Reckless Roads (Yaoi)
Navigation


Ha szereted a Yaoi-t akkor jó helyre tévedtél, ugyan is ez az oldal egy Yaoi történet miatt jött létre. Aki még nem tudja, hogy mi az a Yaoi, annak felvilágosítás képen: srác+srác=szerelem (vagy csak dugás). Ezen az oldalon most még csak egy történet olvasható, az pedig a Reckless Roads. Egy Seiko nevű srácról szól aki egy művészeti akadémián tanul tovább ahol rengeteg új és érdekes barátra tesz szert, köztük meg ismerkedik Harada Rai-val, aki nem könnyű eset. A Reckless Roads az ő szerelmüket (már ha lesz ilyen) mutatja be, de közben az érdekes és vicces barátokról sem feledkezik meg. 

News - frissítések

Reckless Roads - a történet

Reckless Roads 2 - a történet folytatása

Reckless Roads 3 - Szétváló utak

Reckless Edition - Renjiro története

Szereplők - ki kicsoda

Alexy and Emma - az író és a fő kritikusa

Vendégkönyv - ide is írhattok véleményt

GY.I.K. - gyakori kérdések válaszai

Bejelentkezés

 
Szavazás
Ez sajnos egy nem yaoi történet, így is ovasnád?
Olvasnád a Reckless Renjirot?

Igen, várom az új fejezeteket
Nem, inkább csak yaoit olvasnék
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Cserék

Csak sima csere van. Jelentkezni a chat-ben lehet. 

* Theira * Kukuru (Anime & Others) * Yume-chan * KheyraYaoi Universe * Twins of May * CamilMarzia Bisognin * Kishi * Coffee & Cakes * Armour of my mind * Monster OC Days *

 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Side info

Szerkesztő: Alexy
Design felelős: Alexy
Css kódok: Linda design
Téma: saját yaoi történet
Kezdés: 2014. 07.25.

 
Lélek gyűjtő
Indulás: 2014-07-25
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSS Codes

Reckless Roads
Reckless Roads : 02. fejezet

02. fejezet

  2014.07.28. 16:35


 

– Ömm...Amai, minden rendben? – álltam Amai ágya mellett ahol ő feküdt kitekeredve, félig lelógva róla.

– Ühüm – nyújtotta fel a hüvelykujját, jelezve hogy minden okés.

– Én elmegyek fürödni, te nem jössz? – kérdeztem a vállamra dobva a törölközőm.

Erre csak egy halk mormogást kaptam válaszul amit egy határozott nemnek vehettem.

Magamhoz véve a váltásruhám elindultam a folyosó másik végébe ahol a fürdő volt. Belépve a nagy helyiségbe, ledobtam egy padra a cuccom és vetkőzni kezdtem. Már csak a boxerem volt rajtam amikor hirtelen egy ismerős hang ütötte meg a fülem.

– Nyugodtan dobd le a boxered Bibiri-kun, aztán ha szeretnéd fürödhetünk együtt is.

Ijedten fordultam meg és az állam szinte a földön koppant amikor egy szál törölközőben megláttam egy padon ülve Rait. Nem volt éppen a helyzet magaslatán, ő is épp úgy ki lehetett ütve mint Amai, csak sokkal jobban bírta. A térdein könyökölve támaszkodott és fáradt szemeivel alaposan végigmért.

– Rajta, én nem vagyok szégyenlős – vigyorgott a képembe. – Vagy te talán az vagy?

– Nem, csak nem számítottam rád – próbáltam lazán venni. – Azt hittem, hogy te még valahol, valamelyik kórházban lehetsz gyomrot mosni, vagy egy nemi beteg gondozóban.

Azt hittem erre bunkón visszavág valami sokkal sértőbbet, de ő csak nevetve és kissé szédülten fel állt.

– Segítsek vetkőzni Bibiri-kun?

– Kösz nem kell.

Gyorsan a derekam köré tekertem a törölközőm és úgy húztam le magamról a boxszerem amin Rai csak még jobban nevetett.

– Szóval jogosan hívlak Bibiri-kunnak?

– Fogd már be és húzz a dolgodra – vágtam vissza kissé ingerülten.

Kuncogva bemászott az egyik zuhanyzóba, én pedig fogtam a cuccom és átmentem a fürdő másik végébe, hogy minél távolabb legyek tőle. Bemásztam a tőle legtávolabb lévő zuhanyzóba és még utoljára ellenőrizve, hogy nem kukkol, ledobtam magamról a törölközőt és megnyitottam a csapot.

– Ne segítsek megmosni a hátad? – kiáltott Rai.

– Eszedbe ne jusson ide jönni különben szét rugdosom a....

– A bokámat? – kuncogott a szavamba vágva.

– Nem! – kiáltottam mérgesen. – A hülye fejedet!

Erre ha lehet csak még jobban nevetett, de már nem foglalkoztam vele. Addig míg nem jön a közelembe nem érdekel, hogy mit szövegel.

Szerencsére Rai nem volt sokáig bent, pár perc múlva már halottam ahogy elzárja a vizet és elhúzza a csíkot, én pedig sokkal nyugodtabban mostam hajat. Épp a hajamat öblítettem amikor halk surrogó hangot halottam magam mögött.

– Ne segítsek Bibiri-kun?

Ijedten fordultam meg és döbbenten vettem észre, hogy Rai állt ott a zuhany függönynél pár lépésre tőlem, még mindig csak egy szál törölközőben. Annyira le voltam döbbenve, hogy egy pillanatra lefagytam és csak pucéran álltam ott míg ő alaposan végig mért.

– Mi a fasz?! – léptem egyet hátra ijedten és gyorsan eltakartam magam. – Takarodj már ki a faszba!

– Most már hiába takargatod magad, már mindent láttam – lépett egyet beljebb kajánul vigyorogva.

– Azonnal húzz ki a picsába! – mutattam kifelé határozottan.

– Ne inkább be? – tett még egy lépést.

Már szóra nyitottam a szám, hogy melegebb éghajlatra küldjem, de egy mozdulattal belém fojtotta a szót. Lerántva magáról a törölközőt tett még egy lépést befelé én meg tátott szájjal bámultam minden mozdulatát. Önkénytelenül is végig futott rajta a tekintetem és nem kis meglepetést okozott amikor megláttam merev farkát ami az ő figyelmét sem kerülte el.

– Miattad még a hideg vizes zuhany se segített – vigyorgott még szélesebben.

Feleszmélve a döbbenetből amikor tett még egy lépést felém, erőt vettem magamon és kifutottam mellette. A derekam köré tekertem a törölközőt és felkapva a cuccaim elhagytam a fürdőt. Fél pucéran végig robogva a folyosón vissza mentem a szobámba, még azzal sem törődtem, hogy a folyosón kóricáló Kurva utánam fütyült.

 

                                                      *

 

Amai annyira ki volt ütve, hogy még az ebédlőbe sem tudott és nem is akart lejönni enni, helyette a WC-be zárkózott és rókákat kergetett. Én viszont, mivel tegnap Tomának meg ígértem, lementem az ebédlőbe, közben végig abban reménykedtem, hogy azt a barmot ma már többet nem látom. Az ebédlőben már rengetegen voltak lent, de a vadul a karjait lóbáló Tomán kívül senkit nem ismertem.

– Seiko! – kiáltotta, még jobban magára vonva a figyelmet amin nem bírtam nem mosolyogni.

– Szia – ültem le vele szembe. – A többiek?

– Szerintem még a tegnapi napot heverik ki – nevetett. – Bár Kurvát nemrég a harmadikon láttam császkálni, de amilyen hullán kinézett szerintem azt se tudja hol van.

– Találkoztam vele – nevettem vele.

– Amai is szét van csúszva?

– Amikor utoljára láttam épp a WC-t ölelgette.

– Renjiro meg az ágya melletti vödröt szeretgette úgy ahogy minden hétvégén teszi – vigyorgott gonoszan. – Ez náluk már olyan hétvégi elfoglaltság, majd hozzá szoksz. Vagy csatlakozol. De inkább csak szokj hozzá, mert én már saját tapasztalatból tudom, hogy nem mindig jó csatlakozni ezekhez az arcokhoz. Erre egy pillangó tetoválás a tanúm – erre nevetve mutatta meg a lábszárán lévő kék pillangót. – A jövőhéten fogom levetetni.

– Ehhez jó sokat kellett innod – vigyorogtam.

– A sok pia, na meg Rai és Kin társasága nagyon káros tud lenni együtt – igazította vissza a farmerjét. – De persze ez a tetkó Renjiro agyszüleménye volt, Rai csak elvitt egy tetováló barátjához, Kin meg végig felvette az egészet kamerával.

– Ezután megfontolom, hogy valaha velük menjek bulizni.

– Jól is teszed – kortyolt bele a kólájába. – Ja, amúgy kérdezni szerettem volna valamit.

– Mit? – néztem rá kíváncsian.

– Le tudnál engem rajzolni?

– Ömm...igen – feleltem kissé meglepetten. – De miért?

– Csak úgy – vont vállat szégyenlősen.

Úgy döntöttem inkább nem firtatom a dolgot, ha gondolja úgy is elmondja amikor akarja.

– Akkor mondjuk holnap elkezdhetjük? – kérdezte ismét mosolyogva.

– Persze, de most elugrom valami kajáért mert kilukad a gyomrom.

– Okés, itt várlak.

 

Beletelt vagy tíz percbe mire visszaértem Tomához egy tálcányi kajával. Csendben leültem vele szembe és míg én ettem ő mesélt nekem a modellkedésről meg magáról. Megtudtam róla, hogy van három fiú testvére és ő közülük a legkisebb, hogy Tokyoból jött és van egy Kon nevű macskája akit imád. Gyakran jár divatbemutatókra és fel is lép. Az élete egyik nagy álma, hogy hivatásos modell legyen. Míg beszélgettünk tök jól össze barátkoztunk, jó sokszor megnevettetett. De a jókedvem csak addig tartott míg a távolból észre nem vettem Rait aki félig a falnak dőlve figyelt minket és nem tűnt túl boldognak. Talán még mindig a fürdős eset miatt ilyen mérges.

Amikor találkozott a pillantásunk, Rai elrugaszkodva a faltól megindult felénk.

– Ne ne ne ne – ismételtem halkan miközben Rai egyre közelebb ért hozzánk.

– Mi az? – Toma értetlenül nézett rám, de amikor ő is észrevette a közeledő Rait már mindent értett.

– Sziasztok – Rai nem habozott, egy nem túl kedves köszönés után ledobta magát szorosan mellém ülve. – Mi a helyzet srácok? – meglepetten vettem észre, hogy milyen szúrós pillantásokkal méregeti Tomát.

– Semmi érdekes – vont vállat lazán Toma, mintha észre sem venné Rai viselkedését. – Csak beszélgetünk – mosolygott kedvesen.

- És hogy hogy így kettesben vagytok? – nem lehetett nem észrevenni azt az ellenséges hangnemet amivel Rai beszélt.

– A többiek a szobájukban próbálnak józanodni – vágtam rá. – Neked is ezt kellene – mondtam kicsit ellenségesebben mint terveztem mire végre rám nézett.

– Na és te Bibiri-kun? – villantott egy charme-os mosolyt rám amitől megint rám jött az az ismerős bizsergés.

– Mi előbb eljöttünk tegnap, szóval megúsztuk – válaszolt helyettem is Toma.

– Ketten? – nézett ismét bosszúsan Rai.

– Igen – vágtam rá.

Ekkor Toma előkapta a mobilját ami egy hangos gitár szólóval jelezte, hogy vegyék fel.

– Hoppá, idő van – ugrott fel Toma a füléhez szorítva a telefont. – Később még találkozunk – tátogta nekünk míg felkapta a tálcáját majd elhúzta a csíkot. Én meg egyedül maradtam egy dühös King Konggal.

– Hát akkor én is megyek, szia – már álltam volna fel, de Rai a karomat megragadva vissza húzott.

– Beszélhetnénk Bibiri-kun?

– Muszáj Bibiri-kunnak hívnod? – morogtam.

– Mi bajod ezzel a névvel cicamaca? – mosolygott most már kedvesebben.

– Miért adsz nekem ilyen idióta neveket? – lettem még mérgesebb. – A nevem Seiko.

– Tudom, de a Bibiri-kun sokkal jobban passzol hozzád – bal karjával az asztalra könyökölve, fél arcát a kezébe téve mosolygott rám én pedig elvesztem zöld szemeiben. – Egyébként mi a fasz van közted meg Toma közt? – mosolygott ugyan de a hangjából érezhető volt az ellenségesség.

– Nincs semmi – vontam vállat. – Csak barátok vagyunk.

– Biztos ez?

– Igen, de még ha lenne is ahhoz neked semmi közöd – feleltem ellenségesen ami nem tántorította el.

– Már hogy ne lenne Bibiri-kun – szabad jobb kezével gyengéden kisöpörte a szemembe hulló fekete tincsem amitől döbbenten néztem rá. – Szóval tényleg nincs semmi Tomával?

– Nem, nincs – nyögtem ki nehezen mire ő elégedetten mosolygott. Tudta, hogy milyen hatással van rám. Egy röpke pillantást vetettem a körülöttünk ebédelő diákokra, de mindenki a saját dolgával volt elfoglalva, minket észre sem vettek, amitől nagyon megkönnyebbültem.

– Van ma estére valami programod? – kérdezte lazán, közben elvette a kezét az arcomtól.

– Igen, van – vágtam rá.

– Mi lenne az?

Hiába törtem a fejem, csak Amai neve ugrott be.

– Amai tervezett valamit, de még nem tudom, hogy mi lesz az.

Nem látszott rajta, hogy hinne nekem, de csak rám hagyta a dolgot.

– Na és holnap?

– Holnap suli lesz – válaszoltam, hogy egyértelművé tegyem számára, hogy nem akarom a társaságát. – Meg holnap amúgy is Tomával leszek.

– Mi a fasznak?! – emelte fel a hangját dühösen.

– Mert megkért, hogy rajzoljam le – vágtam rá szintén dühösen.

– Ismétlem. Mi a fasznak?!

– Tök mindegy. A lényeg, hogy nem jó holnap – próbáltam nyugodt maradni.

Rai vett egy nyugtató mély levegőt, hogy ő is lehűtse magát.

– Akkor kedden?

– Mit akarsz tőlem egyáltalán? – fakadtam ki.

Erre csak sejtelmesen mosolyogva lassan fel állt és közel hajolva hozzám mélyen a szemembe nézett.

– Akkor kedden találkozunk Bibiri-kun.

Azzal sarkon fordult és elhúzta a csíkot.

 

                                                              *

 

Délután nem tudtam mit kezdeni magammal, főleg hogy Amai még mindig a WC-vel barátkozott, így a rajzcuccommal kiültem a kolesz kertjébe és rajzolgatni kezdtem. Már kész voltam két rajzzal amikor valaki ledobta magát mellém a padra.

– Te mi a szart csinálsz idekint? – nézett velem farkas szemet Renjiro.

– Rajzolok, talán baj? – mondtam vissza fordulva a rajztáblámhoz.

– Még nem is kértél bocsánatot.

– Miért? Amiért seggfej módon majdnem fellöktél? Vagy mert majdnem agyon nyomtál?

– Is-is – vont vállat. – De leginkább a nagy pofád miatt.

– Nincs jobb dolgod mint engem csesztetni? – cseréltem ceruzát. – Mondjuk a szekrényébe zárhatnál egy szerencsétlen gyenge srácot vagy amit a hozzád hasonló élettelen rohadékok csinálnak.

– Egyszer még beverem a képed kölyök – pattant fel mérgesen.

– Rajta – álltam fel én is. – Csak nehogy én csapjam szét azt a hülye fejed.

Renjiro ökölbe szorította a kezét és már épp készültem rá, hogy behúz nekem amikor a semmiből feltűnve közénk állt Kin és távolabb lökte Renjirot.

– Állj le King Kong, ez nem az a maca akit fel kell cipelni egy háztetőre és onnan verheted a mellkasod.

– Ne avatkozz bele Fuwa – indult meg ismét felém Renjiro.

– Gyere, még mielőtt nagyobb bajt csinálsz mint amit általában szoktál – Kin lazán megragadta Renjirót a tarkójánál és bevezette a koleszba. Amint eltűntek a koleszban, vettem egy mély levegőt és lenyugodva vissza ültem a padra és folytattam a rajzolást. Amikor új rajzba kezdtem önkénytelenül is eszembe jutott a tegnap esti koncert és már azon kaptam magam hogy Rait rajzolom. Párszor elrontottam, de addig addig tökéletesítettem míg emlékezetből sikerült jól lerajzolnom. Még a tetoválásának egy részét is meg tudtam rajzolni. De miután kész lettem eltettem a mappámba a rajzot és magamban megfogadtam, hogy ezt soha senkinek sem mutatom meg.

Pár óra múlva kezdtem éhes lenni, ezért összepakoltam a cuccom és az ebédlőbe mentem ahol Kurvával, Tomával és Minakoval találkoztam. Együtt megvacsoráztunk aztán mindenki ment a maga útjára. Csöndben felbaktattam a második emeletre, de amilyen látvány elém tárult amikor kinyitottam a szobám ajtaját arra nem készültem fel. Mert Misa és Amai épp valaminek a közepén voltak én pedig pont ezt zavartam meg, de szerencsére egyikük sem vett észre, így még észrevétlenül be tudtam csukni az ajtót.

– Bassza meg – sóhajtottam mérgesen.

Ekkor a hátam mögül léptek hangjait halottam, mire megfordultam megláttam, hogy a folyosó túl oldaláról Rai sétál erre. Lassan haladt, közben kezeit lazán zsebre vágta szaggatott fekete farmerjába, bőrdzsekije kapucniját pedig a fejére húzva viselte. Lehajtott fejjel sétált majd amikor a közelembe ért kíváncsi tekintettel fel emelte a fejét. Amikor találkozott pillantásunk, pajkos fénnyel felcsillant a szeme, én pedig már is rosszat sejtettem.

– Hát te mit csinálsz itt Bibiri-kun?

– Rémlik még, hogy Amai szobatársa vagyok? – kérdeztem vissza talán kissé túl bunkón.

– Még szép – mosolygott. – Veled kapcsolatban mindenre emlékszem.

– Ki hiszi el ezt a nyálat? – forgattam a szemeim gúnyosan mire belőle kitört a nevetés.

– Hova igyekszel Bibiri-kun? – szólalt meg mikor sikerült abba hagynia a nevetést.

– A szobámba akartam menni, de Amai épp twisterezik Misával.

Rai értette a célzást és ismét villantott egy pajkos mosolyt.

– Ezek szerint ugrott a ma esti programod. Mit fogsz most csinálni? – emelte meg kérdőn az egyik szemöldökét, én pedig gondolatban már seggbe rúgtam Amait. A szemébe nézve nem tudtam ellenállni a reménykedő csillogásnak.

– Te mit csinálsz? – kérdeztem vissza.

Egy széles mosoly kíséretében megragadta a karom és egy kicsivel távolabbi ajtóhoz húzott.

– Dobd be a cuccod és induljunk – nyitotta ki nekem az ajtót.

– Te itt laksz? – tátottam a szám döbbenten.

– Igen, Kinnel együtt.

Beraktam az egyik íróasztalra a rajz cuccom és követtem Rait a kolesz parkolójába ahol egy új, kék színű Isuzu Pick Up állt. Rai feloldotta a kocsi zárat és egy szó nélkül beszállt.

– Amúgy hova megyünk? – kérdeztem amint becsuktam magam után a kocsi ajtaját.

– A Kanta'na Michi koncertjére – kanyarodott ki a fő útra.

– Azok meg kik?

– Ők is egy olyan banda mint amiben én játszom.

– Szóval akkor ők is az akadémiára járnak – következtettem.

Rai bólintott és jól beletaposva a gázpedálba pár perc alatt egy raktárféleséghez értünk. Belülről már kihallatszott a hangos zene és az emberek hangjai. Rai leparkolt a többi autó mellé és kiszállt.

– Miért érzem azt, hogy ez nem egy legális koncert? – kérdeztem becsukva magam mögött az ajtót.

– Mert nem is az – vigyorgott ravaszan.

– Nektek is vannak ilyen koncertjeitek?

– Valamiből nekünk is meg kell élnünk – vont vállat. Ezzel az érvvel nem tudtam szembeszállni.

Rai megragadta a csuklóm és a hatalmas ajtóhoz vezetett. Belépve nem kicsit lepődtem meg a majdnem száz fős tömegen.

– Rajtunk kívül még ki lesz itt? – kiabáltam túl a tömeget és a hangos zenét.

– Kin és Renjiro.

– Kurva jó – húztam a szám.

– Nem bírod Renjirot mi? – vigyorgott jól mulatva.

– Az egy igazi seggfej – válaszoltam. – Még nálad is nagyobb.

Rai nevetve egy üres asztalhoz vezetett és megkért, hogy maradjak ott. Nemsokkal később két üveg sörrel tért vissza, mögötte egy kicsit lemaradva jött Kin és az a paraszt Renjiro.

– Ez meg mi a faszt csinál itt?! – kiáltotta Renjiro.

– Pofád befogod Ren és húzd meg magad – szólt rá mérgesen Rai. – Ne hidd, hogy nem tudok arról amit a kertben csináltál.

Most először láttam Rait mérgesnek és amilyen szemmel nézett Renjirora örülök, hogy nem rám mérges.

– Baszd meg Kin – fordult Renjiro azonnal Kin felé, majd lökött egyet rajta és elviharzott.

– Köszi – sóhajtott megkönnyebbülten Kin Raira nézve. – Most legalább egy hétig nem szól hozzám.

Nem bírtam nem nevetni amikor a két srác vigyorogva összepacsizott.

– Imádom amikor nevetsz Bibiri-kun – hajolt hozzám közel Rai miközben szabad kezével átkarolta a vállam és még közelebb húzott magához. Éreztem ahogy az egész pofám ég, Kin előtt még nagyobb zavarban voltam. De úgy tűnt nagyon nem zavarja őt a dolog.

– Na megyek megkeresem a hisztist – azzal Kin már ott is hagyott minket.

– Nem megyünk egy olyan helyre ahol kettesben lehetünk? – súgta a fülembe Rai ügyet sem vetve a távozó Kinra.

– Ezt most passzolom – próbáltam ellépni mellőle de megragadta a derekam és szorosan maga mellett tartott.

– Szóval nem kapok egy jutalom puszit amiért elhoztalak? – alig hogy ezt kimondta a nyakamhoz hajolt és egy kis csókot nyomott a kulcscsontomra amitől akaratlanul is egy nyögés hagyta el a szám. Ő pedig vigyorogva nézett ismét a szemembe.

– Nem – nehezen de sikerült kikényszerítenem magamból ezt az egy szót. – Meg amúgy is, mi a faszt akarsz tőlem? Miért csinálod ezt?

Erre abba hagyta a mosolygást és én meglepetten figyeltem ahogy a játékos Raiból komoly Rai lesz.

– Hát nem nyilvánvaló Bibiri-kun? – hajolt hozzám közel. Közben letette a sörét és a jobb kezével a derekamat fogva olyan közel húzott magához, hogy összeért az orrunk. Másik kezével megfogta az állam és végig a szemembe nézve kisimította szememből a hajam, majd keze megállapodott a tarkómon. – Mert tetszel.

Mielőtt bármit is mondhattam volna Rai megragadta hátul a hajam, és hátrahúzva a fejem most sokkal vadabban megcsókolt. Türelmetlen és követelőző volt, de amikor beletúrtam hosszú hajába vissza fogta magát és egyre gyengédebb lett. Nyelveink heves táncot jártak és egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg tökéletes felsőtestét. Éreztem ahogy bele mosolygott a csókba mikor kezem utat talált a V nyakú pólója alá és végre végig simíthattam feszes felsőtestén. De ő se fogta vissza magát, nehezen de elszakadt a számtól és újra a nyakam vette kezelésbe. Harapta, nyalta, szívta, csak remélni mertem, hogy nem marad semmi nyoma. Nehéz bevallani, de annyira beindított, hogy már nem bírtam magammal. A hajába túrtam és a fülébe haraptam mire a nyakamba kuncogott és egy utolsó nyalintás után elhúzódott a nyakamtól és a hajamnál fogva durván hátra rántotta a fejem, épp annyira hogy fel tudjak nézni a vágytól csillogó zöld szemeibe. A körülöttünk lévő tömeg tombolhatott a hangos rockra, nekünk nem számított, egymás szemébe nézve csak mi ketten voltunk egymásnak. Ez egyszerre volt rémisztő és nyugtató. Amióta találkoztam Raial egyszerre volt jó és rossz vele lenni. Hiába nem tűnt veszélyesnek ez a macska egér játék amit egymással folytattunk, attól még a fejemben minden egyes csók vagy érintés közben vészcsengők zúgtak.

– Min töröd azt az aranyos kis fejed? – döntötte a homlokát az enyémhez mosolyogva. – Ne gondolkozz feleslegesen Bibiri-kun. A sok rossz gondolat néha nagy kárt tud okozni – beszéd közben a fülemhez hajolt és ajkai olyan közel voltak, hogy minden szónál érintették a fülem. – Ismered a mondást?

– Milyen mondást? – olyan halkan kérdeztem vissza, hogy csodálom, hogy meghallotta ebben a nagy hangzavarban.

– Vigyázz mire gondolsz. Mert a gondolatoknak teremtő erejük van.

Meglepetten néztem a jókedvtől csillogó szemeibe mikor eltávolodott a fülemtől. Ahogy egy kacér félmosoly kúszott a képére hirtelen kíváncsi voltam, vajon neki mi járhat a fejében ebben a pillanatban.

– Na és te mire gondolsz most?

A mosolya kiszélesedett ahogy a derekamnál fogva ismét közelebb húzott magához és jobb kezét a seggemre téve belemarkolt a hátsómba.

– Rád meztelenül.

Ha eddig nem voltam beindulva, Rai tett róla, hogy ne bírjak magammal. Az utolsó erőmmel próbáltam elviccelni a dolgot.

– Az ember azt hinné, hogy egy ilyen mély mondat után valami komolyabb dolgot nyögsz be. De úgy látszik nálad már ez a pár mondat is nagy teljesítmény volt Romeo.

– Ne mond, hogy neked nem jutott eszedbe a mai találkozásunk a fürdőben.

Le sem lehetett vakarni az arcáról azt a kaján vigyort, nekem meg rendesen égett az arcom. De még mielőtt lecseszhettem volna ő gyorsabb volt, a szája már is a számon volt és nem úgy nézett ki mint aki egykönnyen elereszt, én pedig nem is akartam, hogy eleresszen. Annyira belefeledkeztünk a másik csókolásába és taperolásába, hogy fel sem tűnt amikor a bandát felváltotta egy másik és egy egészen más stílusú zenét kezdtek el játszani.

Rai keze épp akkor vándorolt a fenekemről a nadrágom elejére amikor valaki egy hangos koppanással letette a mi asztalunkra a sörét.

– Bocs a zavarásért galambkáim. Láttam, hogy javában folyik a turbék de gondoltam megsértődsz Rai ha megtudod, hogy itt voltam és még csak be sem köszöntem.

Nem sokkal előttünk egy hosszú, fekete hajú, sunyi mosolyú srác állt. Csillogó kék szemei semmi jót nem ígértek. Rai keletlenül eleresztett és egyet oldalra lépett.

– Pedig pont, hogy nem sértődtem volna meg ha most kihagyod a felesleges tisztelet kört.

– Már el is felejtettem, hogy te mindkét csapatban játszol – nézett rám a srác, figyelmen kívül hagyva Rai előbbi mondatát.

– Mindkét csapatban? – néztem kérdőn Raira.

– Még nem említettem, hogy biszex vagyok? – vigyorgott Rai, látva az arcomra kiülő zavart.

– Nem, ezt valahogy kifelejtetted az önéletrajzodból – forgattam gúnyosan a szemem.

– Gondolom azt is elfelejtette közölni, hogy milyen nagy erőszeretettel cserélgeti a lányokat és a fiúkat – húzta meg a sörét egy elégedett mosollyal amikor Rai mérgesen rá nézett. Nem mondanám, hogy meglepett a dolog, de azért egy kis részem reménykedett abban, hogy ez az egész nem igaz és Rai nem olyan rohadt mint amilyennek tűnik.

– Most hogy letudtuk a köszönést ideje, hogy tovább állj és mást boldogíts Haru.

Szinte tapintható volt a kettejük közti feszültség amit ezek után meg is értettem.

– Persze, megyek is – felkapta a sörét és egy mű sajnálkozó mosollyal oldalra billentette a fejét. – De ugye nincs harag?

Rai némán a kezébe vette a saját sörét és figyelmen kívül hagyva Harut megitta az utolsó cseppig, majd mérgesen levágva az üres üveget az asztalra megragadta a kezem.

– Gyere, húzzunk el.

– Most hova megyünk? – kérdeztem miközben Rai továbbra is a kezemet fogva vezetett ki a raktárból. Ami mellesleg azzal a sok emberre, zenével és fényekkel inkább tűnt valami lepukkant szórakozó helynek.

Rai nem válaszolt egészen addig míg be nem ültünk a kocsijába.

– Nem vagy éhes?

– Hát...- a gyomrom helyettem is válaszolt egy morgással. Talán nem kellett volna olyan keveset ennem vacsorára, de hát semmi jó kaja nem volt. Rai egy fél oldalas mosollyal a képén beindította a kocsit és a gázra taposva meg sem állt egy sushi étteremig.

– Előre szólok, hogy nincs nálam semmi pénz.

– Le van szarva – állította le a kocsit az étterem előtt. – Meghívlak.

– Ne is számíts rá, hogy valamilyen más módon vissza fizetem – néztem rá gyanakodva.

– Egészen eddig ez eszembe sem jutott – nevetett, majd végig nézve rajtam megnyalta az alsó ajkát. – De most, hogy így mondod nem tűnik rossz ötletnek.

– Csak próbáld meg és...

– Nyugi kis vadmacska, különben még be kell szereznem egy másik bakancsot és egy lábszárvédőt – vigyorgott a képembe.

– Haha, kurva vicces vagy – forgattam a szemeim gúnyosan.

– Ne legyél már ilyen mogorva Bibiri-kun – hajolt hozzám, majd egy gyengéd csókot adott a nyakamra. – Inkább élvezd ki a velem töltött időt.

– Ezt most úgy mondtad mintha ezután már nem találkoznánk többet – néztem rá egy kicsit reménykedve.

– Arra ne is számíts – zöld szeme elszántságtól csillogott, ami egyszerre volt ijesztő és megnyugtató. – Na de menjünk, mert így soha nem érünk vissza a koleszba, holnap meg egyikőnk sem tud majd órára menni – váltott gyorsan témát.

– És ezt pont egy olyan mondja aki valószínűleg élete nagy részét lógással töltötte – jegyzem meg gúnyosan.

– Honnan tudod? – mosolygott meglepetten amin egyszerűen nem bírtam nem nevetni. – De mellesleg én csak tudatosan építem a jövőm, nem értem mi bajod ezzel.

– Persze – horkantottam. – Tudatosan.

Rai nevetve kipattant az autóból én pedig követtem őt az étterembe. A többi vendégtől a lehető legtávolabbi asztalt foglaltuk el. Miután mindketten rendeltünk én kissé idegesen feszengtem a helyemen, nem tudtam mit kellene most csinálnom, de Rai megoldotta ezt a problémát. Egy rakás kérdéssel bombázott ami eléggé meglepett. Meséltem neki a családomról, hogy egyke vagyok és emiatt kissé elkényeztetett. Ezen ő persze jót nevetett és közölte, hogy ő egyáltalán nem látja rajtam, hogy elkényeztetett lennék, ami jól esett. Meséltem neki az első tetoválásomról, a kígyóról ami végig tekeredik a kezemen egészen a nyakamig és ő is mesélt a sajátjáról. Miközben beszélgettünk úgy eltelt az idő, hogy közben elfogytak a szusi tekercsek és a levessel is végeztünk. Meglepő volt tapasztalni, hogy Rai tud jó társaság is lenni ha akar. Ő is mesélt magáról pár dolgot, de nem tárulkozott ki annyira mint én, ami egy kicsit bosszantott, de gondoltam idővel csak megtudhatok róla pár személyesebb dolgot is.

Már hajnali egy volt amikor Rai leparkolta a kocsiját a kolesz parkolójába.

– Kösz a randit Bibiri-kun – vigyorgott elégedetten Rai.

– Ez nem randi volt – vágtam rá mérgesen miközben kicsatoltam az övem.

– Attól én még jól éreztem magam – amilyen jókedvűen mosolygott nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak én is.

– Én is – ismertem be.

– Oh, tényleg? – emelte meg az egyik szemöldökét.

– Pár dolgot leszámítva egész jó volt – néztem ki a szélvédőn, bárhová csak ne abba a zöld szempárba.

– Csak egész jó? – a hangja kissé csalódottnak tűnt, de ahogy rá néztem rájöttem, hogy csak színleli. – Akkor hadd tegyem nagyon jóvá – és a szája már is az enyémen volt.

Akaratlanul is közelebb húzódtam hozzá, hogy elmélyítsem a csókot, ő pedig elégedetten nyögött a számba. Csak akkor tértem magamhoz a ködből, ami hirtelen az agyamra telepedett, amikor keze ismét a hátsómon állapodott meg. Észbe kapva eltoltam magamtól és levegőt kapkodva kinyitottam a kocsi ajtót és kiszálltam. Rai nevetve dőlt hátra az ülésében, majd csillogó szemekkel rám nézett.

– Akkor a kedd az enyém.

– Ne is számíts rá – azzal egy gyors mozdulattal bevágtam a kocsi ajtaját, de még így is halottam hangos nevetését.

Bosszankodva sétáltam vissza a koleszba és egészen addig nem is tudtam, hogy Rai jön utánam míg a szobám ajtajához nem értem ő pedig elhaladva mellettem a seggemre csapott.

– Akkor kedden az órák után várlak a kolesz előtt.

– Majd meglátom.

Kissé bosszúsan nyitottam be a szobába ahol Amai egyedül feküdt az ágyán. Azt hittem, hogy alszik, de amikor bezártam magam mögött az ajtót, mocorogni kezdett.

– Szia – emelte fel kócos fejét.

– Szia – leültem az ágyam szélére és lustán lerúgtam a lábamról a cipőm. – Bocs ha felkeltettelek.

– Semmi baj, de hol voltál eddig? – álmosan megdörzsölte a szemét.

– Épp akcióztatok Misával amikor be akartam jönni, így inkább elmentem Raival valami Kantan'na Michi koncertre.

– Baszki – túrt a hajába. – Bocsi.

– Semmi baj – vontam vállat. – De ha lehet legközelebb tegyetek egy zoknit vagy valamit a kilincsre, vagy küldj egy SMS-t, hogy tudjam mi a helyzet.

– Okés – bólintott majd vissza dőlt az ágyra, de aztán gyorsan felkönyökölt. – Na és elvoltatok Raival? Ugye nem baromkodont?

– Bocs, de most túl fáradt vagyok ehhez – ásítottam, majd lekaptam a pólóm meg a nadrágom és bebújtam az ágyba.

– Akkor holnap beszélünk – húzta magára a takarót.

– Jó

Nem kellett sok hozzá, hogy lecsukjam a szemem és már is kidőljek.


Tovább a 3. fejezetre >>>>

 

Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal