Reckless Roads (Yaoi)
Navigation


Ha szereted a Yaoi-t akkor jó helyre tévedtél, ugyan is ez az oldal egy Yaoi történet miatt jött létre. Aki még nem tudja, hogy mi az a Yaoi, annak felvilágosítás képen: srác+srác=szerelem (vagy csak dugás). Ezen az oldalon most még csak egy történet olvasható, az pedig a Reckless Roads. Egy Seiko nevű srácról szól aki egy művészeti akadémián tanul tovább ahol rengeteg új és érdekes barátra tesz szert, köztük meg ismerkedik Harada Rai-val, aki nem könnyű eset. A Reckless Roads az ő szerelmüket (már ha lesz ilyen) mutatja be, de közben az érdekes és vicces barátokról sem feledkezik meg. 

News - frissítések

Reckless Roads - a történet

Reckless Roads 2 - a történet folytatása

Reckless Roads 3 - Szétváló utak

Reckless Edition - Renjiro története

Szereplők - ki kicsoda

Alexy and Emma - az író és a fő kritikusa

Vendégkönyv - ide is írhattok véleményt

GY.I.K. - gyakori kérdések válaszai

Bejelentkezés

 
Szavazás
Ez sajnos egy nem yaoi történet, így is ovasnád?
Olvasnád a Reckless Renjirot?

Igen, várom az új fejezeteket
Nem, inkább csak yaoit olvasnék
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Cserék

Csak sima csere van. Jelentkezni a chat-ben lehet. 

* Theira * Kukuru (Anime & Others) * Yume-chan * KheyraYaoi Universe * Twins of May * CamilMarzia Bisognin * Kishi * Coffee & Cakes * Armour of my mind * Monster OC Days *

 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Side info

Szerkesztő: Alexy
Design felelős: Alexy
Css kódok: Linda design
Téma: saját yaoi történet
Kezdés: 2014. 07.25.

 
Lélek gyűjtő
Indulás: 2014-07-25
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSS Codes

Reckless Roads 2 fejezetek
Reckless Roads 2 fejezetek : 16. Fejezet

16. Fejezet

  2016.08.28. 10:17


 A nap további része jól telt. Elvoltam a srácokkal, viszont az óráink miatt kevesebbet tudtam Haruval találkozni. Raival ellentétben, ő komolyabban vette a kötelezettségeit és nem lógta el a legtöbb óráját, hogy aztán a szünet nagy részét velünk töltse. De azért így is minden szünetben megszeretgetett, de persze kicsit visszafogottabban mint Rai Seikot.

Az órák után vártam, hogy Haru és Rai elénk jöjjenek, de nekik még volt egy órájuk, amiről még Renjiro sem lógott el.

Gondoltam kihasználom az időt és készítek pár rajzot, amivel eddig el voltam maradva. Pár feladatba adott rajzzal el is készültem, de sajnos hamar elfogyott az ihletem és a kedvem is a rajzhoz.

Kidőlve az ágyamon gondoltam rá, hogy felhívom Harut, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Még alig vagyunk együtt. Nem akartam valami tapadós picsának tűnni. Bár már letelt az egy óra, lehet a bandájával szórakozik valahol. Még is ki vagyok én, hogy állandóan a seggében legyek? Sok időt töltöttünk együtt mostanában. Megértem ha most inkább a haverjaival lenne.

Ezeken elgondolkodva vettem fel a cipőm és miután elpakoltam a rajz cuccaim, elhagytam a szobát. Gondoltam, ha már nem Haruzhatok akkor inkább Raizok.

Lassan lelépcsőztem Rai szobájához, remélve, hogy ott találom és már kész voltam benyitni hozzá, amikor meghallottam Haru hangját.

– Esküdj meg hogy tartod a szád.

– Ha Shoruról van szó, akkor mindig szófogadó vagyok – hallottam Rait.

- Ezt neki sem mondhatod el. Iszonyat szar lenne ha megtudná, hogy tőled kértem tanácsot – érezhető volt Haru hangján, hogy kínlódik.

– Hát ez most már nagyon érdekel. Mihez kell tanács? Bocs, de szépség tippeket, meg ilyen szarokat nem adok. Amit magad előtt látsz az mind Isten ajándéka, egy adomány. Nem tanulható.

– Komoly tudnál lenni legalább egy percig? – morgolódott Haru.

– Na bökd ki.

– Tanács kellene a...a szexhez – elég nehezen nyögte ki, de ezt hallva nem bírtam nem mosolyogni. Kíváncsi voltam, hogy erre Rai mit fog reagálni.

– Szóval a szexhez? – míg Rai beszélt, én óvatosan lenyomtam a kilincset és amennyire tudtam, hangtalanul benyitottam. Csak egy kis résnyire nyitottam az ajtót, hogy ne vegyenek észre, de én láthassam őket.

Rai alig bírta vissza tartani a vigyorát.

– Hát tudod Haru van az a kis testrészed a lábad között amit faroknak hívsz. Fogod a kis pajtid és beteszed a megfelelő lukba. Persze remélhetőleg egy emberbe.

– Ne idegesíts már Rai! – dörzsölte a homlokát. Látszott rajta hogy most szívesen megütné Rait.

– Fejtsd ki bővebben hogy mit akarsz – vigyorgott Rai, az ágya szélére ülve.

– Tudod te, hogy mit akarok.

– Dehogy – vágott ártatlan képet. – Fogalmam sincs.

– Hát jó – sóhajtotta Haru, megadva magát. – Adj tanácsot a meleg szexel kapcsolatban – bökte ki.

– De miért? Mit nem tudsz? – próbálta tartani azt az ártatlan arckifejezést, de az elégedett vigyorgás eléggé megnehezítette a dolgát. – Mi volt a probléma?

– Shou kissé...

– Kissé? – dőlt előre Rai, hogy hallja.

– Kissé szűk nekem.

– Milyen?

– Szűk.

– Tessék? Milyen? – játszotta a süketet.

– Szűk!

Még életemben nem láttam Rait így nevetni.

– Most meg mit nevetsz te barom?! Ebben semmi vicces nincs.

– De igen – nevetett tovább.

– Olyan éretlen vagy – csóválta a fejét Haru. – Fogalmam sincs, hogy Seiko mit lát benned.

– Félistent? Urát és parancsolóját? A végzetét?

– Ez költői volt, te barom. De most ne ezzel foglalkozz. Inkább segíts nekem.

– Mit kapok én azért?

– Te? Semmit. De nem okozok újra fájdalmat Shounak.

– Te képes voltál bele erőszakolni magad pici Shouba? – nézett rá döbbenten Rai.

– Dehogy! – vágta rá Haru. – Figyelmes voltam. Óvatosan próbálkoztam és gyengéden – ült le Haru a másik ágy szélére, szembe Raival.

– Gyengéden? – vigyorgott Rai. – És még te nem vagy meleg.

– Nem vagyok – komorodott el Haru.

– Akkor hogy akarsz lefeküdni Shouval ha nem vagy meleg?

– Ne ezen akadj már fent! Ez az én dolgom, nem a tiéd.

– Egyáltalán miért tőlem kérsz tanácsot? Az interneten egy rakás szar oldalt találhatsz.

– Azt hiszed nem néztem utána? – fogta a fejét. – Talán fura lesz amit most mondok. De inkább bízom benned ilyen téren, mint egy internetes blogos szarban.

– Ezt esküszöm bele írom az önéletrajzomba.

– Tedd azt. De most már térjünk a lényegre – sürgette Rait.

– Jó – sóhajtotta Rai, komolyságot erőltetve magára.

Úgy tíz perc alatt Rai olyan tanácsokkal látta el Harut, amiket elég meglepő volt végig hallgatni tőle. Végül Haru már sokkal nyugodtabbnak látszott.

– Köszi.

– Nincs mit. Csak ígérd meg nekem, hogy nem adsz át semmilyen betegséget Shounak. Nem szeretném ha szifilaids-ben (ejtsd.: Szifiléc) halna meg.

– Hogy lehetsz ilyen... – dörzsölte a homlokán, elkínzottan. Végül inkább annyiban hagyta Rai hülyeségét.

– Segíthetek még valamiben vagy utamra engedsz, hogy elárasszam bölcsességemmel az eltévelyedett követőimet? – állt fel Rai, kinyújtóztatva a karjait.

– Lenne még valami.

– Na mond.

Ez volt az a pillanat amikor úgy döntöttem, hogy nem hallgatózom tovább, így is épp eléggé túllőttem a célon. Már óvatosan behajtottam az ajtót amikor: – Pockyról lenne szó – amint meghallottam lefagytam, ahogy mindig ha Pockyról van szó.

– Már mondtam neked, hogy erről Shouval beszélj.

– Tudom. Próbáltam is, de ő még nem áll készen rá. Én viszont segíteni akarok neki. De úgy nem tudok ha nem tudom, hogy miről van szó. Ki az a Pocky? Mi van vele? – faggatta Rait.

Hallottam ahogy Rai tétovázik, kifújja a levegőt és tesz pár lépést a szobában.

– Tényleg csak jót akarsz neki?

– Igen – vágta rá Haru, határozottan.

– Akkor adj neki időt. Mást nem nagyon tehetsz.

– Persze. Könnyen mondod amikor te nem látod, hogy mennyire ki van. Felajánlottam neki, hogy menjen el pszichológushoz...

– Ezzel jól elástad magad – szúrta közbe Rai.

– Hát eléggé kiakadt.

– Persze. Ne csodálkozz ezen, ha egyszer dili dokihoz akarod küldeni.

– De ez nem arról szól, hogy őrült. Egyszerűen csak...

– De Shounak igen – vágta ismét közbe Rai, kissé indulatosan. – Te nem ismered annyira mint én. Nem tudod, hogy mennyire nehezen kezeli ezt a pszichológus témát.

– De miért?

Ettől a beszélgetéstől már a hideg kirázott. Nem akartam ezt. Ha Rai mindent elmond, akkor Haru biztos kattantnak fog hinni és Rait is amiért hisz nekem. Idegesen markoltam a kilincset. Legszívesebben berontottam volna, hogy befogjam Rai száját.

– Amit most elmondok neked azt csak azért teszem, mert bízom benned, hogy te is csak Shou javát akarod – lett komoly Rai. – Tudod, hogy én és Shou gyerekkori barátok vagyunk. Ezért szinte mindent tudok róla. Ahogy azt is, hogy kiskorában a szülei pszichológushoz járatták Pocky miatt.

– Ezt most így nem nagyon értem – hallottam Haru tanácstalan hangját. – Pocky valamiféle...kitalált barát? – kereste a megfelelő szavakat.

– Nem mondanám annak. Én úgy gondolok rá mint valami lelkiismeretre vagy Shou őrangyalára, aki mindig vele van.

Nem bírtam magammal, látni akartam, hogy milyen arcot vághat Haru, hogy mit szol mindehhez amit Rai mondott. Újra, lassan és csöndben kinyitottam az ajtót.

Nagy meglepetésemre Haru elgondolkodva össze vonta a szemöldökét és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki menten kifut a világból az „őrületem” miatt.

– Honnan veszed, hogy nem csak egy kitalált barát, ami egyszerűen csak vele maradt a gyerekkorából?

– Mintha csak a szüleit hallanám – csóválta a fejét Rai. – Onnan, hogy egy kitalációnak nem érezném a jelenlétét.

– Ezt most...hogy mi van?

Látszott Harun, hogy ez most egy kicsit összezavarta.

– Te nem érezted néha úgy magad Shou közelében, mintha valami más aura lenne körülötte? Tudom, hogy furán hangzik, mint a legtöbb ezoterikus szarság. De ha kicsit jobban odafigyelsz akkor észre veszed a jeleket.

– Jeleket?

Engem nem lepett meg a dolog. Rai már mesélt erről nekem még nagyon régen. Ezért is mertem neki beszélni Pockyról.

– Ja. Ha már elég sok időt töltöttél Shouval, akkor egy idő után érezni fogod, hogy mikor nincs egyedül. De mindig máshogy, amellett persze, hogy néha beszél hozzá, ha azt hiszi, hogy senki nem figyel. Például hirtelen kiráz a hideg vagy libabőrös leszel ott ahol megérintett. Egyszer esküszöm éreztem ahogy végig simít a hajamon – nevetett Rai, én pedig mosolyogtam az emléken. Pocky imádta Rait taperolni.

– Jópofa kis őrangyal és elég mókás is ahogy kinéz. Illik Shouhoz.

- Honnan tudod hogy hogy néz ki? – nézett rá Haru döbbenten.

– Onnan hogy Shou lerajzolta nekem és még mielőtt kérdeznéd, semmi démoni nincs benne. Csak egy csenevész macska srác, aki imádja a pockyt.

– Hogy néz ki?

– Fehér haja van, macska fülei és orra. Ravasz kis mosolya, arany színű szemei és nagyon jó stílusa van.

– Hát ez őrület.

Haru úgy nézett Raira mintha ez az egész csak egy nagy vicc lenne és arra várna, hogy Rai mikor neveti el magát és vágja a képébe, hogy egy idióta amiét ezt beszopta.

– Nem az. Tudom, hogy elsőre annak tűnik, de Pocky tényleg igazi és csak jót tesz Shounak. Majd meglátod ha jobban figyelsz.

– Nem biztos hogy valaha is találkozom Pockyval.

– Ugyan, ha én is észre vettem akkor te meg főleg észre fogod venni – legyintett Rai.

– Nem úgy értem. Hanem hogy Shou azt mondta, hogy Pocky már nincs vele. Azt mondta, hogy Minoru halálával őt is elvesztette.

– Elvesztette? – Haru bólintására, Rai elgondolkodva össze vonta a szemöldökét.

– Mi érdekeset találtál Shou? – hallottam meg magam mellett Kin suttogó hangját.

Annyira bele merültem ebbe z egész beszélgetésbe, hogy észre sem vettem Kint, aki már mellettem guggolt egy kedves mollyal az arcán. Annyira rám hozta a frászt, hogy majdnem elkiáltottam magam, de szerencsére észnél voltam és óvatosan becsukva az ajtót, Kinre néztem.

– Ő...én semmit – ragadtam karon és elhúztam őt az ajtótól, hogy nem halljanak meg minket. – Én csak a....a...a fülbevalóm végét kerestem – nyögtem ki életem legbénább hazugságát, mire Kintől kaptam egy kételkedő pillantást. – De nekem még sok dolgom van és mennem is kell – kezdtem el a lépcső felé hátrálni. – Majd máskor beszélünk. Szia – intettem neki még utoljára, majd gyorsan elhagytam a tett helyszínét.

Felérve a szobánkhoz, lihegve kapkodtam a levegőt és azonnal behúztam a szobámba, hogy ledobva magam az ágyamra, fogjam a fejem a hülyeségemen.

– Mekkora egy barom vagyok. Ha Pocky itt lenne biztos kinevetne és helyeselne – húztam a szám.

Míg a szobámban ültem, reménykedtem benne, hogy Kin nem híreszteli el Rainak a hülyeségem és hogy Haru nem egy pappal vagy egy pszichológussal tér vissza hozzám. Várakozás közben volt időm azon is elgondolkodni amit Haru mondott, hogy ő nem meleg. Talán nem kellene, hogy zavarjon ez a dolog, de attól még eléggé elgondolkodtatott.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy idő után kaptam egy SMS-t Raitól.

 

Na meglett a fülbevalód te kis hazug? :D Nyugi, Haru nem tud róla ;)

 

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, pont amikor Haru benyitott.

– Nahát, itt vagy? – csukta be az ajtót. – Azt hittem Seikoékkal vagy.

Fürkésztem pár másodpercig az arcát, de nem úgy nézett ki mint aki menten diliházba küld.

- Nincs kedved ma.. - de be sem tudta fejezni, már is felpattantam az ágyamról és a nyakába ugrottam, össze kulcsolva a lábaim a dereka körül.

– Csingiling – tántorodott meg egy pillanatra, majd nevetve, a fenekemet fogva tartott meg – Hiányoztam?

– Ühüm – motyogtam a nyakába fúrva az arcom.

– Te is nekem.

– Mondjuk ha néha egy kicsit rossz fiúsabb lennél, mint Rai, akkor többet találkozhatnánk a suliban – húzódtam el a nyakától.

– Szóval el kellene lógnom az óráimat, hogy pár perccel többet legyünk együtt? – mosolygott le rám, miközben lehámozott magáról.

– Jó lenne, de sajnos az én pasim egy stréber – fújtam ki a szemembe hulló frufrum. – Ez az én formám.

– Egy stréber? – nevetett Haru. – Komolyan Csingiling?

– Komolyan – mosolyogtam ahogy próbálta abba hagyni a nevetést.

– Na majd meglátjuk, hogy ezzel a hozzá állással hol lesz Rai öt év múlva – próbált komoly képet vágni, de a szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly.

– Jelenleg mindketten ugyan ott vagytok, szóval....

– Szerinted Rai jobb mint én? – jött közelebb egy veszélyes tekintet kíséretében.

– Én azt nem mondtam, ahogyan azt sem, hogy ne csatlakozz az ő bandájához – villantottam egy ártatlan mosolyt.

– Jaj már Csingiling. Muszáj ezért rágni a fülem? – nyafogott.

– Eltaláltad. Ezt addig fogom csinálni amíg...

– Amíg meg nem őrjítesz?

– Ha meg akarnálak őrjíteni akkor azt máshogy csinálnám.

– Nem biztos hogy tudni akarom. Na de mit csináltál amíg én elintéztem ezt azt? – terelte gyorsan a témát.

Ő sem akarta elmondani nekem, hogy Rainál járt, ahogy én sem neki, hogy mindenről tudok. Mondjuk Kinek köszönhetően nem mindenről, de a nagyjáról igen.

– Rajzolgattam – ültem le az ágyamra.

– És van kedved kimozdulni egy kicsit vagy maradjunk itt? – dőlt az ajtófélfának.

– Hová akarsz menni? – gondoltam kitalált már valami jó programot.

– Csak megsétáltatnám a városban a barátnőmet – ült le mellém vigyorogva.

– Ezért még megverlek – emeltem meg az öklöm. Próbáltam komolynak látszani, de nem nagyon ment.

– Persze – fogta meg az öklöm, ami sokkal kisebb volt az övéhez képest. – Ezekkel a cuki kis kezeiddel biztos simán kiütnél. Nem is értem hogy miért nem tart az állam hét lakat alatt. Veszélyes fegyver vagy Csingiling – a végére már nevetett.

– Jobban teszed ha félsz. Egyszer régen elvertem Rait.

– Istenem – nevetett még jobban. – Ez miért nem lep meg?

– Mondjuk épp nevető görcse volt és én tökre mentem, aztán ahogy a földön összegörnyedve nevetett tovább, még jobban felhúzott és megcsapkodtam. De akkor is megvertem – ismertem be, de ettől Haru csak még jobban nevetett.

– Kérlek rajtam könyörülj meg – törölgette a könnyes szemét. – Nem akarom ugyan úgy kórházban végezni mint Rai.

Ahogy ott feküdt az ágyamon, nevetve a hátára dőlve, valahogy vissza akartam adni neki a hülyeségét.

– Egyébként meg azért akartam megverni mert megcsókolt és...

– Mi?! – ült fel azonnal és hamar minden jókedve eltűnt.

– Igen, megcsókolt aztán letaperolt és szexeltünk is, de az már olyan régen volt – legyintettem, komoly képet erőltetve magamra, de amikor Harura néztem és megláttam a vegyes érzelmeket türköző arcát, elég nehéz volt fenn tartani a látszatot.

– Akkor én most megyek és a szart is kiverem Raiból – állt fel, de gyorsan a kezébe kapaszkodtam, hogy vissza húzzam.

– Ugyan már, úgy sem tudnád legyőzni – hiába próbáltam vissza húzni, ő sokkal erősebb volt. Így kinyitva az ajtót, mintha meg sem érezné a felesleges súlyt, amit magával cipelt, húzott magával, egészen végig a folyosón. Olyan röhejes volt az egész helyzet, hogy nem bírtam nem nevetni rajta, főleg miután belegondoltam, hogy külső szemmel nézve elég érdekesen nézhettünk ki.

– Nem e?! – húzott a lépcső felé.

– De nem ám.

– Na csak figyelj.

– Hát itt meg mi van? – nézett fel ránk a lépcső aljáról Airi. – Shou? – döntötte oldalra a fejét amint észrevett.

– Csak hülyéskedünk – néztem ki Haru lába mögül.

– Biztos? Haru elég komolynak tűnik – indult el felfelé a lépcsőn, kissé tétovázva.

– Mert az is vagyok. Ma megfojtom Rait – indult el Haru is, de erősebben fogtam a kezét és a korlátba kapaszkodva húztam őt vissza. – Engedj el Shou.

– Fuu te tényleg mérges vagy – vigyorogtam fel rá kissé elégedetten.

– Még szép hogy az vagyok. Te nem lennél az a helyemben?

– Nem igazán, mert akkor ilyenek miatt kellene végig vernem a suli összes nőjét. Eléggé rosszat tenne az aranyos jófiú híremnek.

– Szóval féltékeny? – következtetett Airi. – Hát ez aranyos és annyira romantikus – olvadozott.

– Azt mondod? – nevettem.

– Nem feküdtem le a suli összes csajával. Nem vagyok olyan mint Rai – próbálta lefeszíteni magáról a kezem, de eszemben sem volt elengedni. Viszont úgy gondoltam, itt az ideje véget vetni ennek.

– Haru ne legyél már ilyen lökött. Csak vicceltem. Mondtam már, hogy Rai meg én soha nem tekintettünk úgy egymásra és soha nem is értünk úgy egymáshoz.

– Akkor most miért mondtad hogy...

– Mert idegesített, hogy kinevetsz – vágtam a szavába. – Így akartam vissza vágni, de elismerem, hogy kicsit túlzásba estem.

– Szóval kamu volt az egész? – fordult vissza hozzám én pedig elengedve a korlátot és a kezét, fel álltam.

– Igen – bólintottam.

– Akkor jó – sóhajtott fel megkönnyebbülve.

– De Rait komolyan megvertem egyszer. Az igaz volt.

Amint Haru megint nevetni kezdett, már tudtam, hogy kár volt megint ezzel jönnöm.

– A picsába már – néztem őt rosszallóan. – Hagynom kellett volna, hogy lemenj Raihoz arcoskodni, hogy szét rúgja a segged.

Reménykedtem benne, hogy ez majd kizökkenti és nem szórakozik tovább az én káromra, de sajnos nem így történt.

Miután Haru képes volt abba hagyni a nevetést, elköszöntünk Airirtól és vissza vonultunk a szobába.

– Most legszívesebben megütnélek – morgolódtam.

– Akkor gyere – tárta szét a karjait, de amikor megindultam felé, feltartotta a kezét. – Várj egy picit – szerzett az éjjeli szekrényéről egy hajgumit és gondosan felkötötte a haját.

– Ez most komoly?

– Ha már cica harcba kezdek a barátnőmmel, akkor fel kell hogy készüljek rá.

– Hát most már tényleg meg foglak ütni – ropogtattam az ujjaim, amivel csak még jobban mulattattam őt.

– Gyere csak – állt elém lazán.

Elég magabiztos volt, de amikor meglendítettem a kezem, hogy megüssem, még magabiztosabban fogta meg a kezem, pördített meg és hátulról magához ölelve ledőlt velem az ágyára.

– Megvagy – adott egy puszit a nyakamra.

– Ne már! Ne kezelj úgy mint egy...

– Mint egy Csingilinget?

– Igen – feszítettem le magamról a karjait, majd legurulva róla, mellé feküdtem.

– De hát az vagy – könyökölt fel. – Az én Csingilingem – lassan elkezdett fölém mászni.

– Most nem – fordítottam el az arcom amikor meg akart csókolni. – Most haragszom rád.

– Mert kakaskodtál én meg nem hagytalak érvényesülni?

– Nem kakaskodtam – forgattam a szemeim.

– De igen is Csingiling, kakaskodtál. Meg akartad mutatni, hogy ki a főnök. De rossz hírem van, én vagyok az – mosolygott le rám, miközben izmos karjaival tartotta magát felettem.

– Azért haragszom mert kinevettél. Tulajdonképpen kinevetted a férfiasságom, ha úgy vesszük – húztam a szám. – Egyébként meg nem vagy főnök.

– Akkor ezt most jobb ha tisztázzuk Csingiling. Először is lássuk be, hogy te nem vagy az a verekedős fajta és nem is leszel. Ami jó, mert nem akarnám, hogy mindennap egymással keljen birkóznunk, hogy ki legyen alul és ki fölül – nevetett, majd újra komolyra fogta a szót. – Azt is lássuk be hogy a mi kapcsolatunk.... hogy is mondjam... nem az a szokványos fiú lány kapcsolat. Mindketten srácok vagyunk, de az egyikünk egy kicsit érzékenyebb és nem annyira férfias. Fáj hogy nekem kell erre rávilágítanom, de ez te vagy Csingiling. De ettől függetlenül nem kell nekem bizonygatnod, hogy farok van a lábaid között. Én így szeretlek ahogy vagy, így fogadlak el. A kis kezeiddel, aranyos pici füleiddel és az édes kis orroddal – dörgölte az orrát az enyémhez. – Szóval lássuk be, hogy nem vagyunk egyformák, de ez nem is baj. Ez így van jól.

– Oké, igazad van – adtam be a derekam. Igazából minden egyes szava teljesen megolvasztott.

– És ezzel el is dőlt, hogy ki a főnök – hajolt ismét az ajkaimhoz, belém fojtva a tiltakozást.

Már azt hittem, hogy máris kipróbálja Rai tanácsait, de amikor a kezem betévedt a felsője alá, leállított.

– Nem, nem. Most nem.

– Mi? Miért? – az őszinte csalódottság eléggé hallható volt a hangomon.

– Mert most még nem.

– De hát már nem fáj.

– Persze, de akkor sem.

Ő persze megint jót vidult a képemen.

– Az oké, hogy te nem akarod. De attól még én végig taperolhatlak nem? – csúsztattam vissza a kezem a felsője alá, de ismét elkapott.

– Nem, mert az csak beindítana és akkor nagyon nehezen tudnám vissza fogni magam.

– Pont ez a lényeg – vigyorogtam fel rá.

– Most nagyon szomorúvá tettél Csingiling. Hát neked is csak a testem kell? – gurult le rólam, sértett arcot vágva.

– Naná – ültem fel, amin ő csak nevetett.

– Van valami programod a hétvégére?

– Azt hiszed, hogy hagyom, hogy csak úgy témát válts? – néztem őt gyanakvó szemekkel.

– Van vagy nincs?

– Legyen vagy ne legyen?

– Ne legyen. Mert el kell kísérned egy üzleti vacsorára – lett komoly az arca.

– Üzleti vacsorára? – ez nekem teljesen új volt.

– Igen. Az apám megkért, hogy vegyek részt egy üzleti vacsin és ha már elmegyek, akkor gondoltam téged is viszlek. Bemutatlak apámnak, meg ilyenek – mondta ezt olyan lazán, hogy egy pillanatig azt hittem viccel, de amikor még mindig nem nevette el magát a döbbent képemen, már tudtam, hogy nem viccel.

– Bemutatnál az apádnak? – képzeletben az állam a földön koppant, de a való életben az egész arcom égett és sejtettem hogy tiszta vörös lehetek.

– Persze – vágta rá, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

– Szóval bemutatnál az apádnak mint a barátod?

– Hát nem igazán. Mert a barátnőmként mutatnálak be – nevetett. Tudta, hogy ezzel már megint fel tud húzni.

– Na és ha nem akarok üzleti vacsira menni? – néztem őt, várva a reakcióját.

– Akkor kénytelen leszek a suliból magammal vinni valami csajt. Viszont akkor nem lennék elég hiteles az apámnak, amikor bevallom neki, hogy egy sráccal járok. Meg persze kevés itt az olyan lány aki szép és nem mászna rám idő közben, szóval... – itt már sejthette, hogy célt ért.

– Jól van. Veled megyek. De most fejezzük be amit elkezdtünk – húztam magamhoz a tarkójára téve a kezem.

– Szeretnéd mi? – mosolygott le rám.

– Nagyon is – válaszoltam, lelkesen.

Az ajkaink már egymást súrolták, ahogy közben ledöntött az ágyra, majd hirtelen elengedve, felhúzott az ágyról.

– De nem lehet. Még legalább egy napot akarok várni.

– Komolyan, nincs még egy ilyen srác mint te – csóváltam a fejem. – Konkrétan tálcán kínálom magam.

– Ebben egyetértünk. Nincs még egy ilyen mint én – húzta ki magát, elégedetten.

– Hülye Hook – morgolódtam.

– Ezt most meg sem hallottam.

– Hülye Hook! – mondtam picivel hangosabban.

– Bajt akarsz Csingiling?

– Igen – álltam fel az ágyra és onnan néztem le rá, várva, hogy végre leteperjen. De csak újra kinevetett.

– Akkor rossz helyen keresed.

– Szóval mással akarjak lefeküdni és ne veled? – döntöttem oldalra a fejem, mosolyogva a hirtelen szikrákat szóró szemén.

– Nem. Te csak is velem akarj lefeküdni. Senki mással – húzott magához. – Értetted? Csak velem.

– Értettem – hajoltam hozzá egy csókra, amit elég hevesen viszonzott.

– De ne most – húzódott el ismét, amint kezdett vadabbá válni a csók.

– Rohadtul ünneprontó vagy – ütöttem a vállába.

– Ugyan már Csingiling – próbált kiengesztelni. – Szeretlek – adott egy rövid csókot.

– Tényleg elcseszed ezt a szót – ugrottam le az ágyról, eltolva magamtól. Most sem vettem komolyan azt amit mondott. Már lassan minden apró „vitánál” elsüti, ezzel próbálva lekenyerezni.

 

*

 

Este Haru elvitt vacsorázni egy közeli étterembe. Minden édességet kipróbáltatott velem és szinte minden falatot ő tett a számba. Az sem zavarta amikor a pincér kissé furán nézett ránk, majd tovább állt végezni a dolgát.

Vacsora után gondoltam rá, hogy újra bepróbálkozom Harunál, de annyira teli ettem magam, hogy már a kocsiban sikerült elaludnom. Ő pedig felvitt a szobába, hogy ledőljünk az ágyára és összebújva elaludjunk.

Másnap Haru maradt az én stréber barátom. Nem ment el előbb az óráiról és nem lógta el az utolsó óráját, amiért hallgathattam Raitól, hogy Haru milyen kis pedálgép. Viszont hiába basztatták egymást, ugyan úgy sunnyogtak ahogyan eddig. Még mindig kíváncsi voltam, hogy mit terveznek, de semmire nem jutottam.

Egyébként arra számítottam, hogy Rai majd piszkálni fog a tegnapi miatt, de a Haruval való titkolózása és Seiko teljesen lefoglalta.

A nap végére Haruval vacsoráztunk kettesben a szobánkban, majd nekiláttunk a közös fürdésnek, én pedig idejét láttam egy újabb próbálkozásnak.

– Haru – húztam magamhoz a fürdőszobában, a nadrágjába akasztva az ujjam.

– Csak nem szeretnél valamit Csingiling? – mosolygott sejtelmesen. Tudta jól, hogy mit akarok.

– Csak azt hogy végre szedj már szét – húztam le magamhoz a tarkójánál fogva. Kezdtem kissé nyűgös lenni, főleg így este.

– Elnézve most téged, lehet, hogy várnunk kellene még egy kicsit – vigyorgott elégedetten.

– Nem!

– Pedig azt hallottam, hogy ha várunk pár hétig, esetleg hónapig, akkor mire a szexre kerül a sor az egész fantasztikus lesz. Elszabadulnak az energiák meg minden baromság.

– Nekem egy hét is sok lesz – akadtam ki ezen a hülyeségen. – Nem elszabadult energia lesz, hanem természeti katasztrófa.

– Jól van – nevetett. – Használj csak ki a perverz vágyaidhoz.

– Jaj, ne játssz már áldozatot – forgattam a szemeim. – Ha nem akarod akkor nem kell.

– Ki mondta, hogy én nem akarom? – villantott egy csábos mosolyt, aminek elég nehéz ellenállni. Na nem mintha akartam volna.

Még szerencse, hogy már hozzá láttunk a fürdés miatt a vetkőzésnek, nem sok ruha maradt rajtunk. De rövid időn belül már egyáltalán nem volt rajtunk ruha.

Haru a karjába kapott és vissza vitt a szobába, ott pedig letéve az ágyra, fölém mászva megcsókolt, miközben én alaposan végig taperoltam a felsőtestét.

Forró ajkaival elhúzódott és végig csókolta a nyakam, megszívva az érzékeny bőrt. Volt egy olyan sejtésem, hogy ez holnap látszani fog, de nem zavart. A hajába túrva fogadtam minden édes csókját. Majd kezdett egyre lejjebb haladni, végig a felsőtestemen, de most csak lehúzta a boxerem és vissza térve az ajkaimról, a sajátjától is megvált. Látszott rajta hogy már ő sem akarja tovább húzni ezt a dolgot.

Már egymást kényeztettük a kezünkkel csók közben, amikor elhúzódott és az éjjeli szekrényéből elővett egy óvszert és egy síkosítót. Rögtön eszembe jutott Rai és a tanácsai.

A heves csókoktól kapkodva a levegőt, figyeltem ahogy felhúzza az óvszert, majd kinyitja a síkosítót, amiből rám és az ujjára is tett. Majd a két lábam közé térdelve, előre hajolt és megcsókolt, miközben az egyik kezével tovább kényeztette a farkam, a másikkal pedig elkezdett tágítani.

Nem tudom, hogy Rai tanácsai miatt vagy az előző próbálkozásunk edzett meg, de ezt most sokkal jobban élveztem. Amikor újra a nyakam kényeztette, alig bírtam nem hangosan nyögdécselni, közben pedig már a harmadik ujja is bennem volt.

– Felkészültél rám Csingiling – húzta ki az ujjait.

– Már egy nappal ezelőtt is kész voltam – sóhajtottam, majd a lélegzetem is elakadt ahogy lassan belém vezette magát, de ezúttal a jó érzéstől és nem a fájdalomtól. Ő viszont ezt nem tudta és azonnal ijedten megállt.

– Fáj?

– Nem! Ne állj meg – nyöszörögtem. – Ne merészeld abba hagyni – vontam össze a szemöldököm, mire meglepetten nézett le rám, majd mosolyogva előre hajolt és apró puszikkal ajándékozott meg. Közben pedig előre lökte a csípőjét, hogy még beljebb hatolhasson.

Amikor már teljesen bennem volt, megerősítést várva lenézett rám. Biztos akart lenni, hogy tényleg nem fáj. Én pedig elégedetten mosolyogva kulcsoltam át a lábaimmal a derekát, ezzel is mozgásra ösztönözve.

Az első pár lökés finom volt és gyengéd, majd ahogy jobban megbizonyosodott, hogy nem fáj és élvezem, már sokkal gyorsabb tempót diktált, én pedig élvezettel fogadtam minden lökést.

Már közel jártam a csúcshoz, így sokkal nehezebben fogtam vissza a hangom. Hangosan nyögve öleltem magamhoz és utat engedtem a beteljesülésnek. Szinte egyszerre mentünk el. Éreztem ahogy Harun végig futnak az orgazmus remegései, de még élvezés közben is tovább ostromolt a lökéseivel, majd a nyakamba harapva, morogva húzódott ki belőlem és elengedve legurult rólam.

Kellet pár perc mire a zsongás abba maradt az agyamban és mindketten normálisan vettük a levegőt, nem kapkodva. Majd az oldalamra fordulva hozzá bújtam és befészkeltem magam a karja alá.

– Na elégedett vagy Csingiling? – simította ki a szememből a hajam.

– Nagyon is. Kitettél magadért Hook – nyomtam egy puszit a mellkasára.

– Akkor most irány fürdeni – csapott a fenekemre. – Teljesen kifárasztottál.

– Tudtam én hogy fiatalabb sráccal kellett volna összejönnöm, nem egy ilyen vén szarral mint amilyen te vagy – ültem fel, majd amint utánam kapott, nevetve lemásztam az ágyról és a fürdőszobába rohantam.

– Mi az hogy vén szar?! – jött utánam. – Majd megmutatom neked hogy ki a vén szar – csukta be a fürdőszoba ajtót és megnyitva a fürdőkádban a csapot, behúzott magával a kádba.

– Hát te – nevettem, miközben engedtem, hogy az ölébe húzzon és azonnal egy nyelves csókkal indítson.

Hamar túlestünk egy második meneten is, ami már engem is jócskán kifárasztott. Így végül fáradtan Haru ágyában végeztük ismét, egymás karjaiban elaludva.

Tovább a következő fejezetre >>>>

 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!