta össze a kezeit Max, magàra vonva a figyelmet. - Munka van. Mind fáradjatok àt a másik szobába ahol össze rakhatjuk a dalokat. 

Mindenki felállt és munkához látott, az utolsó én voltam, pont Manami mellett mentem el. 
- Minden oké? 
- Persze - mosolygott rám. Úgy látszott mondana még valamit, de most valahogy mindentől elment a kedvem. 

- Akkor jó - azzal ott hagytam és munkához láttam a srácokkal.