– Nem is értem mi bajod Bibiri-kun – átkarolta a vállam és közelebb húzott magához. – Szerintem szerencsés vagy – mosolygott őszintén.

Erről megint eszembe jutott Rai családja és örültem, hogy most itt van velünk. Annak pedig még jobban hogy kijön a családommal.

– Akkor srácok ki éhes? – állt fel anya.

– Mindenki, de főleg én – követte őt apa a konyhába.

– Te állandóan éhes vagy – csóválta a fejét mosolyogva anya, majd eltűntek a konyhában.

– Komolyan szerencsés vagy Bibiri-kun – mosolygott le rám Rai. – Örülnék ha nekem ilyen laza apám lenne.

– Persze, mert nem téged szekál.

– Ha tudnád, hogy én mit hallgatok karácsonykor is az apámtól – csóválta a fejét szomorúan. – Egész nap hozzám se szól ha teheti, csak morcos pofával helyet foglal az asztalfőnél és ha én kerülök szóba és az hogy mit csinálok, hogy mi leszek, rögtön a fejemhez vágja a hibáimat. Nem is tudod hányszor hallottam már azt hogy mekkora csalódás vagyok neki – mosolygott gúnyosan.

– Akkor maradj itt. Karácsonyozz velünk.

– Édes vagy Bibiri-kun, de nem fogom megadni azt az örömöt annak a faszfejnek, hogy nem cseszem el a karácsonyát. Meg nem akarom egyedül hagyni vele az anyámat, ő nem érdemli meg hogy kettesben karácsonyozzon az apámmal.

– És akkor inkább a saját karácsonyodat cseszed el? – döntöttem a fejem a vállára.

– Ezt inkább hagyjuk abba Seiko.

Ettől egy pillanatra ledermedtem, csak nagyon ritkán hív a nevemen és lehet, hogy nem láttam az arcát, de a hangja nagyon is komolynak tűnt. Az a ''most inkább ne baszakodj '' típusú hang volt. Ha nem ismerném és nem szeretném őt akkor most biztos a hideg kirázott volna tőle.

– Oké – fel emeltem a fejem és elhúzódtam tőle, de alig mozdultam arrébb, máris elkapta a karom és vissza húzott magához. Átkarolta a vállam és magához húzva fejét a nyakamba fúrta.

– Bocsánat – motyogta a nyakamba. – Szeretlek, de a családom nem az a téma amiről szívesen beszélek. Nem akarom elcseszni azt az időt amit veled tölthetek, ilyen szarságokkal. Nem akarok ilyeneken gondolkodnia amíg együtt vagyunk.

– Én is szeretlek – simítottam a kezem a fejére és magamhoz öleltem.

– Srácok, megkezdődött a karácsonyi zaba! – hallatszott ki az ebédlőből apa hangja. – Gyertek!

Rai nevetve elhúzódott majd egy vissza hajolva hozzám egy gyengéd, de gyors csók után felállt a kanapéról, magával húzva engem is.

– Nagyon bírom az apád.

– Nem csodálom – csóváltam a fejem. – Ha jobban belegondolok ugyan olyan hülye humora van mint neked.

– Milyen lehetett fiatal korában? – gondolkodott el Rai.

– Kevésbé ráncos – vágtam rá.

– Ha ezt hallaná – vigyorgott Rai.

– Akkor egész nap szét lennék szívatva a poénjaival.

– Gyertek már srácok! – állt a nappali küszöbén apa.

– Jól van, megyünk – fogtam kézen Rait és magammal húztam az ebédlőbe, ahol anya már minden létező finomságot kitett az asztalra.

Leültünk Raival egymás mellé, anyáékkal szemben és nekiláttunk az evésnek. Mint mindig, anya most is rengeteg ételt csinált és most nagyon rá volt pörögve arra hogy Raival az összes ilyen finomságot megkóstoltassa.

– Ezt is kóstold meg Rai – tolt elé egy újabb tányért amit teli pakolt.

– Ne tömd már meg anya – szóltam rá, de közben Rai már neki is látott az evésnek. – Még a végén haza kell gurítanom. Meg elveszed az egyik olyan dolgot amit szeretek benne – húztam a szám.

– Mit? – nézett rám anya értetlenül.

– Hát a formás testét, a kocka hasát.

– Neki van olyan? – nézett rögtön Raira.

– Persze, de ha ennyit eteted akkor már nem kocka hanem párna lesz.

– Mutasd meg – kérte anya.

– Mi?! – mondtuk egyszerre apával, míg Rai csak kíváncsian felnézett a tányérjából.

– Látni akarom a kockás hasát – vágta rá anya.

– Anya – éreztem ahogy megint felforrósodik a fejem.

– Ne légy már ilyen. Csak kíváncsi vagyok – nevetett anya.

– Hát jó – állt fel Rai.

– Mi van? – néztem őt döbbenten.

Rai felhúzta a felsőjét és anya megcsodálhatta a kockás, kidolgozott, izmos hasát.

– Igazad volt kicsim, tényleg jól néz ki – nyugtázta anya miután jól megnézte Rait.

Rai leengedte a felsőjét és vissza ült mellém, mint mi sem történt volna.

– Még jó hogy csak a hasát említettem – motyogtam az orrom alatt, amit csak Rai hallott meg és nevetett is rajta. Majd hozzám hajolva adott egy puszit a halántékomra.

– Jaj, nézd milyen aranyos – lökte meg apát anya, miközben olvadozva nézett minket. – Te is lehetnél néha ilyen.

– Elvettelek, nem? – szolt vissza apa, aminek köszönhetően én félrenyeltem, Rai pedig igyekezett magában tartani a nevetést, miközben anya egy fejcsóválás után folytatta az evést.

A korai vacsora vége felé anya hozott még sütit amivel megtömhetett minket és közben szóba került az is hogy milyen volt az első találkozásom Raival.

– És kikezdte a nevemet is – folytattam a mesélést.

– Mit csodálkozol amikor a Seiko az fiú és lány név is – szolt közbe apa.

– Tudom, de attól még felhúzott vele.

– Hát azért téged se kellett félteni – mosolygott Rai. – Amúgy miért lett Seiko a neve? – nézett anyáékra.

– Mert amikor még nem született meg azt hittük, hogy lány lesz – válaszolt anya.

– Szerintem ő is azt hitte – nevetett Rai, amihez apa is csatlakozott, majd az asztal felett lepacsiztak.

– Faszkalap – rúgtam bokán Rait.

– Seiko! – borzadt el anya.

– Bocsi – vágtam rá gyorsan.

– Na na Bibiri-kun, viselkedj – korholt Rai mosolyogva, mire az asztal alatt újra bokán rúgtam, de bezzeg neki a szeme se rebbent.

A kajálás után anya azt javasolta, hogy vezessem körbe Rait és én meg is tettem.

– Ez itt pedig az én szobám – nyitottam be a félig üres szobába, amit már hónapok óta nem láttam. Nem sok cuccot vittem magammal a koleszba, de azért látszott a szobán, hogy a fontosabb dolgaim mind nálam vannak és nekem azok nélkül olyan üresnek tűnt a szoba. Volt egy ágyam, íróasztalom, poszterek és rajzok a falamon, szekrény, rajzos cuccok az egyik sarokban, míg a másikban egy kisebb könyves szekrény, pár könyvel, kék fallal. Csak egy tipikus átlagos szoba.

– Komolyan nem hoztál haza egy srácot sem akivel lefeküdhettél volna itt? – csukta be maga mögött az ajtót. – Ebben a szobában?

– Nem. Senkit – ültem le az ágyamra gyanútlanul, majd fáradtan hátra dőltem és becsuktam a szemem.

Pár másodpercig hallgattam a csöndet és éreztem, hogy felmászik hozzám az ágyra.

– Szóval még senkivel nem feküdtél le ebben az ágyban? – suttogott a fülembe.

– Istenem, ne mond nekem hogy ennyi kaja után te képes lennél szexelni – nyitottam ki a szemem és egyből Rai zöld szemeibe nézhettem.

– Pedig de – nyalta meg az alsó ajkát.

– Jó – sóhajtottam. – Akkor a hasamra fordulok és tegyél amit akarsz.

– Ez így kurva szexi lesz – nevetett. – Egy visszautasíthatatlan ajánlat – vigyorgott le rám.

– Na látod – fordultam a hasamra, majd rögtön meg is gondoltam magam, amint az a sok kaja összepréselődött a pocakomban. – Mégse, így be fogok hányni.

– Hát ez egyre jobb – folytatta a nevetést Rai. – Te aztán tudod hogyan izgass fel.

– Miért nem szóltál, hogy mit tervezel? Akkor nem ettem volna annyit. De te még így is többet ettél nálam. Hogy nem vagy szarul?

– Tudod a nagy fiúknak sok kaja kell – könyökölt a fejem mellett.

– Örülök, hogy jól kijössz a szüleimmel – vallottam be, hirtelen.

– Én is – mosolygott. – Nagyon jó szülök és nagyon jó srácot csináltak – hajolt le hozzám és gyengéden megcsókolt.

A hajába túrtam és átcsúsztattam a nyelvem a szájába amit egy elégedett nyögéssel jutalmazott. Ahogy elmélyítettük a csókot, egyre jobban kezdtünk beindulni és Rai keze elég gyorsan levándorolt a nadrágomhoz. Benyúlt a nadrágomba és rögtön a kezébe fogta a farkam, amitől egy pillanatra belém szorult a levegő.

– Rai – nyögtem a szájába.

– Hmm?

– Komolyan most akarjuk ezt csinálni amikor itt vannak a szüleim, pont karácsonykor?

– Be lehet zárni az ajtód?

A bólintásomra elszakadt tőlem, fel állt és az ajtóhoz lépve kulcsra zárta, majd vissza jött hozzám és azonnal rám vetette magát.

Lehúztam róla a felsőjét és végig húztam a kezeim azokon az imádott kockákon.

– Anyának igaza volt – gomboltam ki Rai nadrágját. – Tényleg jól nézel ki.

– Te is kurni való vagy Bibiri-kun – vigyorgott le rám, miközben hagyta, hogy lehúzzam a sliccét és elővegyem a nadrágjából a farkát.

Míg a számba vettem, végig felnéztem a szemeibe, ő pedig ködös tekintettel nézett vissza rám, de egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Kényeztettem a számmal és a kezemmel, ahogy csak tudtam. Ő meg végig az alsó ajkába harapva tartotta vissza a hangját és sóhajait. De pár perc múlva eltolt magától és a hajamba markolva felrántott egy csókra, majd kapkodva a levegőt megszólalt.

– Hoztam magammal gumit, de síkosítom nincs – suttogott a számba.

– Akkor mázlid van, mert gondoltam rád.

Ellépve tőle kicipzáraztam a táskám és elővettem a síkosítót.

– Egy igazi kincs vagy Bibiri-kun – vette el tőlem, majd a farmerja zsebébe nyúlva elővette az óvszerét.

Én közben megszabadultam a ruháimtól és vissza feküdtem az ágyra, lustán.

Rai is levetkőzött, teljesen pucérra és míg az óvszert vette fel, gyönyörködhettem a kilátásban. Mindig jó volt ránézni, ruhában is de főleg ruha nélkül.

– Felkészültél rá Bibiri-kun, hogy szűztelenítsük az ágyad? – mászott fölém azzal a szexi félmosollyal a képén.

– Már nagyon régóta – kulcsoltam a kezeim a tarkójára és lehúztam magamhoz.

Míg csókolóztunk ő elhelyezkedett a lábaim közt és nekilátott az előkészítésemnek. Sikositós ujjaival tágított magának és amikor úgy érezte készen állok, a nyakamat csókolva belém hatolt.

Összeszorított szájjal, hogy ne hangoskodjak, karmoltam végig a hátát, amit ő egy elégedett morgással jutalmazott.

Először lassan mozgott, majd egyre erőteljesebben és kezdett bedurvulni, de amikor nyöszörögve hátra vetettem a fejem és az egész hátam megfeszült az élvezettől, kicsit vissza vett és gyengédebben mozgott.

Amikor már azt hittem elmegyek, mindig belassított és elhúzta ameddig csak lehet. De amikor már ő is kezdett elfáradni én pedig megint közel értem a csúcshoz, hirtelen megfordított mindkettőnket és én kerültem fölé.

– Rajta Bibiri-kun – tette a kezét a csípőmre. – Dolgozz meg.

A mellkasára tettem a kezem és meglovagolva izmos testét, hajszoltam az élvezetet, a sajátom és az övét is. Most már nem állított meg. Amikor elmentem a csípőmet leszorítva ő is elélvezett.

Fáradtan dőltem rá, a mellkasán feküdve, ő pedig végig simított a hátamon, egészen le a hátsómig, hogy belemarkolhasson.

– Kikészítesz – sóhajtottam.

– Pont ezért vagyok olyan jó – vigyorgott.

Pár percig így feküdtünk az ágyban, egymáson, csöndben. Majd erőt vettem magamon és lemásztam Rairól.

– Remélem anyáék nem hallottak semmit.

– Ja, gáz lenne ha rájönnének, hogy megszegted a szüzességi fogadalmad – húzta le magáról az óvszert miközben fel ült.

– Ha gondolod elmesélhetem, hogy az mikor volt és kivel – vágtam vissza egy gonosz mosollyal.

– Nem akarom hallani – vágta rá, morcos pofával.

Míg Rai elintézte az óvszert én felöltöztem, majd nem sokkal utána ő is elkezdett öltözködni.

Épp csak magamhoz húztam egy újabb csókra amikor Rai telefonja csörögni kezdett. Káromkodva elővette a mobilját, de amint a kijelzőre nézett ellágyult a tekintete.

– Anya az.

– Akkor vedd fel – engedtem el.

Rai fogadta a hívást én pedig igyekeztem nem odafigyelni, miközben ledőltem az ágyra.

Pár perc múlva elköszönt és letette a telefont majd fölém mászva lenézett rám.

– Mennem kell – ráncolta a homlokát szomorúan.

– Oké – simítottam végig azon a felkarján amit még velem tetováltatott, nézve azokat a mintákat amiket én rajzoltam neki.

– De majd hívj fel amikor vissza akarsz menni a koleszba és eljövök érted. Jó?

– Igen.

– Komolyan Bibiri-kun – megfogta az állam és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. – Komolyan hívj fel. Én akarlak elvinni. Ne felejtsd el.

– Jó, nem fogom. Nyugi – mosolyogtam fel rá.

– Ha el mersz menni busszal úgy hogy nem is szólsz akkor komolyan elverem a kis picsád.

– Nyugi már – pöcköltem meg a homlokát. – Hívni foglak majd.

– Hát remélem is – mászott le rólam, majd magához véve a felsőjét, rögtön felhúzta.

Ahogy készülődött eszembe jutott hogy még nem adtam neki oda az ajándékát, pedig végig a táskámban volt.

– Várj meg itt – másztam le az ágyról. – Mindjárt jövök – felvettem én is a felsőm majd kinyitva az ajtót, kimentem a nappaliba és elővettem a táskámból Rai becsomagolt ajándékát.

– Az meg mi? – kíváncsiskodott anya, amikor meglátta a kezemben az ajándékot

– Rai ajándéka.

– Mit vettél neki?

– Ne legyél már ilyen kíváncsi – szolt rá apa. – Így hamar megöregszel asszony – nevetett, mire gyorsan megkapta a szúrós pillantást anyától.

Míg anya készült leszedni apa fejét én vissza mentem Raihoz, aki már teljesen felöltözve az ágyamon ült, várakozva.

– Ezt majd otthon nyisd ki – adtam a kezébe a dobozt.

– Ez a karácsonyi ajándékom? – nézett rám meglepetten, mire bólintottam. – Hát tudod Bibiri-kun, ez eléggé kínos. Mivel én az ajándékod a szeretőmnek adtam.

Kellett egy pár másodperc mire feldolgozta az agyam a hallottakat és mikor megjelent Rai arcán az a vigyor legszívesebben vissza vettem volna tőle az ajándékot vagy megetettem volna vele.

– Még ilyenkor is csak baromkodsz?

– Vicceltem – vigyorgott tovább.

– Nem volt vicces.

– Na látod...

– Kuss – vágtam a szavába, még mielőtt felidézi egy nem régi beszélgetésünk, amihez most nem sok kedvem volt. – Szóval csak akkor nyisd ki ha hazaértél.

– Értettem – bólintott.

Pár pillanatig csak néztük egymást, majd egy idő után le esett, hogy én nem számíthatok semmi ilyesmire.

– Gondolom én nem kapok semmit.

– Sajnálom Bibiri-kun, de eddig nem kellett senkinek se vennem semmit és így nem is gondoltam rá hogy most kellene, szóval... – látszott rajta hogy bántja a dolog.

– Semmi baj – vontam vállat mosolyogva. – Amúgy sem az ajándék a lényeg.

Nem mondom, hogy nem esett kicsit szarul, hogy én gondoltam rá, ő meg rám nem, de próbáltam nem kimutatni és nem hisztizni egy ilyen kis apróság miatt. Végül is, tényleg nem az ajándék a lényeg.

– Bármi is legyen az ajándékom, nagyon köszönöm Bibiri-kun – adott egy futó csókot.

– Nagyon szívesen – viszonoztam a csókot.

Ezután Rait kikísértem a nappaliba ahol elköszönhetett a szüleimtől és ahogy láttam, szerencsére nem tűnt fel nekik a szobámban a kis légyottunk.

– Remélem máskor is elhozod majd Seikot és te is itt maradsz – adott egy nagy csomagot Rainak anya. – Csomagoltam egy kis sütit az útra.

– Köszönöm – vette el Rai mosolyogva.

– Nemsokára megint látod majd őt anya – nyugtattam meg. – Ő jön majd értem és visz vissza a koliba.

– Milyen rendes srác. Vigyázz magadra az úton Rai és majd hívd fel Seikot ha haza értél, hogy ne aggodalmaskodjon egész este – ölelte meg Rait.

– Persze, már most lerágta mind a tíz körmét, csak épp nem látszik – nevetett apa a közömbös arcomat látva. – Tudod Seiko ilyen lazán szokott aggódni.

– Fel fogom hívni – viszonozta az ölelést Rai, majd apához fordult.

– Eszedbe ne jusson kezet nyújtani.

– Dehogy – nevetett Rai majd lepacsizott apával és miután anya még utoljára megölelgette Rait, végre kikísérhettem őt a kocsijához.

– Hiányozni fogok? – fogta meg a kezem a kocsijának dőlve.

– Igen – ismertem be.

– Akkor majd mindennap felhívlak.

– Jó – néztem a cipőjét elgondolkodva. – Olyan fura.

– Mi?

– Hogy eddig még sose voltunk külön ennyi időt, mint amennyit most leszünk és mégsem mentünk még egymás agyára – nevettem a végén.

– Igen, ez egy rohadt nagy rejtély – nevetett ő is.

– Na menj, mert így sose érsz haza – löktem meg a vállát.

– Csak egy búcsú csók után – csücsörített.

– Na jó, ez még belefér – megragadtam a tarkójánál és egy vad csókra magamhoz húztam.

Persze amikor el akartam húzódni, nem akart elengedni és az oldalába kellett, hogy csípjek, hogy el szakadjon a számtól.

– Így komolyan soha nem fogsz hazaérni – csóváltam a fejem a hülyeségén.

– Majd hívlak ha hazaértem, hogy ne aggódj – vigyorgott.

– Kérlek – forgattam a szemeim. – Kímélj meg attól, hogy halálra aggódjam magam.

Nevetve magához húzott és egy gyors szájra puszi után beszállt a kocsiba.

– Ne felejtsd el hogy hívj ha...

– Mondtam, hogy hívlak majd vissza akarok menni – vágtam a szavába, türelmetlenül vacogva a hidegben.

– Na jó, menj be mert megfázol Bibiri-kun.

– Jó – dörzsöltem a karjaimat, hogy ne fázzak annyira.

– Szia Bibiri-kun – kacsintott és beindította a kocsit.

– Szia.

Még utoljára dobott egy puszit, mint egy idióta, aztán elindult és én egészen addig néztem, míg be nem fordult egy másik utcába és el nem tűnt a szemem elől. Majd vissza sétáltam a házba és anya még faggatózott kicsit, meg áradozott Rairól, hogy milyen aranyos srác. Szinte halálra dicsérte.

Amikor megkaptam a szüleimtől az ajándékaimat és ők is tőlem, épp készültem elvonulni a szobámba, hogy kipakoljam a cuccom, de csöngettek és anya kiáltozott utánam.

– Seiko! Gyere!

– Mi az? – kilépve a nappaliba rögtön megláttam anya kezében egy csomagot.

– Ez neked jött.

Átadta a csomagot ami egy közepesen kicsi doboz volt.

– Kitől jött?

– Raitól. Most hozta egy futár szolgálat – hadarta anya, de már kíváncsian noszogatott. – Na, nyisd ki gyorsan.

Anyához hasonlóan én is nagyon kíváncsi voltam. Gyorsan a dohányzóasztalhoz ültem és kinyitottam a dobozt, amiben két boríték volt és pár fényképkeret. Az egyik borítékra Bibiri-kun volt írva, így azt nyitottam ki legelőször. A borítékban egy levél volt Raitól:

„Amikor ezt megkapod Bibiri-kun, sajnos nem leszünk együtt és remélhetőleg már sikeresen elhitettem veled, hogy lófaszt se kapsz karácsonyra és így az ajándékom még nagyobb meglepetés lehet majd. Valami különlegeset akartam neked adni, olyat, amit nem vehetsz meg akárhol és nekem a veled töltött percek a legkülönlegesebbek. Tudom, nyálas duma! De ez van. Így készítettem pár közös képet. Remélem tetszeni fognak. Boldog karácsonyt Bibiri-kun.”

Izgatottan kibontottam a másik borítékot is és legszívesebben magamhoz öleltem volna Rait abban a pillanatban amint megláttam a képeket. Képeket amiken nevetünk Raival, csókolózunk, összebújunk. Mind igazi, természetes pillanat volt, amik, Rainak köszönhetően, megmaradtak nekünk.

– Ezt kaptad Raitól? – jött be apa szobába.

– Igen – tettem be a képeket a keretekbe.

– Ezek nagyon jó képek – nézegette őket anya. – Kitehetnénk az egyiket ide a többi közé.

Anya megfogta azt a képkeretet amiben az a kép volt amelyiken Raival egymás szemébe nézve mosolygunk, és kirakta a családi képek közé a szekrényre.

– Nézd Shiro milyen jól néznek ki.

Míg anyáék a többi képet is megnézték, én a szobámba menet írtam egy SMS-t Rainak, hogy imádom az ajándékom, de annál jobban csak őt. Miután elküldtem neki, pár másodpercre rá felhívott.

– Egy Seiko óra? – szolt bele nevetve. – Ezzel kicsináltál Bibiri-kun.

– Szeretlek.

– Nahát – hallatszott a hangján, hogy meglepődött. – Komolyan tetszett az ajándékom?

– Igen, nagyon.

– Amúgy még nem értem haza, de nem bírtam ki hogy ne bontsam ki.

– Semmi baj, de ez kurva szemét dolog volt – csóváltam a fejem, mosolyogva. – Hogy elhitetted velem, hogy nem kapok semmit.

– Bocsi, de nem bírtam kihagyni.

– Neked tetszik az óra?

– Királyul néz ki, de a te neveddel egyenesen imádom.

– Boldog karácsonyt Rai.

– Boldog karácsonyt Bibiri-kun.