Reckless Roads (Yaoi)
Navigation


Ha szereted a Yaoi-t akkor jó helyre tévedtél, ugyan is ez az oldal egy Yaoi történet miatt jött létre. Aki még nem tudja, hogy mi az a Yaoi, annak felvilágosítás képen: srác+srác=szerelem (vagy csak dugás). Ezen az oldalon most még csak egy történet olvasható, az pedig a Reckless Roads. Egy Seiko nevű srácról szól aki egy művészeti akadémián tanul tovább ahol rengeteg új és érdekes barátra tesz szert, köztük meg ismerkedik Harada Rai-val, aki nem könnyű eset. A Reckless Roads az ő szerelmüket (már ha lesz ilyen) mutatja be, de közben az érdekes és vicces barátokról sem feledkezik meg. 

News - frissítések

Reckless Roads - a történet

Reckless Roads 2 - a történet folytatása

Reckless Roads 3 - Szétváló utak

Reckless Edition - Renjiro története

Szereplők - ki kicsoda

Alexy and Emma - az író és a fő kritikusa

Vendégkönyv - ide is írhattok véleményt

GY.I.K. - gyakori kérdések válaszai

Bejelentkezés

 
Szavazás
Ez sajnos egy nem yaoi történet, így is ovasnád?
Olvasnád a Reckless Renjirot?

Igen, várom az új fejezeteket
Nem, inkább csak yaoit olvasnék
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Cserék

Csak sima csere van. Jelentkezni a chat-ben lehet. 

* Theira * Kukuru (Anime & Others) * Yume-chan * KheyraYaoi Universe * Twins of May * CamilMarzia Bisognin * Kishi * Coffee & Cakes * Armour of my mind * Monster OC Days *

 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Side info

Szerkesztő: Alexy
Design felelős: Alexy
Css kódok: Linda design
Téma: saját yaoi történet
Kezdés: 2014. 07.25.

 
Lélek gyűjtő
Indulás: 2014-07-25
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSS Codes

Reckless Roads
Reckless Roads : 08. fejezet

08. fejezet

  2014.08.16. 12:34


– Seiko, el fogsz késni ha nem kelsz fel – rázogatta a vállam Amai.

– Csak még egy kicsit – húztam a fejemre a párnám.

– Nem lehet, már így is csak tíz perced van.

Erre egyből kinyílt a szemem és kipattantam az ágyból.

– A picsába, hogy mindig így el van cseszve a reggel – morogtam. Csak ekkor jutott el teljesen a tudatomig, hogy tulajdonképpen Rai kocsija helyett most a szobámban vagyok.

– Hol van Rai? – néztem kérdőn Amaira.

– Gondolom ő is húzza a lóbőrt a saját szobájába. Tegnap ő hozott haza a vállára dobva. Azt mondta hazafelé bealudtál a kocsijában – nevetett Amai.

– Mázlija, hogy a szobámba hozott – motyogtam miközben előhalásztam a szekrényből pár ruhát. Gyorsan letudtam a fürdést és kapkodva összedobtam a cuccom az óráimra. Balszerencsémre az első órám pont művészet történelem volt. Úgy tíz perc késéssel meg is érkeztem, de úgy gondoltam Rai még többet fog késni, így nem én fogom megkapni a legnagyobb lecseszést.

– Hayashida Seiko! Most már késik is? – kiáltott rám a tanárnő ahogy beléptem a terembe.

– Elnézést tanárnő – úgy gondoltam megadom magam, végig hallgatom a prédikálást és elhúzok a helyemre, ez volt a legkönnyebb.

– Hát elnézést is kérhet! Főleg, hogy ma egyedül csak maga késett.

Épp rá akartam mutatni, hogy Rai sincs itt, de amikor az asztalunk felé néztem legszívesebben annak az idiótának a képébe vágtam volna a táskám. Rai unott pofával ült a helyén és firkálgatott valamit a füzetébe, mert az biztos, hogy ő nem jegyzetelt semmit. Az a barom még mosolyogva intett is nekem amikor végre észrevett.

– Még Harada Rai is időben be tudott érni – folytatta a prédikálást a tanárnő, de pár nem túl kedves mondat után végre a helyemre engedett.

– Te meg mit csinálsz itt? – suttogtam Rainak amikor leültem mellé. Jól gondoltam, a füzete teli volt mindenféle idióta firkával.

– Talán órára járok? – nézett rám mosolyogva.

– De hogy értél be előbb mint én?

– Úgy, hogy én jobban kifárasztottalak téged tegnap este mint te engem – közelebb hajolt és egy apró puszit adott a szám sarkára. – Hogy aludtál Bibiri-kun?

– Kikészítesz – döntöttem a fejem az asztalra.

– Pedig még csak most kezdődik a hétvége.

– Felejts el – néztem rá oldalt. – Ezen a héten állandóan veled mászkáltam mindenhol, most az egyszer szeretnék lepihenni egy kicsit a szobámban. Még az se érdekel ha egy kis nyugalom miatt el kell viselnem Amai meg Misa hancurját. Felőlem szét dughatják a szobát, én csak pihenni meg dögleni akarok.

– Szóval ezek a terveid a hétvégére? – tette le a fejét mellém az asztalra, hogy a szemembe nézhessen. – Nem szép dolog mások dugását kihallgatni. Nem akarod inkább a miénket hallgatni? Vagy tudok még jobbat...

– Nem Rai, hacsak a te terveid közt nem szerepel a pihenés akkor el is felejthetsz.

– Majd megnézem a naptáram, de én ma reggel még csak hétvégi dugást láttam benne. Viszont két menet közé beszoríthatunk egy kis pihenést. Na? – kérdőn megemelte az egyik szemöldökét.

– Mondtam Rai, hogy nem.

– Ne csináld már Bibiri-kun – biggyesztette le az alsó ajkát. – Még nem is használtuk ki rendesen az ajándékod. Nem akarsz megint az én engedelmes kis szukám lenni?

– Nem. Egyébként kösz, hogy nem a szobádba vittél tegnap.

– Pedig elég nagy volt a kísértés, de nem akartam, hogy reggel mérges legyél rám.

– Okos cica – simogattam meg a fejét. – Tudsz te tanulni is ha akarsz.

– Ezt csinálhatod még. Nagyon finom – hunyta le a szemét mosolyogva.

Ahogy őt néztem nem bírtam nem mosolyogni, olyan békésnek és elégedettnek tűnt, mint egy hosszú menet után.

– Na látod, ezt is lehet csinálni egy nyugis, pihenős napon.

– Komolyan? – nyitotta ki a szemét. – Ha a hétvégén csak pihenünk együtt, akkor simogatsz még így?

– Igen – nem bírtam ellenállni azoknak a csillogó, zöld szemeknek.

– Akkor ma nálam alszol.

– És Kin? – kicsit meglepett, hogy ilyen gyorsan belement.

– Kin ma nem lesz itthon – kacsintott.

– Előre szólok, hogy most nem használhatod a mocskos kis trükkjeidet arra, hogy leszedd a ruháimat – figyelmeztettem.

– Nekem nincsenek mocskos kis trükkjeim – de azért nem bírt nem vigyorogni. – De nem ígérem, hogy nem akarod majd magadtól ledobni a ruháid. Az is lehet, hogy majd te fogsz engem vetkőztetni.

– Olyan biztos, hogy nem lesz.

– Majd meglátjuk – a fülemhez hajolt. – Tegnap is elértem amit akartam és ma is megkapom amit kakarom.

– Fogadjunk egy nagy adag dangoban – annyira biztos voltam a dolgomban, hogy még ezt is felajánlottam.

– Oké – nyomott egy cuppanós puszit a fülemre amitől csöngeni kezdett a fülem.

– Ajj, barom! – kaptam a fülemhez.

– Reggeliztél? – váltott hirtelen témát az asztalra könyökölve.

– Nem, mert már így is sokat késtem – még a korgó hasam is igazat adott.

– Akkor reggelizzünk együtt.

– Felőlem – vontam vállat, de közben meg nehezen tartottam vissza a mosolygást.

Amint kicsöngettek Rai máris elvonszolt egy közeli sushi étterembe. Mondtam neki, hogy jó lesz nekem a menzás kaja is, de hajthatatlan volt, mert neki most feltétlen sushit kellett ennie. Néha komolyan olyan mint egy akaratos kölyök. Persze amikor ezt megmondtam neki egyáltalán nem vette magára, ahogy semmi mást sem szokott, néha még a ruháját sem.

Még pont időben értünk vissza a suliba a következő óránkra. Rai nagy nehezen az utamra engedett én meg siettem a következő emeltre Amaihoz meg Misahoz.

 

                                                           *

 

Az ebédnél még összefutottam Rival, de amint véget értek az óráim kissé csalódott voltam, mivel Amaitol megtudtam, hogy Rai meg a srácok előbb végeztek és elmentek valahová csavarogni. Gondoltam, hogy akkor ennek a pihenős napnak Raival már annyi, de legalább lesz időm rajzolgatni.

Amai meg Misa most nem a mi szobánkban tornáztatták meg egymást hanem elmentek kettesben valahová, de még így is, hogy volt egy csöndes helyem, inkább fogtam a rajz cuccom és felmentem a tetőre. Nem fújt a szél és melegen sütött a nap, pont jó idő volt ahhoz, hogy kiüljek a tetőre és kirajzoljam magamból a mostanában felgyűlt feszültséget. Leültem a fal tetejére és kezembe vettem a rajztáblámat amire rögzítettem egy lapot és már bele is kezdtem a rajzolásba.

Talán már egy órája ott ültem amikor kinyílt a tetőre vezető ajtó, de nem néztem fel, hogy megnézzem ki az.

– Oh, nem tudtam, hogy neked is ez a törzshelyed – ült le mellém mosolyogva Maro.

– Nem az – nézte rá egy pillanatra, majd újra a rajzolásra figyeltem. – Most jövök ide másodjára.

– Kár, pedig örültem volna egy kis társaságnak amikor feljövök néha – lustán keresztbe rakta a lábait és elővett egy szál cigit és egy öngyújtót.

– Ide mindenki cigizni jár? – bukott ki belőlem a gúnyos kérdés.

– Nem, van aki rajzolni – nézett jelentőségteljesen a rajzomra. – És van aki csak úgy feljön dugni.

Egy pillanatra az ereimben is megfagyott a vér és a ceruzám is megakadt egy vonalnál. Ez meg honnan jött? Talán tegnap Maro rajtakapott minket Raival? Vagy Rai van olyan szemét, hogy mindenkinek kikürtöli a nemi életét?

Gondolatban már gyilkoltam Rait. Ha az a rohadék tényleg ezt tette akkor én...

– Oh, eléggé mérgesnek látszol. Pedig nem akartalak felhúzni – olyan fejet vágott mint aki komolyan megbánta, de én tudtam, hogy ez is csak mű. – Nem tudtam, hogy már te is tudsz Rai szokásairól.

– Szokásairól? – egy részem megkönnyebbült, hogy mégsem arról van szó amire gondoltam, de egy másik részem félve tette fel ezt a kérdést.

– Igen – bólintott kifújva a füstöt. – Tudod, Rai nem sokszor tart barátnőt, de amikor még is van neki egy, általában igyekszik jól kihasználni azt az időt amíg „együtt vannak”, persze amíg Rai meg nem unja. Ez pedig az egyik kedvenc helye.

Tudtam, éreztem, hogy nem lett volna szabad megkérdeznem. Legszívesebben hátradőltem volna, hogy le essek és ne keljen többet Raival törődnöm, hogy ne marcangoljon tovább ez a szar. De eldöntöttem, hogy amíg itt van Maro, nem fogok se le sem magamba zuhanni. Mert tudom, hogy mi a célja ezzel az egésszel.

– Felőlem aztán Rai azt csinál amit akar – vontam vállat mintha nem is érdekelne.

– Ezt komolyan mondod? – úgy látszott ez most meglepte.

– Azt hitted, hogy majd földhöz vágom magam és bőgök mint egy idióta csak azért mert elmondod azt, amit már régóta tudok? – szinte a képébe nevettem. – Ne nézz már ilyen idiótának – fordultam vissza a rajzomhoz.

– Ha nem érdekel Rai, akkor akár le is cserélhetnéd valaki sokkal jobbra – közelebb hajolt és már szinte a fülembe suttogott. Már nem tudtam, a rajzolásra figyelni.

– Majd szólj ha találtál valakit.

– Mondjuk engem?

Már épp azon voltam, hogy elküldjem a francba, de amikor felé fordultam a szája már is a számon volt. Gondoltam egy szórakozást megér a dolog és nem tiltakoztam amikor beletúrva a hajamba elmélyítette a csókot, a nyelveink már összeértek amikor elhúzódtam tőle.

– Mondtam, majd szólj ha találtál valakit aki még Rainál is jobb, akkor majd lecserélem, de addig is én is kihasználom azt az időt amit Rai is – összepakolva a cuccom elhúztam a tetőről míg Maro meglepetten nézett utánam.

A szobámba érve kapott el az a furcsa érzés amit eddig még soha nem éreztem ennyire és azt hiszem ezt hívják bűntudatnak. Nem volt jó az a csók, Rai ezerszer jobb, finomabb, gyengéd és vad. De ez csak bűntudatot hagyott maga után.

 

                                                             *

 

Épp egy halál unalmas filmet néztem az ágyamban fekve, amikor kopogtak az ajtón.

– Gyere!

Kinyílt az ajtó és egy mosolygós Rai csukta be maga után, majd türelmetlenül ledobva magáról a cipőt, beugrott mellém az ágyba.

– Már el is kezdted nélkülem a lustulást?

– Azt nem lehet elég korán kezdeni.

– De legalább a ruhád még rajtad van – pajkos mosollyal fölém mászott, de amikor mellkasára tettem a kezem, hogy lemásszon rólam, a szemembe nézett és lehervadt a mosoly az arcáról.

– Mi van? – a tetőn történtek óta nincs túl jó kedvem, most meg egyenesen féltem, hogy Rai visszahallotta az egészet Marotól és mérges lesz vagy valami. Pedig nem kellene félnem Rai reakciójától, mert nekem ő senki. Biztos, nem is érdekelné a dolog. De akkor miért van még mindig ez a szar bűntudat?

– Mi történt Bibiri-kun? – továbbra is fölöttem volt és komolyan fürkészte az arcom hátha talál valami árulkodó jelet.

– Nincs semmi, csak fáradt vagyok – hazudtam.

De Rai továbbra is csak engem nézett és úgy látszott nem veszi be a hazugságot.

– Biztos? – aggódva összevonta a két szemöldökét mint egy kétségbe esett kis kutya. – Bármi van, nekem elmondhatod.

– Oké, akkor majd hívom a Rai segély vonalat, ha lesz valami bajom, de most nincs semmi.

Továbbra is aggódó arcot vágott, ami nagyon szíven ütött, ha tudná, hogy miért is vagyok ilyen, biztos nem vágna ilyen arcot. Lehunyta a szemét és a homlokát az enyémnek döntötte, ez valami olyan mozdulat volt mintha azt akarná sugallni, hogy bízik bennem és ettől csak még szarabbúl éreztem magam.

– Komolyan mondtam Seiko – nyitotta ki a szemét.

Eddig soha nem szólított az igazi nevemen, én mindig csak Bibiri-kun voltam, most is csak az akarok lenni. Annyira meghatott a viselkedése és annyira szükségem volt most rá. Nem bírtam visszafogni magam, szorosan magamhoz öleltem és belefeledkezve a pillanatba, én is lehunytam a szemem és élveztem azokat az apró kis simogatásokat és puszikat amivel megajándékozott. Szerettem volna azt hinni, hogy ez nem csak egy áll törődés és nem csak addig fog tartani amíg rám nem un. Ha csak erre a pár percre is, de szerettem volna Raié lenni és mindent megadni neki amit eddig ő is megadott nekem, azt a törődést amit neki is kapnia kellett volna tőlem.

– Rai én sz.... – döbbenten nyitottam ki a szemem és tiltakozva szorítottam össze a szám. Ebben a sok gondolatban és érzelemben majdnem kimondtam egy olyan szót ami teljesen felforgatott volna mindent.

– Mi az Bibiri-kun? – felkönyökölt és kíváncsian nézett rám.

– Én szeretem a dangot – bukott ki belőlem, hátha ezzel menthetem azt ami menthető.

– Ő...én is – először kissé furcsán nézett rám de aztán nevetve adott egy cuppanós puszit megint a fülemre.

– Baszki már Rai, ez nagyon nem jó – dörzsöltem a csöngő fülem.

– Bocsánat – a nyakamhoz dörgölte az arcát mit egy kismacska.

– Szóval, ezt a szót is ismered? – ugrattam elterelve a szót, gyorsan tovább akartam lépni.

– Igen – fel emelte a fejét és rám nézett. – És te a simogatást meg a hát masszázst?

– Bene vagyok egy kis masszázsban, már is kezdheted – ültem fel.

– Én úgy gondoltam, hogy te csinálod nekem, de ha gondolod egy erotikus masszázsban részesíthetlek – nyalta meg az alsó ajkát.

– Ha szeretnéd, hogy eltörjem a gerinced akkor nyugodtan hagyd, hogy megmasszírozzalak.

– Azért azt nem kértem, hogy ugrálj a hátamon – nevetett nyújtózkodva továbbra is az ágyamon feküdve.

– Mi volt azzal, hogy nincs otthon Kin és kihasználod a lehetőséget?

– Bocs, de ha egyszer ágyba kerülök veled nem igazán akarok kimászni onnan – vigyorgott sunyin. – Meg az ágyból se.

Még a képébe kapott kispárna sem rontotta el a kedvét, ez pedig még engem is jókedvre derített. Még mindig bűntudatom volt, de az jobban megijesztett, hogy majdnem kimondtam azt a bizonyos, rohadt SZ betűs szót. Hát mi lett velem ez alatt az egy hét alatt? Rai komolyan kihozza belőlem a legrosszabb oldalam is.

– Már megint baromságokon töröd azt a pici fejed? – felkönyökölt és kíváncsian nézett rám. – Ahelyett, hogy mindenféle apróságon gondolkodsz feleslegesen, inkább gyere ide és cuppanj rám – csücsörített.

– Miért van azaz érzésem, hogy a cuppanást nem a szádra értetted? – másztam fölé, így egy vonalba került az arcunk.

- Tudod te, hogy hogy értettem – felnyúlt és megragadva a tarkómnál közelebb húzott magához.

Olyan hevesen viszonoztam Rai csókját mintha olyan hosszú idő telt volna el a legutóbbi csókunk óta. De nem tehettem róla, most nagyon szükségem volt erre. Ez elfeledtette velem Marot és azt a rossz érzést. De csak addig míg vége nem szakadt a pillanatnak.

Ahogy elhúzódva Rai szemébe néztem, nem bírtam tovább, muszáj volt feltennem neki pár kérdést, közben meg még ott volt az a dolog Maroval is. Egy igazi rohadéknak éreztem magam amiért eddig nem mondtam el neki.

– Rai, lehet pár kérdésem? – még mindig fölötte voltam, de már nem néztem a szemeibe, inkább a pólóján végigfutó sárkányt figyeltem.

– Miért van az az érzésem, hogy ebbe most nem kellene bele mennünk? – amikor ránéztem csak akkor láttam meg gyanakvó szemeit amint az arcom fürkészi, de valami más is volt a gyanakváson kívül. Talán egy kis félelem?

– Én csak őszinte akarok hozzád lenni, de ahhoz neked is őszintének kell lenned hozzám – most már nem tudtam nem a szemébe nézni.

– Jó, akkor kezd te.

– Én? – kérdeztem vissza meglepetten. Most egészen más lett Rai arca, mintha tudná, hogy mire akarok kilyukadni és sokkal többet tudna mint én.

– Igen – bólintott. – Legyél hozzám őszinte és én is az leszek Bibiri-kun.

Tudta, nem tudom, hogy honnan, de tudta, hogy mi volt velem meg Maroval.

– Rendben – vettem egy mély lélegzetet és kifújtam, majd lemászva róla még megvártam amíg fel ül és bele kezdtem az őszinteségbe. – Az óráim után felmentem a tetőre, hogy rajzolgassak és úgy egy óra után feljött Maro is. Először nem idegeskedtem miatta, de aztán jött azzal a dumával, hogy néhányan a tetőre dugni mennek, én meg azt hittem, hogy elmondtad neki a tegnapit.

– Nem mondtam neki semmit – megfeszült az állkapcsa, láttam rajta, hogy már emiatt is mérges. De nem tudtam, hogy Marora vagy rám.

– Aztán meg elkezdett mindenféle baromságot magyarázni, hogy te általában szereted felvinni az aktuális szeretőidet a tetőre dugni, meg kihasználsz minden lehetőséget amíg meg nem unod őket. – hadartam idegesen. – Ez igaz? – néztem rá kérdőn, de ő nyugodt, semleges arccal nézett vissza rám.

– Folytasd – minden jókedv kiveszett a hangjából, nem tudtam neki nemet mondani, de közben féltem is, hogy ennek mi lesz a vége.

– Mondtam Maronak, hogy nem érdekel, hogy te mit csinálsz, de ő nem állt le – idegesen végig simítottam a hajamon, majd remegő kezem megállapodott a tarkómon. – Azt mondta ha nem érdekel, akkor cseréljelek le rá.

– És belementél? Lecseréltél arra a...

– Nem, én nem akartam tőle semmit! – vágtam Rai szavába, remegő kezeimet az arcomra tettem, nem akartam látni, hogy mennyire csalódott bennem, vagy bármi mást.

– Hát akkor? – megragadta a kezeim és elvette őket az arcomról, hogy a szemembe tudjon nézni. – Akkor miért engedted, hogy az a kis rohadék megcsókoljon? – szinte szikráztak a szemei a dühtől.

– Nem akartam, el akartam lökni magamtól!

– Én nem úgy halottam! – kiabálta az arcomba.

– Jól van! – kiabáltam vissza. – Őszinteséget akarsz? Akkor itt van, kurvára őszinte leszek! Igen, Maro lekapott azon a kurva tetőn én meg hagytam, utólag már nem tudom miért, talán azért mert mérges voltam rád. Nem tudom! De akár hiszed akár nem már ezerszer megbántam és végig mardosott az a kurva bűntudat, pedig azt sem tudom, hogy miért. Mert talán most még lekiabálsz emiatt, de lehet, hogy holnap már nem is foglak érdekelni! – már nem bírtam magamban tartani semmit. – Őszinteséget akartál, hát itt van! Akkor most legyél te őszinte! Mikor unsz majd meg engem is ahogy a többi hozzám hasonló szerencsétlent?!

Rai meg sem tudott szólalni csak ijedt szemekkel nézett rám. Talán túl sok volt ez neki, hogy így kiakadtam. De nekem tudnom kell, hogy mikor válok számára feleslegessé.

– Nem mondasz semmit? – már nem kiabáltam, de a hangom teljesen berekedt. – Pedig szeretném tudni, hogy mikor nem lesz már rám szükséged, hogy mikor nézel majd levegőnek.

– Komolyan ezt gondolod? – szólalt meg halkan, szomorú tekintettel. – Hogy majd rád fogok unni?

– Miért, a többi alkalmi partnereddel nem ezt tetted?

– Szóval te egy alkalmi partner lennél?

– Talán nem vagyok az? – ez most meglepett.

– Az alkalmi partnereimmel nem szoktam tetováltatni magam és nem törődöm velük egyáltalán, ők csak jönnek és mennek Bibiri-kun.

– Akkor mi vagyok én? – kérdeztem a kezeimet nézve, féltem a választól.

– Nem tudom.

Ránéztem és rajta is ugyan azt kétségbeesést és tanácstalanságot láttam mint magamon akárhányszor csak előjön az az ismeretlen érzés. Vajon ő is azt érzi amit én?

– Mi a szar legyen velünk? – szakadt ki belőlem a kérdés, majd félve Raira néztem aki ugyan úgy nézett vissza rám. De vette egy mély levegőt és közelebb mászva hozzám a két keze közé fogta az arcom.

– Ígérd meg nekem, hogy soha a büdös kibaszott életbe, nem engeded meg még egyszer Maronak, hogy megcsókoljon.

– Megígérem – vágtam rá. Ebben a pillanatban úgy érzetem, hogy neki bármit megígérek ami egyben tart minket.

– Jó – eresztett ki egy megkönnyebbült sóhajt. – Én pedig megígérem neked, hogy nem fogok csak úgy rád unni és elengedni téged.

– De... – egy gyors puszival a számra belém fojtotta a szót.

– Megígértem.

– Jó.

– Most pedig kénytelen leszek teljesen átvenni a feletted az irányítást, mert csak így tehetjük véglegessé ezt az ígéretet – magéhoz húzott és hevesen megcsókolt. – Most vagy téged duglak meg vagy megyek és szét verem Maro pofáját – döntött le teljesen az ágyra, lehúzta a pólóját és már nyúlt az övemhez. – Ne állíts meg Bibiri-kun, mert most biztos megölném azt a rohadékot.

Nem akartam megállítani, még annak ellenére sem, hogy reggel mennyire tiltakoztam ellene, most épp úgy akarom ezt mint ő.

– Nem állítalak meg – simítottam végig a felsőtestén majd a kezem megállapodott a nadrágjánál és a nadrágon keresztül rámarkoltam keményedő farkára. – Eszemben sincs.

– Helyes – kezdte el kigombolni a saját nadrágját is.

 

                                                             *

 

A nap végére Rai szobájában kötöttünk ki és ott végre tudtunk pihenni. Valami gagyi filmet néztünk miközben egymáshoz bújtunk és dangoval tömtük magunkat. Persze a masszírozás sem maradhatott el, mert Rai mindig eléri azt amit akar.

– Ezt kötelezővé kellene tenni minden napra – nyögte élvezkedve Rai amikor a derekára ültem és a hátát masszíroztam.

– Ezt majd akkor dobd fel legközelebb, ha már engem masszírozol – morogtam jól meggyúrva a hátát.

– Ha tudtam volna, hogy ilyen jól csinálod, nem csak dugtunk volna.

– Szóval dugás után még meg is kell, hogy masszírozzalak? – hagytam abba egy pillanatra. – Hát köszi. Más egyéb kívánság nincs. Közbe ne legyezzelek, hogy teljes legyen a kényelem?

– Nem rossz ötlet – fordult a hátár, így szembe kerültünk egymással. – De most te jössz, ugye?

Még észbe sem kaptam, de máris Rai alatt voltam ő pedig hozzálátott a kényeztetésnek. Ilyen kényeztetésben még a legjobb masszőr sem részesíthetett volna. Igazi Rai -féle kényeztetés volt. Én pedig minden egyes pillanatát kiélveztem.  


Tovább a 9. fejezet 1. részére >>>>

 

Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal